Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
husztisanyi képe
A tökéletesedés útja - szerintem
2009. december 21. hétfő, 14:32 | husztisanyi

Szerintem nagyon jó téma, jó kérdés, ezért engedelmeddel átszabtam kicsit a címet és a szöveget is, hogy kitehessem a nyitóoldalra. Az oldalon csak hasonlóak vannak, pont ez a megfogalmazás talán még nincs. Köszönöm!

Részemről a tökéletességet, a tökéletességre törekvést nem gondolom nagyon másképpen, mint ahogyan azt Ti is megfogalmaztátok. De ehhez tudnotok kell, hogy a szót többen, többféleképpen is értik, ami azért van, mert nincs tapasztalatuk a tökéletesség állapotáról, csak egy emberi elképzelésük, ideájuk van, ami szerintük helyes.

A tökéletesség legelterjedtebb jelentése szerint az a tökéletes állapot, amikor kigyomláltunk, kiirtottunk mindent, ami nem oda való, ami rossz, és csak a szépet, jót, oda valót hagytuk meg. Ettől a nemesítéstől, válogatástól, csiszolástól tökéletes az, amiben már nem találnak semmi kivetni valót!

Nos, ez az egó által keltett illúzió, idealista vágykép, ami az egó egyedi, félős, ragaszkodós világképéből fakad.

Vagyis aki mondjuk fél a pókoktól, az úgy képzelné tökéletesnek a világot, ha nem lennének benne azok a rémisztő rovarok.
Aki meg szereti a pókokat, az sokkal többet képzel az Ő tökéletesnek álmodott világába.

De ezek az idealista világképek nem a tökéletességről szólnak, hanem a számukra elfogadhatóról, a nekik ideálisról. Egyszerű fogalomzavar az, amikor a vágyottat, elfogadhatót, ideálisat összekeverik a tökéletessel!

Ebből születik aztán az a buta mondás is, hogy: "Mindenkinek más a tökéletes."

 

Az én tapasztalatom alapján tökéletes állapot egy van.
A tökéletesség talán a legjobban a teljességhez hasonlít.

Teljesség az, amiben benne van minden.
Tökéletes az, akiben minden a helyén van.

Mit jelent az, hogy a helyén van?
Azt, hogy minden tudattartalom pontosan ott van és azt teszi, ami az eredeti elrendeltetése. Vagyis nincs kuszaság, nincs rendetlenség, hanem rend van a tudatában.

Mivel a rendet nem lehet elérni kiirtással, kiválogatással, csak rendrakással, ezért a tökéletesség elérése nem arról szól, hogy kidobjuk azt, ami szerintünk rossz.

A tökéletességet úgy lehet visszaszerezni, hogy újra megértjük minden dolgok működését, értelmét, lényegét és az elfogadás békéjében visszaengedjük az a helyére.

Például, ha valaki azt tapasztalja, hogy kicsinek érzi magát, akkor nem szabadulni próbál ettől az érzéstől, hanem:

  1. Megérti, hogy miért érzi így magát? Jogosan, tényleg kicsi, vagy csak egy félelme, emléke kapcsolt be? Mihez képest kicsi? Miért zavarja Őt ez a tapasztalás?
  2. Ha megértette a kicsinység érzését és annak gyökereit, akkor utána elfogadja az érzést, visszafogadja azt magába, ...megtalálja a helyét.
    Az elfogadás lesz az, amitől újra a helyére kerül az addig kitagadott, letagadott, negatívnak kikiáltott tudattartalom.

Én ebben a folyamatban látom a tökéletesedés útját.
Ez a folyamat megy magától minden lényben úgy-ahogy, vagy lehet tudatosan, szándékkal is elérni, hajtani, kinek mihez van kedve, melyiknek látja értelmét, hasznát.