Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
jaguar képe
én tudnám
2009. december 11. péntek, 3:39 | jaguar

Én már úgy vagyok vele, hogy simán és apámmal ez már kölcsönössé vált, besokallt attól amit tapasztalt irányomból az idei évben. De hát én meg egy mondatot sem tudtam már úgy mondani neki, hogy az - ne az eredeti információ felismerhetetlenségéig torzult formájában - jutott volna el a tudatáig. Tudatáig?.. Az egója betonkemény falára trancsírozódva végezte az összes fontos mondandóm amúgy.. Így meg nem vicces beszélgetni, mondjuk biztos mindig is ilyenek voltak a kommunikációink csak régen nem tűnt fel nekem. De hát mennyire más világ, mennyire megnyomorított generációk kerültek ki a régi rendszerből..

Anyám más, ő jobban kiváncsi volt, jobban meg akart ismerni mindig is, kevesebb előítélet volt benne apámhoz képest, valamivel több nyitottság és alázat igen (na ezt a szálat folytatom még blogilag). De hát az időnkénti protokollkérdéseire adott néhányszavas válaszaimból azért még felesleges lenne azt hinnie hogy ismer valamennyire is. Abból csak felépül a fejében egy valami, egy frankenstein, az nem én vagyok, miért szűrnek meg minden mondandómat annak fényében?

Szóval anyámmal még tartom a kapcsolatot, de ez se rajtam múlik, ő most hogy elváltak, felkerült Pestre egyedül és újult erővel ragaszkodni kezdett hozzám, meg a barátnőmhöz.. Persze ez praktikus nekem is bizonyos szempontokból: anyagi biztonsági háttér, kevesebbet mosogatok azóta stb. De folyamatosan azon agyalok, hogy ez hova tart ez a folyamat, ok hogy most egyelőre nincs itt még senkije és kétnaponta meglátogat, ezt megértem, de hát én sem azért jöttem fel Pestre hé!

Legfőbb bajom vele, hogy hiába érte egy spirituális élmény őt idén, és más szemmel lát egy csomó mindent, (elfordult attól a hitgyülekezettől is ahova járt, mert rájött hogy nem hitelesek stb)... Attól még annyira nem fog fel alap dolgokat. Mert azokra az eleve hamis és tudatosan hazug materialista-keresztény alapokra próbál helyezni dolgokat és perszehogy az Élet máshogy működik. Magyarázok neki sokmindent, mert nyitott és érdekli, látszólag fel is fog dolgokat, de aztán a gyakorlat általában bebizonyítja hogy mégsem.

Leginkább meg talán az zavar, hogy szinte negatívan beszennyezi az otthonom meghitt légkörét, ha itt van. Menekül a félelmei elől, amik újult erővel támadtak rá idén mikor kinyílt a szeme, de ő csak menekül, nem akar tanulni dolgokból (vagy csak nagyon lassan észrevehetetlenül? nem, gyakorlatilag ilyen korban már nem tanul az ember, nem képes levedleni hosszú évtizedes berögződéseket, szőnyegalásöpréseket kitakarítani).
Áá rossz nézni, és rengeteg félelmét sikeresen belém táplálta évtizedek alatt, és ezt a jó szokását továbbra is előszeretettel űzi-űzné.. De egyszerűen intoleránssá válok a társaságában (józanul). Sőt lehet ezért ittam végig a hazalátogatásaim napjait előszeretettel annakidején, hogy könnyebben elviseljem az otthoni negatív, lehúzó légkört.
Mindegy kicsit hosszúra sikerült, de röviden ez van én max annyit tehetek már, hogy elfogadom és végignézem nyugodtsággal a leépülésüket ami viszont nem lesz túl felemelő.