Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kazetta hatására
2010. február 06. szombat, 18:37 | csaesz   Előzmény

20-21 évesen, egy kazettán hallgattam pontokba szedve, hogy milyen is az a sikeres személyiség. Az egyik pont az volt, hogy az életem minden területéért vállalnom kell a felelősséget; a gondolataimért, az életem történéseiért csakis én vagyok a felelős egyedül. Nem a körülmények, nem a szerencse, nem a rossz gyermekkorom, a szüleim, hanem én, én, én. Azt mondta a nő a kazin, hogy ettől az emberek nagyon meg szoktak ijedni. Én meg - mivel valahol belül is ezt éreztem igaznak - annyira megörültem neki! Anyukám egyszer, amikor még kislány voltam, nem vállalt el egy főnöki beosztást, pedig hárman nyomorogtunk a kevéske fizetéséből. Nagyon nem értettem, hogy miért. Azzal magyarázta, hogy mert túl nagy lett volna a felelősség. Szóval, ha a saját anyám inkább a nyomort választja, mint a felelősséget, akkor ez valami iszonyat nagy mumus lehet! - gondoltam, és ez látszott is később a munkámon. Tul.képp majdnem ki is rúgtak, annyira ódzkodtam a munkámat felelősen végezni. De ugyanakkor rettegtem is az élettől, a felnőttségtől. Amikor a kazettát hallgattam, nagy-nagy nyugalom, majd lelkesedés szállt meg. Mert ha egyedül én vagyok a felelős, akkor az azt jelenti, hogy csak rajtam múlik, milyen lesz az életem! Hát akkor az enyém egy tartalmas és szép élet lesz - döntöttem, és abban a pillanatban: FELNŐTTEM.

Ui: persze, így felnőttfejjel azt is megtudtam, hogy anyu sem a felelősségvállalástól félt anno, hanem elvált asszony lévén, a nagyfőnök egyéb ellenszolgáltatást várt el tőle a főnöki székért cserébe...
Tanulság: Jól meg kell gondolni, hogy mit hazudunk a gyerekeinknek! :-)