Az egyik Danielle Steel regény elején találtam ezt az idézetet. Szerintem benne van a lényeg. :)
"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenség fokozatai léteznek.
Miért van így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg a társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk tudni, hogy egyáltalán mit keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt akire szeretettel nézünk, miközben azt gondoljuk: "pontosan ilyen problémát akarok magamnak!".
Én meg fogom találni ezt az embert, az én tökéletes tökéletlenemet!" :)
(Andrew Boyd)
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Az egyik Danielle Steel regény elején találtam ezt az idézetet. Szerintem benne van a lényeg. :)
"Mindnyájan keressük a tökéletes társat. De ha az ember elég sok kapcsolaton van túl, kezdi gyanítani, hogy nincs is tökéletes társ, csupán a tökéletlenség fokozatai léteznek.
Miért van így? Azért, mert mi sem vagyunk tökéletesek, és úgy válogatjuk meg a társainkat, hogy a tökéletlenségeik kiegészítsék a mieinket. Csak ha megküzdöttünk legtitkosabb démonainkkal - megoldhatatlan problémáinkkal, amelyek azzá tesznek akik vagyunk - akkor találhatjuk meg életünk társát, mert akkor fogjuk tudni, hogy egyáltalán mit keresünk.
Ezt a tökéletlen személyt keressük, de nem az első szembejövő tökéletlent, hanem az "igazit". Azt akire szeretettel nézünk, miközben azt gondoljuk: "pontosan ilyen problémát akarok magamnak!".
Én meg fogom találni ezt az embert, az én tökéletes tökéletlenemet!" :)
(Andrew Boyd)