Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
ArkAngyal képe
Oké.
2009. december 22. kedd, 8:56 | ArkAngyal   Előzmény

Egy megjegyzés. Ablakba kiülésem sajnos a gerincem miatt volt, mivel a visszabénulás felé tartok. Ültem tolószékben sokáig egy autóbaleset miatt, ahol is utasként sérültem, és ennek manapság sajnos eléggé érezhető az utóhatása, ami dokik szerint "ezzel együttélés"-es eset. Ebbe spec. nem kell belelátni dolgokat ;-)
Másra is rájöttem, mivel hajnali 4-ig gondolkodtam, (nem tudom, bárki más ilyen esetben hasonlóképpen tesz-e?), hogy miért is konfrontálódok, mi nekem ebben a jó? - mert én speciel mindig megnézem, vizsgálom egy dolog két oldalát. Arra a következtetésre jutottam, hogy ha valamiről beszélgetünk, vitázunk, stb. az mindig valahogy egy éppen aktuális, akár sarkalati pontra mutat rá.
Mindenki döntse el, aki részt vett ebben a vitában - vagy magában tartotta a véleményét, de van/volt neki -, hogy önmaga számára milyen tanulsággal, netán lehetőséggel járt.
Én megpróbáltam nem minősíteni senkit úgy, hogy abban pejoratív értelem kapcsolható legyen, ellenben én kaptam sok minősítést, találgatást, de telitalálatot is. Ha valaki valóban végigolvasta bejegyzéseim, és hozzászólásaim, nem csak átfutotta, és megpróbált nem beskatulyázva olvasni, akkor a sorok közt (és most vonatkoztassunk el a "pufffog"-tatásoktól) ráérezhetett volna sok mindenre velem kapcsolatban.
Amire kíváncsi lettem, hogy egyáltalán megfordult valaki fejében az, hogy valójában megismerni valakit, mielőtt kijelentem rá, hogy ilyen, meg olyan, és ez, és ez miatt viselkedik így úgy amúgy?
Igen, találkozunk akár naponta is olyan egyéniségekkel, akik vagy túl harsányak, vagy teljesen más aspektusokkal látja ugyanazt, mint én, vagy Te, vagy bárki, vagy éppen totál ellentétes látásmóddal rendelkezik, és kezel le dolgokat, helyzeteket. Rendelünk hozzá egy bélyeget, egy képet, és innentől bármikor ahhoz hasonlóval találkozunk, az "ideologizáltan" rányalt bélyegen keresztül látjuk csak, és megítélésünk nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem változik.
Voltak az írásaimban olyan kérdések, felvetések, amik teljesen elsiklottak a figyelemközpontból, mert a személyiségemmel foglalkozás betöltötte a látómezőt.

Egy számomra igen tanulságos esettel zárnám soraimat. Ez az eset Jamie Oliver-el esett meg, aki egyszer egy nagyon erős "erőpróbán" esett át. Olaszországban olasz étteremben olaszoknak tradicionális olasz ételeket kellett elkészítenie, olasz szakácsbarátja kérésére. Kitalálták, hogy minden vendég kap egy papírlapot, amin Jamie Oliver készítményeit pontozhatják, és megjegyzéseket is írhatnak rá. Nagyon izgult Jamie, nagy kihívás volt számára ez az egész. Mindent beleadott, és a végén összeszedték a papírokat. Kettészortírozta Jamie a fecniket úgy, hogy egyik kategória jó pontszám, és megjegyzések, másik kategória a rossz pontok, és kritikák. Büszke volt arra, hogy nagyon sok jó kritika érkezett, és csak pár rossz, vagy elégséges véleményt kapott.
Mikor ezt elmondta olasz barátjának, az megkérdezte tőle, hogy melyik a jó kupac? Rámutatott Jamie, mire a barát megfogta a jó oszlopban lévő papírhalmazt, és eltépte, kidobta a kukába Oliver nagy megrökönyödésére. Ugyanazzal a mozdulattal megfogta a rossz kritikákat tartalmazó oszlopot, és Jamie bal felső zsebébe nyomta ezzel a kísérő szöveggel: Ebből tanulhatsz! - a másik nem érdekes.

Én beteszem a felső zsebembe amit kaptam, és átolvasgatom, emésztgetem, mert megtanultam, hogy valójában a "rosszból" (mert mi a jó? Mi a rossz? Ki mondja meg???) lehet tanulni.
Jóból azért nem nagyon, mert a jó nem más, mint visszaigazolás, hogy valamit "jól" megtanultál, "jól" állsz hozzá, stb.
A "rossz" az, ami megmutatja, hogy nem vagy "tökéletes".
Reménykedem, hogy más is beteszi a felső zsebébe eme paklit, és nem csak a "jót" tartja meg magának...
A "csak jó", csak illúziókat keltene...

ArkAngyal