Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Tudálékosan
2009. december 25. péntek, 16:57 | hermess   Előzmény

Tökéletesedni lehet önmagunkhoz képest (általában valamiben) és az Abszoluthoz képest (tudatosságban). Egymáshoz mérni magunkat, hogy ki a tökéletesebb - nincs sok értelme, mert mindenki más. S még ez a szerencse. A Tökéletesség a fizikai világban csak a létformák sokaságában található meg, így mindenki csak a saját korlátain belül válhat viszonylag tökéletessé.

Ha csak önmagunkhoz képest tökéletesedünk - könnyű elvéteni az irányt. Jobb önmagunkon úgy dolgozni, hogy az Abszolút Tökéletesség az irány, s a mérce az Abszolút felé vezető lépcsőfokok, amelyeket a hiteles mesterek példáiból láthatunk. Felismerve közben a saját korlátainkat, és persze azt is, hogy hol tartunk a mércéhez képest...

A miértre válaszolva: Ez egy belső késztetés, ami a fejlődés motorja - ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem. A tudat, mint tartalom, folyamatosan egyre érzékenyebb, árnyaltabb és finomabb kommunikációra képes, vagyis tökéletesebb formákat keres, hogy minél teljesebb mértékben fejezhesse ki magát és nyilvánulhasson meg.

Mondhatnánk, hogy önmagának fejleszti a létformát - ahogyan maga tágul és fejlődik, a forma is egyre magasabb rendűvé kényszerül válni (ásványok, növények, állatok, emberi személyiség, spirituális ember, >?). Ez együtt a tökéletesedés, ami megállíthatatlan, és az Abszolút felé tart. Lehet iránytévesztés, zsákutca, nagy bukás belőle, amikor is időleges visszaesés, degradáció tapasztalható, de aztán másik ág fejlődik az elszáradt helyén és az még magasabbra tör...