Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Merjem szeretni?
2008. december 03. szerda, 10:55 | zsuzsanya   Előzmény

Szia Heidi,

Olvasgatom a hozzászólásokat, egy kicsit megnyugtat, hogy nem vagyok egyedül a zűrös érzéssel.
Sikerült rendesen összekuszálnom a saját érzéseimet egy többszörösen reménytelen szerelemmel. Nagyon röviden: 23 évesja lányom fiú után Angliába utazott egy éve dolgozni, megszűnő munkahely miatt én is utánuk. Lelkiismeret furdalás, hogy a tini lányomat és felnőtt fiamat apukával itthon hagytam, aki egy szóval sem tartott vissza...
Lányom a fiújával szét, kezdődött a versenygés. Ő 30, segítőkész és szerény, de a lánynak csak haverként kellett, ezt mondta is neki folyton. A munkaközvetítő iroda sofőrjeként naponta vitt a kocsijával a munkahelyre bennünket. Nem szép, nem magas, de arany muszlim szíve van, remek humora és kisfiús mosolya. Már az első találkozásnál tudtam, hogy nekem nagyon szimpatikus, egyre inkább mágnesként vonzott, szóval kezdtem belezúgni. Ő viccesen maminak hívott eleinte, mikor a lány más fiúkkal randizott, már a nevemen. Segített nekünk lakást keresni, hol nálunk, hol nála és a barátainál főzött isteni arab ételeket, tanulta a magyart. Ekkor kezdődött, hogy kezdtem érezni, amit ő, a gondolatait, a szenvedését. Ugyanazt, amit a lányom végett érzett, én is átéltem vele kapcsolatban. Mindig másnap, mikor elmondta mi volt vele, megdöbbentem, velem is ugyanez volt. erre gondoltam, ezt csináltam. Nem mertem elmondani a lányomnak, bolondnak nézett volna még ennél is jobban.
Látogatóba hazajöttem, de éreztem, hogy a szívem ott maradt. Rohantam vissza, reméltem, hátha felfigyel rám. Én csak valakinek az anyja voltam, nem nő. Már se enni, se aludni nem tudtam. A lánnyal együtt laktam, dolgoztam, éltem, folyton veszekedtünk. Nem volt miért tovább maradnom, 5 hónap után hazajöttem végleg. Utolsó este elmondtam neki, mi az oka a távozásomnak, mindenki úgy tudta, csak hiányzik a családom. Nagyon zavarban volt szegény, szerencsére. Képes lettem volna gondolkodás nélkül elhagyni a hazámat, a családomat, menni vele keletre, csadort hordani, focicsapatot szülni. Eljöttem, nehogy valaki meglássa, mit érzek, náluk még köveznek a házasságtörésért. Búcsúzóul egy arany karláncot adtam neki, és egy puszit is az arcára. Nem visel ékszert, de a lányomtól tudom, hogy hordja, állítólag az anyjától kapta...
Szeretem a férjem, becsülom, de testvérként, a tűz már másé. Szemvedek a titok miatt, amit nem tettem meg, csak álmaimban. hiányzik a hangja, a mosolya. Talán már sosem fogom látni. Itthon szembesültem az önsajnálattall, az önbecsülésem nulla volt özvegynek éreztem magam. Nem tudtam jobb megoldást, hogy ne sérüljön se a családom, se az ő, se a lányom. Mit számít, én mit akarok, ha az másnak nem jó?
Kérdések gyötörtek: miért pont ő, és most? Ha nem lennék házas és 15 évvel idősebb, kellenék-e neki? Miért csak az ő gondolatait vettem? A családom furcsán nézett rám, folyton sírtam, ateistaként ramadant rartottam.
Szerencsére rámtalált Sanyi oldala, és nagyjából képbe kerültem. Azóta bezártam a folyton nyitott szívcsakrámat, meditációkkal már a gödör pereménél vagyok, hátha szűnik a ko-dependenciám. Jógázok, beiratkoztam tai-chire, és csi-kungra. A szívem és a testem mást mond, mint az eszem. Nem tudtam jobb megoldást, hogy ne sérüljön se a családom, se az ő, se a lányom. Hiába mondják, hogy kb 10 évet letagadhatok, akkor is tudom, hogy ő olyat érdemel, akivel végig mer menni az utcán, leélhet vele jó pár évet. De elengedni nem tudom, az egóm nem engedi. Úgyhogy a szívemben marad, olyan, mint a másik felem. Ha becsukom a szemem, velem van, szárnyakat ad. Néha még vele álmodom, lehet, hogy gondol rám? Te jó ég, mi lesz, ha mégis találkozok vele?
Remélem, meglesz a labirintus kijárata. Leporoltam az agykontroll tudásom, rástartoltam a vonzás törvényére. Ez tarthatatlan, hogy hónapok óta álmodozok, munkát kell keresnem mielőbb. Egyre erősebben éreztem a késztetést, befizettem egy nagymotor tanfolyamra, tavasszal lecserélem egy chopperre a régi mocimat. És kezdek valamit ezzel a tapasztalással, fejlesztem a belső érzékelésemet, szeretnék minél több embernek segíteni, talán egyszer gyógyító lehetek.
Köszönöm első mesteremnek, a káosz előidézőjének.