Melyik állathoz hasonlít a természeted?

KERESZTELÉS
A keresztelés nagyon fontos. Nem a szertartás miatt, hanem amiatt, hogy lepecsétel egy döntést. Gyermek kereszteléskor a szülők döntését, felnőtt-kereszteléskor a keresztelendő döntését pecsételi le. Jaj azoknak, akik csak úgy eljátszadoznak ezzel a beavatással. Aki keresztel, az köteles ennek komolyságát kinyilvánítani a keresztelés előtt azoknak, akik a keresztelést kérik.

Nem szertartások által lesz valaki keresztény, hanem olyan magatartás által, amely az Ő általa felkínált szeretés elfogadásának következménye. Azt szokták megkeresztelni, aki erre nyilvánosan ígéretet tesz Neki, illetve aki nevében ezt az ígéretet valaki vállalja (gyermekkeresztelés).Senki sem kárhozhat el saját hibáján kívül! Ha ilyesmi történne, ez ellene mondana Isten szeretetének és igazságosságának egyaránt.

A gyermekkeresztelésnek közvetlenül a gyermekre nem lehet pozitív erkölcsi hatása, mivel a gyermek nem tudja, hogy mit tesznek vele. Márpedig, ha valaki valamiről nem tud, azt sem Ő, sem ő, sem más nem tudhatja be neki erkölcsileg értékelhető cselekedetnek. Mégis ajánlani tudja a gyermekkeresztelést két okon. Az egyik az, hogy a szülők szavukat adják, hogy gyermekük jövője érdekében ápolni fogják Vele a személyes kapcsolatot. A másik ok: ha a gyermek felnő, s át akarja adni magát Neki, akkor ebben az átadásában nem fogják kötni őt olyan objektív szertartások, amelyek akadályozhatnák a szubjektív élmények kibontakozását. Vagyis nem kell figyelnie szertartásokra, s minden figyelmét rákoncentrálhatja az Ő jelenlétére és saját odaadására.

Egyszerűen nem lehet megértni, miért akarja valaki megkereszteltetni gyermekét, ha egyszer nem igényli betagozódásodat az egyházba? Miért akarja valaki beíratni gyermekét egy olyan iskolába, amelybe ő maga nem jár, és nyilván gyermekét sem fogja bíztatni, hogy járjon majd? Gondoljuk végig! A keresztelésnek nincs értelme következmények nélkül! Csak nem gondoljuk, hogy Jézus vagy az Atya jobban szeretnek valakit azáltal, hogy leöntötték vízzel a fejét, anélkül, hogy ő erről egyáltalán tudott volna, mintha nem öntötték volna le a Szentháromság nevében? Csak nem gondoljuk Őket ilyen ostobának?! Ők végtelen szeretettel ölelnek magunkhoz mindenkit, aki ezt számunkra lehetővé teszi! A keresztség szertartása elkötelezettséget kíván és elkötelezettséget tételez fel! Ma, sajnos, ezt már nagyon elrontották! Nem az elrontott keresztség a jó, hanem a keresztség, ha nem rontják el, vagyis elkötelezettséget pecsétel le. Természetesen nem a gyermeknél, hanem legalább a szülőknél, akiknek szavatolniuk kéne a gyermek vallásos jövőjét!

KERESZT

"Többféle kereszt van. De mind azonos abban, hogy azok, akik Hozzá tartoznak, azok nem csupán elszenvedik, hanem vállalják is keresztjeiket Iránta való szeretetből. Van azonban olyan kereszt, melyet ha valaki elvisel, már vállalja is. Ez az a kereszt, mely, természetünk és körülményeink folytán keletkezik. Természetünket mindenhová magunkkal visszük, s körülményeink is mindig lesznek. Az ebből adódó kereszt elviselésének megoldása az önszeretet körébe tartozik.
Az önszeretet: csúcsérték. 'Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.' Az szereti helyesen önmagát, aki azokat a körülményeket, melyeket nem ő választott, önismeretének elmélyítésére használja fel. Ilyen volt az a lator, aki a kereszten ismerte fel igazi én-jét. Ha valaki így áll ehhez a keresztjéhez, akkor az már hallhatja: 'Még ma Velem leszel a Paradicsomban.' Körülményeinket tehát ne zúgolódásra, hanem önismeret-szerzésre használjuk fel!, hogy nem elég elviselni keresztjeinket. Vállalni kell azokat! Hozzá nem lehet csupán passzív magatartással kapcsolódni. Csupán beletörődni a szenvedésekbe, ez a magatartás méltatlan ahhoz az emberhez, aki Hozzá akar tartozni.

Tudni, kell, hogy a KERESZT nem bitófa, melyen fölfeszítették, hanem egy olyan aréna, küzdőtér, melyen végleg győzelmet aratott a Gonosz felett. Ez tehát győzelmi jelvény! Ezáltal minden áldás ebből a Keresztből ered, árad..