Politikai tudatosság
Nem csak a magyar társadalomban, hanem a világon máshol is sok lelki probléma okozója az emberek felett uralkodó, élősködő politika, pénzrendszer, globalizáció, kizsákmányolás.
De ezek csak ugyanolyan kivetített problémák, mint amikor a szomszédra haragszunk, vagy a párunkat hibáztatjuk a saját félelmeink, gátlásaink, önértékelés és szeretet hiányunk miatt.
Írd meg, hogy Téged mi zavar a politikai rendszerben és találjuk meg rá közösen az önismereti alapokon nyugvó megoldást!
A politika kifejezés az ókori görög városállamok (poliszok) nevéből ered. A politika szó eredeti jelentése közélet, ebben az értelemben tehát mindenki, aki részt vesz a közéletben, politizál. A politika a csoporton belüli döntéshozási folyamat.
No ez a folyamat ma nem működik, akadozik, mivel a MINDENKI fogalmát megváltoztatták, vagyis az eredeti jó értelem szerint ma nincs politika.
Terroritikának nevezném. Ezért okozza ma a lélak torzulást, mert ugye ami nem szeretetből jön, torzít.És MINDENKIT kérdés milyen szinten vagyunk benne, mint egyének!
No itt tehetsz sokat másért és ezen keresztül önmagadért.
A politika, mint ilyen teljesen hidegen hagy, nem szokott érzelmeket bennem megmozgatni.
Egyszerűen, úgy ahogy van, nem érdekel, és nem érint meg.
Még nem húztam fel magam ilyen jellegű témán.
... hogy ha nem érdekel, akkor ugyan megkíméled magadat a hergelődéstől, de szavazni mégis el kell menni, és valamilyen erőt támogatni fogunk a hatalomra jutásban. Akkor is, ha nem megyünk el szavazni.
Ahhoz meg, hogy jól döntsünk, folyamatosan tájékozódni szükséges, belelátni a mögöttes dolgokba, így hát ki vagyunk téve a hergelődésnek. Ámbátor talán elérem egyszer, hogy tájékozódjak is, meg ne is bosszantsam fel magamat...
Így látom én is. Nem struccpolitika az, amikor valaki azt mondja, hogy nem érdekli a politika? Nem érdekli az ország sorsa, jövője? Sok itteni önmegvalósító így van a politikával azt hiszem.
Értem én, hogy mindenkinek legbelül saját magában és akkor majd kívül is satöbbi-satöbbi, de hogyan vágjunk jópofát közben ahhoz ami zajlik, hogy két nagy, feketemágusokból(Hermess nevezte így talán?) álló csőcseléksereg kilopja még a talajt is a lábunk alól, a vizet is a szánkból és mindezt felváltva gyakorolják, olyan szintű gátlástalansággal és pofátlansággal hogy az elképzelhetetlen.
Miközben persze illúzióban tartják az ország lakosságát és semmi mással nem foglalkoznak, csak hogy a legpontosabban ki tudják találni mit akar az emberek többsége hallani és pontosan azokat hangoztatják kampányaik során. Aztán ezekből a négy évük alatt gyakorlatilag semmit nem valósítanak meg, de valahogy az adott tábor szavazói mindig elnézőek maradnak, mert mondván a másik oldal mégrosszabb lenne. De miért maradnak elfogultak??
Széthúzás, tudatos(?) szétszakítás folyik az országban és lassan már lehet hogy nem kettő hanem 3 részre, de volt is erre példa már a magyar történelemben, lehet hogy tanulni kéne a múltból.
A napokban láttam a Jobbik a parlamentben című felvételeket. (http://www.youtube.com/watch?v=wuLOHEdv9go)
Ez nagyon szép, már-már hízelgő, bíztató hogy ilyenekről egyáltalán a parlamentben végre szó esik. De mi van, ha ez is csak egy zseniális húzás, hogy zúgolódnak az emberek és ma már ezeket akarják hallani, ergó ezeket kell mondani ha sikeres akar lenni egy párt? Tényleg jobb lenne, ha majd ők csinálják, vagy a Fidesszel mégiscsak koalícióra lépnek majd vajon és akkor szép lassan hozzásimulnak a rendszerhez?
Mert a rendszerrel van itt a baj alapjaiban és oké hogy 2012-ig úgyis mindegy mi lesz már, de mivan ha ez az egész kihúzodik 20-30 évvel? Vagy 200-300 évvel? Akkor meg majd szépen megtanulunk rabszolgaként élni a rendszerben a Mátrix vagy az 1984 című filmben/könyvben látottakhoz hasonlóan? Hogy látjátok?
Így hirtelen ennyi, nem is fontos megfejteni a fentieket, nekem már az is elég, ha elmondjátok a titkot:
hogy csináljátok, hogy érdektelenek tudtok maradni a fenti dolgok irányában?
Szerintem aki nem tanult meg rabszolgaként élni , azt menet közben kinyesték közűlünk .
De mindig jőnek új hajtások . A Jobbik valóban be fog símulni a rendszerbe , de most még nincs készen , ami ( akik ) a szerepét átvegye a cirkuszban . Nekem teszik , amit csinálnak , ahogy beszélnek ,és ha a hatalom már kellően kézben tartja majd őket ,akkor formailag megvalósíthatják az általuk képviselt változásokat , főleg ha az akkori problémák már rég túlhaladják azok lényegét . Egy élő társadalomban a vezetés nem lehet jobb , mint az a kis plussz , ami az őket kiválasztó és ellenőrző embereket az elérhető jobbságuk irányába hajtja . Egy lefejezett és folyamatosan kábított sokaság élén bármi lehetséges . Beteg társadalomban nem lehet egész az egészség . Egyéni kiteljesedésében mindenki érintkezésbe fog kerülni ezekkel a határokkal . Az igazságtalanság,szeretetlenség felismerése , el nem fogadása , a belső ellene élés és a szeretetteljes cselekvés viszont nemesíti a cselekvőt és környezetét is . A közvetlenül meg nem oldhatót könnyű szívvel kell félretenni , és biztosnak kell lenni abban , hogy amikor eljő az ideje , akkor áthat és elindít mindenkit szívében a jó . Üdvözlettel : felacsó
Szerintem akinek nincs olyan feldolgozni valója, amit csak a politikába való belépéssel tud megoldani, akkor "kiesik" a politikából. Saját magam ott voltam sokáig a partvonalon, és érzem, hogy ez megy végbe . Véleményem szerint teljesen más az, ha valaki elmegy szavazni, mintha nem. Való igaz, hogy a nemszavazás is hozzájárul az arányokhoz, csak más az energetikája. Azzal ha valahova szavazol, oda kötödsz energiát juttatsz abba az irányba. Pontosan ezért örülök amikor valakit nem érint meg a politika, mert még az ellene való küzdés, az amikor felhergeled magad is energiát juttat abba az irányba amit valahol el/megítélsz.
Nem hiszem, hogy folyamatosan tájékozdóni kell politikai dolgokról, ugyanis amit a TV-ben látsz, arádióban hallasz annak semmi, de semmi köze ahhoz ami a valóságban zajlik. Tehát amit a tájékozódás útján megszreztél az nem az ami.
A politikával maximum azért és addig érdemes foglalkozni, amíg rá nem jössz, hogy ez egy színpad, egy játék, méghozzá a legocsmányabb fajtájából. Ha idáig már eljutottál, és mögé nézel rájössz, hogy semmi de semmi köze nincs a valóságban lezajló folyamatoknak ahhoz ami kívülről látszik. Én már ezért nem nézek évek óta magyar TV-t és az újságokat is csak annyira futom át a neten, hogy ha kimegyek az tucára, nehogy valamibe belepottyanjak.
Üdv!
Hédi
...ami az energetikát illeti: "mert még az ellene való küzdés, az amikor felhergeled magad is energiát juttat abba az irányba amit valahol el/megítélsz." Itt jöhetne a szenvtelenség - úgy könyvelek el egy információt, hogy közben nem hergelődök fel, ha már ott tartanánk.
Ami a tájékozódást illeti, a folyamatos alatt inkább a "mögé nézést" értettem, nem annyira a tévézést. Pontosan ebbe a csapdába esik az, akit nem érdekel a politika, igyekszik nem tévézni, nem hergelődni, de ha mégis elmegy szavazni, akkor biztosan felületesen tájékozódott csak és csak véletlenül hozhat jó döntést, ami jobb irányba hatna... Úgy lenne fair, ha az ilyen nem menne el szavazni sem, de mint megegyeztünk, lehet, hogy pontosan ezzel juttat hatalomra olyan erőt, amelyik rossz irányba viszi a dolgokat.
Aki benyit egy kocsmába és ott verekednek éppen, törik e berendezést - számára egyformán rossz fiúnak tűnik minden résztvevő. Nem volt ott, nem követte az eseményeket, nem tudja ki mit akar, nem tudja ki kezdte a verekedést... és lehet hogy a szebb arcúakat, vagy jobban öltözötteket fogja szimpatikusabbnak találni.
Kedves Hermess! Nem tudom, hogy mit értesz az alatt hogy mögé nézés. Ha ugyan is azt értjük alatta, hogy képesek vagyunk már felismerni a politika táptalaját, mozgató rugóját és rájövünk, hogy tök mindegy hogy szavazunk e, akkor egyetértek. Idáig kevesen jutnak el.
Abban ugyanis nem értek veled egyet, hogy a szavazással bármilyen hatalmat - jót, rosszat - képes vagyok uralomra juttatni. Ez ugyanis egy nem létező folyamat. Az embereket hol ezzel, hol azzal homályosítják el, kihasználják, hogy szeretnek valaki mellé állni, mert akkor erősebbek és hogy szeretnek küzdeni ezen közös nevezőjű csoport igazáért. Valójában nincsenek pártok, csak üzleti érdekek. A képviselő azon túl, hogy esze ágában sincs téged képviselni még azt a csoportot sem képviseli valójában aki a cédulát ráragasztotta. Mindenki csak és kizárólag a pénz hatalmának engedelmeskedik és a bársony szék is csak ezért kell a feneke alá. Az már olyan mint amikor egy tiz éves MLM cég első reprezentánsai közé tartozol, már mindenki neked fizet, pusztán azért mert vagy.
A politikát ma már nyugodtan hivhatnánk szintiszta szemfényvesztésnek is. Az egész szinjáték azért folyik, hogy eltereljék az emberek figyelmét, foglalkoztassák őket, miközben elviszik a kaput, amibe te azt hitted, hogy gólt rúgtál. Mindig úgy gondolod, hogy rossz helyen kerested a kaput és mész tovább és rugdosod a labdát, miközben a kapu földkörüli útra ment. És minél jobban teszik az embereket nincstelenné, annál jobban manipulálhatóak. Ha ugyan is az a gondja, hogy a gyerekének enni adjon, hogy ki ne dobják a lakásból, igen nehezen tud tudatosodni, leülni és végiggondolni, hogy hoppá ezek már megint hülyére vettek. És úgy érzi kicsi, aki nem tud mást tenni mint tankot rabolni, mert akkor legalább egy kicsit fel is tűnik és végre az életében egyszer fontos lehet.
Szóval, ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha már tájékozódik valaki, akár felületesen is, akkor az nem mögé nézett, nem a lényeget fedezte fel, hanem a színpad szélére ült, mert azt hiszi onnan jobban felismeri a szereplőket. Csak hogy ez egy bábszinház. A cél pont az lenne, hogy ezt minél több ember megértse és egyre kevesebb energiát tudjon lekötni ez a fajta jelenség.
Üdv!
Hédi
Mögé nézés nálam az, amikor a valódi szándékot megpróbálom a megvezető, beetető kommunikáció mögött tetten érni. Mindig van különbség abban, hogy ki milyen eszközöket használ a hatalom elérésben.
Ugye, megváltoztatni kívülről senkit nem lehet, csak ha leigázzuk, rákényszerítjük a változásra, de az tartós csak akkor lesz, ha belülről elfogadja. Mi is csak önmagunk belső változásán keresztül tudunk változni.
A ember, ugyanúgy, mint a nemzet, vagy a társadalom - egy élő rendszernek tekinthető, amelyik a saját védelmére, fenntartására komoly energiákat fordít, akár a kis ego vagyis kívülről csak erőszakkal változtatható meg, pl. forradalommal, ellehetetlenítéssel, stb. Belülről sokkal könnyebb változást elindítani.
Ha most lemondunk a közéletben való részvételünknek, például a szavazásnak a gyakorlásáról - akkor lemondunk a belső változtatás lehetőségéről. Lehet úgy tenni, hogy én nem veszek részt a rendszer működésében, de ez egyrészt illúzió, másrészt megszűnik a lehetőségem a belülről való ráhatásra.
Idézek prof László Ervintől, a Római Klub alapító tagjától, a Budapest Klub létrehozójától:
"Mint fogyasztók és ügyfelek, adófizetők és szavazók, továbbá a közvélemény alakítóiként mi magunk is hozhatunk létre - tettekkel és kezdeményezésekkel - olyan "eltéréseket", amelyek a béke és a fenntarthatóság felé billentik a rendszerünket. Ha tudatára ébredünk ennek a birtokunkban lévő hatalomnak, rendelkezünk kellő akarattal és tudással ahhoz, hogy megfelelően tudjuk használni, akkor uralni fogjuk jövőnket is." (Káoszpont)
"Napjaink világában minden ember felelős cselekedteiért, függetlenül attól, hogy hol él és mi a foglalkozása, mint
- magánember,
- állampolgár,
- üzleti és gazdasági résztvevő,
- az emberi közösség tagja,
- elmével és tudattal rendelkező személyiség" (Izgalmas idők)
Lemondjunk a saját közösségünk alakításának lehetőségéről?
Értem amit írsz, de szerintem abban sehol nincs megírva, hogy kötelező elmenni szavazni, ha belülről fejlődni akarok.
Az igen, hogy lehet másként is fejlődni, sőt az is hogy a fejlődésemmel megváltoztathatom ami van. De nem muszáj a politikai választások irányába mennem ehhez.
Én nem szeretnék lemondani a közösségünk alakításának lehetőségéről, de úgy gondolom, hogy oda az út kizárólag a saját magam fejlesztésén át vezet, amihez nincs szükség ilyen, mesterséges eszközökre.
Egyenlőre inkább huzogatom a kártyákat.....
Üdv!
Hédi
Hermess, másként látom mint te ami nem jelenti, hogy egyetemes igazságot írok, mindössze a saját véleményem. Ettől függetlenül tiszteletben tartom a te és más álláspontját is.
Az én életemben semmit sem kell és semmi sem kötelező.
Többnyire nem járok szavazni, de volt már rá példa, hogy elmentem, de nem, azért mert meg kellett felelni a társadalmi elvárásoknak. Hanem azért voltam ott mert épp volt hozzá kedvem, lelkesedésem érdeklődésem, és úgy éreztem akkor és ott ott a helyem. Igen igazad van, hogy akkor is döntök, ha nem megyek el, de ez esetben a legjobb tudásom szerint döntök így.
Nem tudom megváltoztatni sem, a világot sem a politikát, viszont saját magam hozzá állását a világhoz igen.
Nem érdekel, ki van hatalmon, és mit csinál az az ő felelőssége .
Amiért én felelek az a saját életem. Még nem jutott eszembe, hogy a problémáimért a politika lenne a hibás vagy felelős.
Egy tudatos ember rá néz egy másik ember társára pontosan le tudja olvasni a kisugárzásáról a szeméből mindazt az információt amire valójában szüksége van.
Minthogy a folyamatos kreált hírekből tájékozódna és döntene.
De ez mindössze csak az én véleményem.
... hogy ebben a rendszerben, amit közösen akartunk és megvalósítottunk, s a mit demokráciának hívnak - a szavazás az egyik legfontosabb alakíthatósági eszközünk. A demokrácia játékszabályok betartása nélkül nem működik.
Ha leülünk kártyázni, s közben nem a játék szabályainak megfelelően viselkedünk - bedobjuk a leosztott lapot, mert nem tetszik, kihagyjuk a saját lépésünket, mert önmagunk elemzésével vagyunk elfoglalva (de ide tartozik a csalás is, meg a színtévesztés, vagy egymás cukkolása is, csak most nem erről van szó) - szerintetek lehet az ilyen játéknak megkérdőjelezhetetlen, egyértelmű nyertese, vagy vesztese?
Ha nem akarunk a kisebbik rosszra szavazni, lehet olyan reménytelennek tűnő alternatívákat megnyilvánultan erősíteni, amelyek hosszú távon mégis változást hozhatnak. A politika normális esetben a köz véleményének képviselete (azon a perverz torzulásán kívül, hogy nálunk csak a hatalomról szól) - tehát arra fog menni, amerre a vélemények eredőjéből kialakuló hajtóerő mutat.
A jelenleg kibontakozó őrületet csakis tudatos, mögé látó, és a közös emberi fejlődést támogató - nem csak hosszú távra érvényes gondolatokkal, de az ennek leginkább megfelelő hiteles cselekedetekkel lehet jobb irányba fordítani.
Ha azt mondom, hogy ez engem nem érdekel, akkor a sodródásba törődök bele, aminek állandó elégedetlenség lesz a következménye, mert hiába mondom azt, hogy én nem veszek részt a játékban, annak a mellékhatásai valahol mindig meg fognak találni.
Kedves Hermess, ugye nem akarod azt mondani ezzel, hogy nem lehet a spirituális, önmegvaslósító úton haladni anélkül, hogy ne mennénk szavazni? Szerintem pont úgy lehet megvonni ettől az instituciótól az erőt, hogy nem adunk neki, azaz nem megyünk oda, nem "pártoskodunk" hanem a saját lelki egészégünkkel foglalkozunk. Majd amikor azért nem lesz valaki képviselő, mert nem kap senki elég szavazatot, akkor majd elkezdenek gondolkozni és ha majd az lesz az elmélkedésük eredménye, hogy valamit javítanak, akkor majd többen fognak elmenni szavazni. Ha meg nem akkor meg a végén már senki sem fog és kifogja ezeknek az erőknek a vitorlájából a szelet, mert szavazat nélkül senkik.
Természetesen te menj és képviseld a demokráciát és küzdj egy jobb világért ezen az úton. Majd legfeljebb mindannyian kicsit később érünk célba.
Előre is elnézésedet kérem, de ezt a témát szeretném befejezni, mert olyan irányba mentünk ami számomra nem a kifelé, jobban mondva befelé mutató.
Üdv!
Hédi
Ha valaki tudatosabbá vált, azzal a "rendszerének" tudatosságát is illik minden szinten emelnie, amelyben azzá vált (rendszerelméletről van szó). Magyarabbul a kultúráját gyarapítania, az egész nemzet prosperitását segítenie. Én eddig a felismerésig jutottam.
Ahhoz, hogy hogyan alakul egy ország, vagy nemzet sorsa - mint annak részeseinek - bizony van közünk hozzá, sőt felelősségünk iránta. Hatást gyakorolunk a fejlődésére, akár tudunk róla, akár nem...
Pontosan azért mentek félre nálunk a dolgok, mert az értelmiség tudatosabb, józanabb része egyszerűen kivonult a közéletből, vagy kényelmesebbnek találta valamelyik oldalhoz csatlakozni.
Akik a leginkább átlátják a politikai játszmákat, azok szavazatára, józan véleményére, hangjára volna a leginkább szükség. Mert a legalacsonyabb tudatossági szinttel rendelkezők, a leginkább hergelhetők - mindig el fognak menni szavazni. És mindig a legrosszabb döntéseket fogják meghozni/meghozatni, mert ők az egósságukból ítélnek. Vajon általános a spirituális körökben ez a kivonulós hozzáállás? Lehet, hogy nincs igazam.
Azt hiszem, hogy ez a topic a közéleti felelősségről akart szólni, én elmondtam amit gondolok. Sanyi majd összegzi a véleményeket... és nagyon kíváncsi vagyok az övére is.:)
Üdv, Hermess
Személy szerint nem szeretem a rendszereket így a rendszer elméleteket sem, az illik nem illikről már nem is beszélve.
Szerintem minden egyén elsődlegesen saját magáért felelős!!!
Én nem tudom és nem is akarom cipelni egy ország vagy nemzet terhét. Elég a saját magamé.
Azzal tudok a legtöbbet segíteni a közéletnek, ha magamon segítek.
Ha el kezdenék olyat tenni, amit valójában nem akarok csak, mert bele illik a rendszer elméletbe. Valójában el kezdenék hazudni. Hazudni önmagamnak. És ezzel talán a legtöbbet ártanék a közéletnek.
A te általad felvázolt rendszer elmélet nekem nem tetszik!!! És nem is akarok bele tartozni! Nem kötelességem olyat tenni, amit nem akarok.
Valószínű én egy önző ember vagyok, de inkább teszek keveset, őszintén, mint sokat de azt hazugságból.
... és számos alrendszer kapcsolódik alád, segíti a tested és a pszichéd működését.
Képzeld el, ha valamelyik rendszer - vérkeringés, emésztés, vagy kiválasztás - azt mondaná, hogy én nem akarom azt tenni, amit a magasabb rendszer kíván tőlem, nem is akarok abba tartozni...
Képzeld el, ha egy sejtcsoport jelenti ki ugyanezt a testben. Tudod mi történik ilyenkor? Vajon melyik az hazugság?
Mi emberek sejtek vagyunk a társadalom szövetében, részei vagyunk a kollektív tudatnak, ebből következik az, hogy ahogyan mi változunk mint rész, úgy változik tőlünk az Egész.
Kérlek, csak beszélgessünk, gondolkodjunk erről, ne hagyjuk, hogy indulatok keveredjenek hozzá. Az a jó, amit alább írsz - tájékozódni, de nem hergelődni általa, ugyanakkor mégis megtenni azt, amit meg lehet tenni a dolgok jobb irányba terelése érdekében.
Nem tudom melyik mondatomban, éreztél bármilyen nemű indulatot vagy hergelődést, mert abszolút nem volt semmi ilyen jelen.
És továbbra sincs...
Te is leírtad és én is leírtam a véleményemet ennél több nem történt.
Nem zárom ki, hogy igazad lenne.
Én másként gondolkodok, és másként látok dolgokat, mint te.
Szerintem ez rendjén van így. Nem vagyunk egyformák, de pontosan ezért tiszteletben tudom tartani azt amit te gondolsz.
Azzal egyetértek, ahogy mi változunk, úgy változik az egész. Ezért foglalkozok magammal, mert ezzel megtettem a legtöbbet a közösségért is.
Persze lehet tévedek.
Ha egy sejtcsoportom lázadni kezdene, akkor figyelnék rá. Megvizsgálnám, mit akar üzenni. Megkeresném az okokat és megpróbálnám helyre tenni a dolgokat.
Amennyiben nem menne, elfogadnám a lázadását esetleg a vele együtt járó tehetetlenségemet.
És feldolgoznám azt.
Nem látok semmi félelmetes dolgot a lázadásban. Egy lehetőség a fejlődésre és, hogy jobban megismerjem magam.
És ha képtelen lennél megvizsgálni, megkeresni, orvosolni az okokat, mint rendszer? Ha pontosan azért lennél erre képtelen, mert a részeid felmondták az együttműködést egymással és veled is? (A test szintjén ez a betegség, társadalmi szinten nagyjából az, amit tapasztalhatunk)
Viszont maradt még néhány részed, akik önvédelemből (vagy önzésből) kivonultak a káoszból, mondván, engem nem érdekel. Pedig az egyedüli lehetőség az Egész működőképességek újrahangolására egy magasabb tudatossági fokon - csak ő általuk lehetséges, mert ezt a magasabb tudatosságot ők képviselik. A káoszponton csak ők adhatják ezt a tovább lendítő erőt a dolgok új egyensúlyba, együttműködésbe váltásához, mert ilyenkor fennáll az esély arra, hogy a rendszer szétesik, és egy alacsonyabb tudatossági szinten fog újrastabilizálódni.
A példánál maradva...
Miért kéne görcsösen kapaszkodni a meglévőbe?
Bekövetkezik a káosz csúcspontja az összeomlás, avagy a HALÁL.
A lehető legjobb, ami történhet. Ezzel a rossz rendszer összeomlik. A lázadás is a hiba miatt tör ki.
A helytelen rossz működés miatt.
Házépítésnél az a legjobb, ha egy új házat lehet építeni a kezdetektől, és szabadon tervezni, alakítani, építeni, minthogy egy régi alig álló rosszat tákolgatni, foltozgatni.
A halállal, az összeomlással véget egy hibásan működő rendszer.
Nem tudom, miért születne belőle alacsonyabb tudatosság.
A halál önmagában véve fantasztikus dolog, bár mindent elpusztít utána ott az újra születés gyönyörűsége. Ha csak az ez életemben lévő kis halálokat nézem hatalmas dolgok, születtek belőle.
Az összeomlásokból szerintem hihetetlen nagy dolgok képesek megszületni, ha hagyjuk...
... egy alacsonyabb energiaszint felé törekszik, egy alacsonyabb szinten áll be az egyensúly újra a felbomlás után, ha magára hagyják. A házat, ha nem lakják, javítgatják, magára maradván lepusztul. Ha ezt tudatosan teszed, akkor nincs semmi hozzátennivalóm.
Legfeljebb csak annyi, hogy miért kell megvárni, amíg a régi ház lepusztul? Lehet addig is építeni az újat kicsivel odébb, úgyis új anyagból, új tudatosságból szeretnénk. Addig lesz hol lakni a régiben...
"Miért kell megvárni, amíg a régi ház lepusztul?"
Elfogadom az élet rendjét itt és most, aminek kezdete van annak vége is.
Az emberi elme görcsösen ragaszkodik, birtokol és kapaszkodik abba, amit megszerzett vagy megszokott. Fél az újtól, az ismeretlentől. Fél a megsemmisüléstől. Mindig lenni akar valaki, és lenni akar valahol.
Nekem nem kell," ház, "hogy mindenáron legyek valahol.
Nem félek attól,hogy nem lesz hol laknom, mert "ház" nélkül is vagyok.
Irányítani jól nem tudok, én sem a vesémnek sem a májamnak nem mondom reggel, hogy működjön, teszi a dolgát.
Rá bízom magam egy magasabb tudatosságra, ami tőlem független végzi a dolgát. Amit én tehetek az, hogy nem akadályozom.
Az Elengedéssel és a bizalommal segítem a munkáját.
Úgy látszik nálam nem jelentkeztek a mellékhatások, mivel elégedetlenség nem jellemzi az életemet.
Még visszatérve kicsit a tévéhez, nem menekülök előle, van itthon egy kettő belőle, járok társaságba, netezek, rádiót hallgatok, tehát épp ér annyi impulzus ez ügyben, mint bárki mást és így sem mozgat a téma.
Meghallgatom, elolvasom és továbblépek.
Az én közérzetem nem igazán függ a politikai élettől.
Sziasztok! Bocsi, hogy csak így írok ide.. de asszem ide illik. Találtam egy jó oldalt, ahol lehet ilyenekről beszélni. :)
Nézd meg: http://www.enorszagom.hu
:)
Sziasztok!
Én nem véletlenül választottam a Jobbikot. :) Hazánknak olyan vezetőkre van szüksége, akik valódi rendszerváltást hoznak. Mert ez a rendszer lehetővé tesz számos igazságtalanságot, (mint pl. a politikai bűnözés is, a nemzettől, az emberektől rabolják el az alapvető megélhetés eszközeit!) ez a rendszer nem maradhat tovább. Az emberközpontú, kultúramegőrző és sok lélekgyengítő stresszet (mint pl. stressz a bizonytalan megélhetés így az egészséges családi élet akadálya miatt) csökkenteni próbáló megoldások szükségesek. Én ezt találtam meg a Jobbik programjában. Valaha elhittem sok marhaságot, amit a média nyom (szélsőséges erőszakos fasisztoid stbstb), de aztán utánaolvastam, tájékozódtam. Ja probléma az a rengeteg hazugság is, ami megtéveszt sok ártatlan embert is, és akadályozza a megvilágosodást... De én bízom a szebb jövőben. :) Nem az akadályokat kell nézni itt is, hanem a lehetőségeket. Meg kell tenni mindent, és Isten is megsegít. Ahogy a magánéletben, itt is. :) (De a lelki dolgoktól ez nem elválasztható, mert nyilván hazánk helyzete kihat lelkiállapotunkra is, akár tudat alatt, akár tudatosan).
Szebb jövőt!
Hol olvastál utána a jobbik politikájának. Azért érdekelne, mert viszonylag sokat tudok erről az irányzatról, de független irodalomról, amelyik poztivan látja őket, nem tudok.
Először megérzésből lettek szimpatikusak. Miután nem akartam engedni, hogy a média befolyásoljon és nyitottá váltam rá, akkor éreztem meg. Több helyről is próbáltam tájékozódni, egyrészt a honlapjukról, kiadványukról, hogy megismerjem céljaikat, nemzeti radikális hírportálokról, és próbáltam összerakni a képet, nyilván ismerem az őket támadók véleményét is, olvastam olyan hírportált is. De a legjobb volt a személyes kommunikáció, felvettem egy jobbikos sráccal a kapcsolatot, kérdéseket tettem fel, és sokat beszélgettünk msnen, később kiderült, hogy egy régi barátnőm gárdista, akiről csak jókat mondhatok, nagyon jólelkű, aztán rajta keresztül több intelligens és aranyos embert ismertem meg a Gárdában, aztán még több jobbikost, akik mesélhettek róla. Így volt. :)
Azt kihagytam, hogy ez a felismerés nekem sok jót hozott az életembe, egyrészt új barátokat (nem vagyok Jobbik-tag és gárdista sem időhiány miatt, de rendezvényeikre szoktam járni, néha szórólapozni velük, ilyesmi), másrészt megtaláltam önmagamnak ezt a részét, hogy valójában nemzeti radikálisnak születtem. Ettől nagyon boldog vagyok. Persze most is vannak nehézségeim bőven, de legalább ez a rész megvan, hogy rátaláltam erre az útra, és magaménak is érzem.
egy év múlva is ilyen lelkes legyél velük kapcsolatban.
Vona Gábor és Gyurcsány születésnapja kísértetiesen összefügg történelmi eseményekkel...
Ez még ide tartozik, ma fedeztem ezt fel, meg szeretném osztani, nagyon megdöbbentő.
Ez komoly, utána lehet nézni, kísértetiesen nem lehet véletlen!
Vona Gábor augusztus 20-án született, az Államalapítás ünnepén.... Gyurcsány születésnapja pedig június 4-én van, a trianoni diktátum évfordulóján, aminek nemzeti gyásznapnak kellene lennie hivatalosan is!!!
Azt tudtam, hogy senki sem születik véletlenül egy bizonyos napon. Ezzel nem akarom megbántani, aki június 4-én született szintén, attól még lehet valaki nyilván nagyon hazafi, de hogy az egyik legvészesebb hazaáruló pont ezen a napon bírt születni... És akkor jön egy új politikai erő, melynek elnöke, aki talán egyszer Magyarország miniszterelnöke lesz, egy szép nemzeti ünnepen ünnepli születésnapját. Mondjátok, hogy nem véletlen!!!
Mondom, nem akarok általánosítani, biztos vannak többen, akik június 4-én születtek, nem tehetnek róla, de ettől hazafiak, de most ha csak ezt a két egyént nézem, akkor eléggé feltűnőek az összefüggések a születésnapok, és a nemzetünket érintő fontos dátumok között...
Szia Tilia!
Ez az írásod kicsit olyan mint a statisztika... amivel mindent, s mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. Hisz magad cáfolod meg önmagad.
A másik megjegyzésem, hogy ahhoz hogy ebből arra következtessek amire Te akarsz rávezetni, na ahhoz meg Vonahívőnek kéne lenni. Biztos hogy Ö jó módszerekkel, jó eszközökkel harcol ?
Én augustus 19.-én születtem. Akkor most milyen legyek ?
Ezek ellenére szeretem a számmisztikát! :-)
Üdv: A.