Az emberek azért nem őszinték egymáshoz, mert nem találkoznak igazi, őszinte szeretettel. Az igazi emberi kapcsolatok akkor állnak az őszinteség talaján, ha nem elvárásokra épülnek, hanem várakozásokra. Csak akkor lesznek őszinték hozzánk az emberek, ha megtapasztalják, hogy mi úgy szeretjük őket, amilyenek, tehát hibáikkal együtt.
Hozzászoktunk, hogy nem vagyunk őszinték egymáshoz. Ez helyén is van addig, míg okos óvatosság ennek irányítója. Sajnos azonban, hogy ez a stílus átvetítődik igen gyakran a másik két területre is. Gyakran nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Ennek csak káros következményei vannak, mivel aki nem őszinte önmagához, az nem megoldani igyekszik problémáit, hanem szőnyeg alá söpörni. Ennek minden esetben az a következménye, hogy az elfojtott probléma álarcot öltve és megerősödve újra előjön, s akkor már sokkal nehezebb megbirkózni vele. Legtöbb ember idegileg azért megy tönkre, mert nem őszinte önmagához.
A másik terület, mely az előzőhöz szorosan kapcsolódik, és melyre kivetítődik őszinteségünk hiánya, a Vele való kapcsolatunk. Valójában ez megelőzi az előzőt. Mert nem vagyunk őszinték Hozzá, ezért nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Márpedig aki nem őszinte Hozzá és önmagához, annak lelkében elképzelhetetlen bármiféle gyógyulás, bármiféle fejlődés."
A reális önismerethez pedig szinte elengedhetetlen feltétel életünkben az idő-, szeretet-, pénz-elszámolás. Csak az képes önmagát reálisan megismerni, aki veszi magának időt és fáradságot arra, hogy esténként - de lehet bármely időpontban - áttekinti, hogy mit csinált /ez az idő-elszámolás/ és amit csinált, azt hogyan csinálta /ez a szeretet-elszámolás /. Ha ehhez még azt is hozzá veszi valaki, hogy hogyan gazdálkodott az elmúlt nap anyagi javaival, akkor kikerülheti az önámítás csapdáit. Napi öt perc szellemi munka. Megéri, mert nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy önámítók legyünk.
Ha egy gyereknek mindig rágjuk a fülét, akkor nem megjavulni, hanem színészkedni fog előttünk. Őszinte csak olyanok előtt lesz, akik úgy szeretik őt, amilyen, és segítik abban, hogy saját lelkiismerete szerint törekedjen élni. Nincs tehát erkölcsi nevelés! Csak erkölcsi önnevelés van!!!
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Az emberek azért nem őszinték egymáshoz, mert nem találkoznak igazi, őszinte szeretettel. Az igazi emberi kapcsolatok akkor állnak az őszinteség talaján, ha nem elvárásokra épülnek, hanem várakozásokra. Csak akkor lesznek őszinték hozzánk az emberek, ha megtapasztalják, hogy mi úgy szeretjük őket, amilyenek, tehát hibáikkal együtt.
Hozzászoktunk, hogy nem vagyunk őszinték egymáshoz. Ez helyén is van addig, míg okos óvatosság ennek irányítója. Sajnos azonban, hogy ez a stílus átvetítődik igen gyakran a másik két területre is. Gyakran nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Ennek csak káros következményei vannak, mivel aki nem őszinte önmagához, az nem megoldani igyekszik problémáit, hanem szőnyeg alá söpörni. Ennek minden esetben az a következménye, hogy az elfojtott probléma álarcot öltve és megerősödve újra előjön, s akkor már sokkal nehezebb megbirkózni vele. Legtöbb ember idegileg azért megy tönkre, mert nem őszinte önmagához.
A másik terület, mely az előzőhöz szorosan kapcsolódik, és melyre kivetítődik őszinteségünk hiánya, a Vele való kapcsolatunk. Valójában ez megelőzi az előzőt. Mert nem vagyunk őszinték Hozzá, ezért nem vagyunk őszinték önmagunkhoz sem. Márpedig aki nem őszinte Hozzá és önmagához, annak lelkében elképzelhetetlen bármiféle gyógyulás, bármiféle fejlődés."
A reális önismerethez pedig szinte elengedhetetlen feltétel életünkben az idő-, szeretet-, pénz-elszámolás. Csak az képes önmagát reálisan megismerni, aki veszi magának időt és fáradságot arra, hogy esténként - de lehet bármely időpontban - áttekinti, hogy mit csinált /ez az idő-elszámolás/ és amit csinált, azt hogyan csinálta /ez a szeretet-elszámolás /. Ha ehhez még azt is hozzá veszi valaki, hogy hogyan gazdálkodott az elmúlt nap anyagi javaival, akkor kikerülheti az önámítás csapdáit. Napi öt perc szellemi munka. Megéri, mert nagyon hajlamosak vagyunk arra, hogy önámítók legyünk.
Ha egy gyereknek mindig rágjuk a fülét, akkor nem megjavulni, hanem színészkedni fog előttünk. Őszinte csak olyanok előtt lesz, akik úgy szeretik őt, amilyen, és segítik abban, hogy saját lelkiismerete szerint törekedjen élni. Nincs tehát erkölcsi nevelés! Csak erkölcsi önnevelés van!!!
Szeretetteljes Ünnepeket Kívánok Mindenkinek.