Milyen gyakran szoktál meditálni?

Ha valamit önszántunkból adunk oda a másiknak, akkor azt miért élnénk meg veszteségként??
Kérdezhetnéd azt is, hogy hogy mit tegyünk, hogy a karácsonyi ajándékozás pillanatait ne veszteségként éljük meg?

Egy ilyen kérdés azért fogalmazódhat meg benned, mert eleve veszteségnek tartod odaadni a tested, és/vagy a testedet és a szexualitásodat egy csereeszköznek tartod.

Ezeket a tudatalattiban húzódóeszméket fel kell számolnod és eljutni oda, hogy ajándéknak tekintsd, amit szívesen adsz oda, bármi történjen is közben, vagy utána!Esetleg tekintsd eszkönek a testedet, amit használsz, de nem adod oda?!

Gondolom, régi (esetleg előző élet-beli) emlékek lehetnek egy ilyen veszteség-hozzáállás mögött, azokat pedig a tudatos visszaemlékezés, múlt feldolgozása módszerével tudod feldolgozni.