Keresni valamit úgy, hogy TUDOD: nem veszítetted el soha.
Azt hiszem ez AZ.

A végcélom a szeretet. kapni, és adni. Ez mindenki útja. Csak nem mindenki tudja még.

Szióka!

Én még új vagyok itt, de a célom, hogy megismerjem önmagam, de az út amely a célig vezet zavaros. Néha pontosan tudom mit akarok ki is vagyok, aztán jönnek az érzelmek az érzelmi viharok a lelkemben és mindent, na jó majdnem mindent felborít, és az önbizalmam meginog, a kisebbrendűség érzése uralkodik el rajtam, olyan ez mint egy hullámvasút, az egyik percben meg van miden cél,egyensúly, stb, a másikban elvesztem az egyensúlyt és minden oly bonyolult lesz. Kérdéseidre tudok válaszolni, de talán nem vagyok elég erős, vagy biztos önmagamban és tudom még van mit tanulnom, hisz mindig tanulunk, csak más a lecke, a feladat. Lehet, hogy az érzelmi gyengeség ami mindig visszaránt, bár nem tudom gyengeségnek számít -e adni és nagyon szeretni? nem, de az elengedés képességét még gyakorolnom kell, vagy csak attól félek, hogy nem szeretnek? Hogy engem nem lehet szeretni, de akkor ha én vagyok a tükör akkor én sem tudok igazán szeretni?Megannyi kérdés még ki kell bogoznom és meg kell értenem és meg kell ismernem magam. Köszönöm, hogy meghallgattál.
Szióka: Krisztina

Szia Csizi!
Csak azért irok, mert épp ma olvastalak, s épp tegnap hallottam egy idevágó véleményt. Hátha érdekel/s... :-)
Aki ismer, tudja, hogy valami miatt Vámos Miklós érdekes ember számomra.
Tegnap volt egy kisfilm vele, róla, az ő életteréről. Ebben nem csak az életterét, hanem a belső világából is picit kimutaott. Pl. : Azt mondja, hogy nem ő találta ki, hanem valamelyik vallásban találkozott az alábbi világnézettel, miszerint az embernek több dolgoban is ki kell próbálnia magát, s eközbem meg kell élnie kudarcokat ahhoz, hogy ha "jól megy sora", azt észrevegye.
Én nehezen élem meg a kudarcokat, régebben ezért inkább csak tutibiztos dolgokba kezdtem. Ma már talán jobban merek... De ezek még csak kis próbák, az igazi sikerek még talán hátra vannak, ennek ellenére jobban érzem magam.

Szóval kívánok Neked s mindenkinek tanulságos kudarcokat, sikereket, szerettel.

Hiszem hogy az ember élete nem egyetlen megtalálásból áll, hanem kisebb - nagyobb sikerekből, kudarcokból.

Üdv: A.

Sajnos élek, mert vannak még elintézetlen ügyeim. És téblábolok. És hadakozom a sok szemét hivatallal, akik megkeserítik az életemet napról napja a lelketlen, embertelen ügyintézéseikkel.
Meghalt anyukám és rá két hónapra az egyetlen, 24 éves fiam. Ők voltak ketten a családom és nem maradt senkim, csak a kutyám. Unokákat szerettem volna és általuk nagy családot, de a fiam itt hagyott könyörtelenül engem egy lány miatt. Nem érdekelte, hogy velem mi lesz. Aki felnevelte és igyekezett mindent megadni (biztosan ez volt a baj). Persze a nevelésben biztosan követtem el számos hibát és van is lelkiismeret furdalásom nap mint nap, no de melyik szülő nem követ el hibákat ?
Ezek után mit kezdjek én az önmegvalósítással ? Kemény leckék, ha a továbbfejlődésem érdekében kaptam. Én ezt nem kértem és nem is válik hasznomra. Nem tudom hasznomra fordítani, hogy mit tanuljak ezekből az un. kudarcokból. Ezek már nem kudarcok, hanem Istencsapás, a lényem ellehetetlenítése és a halál felé fordítása. Mondom; csak még hagytak itt ők ketten nekem elintézetlen ügyeket. Talán épp azért, hogy ne tudjak azonnal utánuk menni. De amint elintézek mindent, remélem, hogy minél hamarabb elvisznek magukhoz.
Hogy mit szeretnék igazán ? visszafordítani az időt és visszahozni legalább a fiamat, hogy korrigálhassuk egymás hibáit. Ő velem szemben az övéit, én meg a nevelési hibáimat. Hogy mi vagyok én? A történtek után egy nagy semmi. Az utam a mi hamabbi halál felé vezet. Mit szeretnék cselekedni, hogy a legszebb életemet éljem? Egyáltalán lehet még nekem olyan ? Mert én nem hiszem. Eddig elégedett voltam, de ezekkel a csapásokkal számomra mindennek vége, ebből már csak egy kiút maradt.