Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Az utak útja
2010. január 19. kedd, 16:02 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

Igen, sokban egyetértek veled, az utak útját járja mindenki. Az, hogy mi jó vagy rossz út, azt az egyén biggyeszti rá, amikor a sajátjával sincs tisztában és megpróbál viszonyulni a környezetéhez. Amíg nem tudjuk, hogy az úton járunk, bizonytalanok vagyunk, tapogatódzunk a sötétben, addig sokaknak kell valami bizonyosság. Ez lehet a minősítés, pl. hogy a másik rossz úton jár, vagy min. rosszabbon mint én. Én is sokáig úgy voltam mint te, mintha a köd szállt volna fel fokozatosan úgy derült ki, hogy amiről egyik nap azt hittem hogy cső, arról másnapra kiderült, hogy az elefánt ormánya. Keveseknek adatik meg, hogy egyszer csak rájöjjenek, hogy tök mindegy, csak menjenek. Szerintem legalább is ez a lényeg. Maga a menés, a tapasztalás, mindaz, ami csak fizikai testben végezhető. Igen lehet ma eltoltam valamit, de a tapsztalat, az érzet, a lenyomat akkor is megszületett, valamivel tovább jutottam, valamit megismertem magamból. Hogy merre, mennyit, az oly relatív. Valahol azt hiszem az a fontos, hogy az ember úgy közlekedjen az útján, hogy a lehető legtöbbet megvalósítsa abból, amit tervként kapott és hogy azt minél tudatosabban csinálja. Szerintem mit sem ér, ha valaki járja a klubokat, olvassa az irodalmat - ahogy tettem én is sokáig - és azt hittem ez már valami. A frászt, amikor azt megéli az ember, amikor először próbál meg minden pillanatában, cselekedetében tudatosan ott lenni, és nem mások útjával foglalkozni, akkor kezd el valami derengeni. Nekem ebben a témában a "Sliding doors "című film volt ütős.
Szóval, nincs két egyforma út és mindenkinek a sajátja, egyik sem jó, egyik sem rossz, csak út. Ja, és mindegyiken egyedül vagy. Igen lehetnek társak, lehetnek példaképek, követők, de a tapasztalás, a pillanat csak is a tiéd, és akkor ott te vagy, nem ti.

Üdv!
Hédi