Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Apa-férfi-yang
2009. december 19. szombat, 10:24 | Ramina   Előzmény

Szerintem, az fájhatott valójában az esetben emlitett férfinak, h a váláson hirtelen kellett szembesülnie azzal, hogy a felesége megcsalta és azt hazudta neki végig (vagy abban a hitben ringatta) hogy a gyerek az ő gyereke.
Tehát a hazugság ténye fájhatott akkor neki.

A hazudság azért fáj, mert azt is jelenti egyben, hogy "nem tisztel meg a másik a bizalmával".
Azonkivül a Dalai Láma mondta egyszer, h : "azért jó tudni az igazságot, h szembesülhessünk vele és igy mozgósitani tudjuk mindazt az energiát, amire szükség van. Az "ellenséget" meg kell látnunk, hogy mozgósithassuk a megfelelő tartalékainkat."

Az "ellenség" szót a Láma szimbólikusan használta itt és a mindenkori helyzet valóságát jelenti.
(Pl.....igen, rákos vagyok, .......igen, nem tőlem van a gyerek...stb)

Nem hiszem, h a gyereket ne szerette volna ugyanúgy tovább ez a férfi.
Ő - mint Sanyi irja - jó apa volt, igy hát biztos, h a viszonyulása a gyerek felé nem változott. Ha pedig változott, akkor nem jó apa.
Egyetértek az előttem szólókkal, h ha valakihez gyermek "kerül" a sors kifürkészhetetlen akarata folytán, az az "ő gyereke"....... még ha biológiailag nem is.

És mit ad/hat az apa?
Van egy közhely erről: az apa azzal adja a legtöbbet a gyerekének, ha szereti a gyerek anyját.

Ezenkivül az apa, önmagát adja.
A férfi archetipust személyesiti meg.
A yang-ot.

Mit csinál a yang?
Elkezd, behatol, kezdeményez, harcol, kiáll, irányit, dönt és döntésképes,kezébeveszi az ügyeket, véghezvisz, felelősséget vállal, bátor, ha kell kemény,megtartó, méltó, tisztel, becsületes......és innen már átmegyünk az általános emberi erények felé.

Szeretni nemcsak az apáknak kell/ene tudni, hanem minden embernek, úgy hogy ez nem apai különlegesség.
De amikor a gyermek felnőtt, már nem az ő felelőssége a gyermeke......és nyugodtan csinálhat úgy, mint a Buddha - elmehet önmagát megvalósitani :-))