Mennyire fontos a helyesírás
El lehet-e vonatkoztatni egy mű mondanivalója és a helyesírása között ? Nálam nagyon is összefügg a kettő ! Vajon a nagy írók és költők művei akkor is úgy hatnának ránk, ha hemzsegnének a helyesírási hibáktól ? (Bár lehet, hogy meg kellene nézni az eredeti kéziratukat.:))
Nagyon nehéz hitelesnek elfogadni egy írást, - eleve végig olvasni is megpróbáltatás - ha tele van nyelvtani, helyesírási hibákkal. Lehet annak még oly mély is a mondanivalója, nem hat, vagy nem úgy hat ránk - vagy csak rám - ? Túl kellene lépni rajta és csak a tartalmát nézni ?
Én is gyakran elkövetek helyesírási hibákat, vannak tipikusak is, bár már ezerszer utána néztem, mégis újra és újra elrontom. A figyelem hibája ez, vagy valahol mélyebben rejtőzik az oka ?
Vannak szavak, amelyek nagyon sok embernél visszaköszönnek, ilyen itt az oldalon pl. az "elfojtás" szó, amelyet gyakran "ly"-nal írnak. Gondolom a folyik igéből származtatva, vagy ki tudja ?! Ez csak egyszerű észrevétel a részemről, amibe belevegyült a kíváncsiságom is.
A saját lelkiállapotom nagyon is befolyásolja a helyesírásomat. Mivel naplót vezetek, kitűnően meg tudom ezt figyelni. De nem csak ezt ! Az írásom lendülete, a betűk összekötése, a fogalmazás gördülékenysége mind-mind árulkodnak az akkori állapotomról. És vannak betűk, amelyeket egy íráson belül is többféleképpen írok. Vajon ez mire enged következtetni ?
A helyesen írás vajon lehet-e elhatározás kérdése ? Fejleszthető-e ez a képesség ? Olyan sokszor mondják az emberek és ezzel tulajdonképpen be is kategorizálják az illetőt: "olyan rossz a helyesírása". El kell-e ezt fogadni, vagy javítható, fejleszthető egy jobb irányba ? Netalán velünk született érzék kell hozzá, valamiféle belső látás ?
Íráskor én mindig először vizuálisan látom a szavakat és ezzel szinte egyidőben belülről érzem is, hogyan kell(ene) helyesen leírnom. Persze az évek során megtanult dolgok előjönnek, de a belső érzésem a szó helyesírásával kapcsolatosan sok mindent elárul. És ha helyesen írtam, valahogy visszamosolyog rám a szó, a mondat, az egész írás. Olyan, mint egy virágfüzér, amely ha egy helyen el van szakadva, nem tud tökéletesen ragyogni.
Bár nálam sem működik mindig ez a megérzés, látom a korábbi írásaimon és sajnos nem csak a korábbiakon.:) De már azt is jó jelnek tekintem, ha egyáltalán észreveszem.
Hozzászólások
18 hozzászólásNa nem az erősségem. Van még mit fejlesztenem a dolgon, de kicsinyesnek tartom, ha csak azért, mert valaki nem helyesen ír számunkra lealacsonyodna a mondanivalója. A mondandó a lényeg, nem pedig az írás milyensége. Lehet égbe emelő dologról írni, telis-telve hibákkal, míg lehet helyesen baromságokat.
Én így látom,
Üdv
Buddhanita
Ott a szó... :)
Kavics22
Kedves Péter !
Erre én csak ennyit tudok mondani, persze csak írásban...:)
http://www.youtube.com/watch?v=e5MOC-cbm6g
Kavics22
Szó sincs a mondanivaló lealacsonyodásáról. Valóban a mondandó a lényegesebb elem, de éppen azt takarhatja el, vagy rombolhatja szét a szavak "átformálása" saját írásmódunkba. :) Bár mint minden, ez is nézőpont kérdése.
Igen ez is egy nézőpont. Az dönti el, a külső megnyílvánulási forma érdekel-e jobban, vagy inkább az, hogy mit közöl Veled a másik. Mindegy, hogy szóban (beszédhiba), vagy írásban is nyílvánul meg.
Mennyire vagy nyílt, befogadó a másik iránt? Mennyire adod át előítéleteidnek, és ezeken a szűrőkön keresztül mi jutt át a lelkedbe?
De most a játék kedvéért különítsük el a kettőt.
Ugyanaz az ember szóban mondja el ugyanazt, (beszédhiba nélkül), mígnem írását (ugyanazt a szöveget olvasva, de telis-tele hibákkal) hogyan hatna rád?
Egyébként, nagy szónokok bizonyították, dadogó ember is tömegeket mozgathat meg a mondandójával :)
Kavics22
Vélhetően az érdekel jobban, mi a mondanivaló tartalma. Azonban a tartalom nem választható teljesen el a megnyilvánulási formájától és én itt most kizárólag az írásról beszélek, nem a beszédről, az egy teljesen más kategória, legalábbis nekem. A beszédnél sokat számít az egyéniség, a belső kisugárzás, stb., az írásnál ez nem jön annyira ki.
Valószínűleg le kellene vetkőzni az előítéletet és csak a mondanivalóra figyelni. Ez lenne a megoldás ? Vajon ha olvasnál egy József Attila verset, mondjuk az Ódát, telis-tele helyesírási hibával, akkor is elolvadnál a vers szépségétől ? Vagy valamelyest elvonná a figyelmedet a sok íráshiba ? Tartok tőle, én beleesnék az utóbbi hibába. :)
nem gondoltam, hogy a mondandómmal megsértelek, bocsi. Te így látod, én másképp. Tartsuk ezt tiszteletben.
Kavics22
:) A vélemény nem sértődés. Legyen, ahogy akarod.
Szép estét.
Szia Kavics22!
Érdekes, amit írtál.
Nehéz lenne elgondolkodni vagy leírni pl. Ramana szavait, ha ezt mondta volna: ény gyagyog --vagyis "én vagyok".
Beszédhiba-íráshiba hasonló lehet.
Arra jöttem rá ezalatt a néhány év alatt, hogy az írás elég közel van a belső halláshoz.
Van ugye a magyar nyelvben 4 alapelv, ami segít.
Pl. ha veszem a kiejtés elvét: úgy ejtem, ahogy írom. ló, egér, stb.
De a szóelemzés elve már magával hordozza a problémát -> nem úgy írom, ahogy ejtem.
Ilyenkor a gyerekek-felnőttek legtöbbször azért vétenek, mert azt írják, amit hallanak.
pl. fokkefe---fogkefe.
Ebben van egy zöngésség sz. részleges hasonluás, g-helyett "könyebb" kimondani a k-t.
Ha figyel az ember: talán észreveszi, hogy valójában mit is akart mondani. Ha tanul, tudja mi a szótő és az alapján ír.
A (j-ly)-t tartalmazó szavak mindenképpen tanulást, olvasottságot tükröznek. Két betű jelöl egy hangot. Ez kicsit zavaró.
Ezek a dolgok természetesen kivetíthetők a személyiségre is. De ez már a grafológia tudománya.
Ezen a belső hallás dolgon érdemes lehet elgondolkodnod.
Képzelj el egy gépet. Valamilyen hatás következtében elindul benne egy tiszta folyamat. Ki akarja adni magából azt a tartalmat. A tartalom azonban mindenféle szűrőn és palackon (elváráson) vagy épp az ellenkezőjén át halad (tódul gátlástalanul) kifelé. Torzul ezek hatására, változik. Mire kiér már nem az, mint ami elindult.
A te géped figyel. Észrevette, hogy hiba történt. Most már csak azt kellene kideríteni, mibe akadt bele és miért zavar ez téged (engem is) másokban.
Kavics22
Kedves Aamete !
Olyan sokszor elolvastam a hozzászólásod, talán azért is reagáltam ilyen későn. Úgy gondolod, hogy engem - és ezek szerint Téged is - zavar, ha másokban meglelem ezt a "hibát" ? Így még soha nem vezettem le magamban, egyszerűen úgy vettem, hogy a saját nyelvünk megérdemel annyi törődést, figyelmet, hogy legalább részben helyesen elsajátítsuk az írásmódját. Bár azt belátom, nem biztos, hogy ez mindig akarás kérdése.
Szívesen helyretenném magamban a dolgot anélkül, hogy másokat megbántanák vele.
Szia Kavics22!
Én is gondolkodtam azóta ezen, ezúton is köszönöm.
Arra jutottam, hogy zavar, ha más felnőtt helytelenül ír, de nem tehetek sem érte, sem ellene.
Sajnos adtam már ennek hangot itt. Buta dolog, de ott és akkor helyesnek éreztem.
Az iskolában a gyerekektől elvárom, hisz azért választottak engem még születésük előtt, ha szabad ilyet mondani, mert tőlem akarják hallani a helyes nyelvtani és egyéb dolgokat. Természetesen csak azt várom vissza, amit elmondtam. Hogy megértik-e? Az 70%-ban rajtam múlik. Hogy megtanulják-e? Az csak rajtuk múlik.
Más szemszögből: Miért frusztrál, ha valaki nem tud valamit, amit én egy kicsit jobban?
Amikor már feljutottunk az önmegvalósátás lépcsőin 1-2 fokot, nehéz visszanyúlni másokért az alsóbb szintekre. Elmagyarázni nekik, hogy kell "helyesen" lépni. Ezért becsülök itt egy két emberkét, mert nem hülyének néznek, hanem segíteni próbálnak. Remélem tudják kikről van szó :))))))
Ez természetesen összefügg a mi témánkkal. Elmagyarázzák nekünk, hogy emelkedhessünk, de közben ők is tanulnak valamit. Másképp miért akarnának segíteni?
Valójában belül tudjuk, hogy van még mit megoldani, van hiányosságunk ezen vagy azon a téren (pl. helyesírás) és nem ők jelentik a gondot, hanem mi magunk. A tudatlanságunk.
Ha mindent tudnék a magyar nyelvtanról, valószínűleg már nem kéne tanítanom. És nem zavarna, ha mások hibáznak benne. Elfogadnám békével, hogy náluk ez olyan szinten ment át, ahogy.
Tehát, kalandra fel! Tanuljuk meg, mit és mirét "kell" tudnunk a magyar nyelvtanról.
Várom szeretettel észrevételeidet!
Máté
Kavics22
Nagyon köszönöm Neked, hogy erre rávilágítottál, pontosan ez az, amire szükségem van és Te megérezted. Ez az igazi értelme annak, hogy itt vagyok az oldalon, Tőled most nagyon sokat kaptam. Az önvizsgálat lehetőségét, amelyhez most éppen a magyar nyelvtan rejtelmei nyitottak utat. ! Az okokat magamban kell keresnem és meg is teszem, amennyire tudatossági szintem ezt "megengedi".
....és itt kérek szívből elnézést Buddhanitától, sokkal bölcsebb volt, mint én.
Szeretettel !
Kavics22
Örülök, hogy elindult ezzel kapcsolatban benned is valami.
DE NE FELEDD! Te is elindítottál valamit.
A hála kölcsönös!
Jó utat kívánok!
Máté
Voltak már itt az oldalon viccelődések a helyesírással kapcsolatban. Részemről is. :)
Engem is zavar, ha tele van helyesírási hibákkal egy írás, vagy nincs központozás benne... Nem igazán van türelmem ezeket mindig kibogarászni és végigolvasni. Simán lehet, hogy valami értékes információ van benne, jó gondolatok, de valahogy nem mindig megy a 'ráhangolódás'.
Látom, ezzel lenne mit dolgoznom. :)
Nálam 'jelez' a rendszer, ha valamit elgépelek, vagy rosszul írok, alá van húzva pirossal...
Meg bentről is jön az infó, általában rögtön kiszúrom, ha valamit nem jól írtam... :)
szeretettel: Bochecha
Szia Zsani!
"A kolostorban odajött hozzánk egy nagyon idős szerzetes, úgy szívből elkezdett nevetni, majd közölte velem minden kertelés nélkül, hogy x évig tanult valamit, azt hitte, van bármi fogalma is a dologról. Aztán elkezdte tanítani, és minden letisztult. :)"
Ezt egy másik blogon írtad. Nagyon ideillik.
Remélem nem baj, hogy beillesztettem...
Máté
Mivel feltüntetted a forrást, meg elfelejtettem levédetni, nem baj... :D
Azt hiszem, eléggé humorizálós kedvemben vagyok... :)
Komolyabbra fordítva, az a sztori azért volt nagyon vicces ( ez oximoron ?! :) ), mert pont az kattogott a fejemben, hogy hány évtized jógázás után gondolnám azt, hogy 'tudok' annyit, hogy elkezdjek tanítani, és erre tessék... :)
szeretettel: Zsani
Íszónyyú fontoss! :D
Bochecha