Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
ArkAngyal képe
Szem-besülés :)
2009. december 21. hétfő, 12:44 | ArkAngyal   Előzmény

Találó a cím? :D :D

Üdv mindenkinek :)

Egyetlen kérésem az üzenetem olvasásakor, kérlek, vedd figyelembe a mondat végi smile-ket, mert azok segítenek a hangsúly értelmezésében.

Kivártam. Megérte :) Kivártam, hogy milyen vélemények lesznek a találkozóval kapcsolatban, és bejött a papírforma.
Először is, meg kell köszönnöm Sanyinak az 5let remek kivitelezését.
Elolvasva a véleményezéseket, észrevételeket, feltűnt, hogy (eddig) Sanyi, Kavics22, és Aisling (ha valakit kifelejtettem elnézést!) voltak azok, akik itt mást is közvetítettek a találkozóval kapcsolatban azon kívül, hogy jól érezték magukat.
Belevágok a közepébe :) "Hadd kapjam a pofonokat jobbról balról", de felvállalom ezeket :D
Van egy nagy "hibám", hogy szeretek provokálni.
Miért? - mert Tudjuk! - hogy a helyzetek, és a helyzetek kezelése mutatja meg, ki, milyen is valójában, mi lakozik benne, vagy mit is nyom el magában.

Általában ezzel a módszerrel "magam alatt vágom a fát", mert a megítélés középpontjába kerülök, akár többségében pozitív, akár negatív oldalra dőlve. Ezt a magam alatt favágást tudatosan kevesen vállalják fel, ezért lehet ez akár "nagyképű"-nek hangozva. De vonatkoztassunk el.

Két dologgal lehet nagyon jól provokálni. Humorba ágyazva, és tudálékossággal, amit átlagosnál hangosabban, és/vagy ellentmondást nem tűrően adhatunk elő.
Hogy ez mire jó? Sanyi megadta rá a választ. És egyedül Ő. Megvizsgálta magát, hogy milyen hatással volt ez rá, és mennyire lehet hiteles másokhoz való szólása, ha egy jószándékú találkozón, egy jószándékú résztvevő az átlagosnál erőteljesebben adja elő magát, és ossza meg tapasztalásait, és ez "érdekes" érzéseket táplál benne.
Feltehető a kérdés: Mi van akkor, ha nem ilyen típusú találkozón találkozunk ilyenekkel, vagy a mindennapi rutin eseményeink folyamán találkozunk olyanokkal, akiknek - maradva a Tmánál - másabbak a tálalási erősségük? Vaj' azonnal reflex-szerűen bezárunk, vagy meghallgatjuk, egyáltalán meghalljuk a sorok közötti összefüggéseket, értelmet? Kivesszük magunknak belőle, ami nekünk kell, vagy teljesen elutasítjuk?
Hermest ki kell emelnem, ezen a találkozón olyan átalakulás ment benne végbe, amitől - szinte mellette ülve -, olyan nyomatékkal éreztem: Kellemesen, de nagyon intenzíven borsódzott a hátam.
Talán Ő volt az igazán egyetlen, aki valóban azt vette ki magának az egész találkozóból, amire szüksége volt, és remélem a továbbiakban él is vele, és végre - ahogy Ő mondta -, a cselekvési oldalra lép át. Kavics22 a másik, aki a mondatok, és a különböző stílusok mögé látott, és Ő is kivette magának, amire szüksége volt. Humorgumó hozzáállása nagyon tetszett, kellemes volt az Ő kisugárzása is, és talán Ő vette a fáradságot (Bochecha, és Erikával egyetemben), hogy valóban meg akarjon ismerni, beszélgessen velem, és megérezze a másik arcom?
Mikor kimentünk "levegőt szívni", akkor kilépve a szerepemből (humorgumó nem halt bele :D) adtam magam, és sztem jókat is nevettünk, lazák voltunk. ;-)
Miért írtam, hogy bejött a papírforma? Mert a legtöbb résztvevőben egy idő után bezárást éreztem ahhoz képest (amikor megjelentünk Ais-al), hogy lettem, lettünk fogadva.
Ez által a bezárás által az általam közvetített (és kihangsúlyoznám a közvetített szócskát) mondókák tartalmi része sem kaptak megfelelő prioritást, sőt, inkább ellenkezést váltott ki sokakban.
- de mindenesetre arra ment el, hogy természetem ki legyen elemezve, és megkapjam, miért vagyok olyan, amilyen :)

Papírforma lényege, hogy előre borítékolva lett, hogy ilyesmi történik. Ez nem rossz, csak egyszerűen arra mutat rá, hogy még mindig mennyire elsődlegesek az emberi reakciók, és mennyire nem tudunk még mi sem elrugaszkodni az első megítéléstől. Azért írok többesszámban, beleértve magam is, mert magamon is észrevettem, hogy így viselkedem. Begyepesedett akció-reakció elve igaz rám (is) :)
Ezzel nincs baj, mert elsőként emberek vagyunk. Azzal van a baj, ha nem tudatosítjuk magunkban, hogy miképp is reagálunk, és netán elfogadjuk azt, hogy ez így természetes, és okés.
Annak leírhatatlanul örülök, hogy pont Sanyi az, aki megírta ide, hogy mit vett észre magán, és ez mennyire érdekes jelenség.
Azért örülök ennek ennyire, mert szinte mindenki figyel rá, és mondhatni, teljesen elfogadja amit Ő mond (egyáltalán nem alaptalanul). Így nagy a valószínűsége, hogy az Ő stílusában előadva jobban eljut azokhoz - akiknek az Ő stílusa, tálalási módja - elfogadhatóbb, mintha az én, vagy velem hasonszőrű ember stílusában mondaná el ugyanazt.
Ellenben természetesen legalább ugyanannyi embernek az én stílusom is elfogadható, vagy az a jobb, illetve hatásosabb. Mások vagyunk szerencsére, lényeg az, hogy eljusson a szó, és tartalom. Egyensúly megkívánja, hogy ilyenek, és olyanok is szóljanak ;-)
A reakciók milyensége abból is kitűnik, hogy pl. sokszori tapasztalatimra támaszkodva - és tudatossá válva azzal, hogy mennyire feltűnő (vagy bántó) a stílusom sokaknak -, lemértem a telefonom órájával, hogy ha én beszélek ilyen temperamentummal (amit vittem), az mennyi ideig tart, és mit szólnak hozzá?
- vagy ha Sanyi beszél, az meddig tartott, és az lesz-e említve?
Végeredmény: Mikor hosszabban beszéltünk, Sanyi átlagban 2.5 perccel beszélt többet nálam, de én a "többször kevesebbet"-ben voltam több, vagyis többször szóltam bele akár egy kérdés formájában is a beszélgetésekbe. ;-)
Nem akarok én ebből semmilyen konklúziót levonni, csak annyit, hogy egy bizonyos érzékelés mennyi mindent meg tud változtatni, és mennyi mindent másképp látni, valamint láttatni...

Ha bárkinek kellemetlenséget okoztam, vagy személyes sértésnek, támadásnak vette megnyilvánulásaim, itt, és ha kell személyesen is elnézését kérem!!!

De nem kérek elnézést, ha sikerült valamire rámutatnom, és megértette, és él vele.
Mivel minden értünk van, így én így éltem meg ezt a találkozót. Nagy segítséget nyújtott nekem a fejlődésemben, és a továbbiakhoz.

Köszönettel tartozom nektek, és hálás vagyok, KIVÉTEL NÉLKÜL mindenkinek!!!
Köszönet a kritikákért! -és a dicséretekért is.
Köszönet a szem(em) nem besülésének, hanem épp a kinyílásáért!

ArkAngyal