Párválasztásnál mi a legfontosabb számodra?

Alapjába véve nem lehet szerintem kijelenteni, hogy értett vagy nem érett rá, mert ez is ítélkezés.
Szerintem nem történt még olyan esemény az életébe, ami kimozdította volna a tudatlanságából... nem volt követendő példa a környezetében, nem volt meg az ellenpólus. Nézőpont kérdése ez is, szerintem!

Szerintem onnan lehet felismerni, hogy a másikat , szerintem, hogy belázad és nem gyengén hárítja a felelősséget magáról! :) Az ilyen jellegű dolgok miatt hülyének néz, flúgosnak pl... és az egója miatt ő nem akar ilyen zizis lenni, mert, akkor hülyének néznék mások... Eddig ezzel találkoztam! :)

Szerintem egy óriási krízis kell ahhoz, hogy eljusson valaki erre az útra.. amikor kilátástalannak tűnő problémája van, összedölt minden és nincs tovább, akkor mindent megpróbál az egyén megragadni, hogy akkor kikerüljön a szakadék mélyéről... én legalább is így voltam vele!

Mi hiányzik az emberből ... ? Egy felsőbb perspektíva, amikor ráeszmél/rávilágítanak és megijed, hogy ahogy él, az úgy alapjaiban nem jó. Igazából erre még nem tok mit mondani... :)

Rávehető e a másik ember? :) Van egy angol mondás: you can lead the horse to the water, but you can't make it drink! ----> Odavezetheted a lovat a vízhez, de nem kényszerítheted, hogy igyon! :)

Kell e foglalkoznunk, bajlódnunk ezzel, vagy hagyjunk meg mindenkit a maga szintjén? --> Volt pár próbálkozásom azzal, hogy egy-egy pár dologgal bepróbálkoztam ismerőseim között, hogy akkor mi lenne ha, de azt vettem észre, hogy megijedtek vagy hülyének néztek... Szóval, aki elindult valamiért, az előbb utóbb úgy is fejlődik és szerintem nem kell bajlódnunk vele. De ez a szó, bajlódás, ez nekem olyan értelmű, hogy csak mi akarjuk egyoldalúan változtatni a másikat és a sikertelenségek ellenére is csináljuk addig, amíg meg nem únjuk. Ha meg már elindult, akkor nem bajlódás... :) Az ha nem akarunk valakit, szerintem, a "szintjén" hagyni az csak el nem fogadás... akkor pedig azzal nekünk van dolgunk, mert bennünk született meg, szerintem! :)