Azt vettem észre magamon, hogy ítélkezéskor érzelmek is megjelennek -persze negatívak :) egyszerűen "elvágom" az illetőt. Ha pedig értékelek, akkor az mindig nyitott marad, megengedi a változást. "most itt tart, lesz ez még... így se" :D szóval "lesz ez még jobb is".
Értékelésnél kívül maradok, mintha csak vetnék rá egy pillantást, hogy ez egy zöld -még éretlen- alma. Ítélkezéskor pedig belevonódok, részévé válok a tulajdonságnak amit megítélek. Leszedem az almát, beleharapok, fújj éretlen, kuka. Jó, eléggé szélsőséges a példa, de valahogy így képzelem el, azt hogy esélyt se adok a másiknak, csak egyszerűen beskatulyázom: "esszülye" :)
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Azt vettem észre magamon, hogy ítélkezéskor érzelmek is megjelennek -persze negatívak :) egyszerűen "elvágom" az illetőt. Ha pedig értékelek, akkor az mindig nyitott marad, megengedi a változást. "most itt tart, lesz ez még... így se" :D szóval "lesz ez még jobb is".
Értékelésnél kívül maradok, mintha csak vetnék rá egy pillantást, hogy ez egy zöld -még éretlen- alma. Ítélkezéskor pedig belevonódok, részévé válok a tulajdonságnak amit megítélek. Leszedem az almát, beleharapok, fújj éretlen, kuka. Jó, eléggé szélsőséges a példa, de valahogy így képzelem el, azt hogy esélyt se adok a másiknak, csak egyszerűen beskatulyázom: "esszülye" :)