Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Anita, ezeken én is gondolkodtam
2009. december 09. szerda, 13:00 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Bátran bevallhatom, hogy még mindig elég gyakran kapom magam hazugságon, a leggyakrabban önámításon, nem az a kérdés, hogy ideges leszek-e tőle vagy sem, hanem az, hogy keresztülnézek-e rajta vagy sem? Én már inkább nevetek rajta, hogy milyen rutinosan tudok mellélátni, de igyekszem azonnal korrigálni.

Nem tudom, hogy a Mestereknél hogy van. Azt tudom, hogy ilyen kotnyeles tükör vagyok, aki a szabályokat tisztelvén és komolyan gondolván rákérdez ezekre. Ahogy Erikánál is tettem. Nem biztos, hogy jól fordítom, csak kérdeztem. Elég magas a találati arányom.

Nem azt jelenti, hogy nem ámítom magam, mert a napi rutin és a tudattalan programok többnyire simává teszik a mindennapokat, de ebben a nagy símaságban gyakori a jég, amin el lehet csúszni. Nos, a csúszásokat kell észrevenni. Ott befagyott valami, ami elfedi az alatta lévő, egyébként pofára esést okozó dolgot.

Azután arra is rájöttem, hogy nem egyféle az energiánk, hanem energiamixekben élünk és mindig az aktív energiák, akár tudunk róla, hogy mi az aktív, akár nem tudunk róla, ezek a vonzás alapjai. Így természetesen, ha valaki már teljesen leszokott a hazugságokról, elhallgatásokról, akkor az emberekkel akivel találkozik, azokkal nem akkor és nem olyan apropókból találkozik, amikor és amiben hazudnak, hanem akkor, amikor a másféle aktív energiáik vannak szinkronban.

Egy edzésre a fizikai test karbantartása hozza össze az embereket, és nem az az érdekes, hogy a testéről ki mit gondol. De persze ebben is vannak szinkronicitások, hiszen egy edzőteremben látszik, ha olyanok jönnek össze, akik azért vannak ott, hogy fejlődjenek vagy karban tartsák magukat, és teljesen más az atmoszférája egy olyan helynek, ahová a testükkel elégedetlenek járnak. Szerintem valahogy így van.

Azért gondolom, hogy így lehet, mert már én is tapasztaltam, hogy olyan emberek, akikről úgy tudják, hogy kettéharapják a delikvenseket, velem nagyon kedvesek szoktak lenni. Valahogy mindig nem veszekedős kedvükben találkozom velük. Persze nem volt ez mindig így, de amióta megtanultam kiállni magamért, már nincs szükség ilyen típusú találkozásokra.

Olyan esetben, amikor látom, de nem vagyok részese az eseményeknek, akkor mindig azt szoktam megkérdezni, hogy miért kellett látnom. A hazugságot is. Többnyire az önámítás vagy egy megoldatlan probléma első figyelmeztetése. Ha keresztülnézek a figyelmeztetésen, akkor legközelebb közelebbről fog érinteni.

Az pedig, ha magadon nézel keresztül, na az igazán necces. Akkor csőstől jönnek a leckék, minden oldalról, akkor igazán céltáblának érezheti magát az ember.

A magam részéről teljesen biztos vagyok a vonzás törvényében, univerzális, 100%-os, olyan nincs, hogy olyasmivel találkozz, ami nincs benne az energetikádban. Hogy mihez kapcsolódóan és hogyan került oda, az jó kérdés. Az NLP-ben azt tapasztaltam, hogy sok olyasmit kötünk össze, amit nem kéne és utána nézhetünk, mint a moziban, bogozhatjuk a szálakat és kiderül, hogy teljesen más, mint aminek látszott. Jónéhány rétege van egy egy szimptómának, és már a második után alig látszik valami az eredeti problémából, a gyökérfélelemből. Az NLP-ben rutint szereztem ásásból és a kacifántos önámítások kibogozásából.

Sosem abban vagyok biztos, hogy túl vagyok-e valamin, hanem a vonzás törvényében vagyok biztos. Ha odahozza elém, akkor nem vagyok túl rajta, akkor ott munkál bennem. Van egy egészséges egyensúly szerintem, és az az, hogy az aktuális az éppen szembejövő problémákkal kell foglalkozni, nem kell túlspilázni, de arra, ha valami kényelmetlenség motoszkál valahol, akárhol bennünk egy helyzettel kapcsolatban, arra oda kell figyelni.

:)