Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Járom a my way, a macskaköves my way!
2010. január 19. kedd, 14:50 | Szabó_Péter

Jelenlegi tudásom szerint, szerintem, megvan mindenkinek a maga útja, példa kedvéért inkább úgy írom, hogy a "kivilágított útja"! De mivel szabadság van a kezünkben, arra indulunk, amerre akarunk útkeresés gyanánt! Valaki sötétben botorkál, mert nem nyitja ki a szemét, mert akár túl fényes lehet, amit lát! Valakinek már lehet lámpása is, amivel láthatja, ha kinyitotta a szemét, hogy nem ott van, ahol lennie kellene!

Másik hasonlat bennem erre! A szekér! Fiatal korom óta mindig más szekerére akartam felszállni, futotta utána, olyat akartam! Aztán egyszer rájöttem, hogy nekem is van szekerem, csak nem tudom, hogy hol hagytam, elkezdtem keresgélni, talán már megvan csak nem merek rá felszállni, mert ismeretlen érzés, hogy szekéren vagyok, halodk! De azért a lovakat is be kellene fognom, mert anélkül nem megy!

Egyébként, igen, Hajninak igaza van! Csak út van! Csak a célállomás más, hogy hová kell(ene) eljutnia az egyénnek! De mivel szabadság van, nem kell, csak lehet!

Lehet extrém gondolat, de ha analógiában gondolkodunk, akkor vannak autóutak, földutak, mellékutak, zsákutcák, autópályák! Ott is mind mind találkozunk emberekkel, egyénekkel! Valaki megáll és nézi, hogy mennek el mellette az "autók" valaki halad! De egy közös, az este mindekit utolér és akkor aki nem jutott egy célállomásra, az másnapi ott fog dideregni a hidegben, sötétben, egyedül! :) Van akivel, akikkel együtt utazunk, de aztán jönnek a letérők, útkereszteződések, aztán mindenki másfelé megy!

Szerintem!