Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Nem egészen így látom, inkább úgy, mint névtelen
2009. november 21. szombat, 23:16 | Akleden-nedelkA (útkereső)   Előzmény

A gyerekem nem gyógyítható, de kórházban tüneti kezeléssel karban tartható betegsége során kerültem ezzel a szemlélettel kapcsolatba. A tüneti kezelést, amit csak kórházban lehetett megkapni, két homeopátiás bogyóval meg tudtuk oldani.

A kapcsolat lényege, hogy a gyerekek 3 éves korukig teljes mértékben az anyjuk aurájában vannak, utána fokozatosan önállósodnak és 7 éves korukig rendszerint elhagyják az anya auráját. Névtelen ezért beszél a 7 éves korról. Ezt a leválási folymatot súlyos betegségek, balesetek megakaszthatják, van olyan gyerek, akit felnőttként is igyekszik az anyja az aurájában tartani. Ezért a kisgyerek akkor és ott betegszik meg, ahol az anyja aurája meggyengül. Ezért szerintem is jogos, ha azt mondjuk, hogy a kisgyerek betegségét az anyja okozza. Kisgyerekek esetében csak a veleszületett rendellenességeket, betegségeket tartják olyannak, ami karmikus eredetű vagy a sorsprogram része.

Onnantól, ahogy a gyerek-anya tükör működéséről hallottam, először nem voltam hajlandó elfogadni, majd egy hónap alatt feldolgoztam és úgy döntöttem, hogy megtanulom olvasni és arra használom, hogy a tudattalan félelmeim kidolgozzam magamból és így a gyerekem sem lesz beteg. Mindenkinél máshogy van, de az anyák megfejthetik, hogy mit tükörz a saját gyerekük.

A gyerekem akkor kezdett el fuldokolni, amikor csapdában éreztem magam, amikor én nem kaptam levegőt. A gyerekem akkor volt hurutos, amikor nem tudtam kipréselni magamból az elvárt teljesítményt és restanciáim voltak. Szerencsére más típusú konfliktust nem kellett bevállalnia. A gyerekem egyik napról a másikra meggyógyult, amint tudatosítottam a problémát és megváltoztattam a hozzáállásom. Ehhez nem kellett megoldani a problémát, például nem kellett ledolgozni a restanciát, tökéletesen elegendő volt, ha nem stresszeltem miatta.

Az anya-gyerek tükör nagyon jól olvasható. A gyerekünk egészen pontos tükrünk. Az, hogy a letagadott vagy csak észre nem vett félelmeink, negatív érzéseinket a gyerekeink kockázatmentesen megmutatják, ezt nem érzem olyan erejűnek, mint, ami a sorsgömbökbe programozott feladat lenne. A halálos betegségek már szerintem karmikusak vagy sorsjellegűek, de egy gyakori megfázásról nem hinném, hogy ilyen jellegű lenne.