Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
ArkAngyal képe
Hát...
2009. december 21. hétfő, 19:37 | ArkAngyal   Előzmény

Sanyi. Ne mond, hogy ennyire valóban beskatulyáztad azt a napom, és valóban csak egy oldalról látod a dolgokat. Hol marad akkor az elfogadás, a "Minden ami egy", nincs rossz jó nélkül? - avagy mindennek értéke van, és minden értünk van fogalmak? - mert ezekkel akarunk élni nem? Ezekkel látni magunkat másokat, a világot, hogy akár jobbá váljon?
Kérdeztem, hogy miért nem a megfigyelő szerep jutott nekem aznap? - miért rántottam magamra azt, amit? - valamiért kellett. Hát, ha senki nem gondolkodik el rajta, akkor én se fogok, mert egyoldalú lenne.
Milyen lehetek? Hát, milyennek akarsz látni? Ez azon is múlik, hogy miképp látom a másikat, és miképp Ő magát, vagy engem. Azért is lehet így, mert éppen az embernek az adott pillanatban milyen napja van/volt, így milyen a hangulata, és mit is várna el másoktól, és mit önmagától?
Mellesleg baj az, ha valaki nem felel meg annak a képnek, amit akarunk látni, és láttatni? Mint írtam, valóságban pont a különbségek, és azok észrevétele teszi objektívabbá az igazságot.
Lassan, finoman mondva, kellemes hangsúlyban, megválogatva a szavakat ugyanúgy tanítás valami, mint akár fennhangon, számot kérően. Kéretlen? Ki határozza meg?
Mint tudjuk, az igazságnak 3 oldala van. 1. Objektív 2. Szubjektív 3. Valóban csak a hozzánk legközelebb eső része :) Ha más blog-okban olvastak engem, akkor megtalálható a "másik arcom" is ;-)

Írtad előzőleg, hogy megfigyelted, milyen hatások, érzelmek, viszonyok léptek fel benned annak hatására - amit nevezzünk akár arroganciának, nagyképűségnek, stb. - amit képviseltem adott helyzetben.
Senki észre se vette?- hogy rengeteget dicsértem is, és nem a kompenzálás miatt.
Legtöbb beleszólásom kérdésként merült fel, csak tényként lett kezelve. Erről (is) írtam előző, hosszabb üzenetemben.
Most akkor valóban vizsgálod magad, (mert akkor érthetőbb számomra a viselkedésem) vagy kéretlennek kiáltod ki és tanításnak (nem pedig pl. figyelemfelhívásnak)? Ez ellentmondás nemde?
Sztem egyáltalán nem, vagyis abban az értelemben nem tanítás volt, mint ahogy azt szoktuk kezelni, vagy érteni. Ha másképp, és másnak vesszük, pl. figyelemfelhívásnak? - amivel foglalkozni kell... Akció-reakció... semmi más, mint megfigyelni magunkat, másokat, reakciókat, és ezeket kezelni, vagy úgy hagyni, ha kell? Ha így nézzük, más lesz a leány fekvése? Kevésbé szigorú?
Én nem tagadom, hogy valóban erényes vagyok, HA valamiért kell. De többnyire az alázat belső erővel egyenlő arányban van bennem, ezt az évek alatt, és helyzetek következtében elértem.
Még figyelgetem magamon, miért van az, hogy bizonyos helyeken igenis erényesebb vagyok, máshol pedig hallgatok, viccelődök, és csak "simogatok" vaskesztyű nélkül?
Ha más nem, majd az idő igazolja a dolgokat, hogy ez az egész kihatás milyen eredményeket hoz, és valóban ami most rossznak tűnik, az "holnap" is rossz lesz, vagy rájövünk akár együttesen is hasznára?
Amiket írok, az számodra másoktól lehet, hogy nem ennyire ezós frázisoknak tűnő, csak talán olyantól, aki beásta magát egy skatulyába?
Késtem a taliról, és amíg meg nem érkeztem, lassú ismerkedés volt. Aztán hirtelen belevágtunk a dolgokba, jöttek a Tmák, az észrevételek, építő jellegű viták, most meg a kritika... és csak egy oldalú kritika, ha jobban megnézed... Valóban csak egy oldala van ennek az igazságnak, és valóban csak nekem kell valamit nagyon megtanulnom? Ez a lehetőség is benne van a pakliban, el nem vetném... Csak nem érzem igazságosnak...

ArkAngyal