Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Magamat.........
2009. november 20. péntek, 12:16 | Névtelen (útkereső)   Előzmény

No nem önzésből, hanem azért, mert ma még úgy érzem, nem tettem meg mindent. Egyébként négy hozzátartozómnál tapasztaltam meg, hogy van odaát. Az első volt a legmegdöbbentőbb számomra.
Apám a szemem láttára halt meg kb. 1,5 perc alatt agyembóliában. Hirtelen halála következtében rendesen kísértett, kopogott nem egyszer, ajtókilincs nyitogatás élő személy nélkül, szekrényrecsegés, éjjel az ő sziluettje az ajtó sarkában. Gondolom nem tudta hova került. Ha még én hallottam volna egyedül a kopogásokat, azt mondom hallucinálok. De nem. 82 éves nagymamám, 53 éves anyám, 6 éves lányom és én. Még mondták is, hogy menjek ki nézzek körül, de sehol senki. A lényeg, hogy legalább 18 évig úgymond nem tudtam elengedni, ezért rendszeresen megjelent álmomban, különböző helyszíneken. Végül és utoljára úgy jelent meg, mint amilyennek láttam fiatalkori képein. Mosolygott, és láthatóan jól érezte magát. Azonnali gondolatom az volt, hogy rendben van már. Ez 1977-ben történt, s akkor bizony nem mindenkivel lehetett megosztani, mert enyhén szólva dilisnek tartották volna az embert.
Anyám a halála után 3-szor jelentkezett. Először a nevemen szólított, erre ébredtem, s fennhangon kérdeztem is, hogy mi történt? S láttam, hogy a tv csak szólt magában műsorzárás után is. Tehát figyelmeztetett, hogy kapcsoljam ki a tévét. A következő alkalommal segítséget kért, gondolom ő sem tudta hirtelenjében, hova került. Harmadszorra már olyan 50 körülinek látszott, megvolt a haja, s a fogai is épek voltak, mosolygott. Számomra egyértelmű volt, hogy ő is rendben van. Nagynéném is egy érdekes eset volt. Ő egyáltalán nem hitte, hogy van odaát. De azért megegyeztünk, hogy jelentkezik. Halála után kb. 1 hónapra, láttam őt egy idegen házban, és nekem telefonált. Ő is rendben volt. Már nem tudtam vele "közölni", hogy ugye én megmondtam. A negyedik eset másik nagynéném volt. Ő is megjelent egyszer és arra kért, vigyázzak a férjére, vagyis nagybátyámra.
Tehát mindezek alapján meggyőződésem, hogy van odaát, az üzenetek pedig onnan telepatikus gondolatátvitellel az élő ember álmában jelenik meg.
Nem vitatom, hogy vannak, akik ébrenlétben is képesek kapcsolatot teremteni, de hogy hogyan működik, arról fogalmam sincs. (Ld.: John Edward a Sone Reality tv.-ben.)

Tehát üzenem mindenkinek, aki e sorokat olvassa, hogy nem kell félni létünk elvesztésétől. Hogy más dimenzióban? Az lesz a nagy kaland!

Szép napot mindenkinek: Erzsébet