Politizálsz?

Szia Orsi!

Valószínűleg rajtad múlik a gyógyulása.
A gyerekek 3 éves korukig anyjuk aurájában vannak, onnan, ha minden rendben megy 7 éves korukra kijönnek. Ha ennél fiatalabb szinte kizárólag édesanyának tartanak tükröt olyan nyavalyáról, aminek nincsenek tudatában vagy nem akarnak róla tudni.

Dahlke: A betegség mint szimbólum című könyvben fél oldalnyit írnak a lisztérzékenységről. Szerintem olvasd el egy könyvesboltban. Az agresszió, a nőiség, a testiség és a felnőtt szerepek megélésével hozza összefüggésbe. A lányod még kicsi lehet, ezért nagy valószínűséggel mindezek nem az ő bajai, hanem a tieid.

Tudom, hogy nem könnyű ezt megemészteni, de ez van. Nekem egy hónapomba telt, mire hajlandó voltam elfogadni, hogy nem a gyerekem beteg, hanem én vagyok az. (Nekünk kórházba kellett rohangálni.) Miután elfogadtam a helyzetet, megváltozott az életünk, szembenéztem saját életemmel, egészségesek lettünk. Testileg és lelkileg is. Ő is, én is.

Csak annyi a feladatod, hogy elfogadod a saját agressziód és nem fordítod magad ellen. Azután meg kibékülsz a saját testeddel és nőiségeddel és elkezded élvezni. Megtalálod annak a módját, hogy ne nyűg és stressz legyen nőnek lenni, hanem élvezni tudd minden részét. Nem veszel erőt magadon és nem kényszeríted magad semmire, mint nő. Se antibébi szedésére, se újabb gyerekszülésre, se egész napos anyasági rabszolgaságra.

Sok sikert!
A-A