2008. december 08. hétfő, 14:04 | Evangelin (útkereső)
Ha mindenem meglenne, s egyedül lennék, párkapcsolat nélkül, akkor is minden rendben lenne. Nincs prioritás, hogy melyik fontosabb... Van időszak, amikor egyedül vagyunk, szegények és betegek vagyunk. Van, amikor jól, vagy jobban megy a sorunk, s vannak mellettünk. Van, amikor szegények, betegek, problémásak vagyunk, s társunk is van. stb. stb. Csak helyzetek.
Én, ha nagyon jól menne a sorom, s egyedül lennék, akkor nem lennék egyedül. A jó sorsomat megosztanám másokkal. Például lehet Önkéntes segítőnek jelentkezni kórházakhoz. Lehet foglalkozni beteg egyedülállókkal, gyerekekkel, másokkal. Akkor a magány nem jelentkezik. De csodás dolog akár csak visszavonulni önmagunkba, s létezni. A létezésért.
Nem muszáj mindig másokkal lenni. A magány nem társas kapcsolat kérdése. Semmi nem fontosabb vagy kevésbé fontos, mint bármi más. Egyszerűen csak más. Hol töltődünk, hol búcsúzunk, hol keresünk, hol várunk, hol megélünk, és ez mindig változik. Ez a gyönyörűsége.
A lényeges az, ahogy megéljük. A fájdalom lehet csak fájdalom, de lehet szenvedés is. Az öröm pedig lehet csendes és állandó, de lehet kirobbanó és illékony is. Tőlünk függ. Az én világomban. Másokéban másképpen jelenik meg. Mind tökéletes önmagában.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ha mindenem meglenne, s egyedül lennék, párkapcsolat nélkül, akkor is minden rendben lenne. Nincs prioritás, hogy melyik fontosabb... Van időszak, amikor egyedül vagyunk, szegények és betegek vagyunk. Van, amikor jól, vagy jobban megy a sorunk, s vannak mellettünk. Van, amikor szegények, betegek, problémásak vagyunk, s társunk is van. stb. stb. Csak helyzetek.
Én, ha nagyon jól menne a sorom, s egyedül lennék, akkor nem lennék egyedül. A jó sorsomat megosztanám másokkal. Például lehet Önkéntes segítőnek jelentkezni kórházakhoz. Lehet foglalkozni beteg egyedülállókkal, gyerekekkel, másokkal. Akkor a magány nem jelentkezik. De csodás dolog akár csak visszavonulni önmagunkba, s létezni. A létezésért.
Nem muszáj mindig másokkal lenni. A magány nem társas kapcsolat kérdése. Semmi nem fontosabb vagy kevésbé fontos, mint bármi más. Egyszerűen csak más. Hol töltődünk, hol búcsúzunk, hol keresünk, hol várunk, hol megélünk, és ez mindig változik. Ez a gyönyörűsége.
A lényeges az, ahogy megéljük. A fájdalom lehet csak fájdalom, de lehet szenvedés is. Az öröm pedig lehet csendes és állandó, de lehet kirobbanó és illékony is. Tőlünk függ. Az én világomban. Másokéban másképpen jelenik meg. Mind tökéletes önmagában.