Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szia Ramina!
2010. január 26. kedd, 12:48 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Magamnál azt tapasztaltam, hogy a generatív megbocsátások az alap rezgésszint növekedést képesek megadni és a legmélyebb pontokon a lökést ahhoz, hogy kifelé másszunk. Viszont ott vannak a jó mélyre elásott dolgok, amelyek a generális megbocsátásban nem vesznek részt. Mindig mindenhonnan kifelejtődnek, nem is Te vagy ezért meg sem kell bocsátanod. Elutasított énaspektusoknak hívják, ezekhez nagyon gázos ügyek tartoznak, régiek, de emlékeztető viszonyrendszerük ott van a felszínen. Például anyukád meg az összes többi tüneted.

Minek haragszol rá? Megszült, felnevelt, ahogy tudott. Mit vársz tőle? Az volt, aki tudott lenni, ha más tudott volna lenni, akkor biztosan más lett volna. Ha másként tudott volna nevelni, másként nevelt volna.
Őt is úgy kell elfogadnod, ahogy van.

Te választottad őt, vagy ha nem voltál ennyire tudatos, akkor a feladataidhoz szabva megkaptad őt, hogy előhozza a kényelmetlen ügyeket és tanulj meg bánni a helyzetben lévő energiákkal.

Ha tüneteid vannak, akkor nem bocsátottál meg. Ezek a konfliktusos helyzetek arra valók, hogy fejlődj általuk. A generális megbocsátás egy dolog, az is jó, de úgy tűnik még van mit fejlődnöd. Ezzel mindannyian így vagyunk. Nem sétagaloppozni vagyunk itt a Földön, de ha a átugorjuk a saját korlátainkat, akkor, ami itt a mindennapokban előttünk van, azzal könnyedén boldogulunk és mindennek, egész pontosan mindennek dacára boldogan tudunk élni.

Csak rémesen hajlamosak vagyunk elkényelmesedni, mindig van új feladatunk. Amit tudunk és még rengeteg dolog van, amit nem tudunk. Amit tudunk, az könnyű, amit nem tudunk, az nehéz. Amit nem tudunk meg kell tanulni. Ha nem tanulunk, visszakapjuk. Minél több eszköz és tudás áll rendelkezésedre, minél több jóérzés munkál benned, annál kevésbé nehezen, annál több kreativitással oldod meg, ami most még nehéz.

Nincs vége. Nincs olyan, hogy akkor most kész vagyok. Amit itt és most el lehet érni, hogy múltbéli ügyeinket nem korlátként éljük meg, hanem eszközként használjuk a fejlődésünkhöz. És egy idő után nem korlátoznak, nem a korlátaink között mozgunk, hanem kreatívan kiterjesztjük tudásunkat és tologatjuk ki a korlátokat.

Tisztára olyan, mint a gyerekfejlődés. A gyereknek tudnia kell mi a rend, ez adja meg a biztonságot számára, mégis minden nap azon van, hogy kitolja ezeket a korlátokat.

Segített?

:)