Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Szerelem - Szeretet - Párkapcsolatok... 2. rész
2008. november 22. szombat, 14:09 | Csizike ;-) (útkereső)

Folytatom...

Szóval azt írod Kedves Heidi, hogy "ha rá gondolok ő érzi és lezár, mert energiát rabolok tőle, belőle akarok töltődni."

Nekem ez nagyon-nagyon furcsa.

Ugyanis, ha nekem van egy barátnőm, akit én nagyon, de nagyon szeretek, és megérzem, hogy Ő éppen rám gondol, Szeretettel (ami a legszebb dolog a világon), akkor én ettől nem jövök zavarba, nem leszek mérges rá és ideges emiatt és eszem ágában sincs lezárni magamat előle... hanem én is ráhangolódok még jobban, még több ablakot, ajtót és kaput kinyitok a belsőmben, a Szívemben, a Lelkemben és én is áramoltatom felé a Szeretetemet, amitől rendkívül kellemesen feltötltődök energiával, Szeretettel, átjár az Isten Érintésének a "borzongása", és valami végtelenül fantasztikusan érzem magamat, és örülök, és még lehet, hogy a könnyeim is kicsordulnak a megható és mély, átszellemült érzéseimtől, a Szerelem és a Szeretet mélységétől...
Én ezt már többször megéltem.
De ez lehet csak teljesen egy irányú is... ha pl. csak én gondolok Rá...
Ehhez még az sem kell, hogy Ő tudatosan rám gondoljon.
Tudat alatt biztosan megérzi ő is, hiszen kapcsolatban vagyunk egymással örökké, tudatalatt, hiszen Minden és Mindenki Egy. ;-)
Így pl. álmunkban is szállhatunk, repülhetünk és szárnyalhatunk együtt..., amikor pl. épp 200 km-re egymástól alszunk...
A Lélek határtalan... A Belső Világunkban nincs határ és nincs akadály...

Szóval szerintem ez egy téves nézet és elképzelés, hogy amikor a Szerelmem rám gondol Szeretet-Teljesen és Szerelmesen az nekem rossz és energiát von el tőlem.
Szerintem ez csak plusz energiát ad és jelent.
Hiszen minden energia-hiányos állapot (és ezáltal a betegségek) háttere a Szeretet-hiány.
Mindenki erre hajt. erről szól a világ. Sokan ezért hajszolják a gazdagságot, a hírnevet, az elismeréseket, a trendiséget, a szexiséget, stb-stb... hogy ezáltal elfogadják őket és SZERESSÉK...
Minden manipuláció, hatalmi harc mögött is ez van... még ha torzult 'beteges' formában is.
Mindenki a SZERETETRE hajt. Ez mindennek a Lényege. Erről szól a világ. Ez tartja össze, mint kötőelem a dolgokat. Minden dolog mögött ott van a Szeretet 8néha csak mint Szeretet utáni vágy, Szeretet-hiány).

Szóval: ha valaki ezt megkapja mástól, és még küzdenie, küszködnie, trükköznie sem kell érte, meg ügyeskedni, brillírozni, akkor az miért zárná el magát tőle, és miért élné meg úgy, hogy ez rossz, és ez fáj...?
Miért és hogyan szívnád Te le a barátod energiáját, ha Szereted őt és Szeretettel gondolsz Rá?

Ezt nem értem.

Állítólag Energia Vámpírok és Energia Vámpírság csak azok számára létezik, akik féltik, sajnálják másoktól a "saját" energiájukat, amit egyébként ők is a Jó iSTENTŐL KAPNAK, INGYEN ÉS BÉRMENTVE, kORLÁTLAN, MONDHATNI vÉGTELEN MENNYISÉGBEN...
És mivel az Energia maga a Szeretet, és minél több Energiát adsz másoknak neked annál több marad, mert az a bizonyos Energia rajtad folyik, ömlik át (mint egy csapon keresztül), tehát az Téged is átjár, Rajtad is átmegy... Téged is feltölt...

Más részt: egyszer fent, egyszer lent. Az Élet egy folyamatos Adok - Kapok játék.
Belégzés - Kilégzés. Csak az egyik véglet sosem működik...
És az arányok is azonosak.
Tehát, amikor a barátod úgy érzi, hogy te az ő energiáját akarnád elszívni előle, akkor gondolom arra nem gondol, hogy máskor meg ugyanannyit kap is Tőled... amikor épp jól érzi magát Veled, és örömet, gyönyört okozol Neki. Tehát nem kellene sajnálnia Tőled. Pont Tőled. Hiszen Rajtad keresztül Hozzá száll / tér vissza ez a bizonyos Energia... Mondják is, hogy tulajdonképpen minden embernek a saját szempontjából nézve olyan mintha csakis és kizárólag csak ő létezne... és az egész világ és az összes többi ember az ő számára csak egy tükör, amiben megnézheti magát.
Mivel igazából a te világodban csak Te vagy egyedül, ezért minden amit adsz, azt csak magadnak adod.
Másnak nem tudsz adni. Másnak nem tudsz semmit sem okozni. mert minden Rád száll vissza, minden Hozzád jut el végül. Ami Tőled ered, az Hozzád is tér vissza.
Amit másnak adsz, azt magadnak adod.
Amit mással teszel, azt Önmagaddal teszed.
Amit Másnak okozol, azt Önmagadnak, Önmagaddal okozod.
Mert egyszer minden gondolatod, érzésed és cselekedeted hatását meg tapasztalod a saját bőrödön is.

És fordítva is.
Amit elutasítasz, amit visszatartasz, amit sajnálsz, ami ellen lezárod magadat... attól magadat fosztod meg...
Amit mástól sajnálsz, azt magadtól sajnálod.

Az Ajándékot, amit nem adsz oda, nem kaphatod meg...

Érdekes, hogy a Barátod egész nap mindenkit kezel és mindenkit gyógyít, mindenkivel kedves és jó, de Téged már nem akar 'gyógyítani', mondván, hogy ne Tőle várd a megoldást és hogy gyógyítsd meg magadat. Valahol igaza is van és jót is tesz veled...
De akkor a pácienseinek is miért nem mondja ezt?
Miért nem küldi Őket haza, hogy gyógyítsák meg magukat, és hogy ne tőle várják a megoldást...
Az mulatságos lenne...
Lehet, hogy tetszik az ego-jának, hogy annyira elismert, annyira körbe rajongott és közkedvelt és szeretik, és ő a Nagy Gyógyító, aki mindenkit meggyógyít? Meg esetleg egy nem kevéske kis pénzt is keres vele...

Bár ismered a mondást:
A suszternek mindig lukas a cipője.
(Hozzá teszem, a rossz suszternek. Aki emberileg nincs a toppon és igénytelen, meg rosszul szervezi és kezeli a dolgait. Mert egy okos suszter ilyen bomlasztó anti reklámot magáról eleve sem engedne meg magának.)
Mindenkinél van olyan, hogy szakmai ártalom.
És amivel az egész napját tölti a munkahelyén 'gürizve', azzal már otthon a drága és ritka szabad idejében nem igazán akar foglalkozni...
Erre egy extrém és banális példa: egyik barátnőm férje villanyszerelő volt.
És villanyszerelőt kellett hívnia otthonra 5000-ért, hogy megszereljen valami kis apróságot, amire a férje hónapokig nem volt hajlandó és kapható...

Aki ott van és fix pont, az egy idő után unalmassá is válik, és azért már nem kell küzdeni. Az elismeréséért sem. "Egy bevett várat ki akar bevenni?" "Vagy egy várat, amire kitették a fehér zászlót?" Az már nem akkora kihívás. Azért már nem kell küzdeni, erőfeszítéseket tenni.

Olvasd el a "Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?" című könyvet.
És nem azt mondom, hogy viselkedj is úgy, és kezd el tudatosan manipulálni és magadba bolondítani és megőrjíteni a barátodat, de egy két tantusz és lepel minden esetre le fog esni előtted a szemeidről...
És változni fogsz a hatására és az egész kapcsolatotok is...
Majd meglátod! ;-)

Írod, hogy azt mondja, hogy szeret, de Te nem érzed.
"A szavak suttagnak, a tettek üvöltenek!"
Mondani valamit kevés. Az még nem vezet semmire... általában... a gyakorlatban...
Bár egy bizonyos dolognak a kiinduló pontja lehet.

Pl. ha azt mondom, hogy le akarok fogyni 10 kg-ot. Ez még önmagában nem ér semmit sem.
Főleg ha ugyanúgy zabálok tovább, mint előtte...
A szándék önmagában, megfelelő tettek nélkül kevés.

Másrészt az is lehet, hogy csak a Szeretet-nyelveitekkel van a baj, olyan értelemben, hogy nem egy Szeretet-nyelvet beszéltek, és ettől nem értitek jól egymást és ettől nem működik a kommunikációtok.
van egy könyv, ha jól tudom Garry Chapman (valami ilyesmi) Az öt szeretet-nyelv. Ajánlom a figyelmedbe.
Ezzel is lehet alakítani, finomítani a kapcsolatotokat. Minden ember másként kívánja megkapni a Szeretetet, a Figyelmességet... és így tudja elfogadni, megélni, értékelni igazán. és lehet, hogy Te ezer féle másképpen megkapod a Szeretet, mert pl. a barátod tényleg nagyon szeret Téged, és ezt a maga módján, az ő Szeretet-nyelve szerint juttatja a kifejezésedre, de a Te füled ezt nem hallja, vagy ha hallja is, csak nem érti meg...

Nálunk is ez van a barátnőmmel.
Én is sokáig azt hittem, hogy nem szeret.
Aztán rájöttem, hogy nagyon is hogy szeret Ő, csak másképpen, mint ahogyan én 'elvárnám', ahogyan én szeretném, hogy szeressen.

Ha megérted a párod Szeretet-nyelvét abból 2 előnyöd származik:
1. Tudod, hogy szeret.
2. Tudod éreztetni Vele, hogy mennyire szereted és milyen fontos Ő Neked.

Aztán esetleg ezekről a dolgokról beszélgethettek is, és elmondhatod, hogy neked mia Szeretet-nyelved, Neked hogy tudja igazán megmutatni, hogy szeret és kifejezésre juttatni a Szeretetét feléd... hogy tényleg célba is érjen...

Ha csak ez hiányzik / hibádzik a kapcsolatotokból, hogy nem azt kapod, amit szeretnél, vagy nem úgy...
1. ezen lehet változtatni, finomítani.
2. elfogadod azt ami van.
3. keresel valaki mást, aki úgy szeret, ahogyan azt Te szeretnéd... de az sem lesz hibátlan... annak meg más hiányosságai lesznek... mert semmi sem tökéletes.
Ezzel kapcsolatban meg a 'Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz' című könyvet ajánlanám a figyelmedbe! Szentírás!!! ;-) www.bioenergetic.hu

Írod, hogy ha valaki szeret valakit, akkor figyelmes vele, kényezteti, kedvében jár, vágyódik az érintésére stb...

Elméletileg. De mint tudjuk a gyakorlat az sokszor teljesen más, mint az elmélet.
Ez a baj az elméletekkel. (Hogy sokszor nem működnek. mert az Igazság az valami más.)

Egyébként abszolút meg tudlak érteni.
Én is egy csomó mindent hiányolok a barátnőmtől.
Például ugyanezeket nagyjából, mint amiket Te leírtál.
Én is kényeztetésre, szeretgetésre vágyom, cirógatásra, símogatásra, sok-sok puszikára és csókra a testem (és a Lelkem) minden pontján... mégse kapom meg ezt... pedig hiányzik, vágyom rá és jól esne. Ezerszer beszélgettünk már róla... Belőle ez nem jön szabadon és tisztán. nincs rá belső késztetése, inspirációja, motívációja.
Én ettől régebben sokat szenvedtem. Most már elfogadtam, de néha még hiányzik és kívánom.

Annak, hogy valamit valakitől miért nem kapunk meg, ezer és egy milliárd oka lehet.
Például egy lehetőség ebből a végtelen és összetett lehetőség és eshetőség-kavalkádból, ami Rátok valószínűleg nem vonatkozik:

Az is lehet, hogy az a másik úgymond direkt szivatja a társát azzal, hogy nem adja meg neki amire vágyik, vagyis a kielégülést, a beteljesülést, a megnyugvás élményét... csak húzza-húzza, mint a szamarat a répával szokás... , mert ő nem akarja, hogy boldog legyen az a másik és kiugorjon a bőréből örömömében, mert így tud csak uralkodni rajta és függőségben tartani.
Ehhez kell az alá-fölérendeltségi viszony is.
És kell egy szadista, aki a másikat kínozni akarja (lelkileg, érzelmileg), és uralkodni rajta... és ő nem a másik boldogságára hajt, hanem a nyomorára...
és kell egy mazochista is... aki szenvedni akar, akinek kell az uralkodás, a fájdalom, a megalázottság érzése... aki azt akarja megélni, hogy ő egy kis senki...
Ezeknek mi lehet a hátterében Szerinted?

Mi szükség a hatalmi harcokra?
Aki kevésnek érzi magát, az hatalmaskodni, uralkodni akar mások felett. Hogy többnek érezhesse magát.
Na de ki is akarja többnek érezni magát?

Egy 'normális kapcsolatban' tényleg mellérendeltségi viszony van.
Mindkét fél nagyon szereti és babusgatja a másikat, és oda figyelnek egymás igényeire, és kölcsönössen megpróbálnak egymás kedvében járni és egymást boldoggá tenni.
Ez megintcsak az elmélet.
És a gyakorlat?
Van ilyen?
Meddig?
És hol?

És ez valahol megint csak a Szeretetről szól...
Meg hogy ki mit hozott magával otthonról... mit látott, hallott, tapasztalt... mihez edződött és kondicionálódott...
Mire van berendezkedve?

Szóval mára ennyit, ízelítőnek, csak úgy, hírtelen fölindulásból, gondolat-ébresztőnek... Ébresztő!!!! ;-)
Amit mindenképpen ajánlok Neked: olvasd el A. J. Christian: mit keresett ISTEN a Hálószobámban.
Ez csak a párkapcsolatokkall, a párkapcsolatok dinamikájával, valós hátterével és mozgató rugóival foglalkozik... meg fogsz lepődni! olyanokat olvasol majd.... hogy csak ámulsz! ;-)

De az egyes számú mentő öv:

Eckhart Tolle: A MOST hatalma (hangoskönyvben is!!!)

További Kellemes és Szép, Szeretet-Teljes Életet!
Élj a Jelenben, az Itt és Mostban!
Itt és Most.

Az az egyetlen megoldás minden problémádra!

További Szép Élvezetes Jókedvű Létet, Létezést és Ébredést Neked!
Itt és Most!

;-)

Csizike ;-)