Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Már kiskoromban...
2008. november 02. vasárnap, 19:16 | Szily3 (útkereső)

Ez nagyon furcsa. Tehát én már álmodtam tudatosan?
Kiskoromban, úgy 8 évesen (most 15 vagyok) folyton arra "ébredtem", hogy amit magam körül látok az nem a valóság. Egyszerűen észrevettem, és ettől tudatra ébredtem. Furcsa dolgokat is műveltem. Pédául irányítottam az álmom, mintha csatornát váltanék. Ritkán, ha nagyon koncentráltam, még a körülményeken, szereplőkön is változtatni tudtam. És a tudatra ébredés pillanatától mindent belülről éltem át, míg addig "külső nézetben" szemlélődtem.
Érdekes, hogy egyszer szándékosan kiugrottam a harmadik emeleti lakásunk ablakán, és ettől felébredtem.
Sajnos, ezen élményeket mindig negatívan éltem meg, úgy éreztem magam, mintha csapdában lennék, és nem tudnék szabadulni. Számtalanszor éltem át "ál-ébredést". Ezek mindig megrémítettek.
Az egésznek egy szörnyű álom vetett véget. Rajzfimbeli figurák lepték el álmom, és ettől ébredtem tudatomra. Ezután rengeteget kellemetlenkedtek, majd, mikor már szorongtam az egész szörnyű üldözéssé fajult, mintha démonaim próbáltak volna gúnyt űzni belőlem. Menekültem és minden erőmmel fel akartam ébredni. Egy Babar-szerű elefánt, csúf maskarába öltözve két utat kínált nekem: ha jó ajtót választok, felébredek, ha rosszat, egy másik helyre kerülök (ezekre a részletekre már nem emlékszem pontosan*). Természetesen rossz ajtóra mutattam, és mindenféle furcsaság tört elő belőle.
Végül annyira megrémültem, hogy az éjszaka közepén, a sötétben hirtelen felültem - ilyen filmszerű "felülés" azóta se fordult elő.
Ez az álom olyan szintű félelmet váltott ki bennem, hogy ezután hetekig már magától az elalvástól is rettegtem. Esküszöm, ha arra az álomra gondoltam, minden félelmem összegyűlt bennem. Rettegve néztem az órára, hogy "mennyi van még lefekvésig?".
Ezután véget ért az éber álom sorozat, és egy most olvasott cikk késztetett, hogy komolyabban utánanézzek a dolgoknak. Biztos, hogy ki fogom próbálni!
*Ez az álom furcsamód még ma is szokatlanul élénken él bennem.