Volt idő, amikor több rákos beteggel foglalkoztam, segítettem nekik megtalálni a betegségük lelki okát és feloldani azt. Szép idők voltak.
Tudom, furcsán hangzik, hiszen Ők haldokoltak én meg éltem. De elfogadom, mert nem vártam el magamtól, hogy én is rosszul érezzem magamat Őmiattuk, hiszen Ők a saját hibájukból voltak betegek én meg magam miatt voltam egészséges.
Azért éreztem szép időknek, pillanatoknak a velük töltött időt, mert akkor tisztán életről vagy halálról volt szó, nem volt mellébeszélés, nem volt időhúzás, csak a tiszta, nyers életösztön és a tudatosság.
Aki nem tudta ezeket felébreszteni magában egy hónap alatt, az meghalt.
Aki összeszedte magát, és mindent bele adott, az meggyógyult.
Nem volt középső út, meg kiskapu. Minden olyan egyszerű volt.
Az én egyik dolgom az volt, hogy megtanítsam Őket élni. Mert felnőtt ember létükre, még nem tudtak élni, élni akarni, megbecsülni Önmagukat, megbecsülni az életüket, azt az egy lehetőséget, amit most élnek.
Elfecsérelték az idejüket másokra, megfelelésre, kacatokra, vagyongyűjtögetésre, de nem foglalkoztak Önmagukkal, nem éltek, nem szenvedtek, igazán semmibe sem mertek bele menni!
Csak úgy éltek, mint a zombik, félig itt, félig meg ki tudja hol?!
Persze, az élni akarás hiánya mellett, még más lelki terhük is volt, ami kialakította a rákot, ezért azok feloldását is megtanítottam annak, aki nyitott volt rá.
A teljes beszélgetés megtekintéséhez kattints ide!
Volt idő, amikor több rákos beteggel foglalkoztam, segítettem nekik megtalálni a betegségük lelki okát és feloldani azt. Szép idők voltak.
Tudom, furcsán hangzik, hiszen Ők haldokoltak én meg éltem. De elfogadom, mert nem vártam el magamtól, hogy én is rosszul érezzem magamat Őmiattuk, hiszen Ők a saját hibájukból voltak betegek én meg magam miatt voltam egészséges.
Azért éreztem szép időknek, pillanatoknak a velük töltött időt, mert akkor tisztán életről vagy halálról volt szó, nem volt mellébeszélés, nem volt időhúzás, csak a tiszta, nyers életösztön és a tudatosság.
Aki nem tudta ezeket felébreszteni magában egy hónap alatt, az meghalt.
Aki összeszedte magát, és mindent bele adott, az meggyógyult.
Nem volt középső út, meg kiskapu. Minden olyan egyszerű volt.
Az én egyik dolgom az volt, hogy megtanítsam Őket élni. Mert felnőtt ember létükre, még nem tudtak élni, élni akarni, megbecsülni Önmagukat, megbecsülni az életüket, azt az egy lehetőséget, amit most élnek.
Elfecsérelték az idejüket másokra, megfelelésre, kacatokra, vagyongyűjtögetésre, de nem foglalkoztak Önmagukkal, nem éltek, nem szenvedtek, igazán semmibe sem mertek bele menni!
Csak úgy éltek, mint a zombik, félig itt, félig meg ki tudja hol?!
Persze, az élni akarás hiánya mellett, még más lelki terhük is volt, ami kialakította a rákot, ezért azok feloldását is megtanítottam annak, aki nyitott volt rá.