Ha munkaeszköz - akkor szerintem érdemes lenne különválasztani a megélhetés "ápolásához" szükségszerűen neten töltött időt és a szórakozásból, kedvtelésből eltöltött időt. De még talán a kapcsolattartáshoz, életszervezéshez szükséges netes időt is levonnám az összidőből.
A maradék a gáz... De ki tudja ezt szétválasztani?
Az önmagát figyelni képes, megismerő, tudatos ember. (A nem másokat megfigyelő ügynök...:))
Mert ha ezeket összekeverjük, akkor a bármilyen munkában/val eltöltött időt is munkafüggőségnek lehetne nevezni, ami az is, mert a pénzenergiát valami módon ki kell termelni. Ha túl sok idő megy el a netre, és ebből semmilyen "energiahozadék" nem származik - az a pótcselekvés. De itt is vékony határ...
A tévézésből talán jobban kiderül... Ha megnézünk egy ismeretterjesztő, vagy természetfilmet, vagy egy emberi jellemfejlődést bemutató filmet - az feltölt, hozzám ad valami. De ha a belső, céltalan, zaklató gondolati káosz lekötésére szolgál - az inkább viszi az energiát, utána üresnek érzed magad és elvesztegetettnek az időt. Még talán a relaxálás céljából történő szórakozás is belefér, mert az is segít feltöltődni... de hol a határ, a mérték?
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Ha munkaeszköz - akkor szerintem érdemes lenne különválasztani a megélhetés "ápolásához" szükségszerűen neten töltött időt és a szórakozásból, kedvtelésből eltöltött időt. De még talán a kapcsolattartáshoz, életszervezéshez szükséges netes időt is levonnám az összidőből.
A maradék a gáz... De ki tudja ezt szétválasztani?
Az önmagát figyelni képes, megismerő, tudatos ember. (A nem másokat megfigyelő ügynök...:))
Mert ha ezeket összekeverjük, akkor a bármilyen munkában/val eltöltött időt is munkafüggőségnek lehetne nevezni, ami az is, mert a pénzenergiát valami módon ki kell termelni. Ha túl sok idő megy el a netre, és ebből semmilyen "energiahozadék" nem származik - az a pótcselekvés. De itt is vékony határ...
A tévézésből talán jobban kiderül... Ha megnézünk egy ismeretterjesztő, vagy természetfilmet, vagy egy emberi jellemfejlődést bemutató filmet - az feltölt, hozzám ad valami. De ha a belső, céltalan, zaklató gondolati káosz lekötésére szolgál - az inkább viszi az energiát, utána üresnek érzed magad és elvesztegetettnek az időt. Még talán a relaxálás céljából történő szórakozás is belefér, mert az is segít feltöltődni... de hol a határ, a mérték?
Szerintem a nettel is valahogy így lehet.