Elfogadás, önelfogadás, feltétel nélküli szeretet
Azon filóztam a múltkor, hogy vajon az elfogadás az az, hogy feltétel nélkül elfogadva magam, el tudom fogadni a másik ember úgynevezett "hülyeségét" is, ugye? De vajon az is elfogadás, amikor bosszant a másik, aztán látom, hogy mi benne a mozgatórugó? Persze azért látom, mert magamban is megláttam, és emiatt nem bosszant már a másik ember viselkedése? Na, persze, attól még, hogy "látjuk", hogy mi motiválja azt a cselekvését, attól még nem biztos, hogy elfogadjuk! ...szerintem.
Ez lenne az elfogadás?
Hozzászólások
106 hozzászólásA 2000 után született gyerekeknek nem kaptak karmapecsétet a csakráikba. Látható, ellenőrizhető.
Sorsgömbjeik természetesen vannak.
Igen, úgy tűnik, Isten akcióba lépett 1999 decemberében.
Nagyon profi, ugye?
Nem lett évszámhoz kötve a lélek fejlődése. Cezúra van, úgy döntöttek, hogy az emberiség felkészült a nagy váltásra. Mostmár csak vissza kell találnunk önmagunkhoz, mostmár nem helyzetgyakorlatokat kell megoldani, csak visszatalálni önmagunkhoz, ott úgyis ott van az összes eddigi gyakorlatunk és az eredménye is. Ehhez persze vannak kulcsgyakorlatok, amelyek segítenek, de ez már nem az, mint volt. A ciklusváltást és a dimenzióváltást együtt kell megugranunk, ehhez minden képességünknek birtokában kell lenni. Már nincsenek nehezítések.
Beszélgess olyan gyerekek szüleivel, akiknek karmátlan a gyereke. A 2-3 évesek már most mesélik, lerajzolják előző életeik egy-egy részletét. Néhányuk a galaktikus kommunikációba is képes bekapcsolódni már most. Más generáció, mint az előzők.
Csodálatos!
:)
http://www.onmegvalositas.hu/blog/hajni840203/amorah_qan_yin_plejadok_fe...
Ne már! Ugye ezt nem gondolod komolyan?:) Miért pont 2000 vagy miért akármelyik dátum?
Hiszen tudjuk hogy az idö és a tér csak itt a fizikai világban létezik!!!!!
Meg aztán miért kellene eltörölni a karmát!?
Nincs negatív és pozitív karma.Csak következmények vannak!Ennyire gyenge vagy hogy nem mersz szembenézni a tetteid következményeivel?
Szerintem ha lenne is ilyen lehetöség hogy karmatörlés akkor sem élnék vele!...ès mi van ha eddig jó voltál és most jönne a megérdemelt jutalom?.........és te fogod és eltörlöd.....!?
Ne haragudj Karmatörlö hogy kemény voltam,de segítö szándék vezérel.Szeretettel:Erika
Na erről meg az jut eszembe, hogy felfigyeltem Törcsi írásaira régebben, és hirtelen be is raktam a képzeletbeli néhány számomra érdekes és fontos hozzászólók listájába. De valahogy mégiscsak az az érzésem mostanában (bár nagyon keveset olvastam még tőle), hogy ő csak egy, hát pókeres nyelven szólva by-the-book player. Szóval a kérdés az, hogy éled is, vagy csak tudod (/elhiszed azt amit olvasol)?
Amúgy a másik ami most eszembe jut, hogy lehet hogy neki is - mint ahogy legújabb felfedezésem szerint nekem - a felelősségfelvállalással lenne problémája, ezért is beszédes lehet a Karmatörlő név, vagy nem?
Jaguár, a karma törlése, elengedése során minden korábbi tetteddel és következményével szembesülsz. Nem csak lájtosan kapod meg némelyiket, mint a karmikus körökben. Nincs hárítás. Amit feldolgozás nélkül elengedhetsz, az mehet, amit fel kell dolgoznod, mert akadályként áll a fejlődésed és a rezgésszinted emelkedése előtt ott kőkemény feldolgozás van. Léted minden elemének és következményének tudatába kerülsz.
A helyzet pont fordítva van. A karma kényelmes korlátai között maradni a felelősséghárítás.
:)
Ha pl meditációban visszaadsz Mindenkinek mindent, amit valaha elvettél Tőle, az is egyfajta karmatörlés, nem? (tudatosítod, feloldod, elengeded)
Ennek fényében felelősséghárítás-e a dolog?! :)
szeretettel:Bochecha
Csak lejárt a lemez és a régi lemezt levették, újat tettek fel.
Magasabb rezgésűt. Ahhoz, hogy könnyen meghalljuk az új lemezt segítséget kapunk, a régi frekvenciájáról áthangolnak az újra. Ehhez kell a karma kitiszítása. Ennyi.
Szabad világban élünk és mindenki dönthet afelől, hogy merre lép. Elhiszem, hogy milyen nagyszerű összekötözött lábbal megtanulni kánkánozni, a magam részéről a kötelek eltávolítása mellettit választottam.
A karmikus köröket lezárták, nem kér rajtad senki semmit. Az egy módszer volt, mostmár más módszerek vannak. Ennyi. Elhiszem, hogy milyen klassz volt, amikor a gyerekek úgy tanultak meg írni, hogy palatáblára írtak és petróleummal világítottak otthon, de idejétmúlt mára.
Ma már maga a fény világít nekünk, de ha ragaszkodsz a petróleumhoz, ez senki nem vitatja el tőled, továbbra is lehetőséged van a petróleum fénye mellett élni.
Igen, a multidimenziós világban nincs lineáris idő, de a háromdimenzióban van és ezzel számolni kell. Ez ennek a világnak a sajátja. A negyedik dimenziós rezgésszinten már nincs lineáris idő, de még nem tartunk ott.
Hogy miért pont most avatkoztak bele a folyamatokba, azt még sosem kérdeztem. Bizonyára valahol utána lehet nézni.
Hogy miért érdemes a karmától megszabadulni? A karmapecsét kétfelé álló tölcsérré zsugorította a csakráid. Ez azt eredményezte, hogy csak a pecsétnek megfelelő energiákat vehetted fel és kiszámolhatod, hogy mennyivel kisebb felületen, mint ami a csakrák eredeti formája, a gömb. Erről van szó. Amíg a karmapecsét rajtad van, nem juthatsz hozzá az összesféle energiához, amit rendelkezésedre bocsátanak. Választhatod ezt is, csak senki nem kéri már, választhatod a teljes spektrum teljes intenzitását is.
Ahhoz az változáshoz, ami a Földön most végbemegy, szükség van a rezgéstartomány és az áramló energia kiszélesítésére. Ha nem lenne szükség rá, minden maradna a régiben. Én bízom az alkotókban és a közös alkotásban.
:)
Hú ez nekem nagyon zavaros!Mármint hogy karmapecsét,karmikus körök?...és kik azok akik lezárták...!?
Ugye nem azt akarod mondani hogy megengedhetjük magunknak hogy gonoszkodjunk mert van lehetöség arra hogy töröljük a karmánkat....?Erröl az jut eszembe amikor egy barátnöm bekajált egy tálca süteményt és ivott rá fogyi teát. :)
Különben is nem tartom igazságosnak hogy valaki gonoszkodik és megussza.Még akkor sem ha rólam is van szó!Ezért is igyekszem ebben az életmben elkerülni a hazugságot és minden olyan cselekedetet amit nem akarok hogy velem is megtörténjen.Söt szoktam kérni hogy ne kerüljek olyan szituácioba hogy ezeket megszegjem!;)
Ja!Honnan tudod hogy negativ a karmád?Mi van akkor ha jó ember voltál?
Nem értem miért kellene a könnyebb megoldást választani amikor a kiérdemelt jutalom sokkal értékesebb?Ez igaz az életben is bármire.Persze hogy haladnunk kell a korral,és élni kell vele.Amit te mondasz az nekem kisértetiesen hasonlit a gyónáshoz.Persze ha bárkinek könnyít a lelkén csinálja!De sokkal erösebb ember aki szemtöl szembe megmondja hogy mit tett,és a sértett féltöl kér bocsánatot!
Azért vagyunk itt a Földön(én legalábbis) :):)hogy tapasztaljunk,és nem azért hogy mindig mindent megusszunk!
Persze teljesen mindegy ki miben hisz hiszen sok út van.Ami nekem pl.zavaros és érthetetlen az igaz is lehet,de persze nem az én valóságomban!Ezért erröl nem is akarok a továbbiakban vitát nyitni!:)
Azért én mégis igyekszem jó,és becsületes ember lenni!;)
Szia Erika!
A karmatörléssel semmit nem úszol meg. Tényleg nem. De még mennyire nem!
Mindent szabad, a következmények is azonnaliak. Ha gonoszkodsz, akkor visszakapod hamar, majdnem azonnal, néhány órán, legfeljebb két napon belül. Egyre gyorsabban arathatjuk le tetteink következményét. Nincs várakozás, majd következő élet és hasonlók. Az ütem egyre gyorsul, és eljutunk az azonnali teremtés és következmények világába.
Sosem az volt a cél, hogy jókislány vagy rosszkislány legyünk, hanem a tapasztalatgyűjtés. Ezért szoktad írni, hogy nincs rossz meg jó karma. Mégis egyfolytában azon aggódsz, hogy nem vagy elég jókislány. Teljesen mindegy, hogy jó vagy rossz a karma, a karma erőteljes korlát. (A karmikus körök tapasztalata az, hogy az emberek az elválasztottság és az energiasűrűség jelenlegi állapotában nem tudják ledolgozni a karmájukat. Senkinek sem sikerült.)
Pont arról beszélek, hogy lezárult a tanulási fázis. Úgy döntöttek a fejlődésünket követő és felügyelő erők, hogy eleget tanultunk, nincs szükség több leckére, elértük azt a tapasztalati szintet, hogy mostmár élesben csinálhatjuk. Röviden felnőttünk.
Ez azt jelenti, hogy a lájtos, nagyon korlátozott teremtő képességünket felszabadítják és azonnalivá válik az összes teremtésünk. Bármire gondolsz, azonnal ott lesz. Még nem tartunk ott, a ciklusváltással kerülünk át abba a rezgéstartományba. Erre kell felkészülni.
A jelenlegi földi világ legalapvetőbb jellegzetessége a félelem. A félelem az ismeretlentől, a sötéttől, a gonosztól, önmagunktól, a hatalomtól, a pénztől, a főnöktől, a bűnözőktől, az erősektől, a pókoktól, a kígyóktól, a sárkányoktól, a boszorkáktól, a csúszómászóktól, a soklábúaktól, a betegségektől, a járványoktól, az autóktól, a mérgektől, a terroristáktól, stb. stb. Ha megmaradnak a félelemvezérelt gondolati és érzelmi sémák, akkor az azonnali teremtésben is azt hozod létre. Pillanatok alatt elpusztulsz, nem tudsz megmaradni abban a rezgéstartományban. A saját félelmeid pusztítanak el. Ahhoz, hogy megszabadulj a félelmeidtől, kulcsfontosságú, hogy azok forrását felszámold. Ezek forrása az elválasztottság érzése, az, hogy nem tudod ki vagy valójában. Tisztába kell jönni teljes önvalóddal. Akkor nem fogsz aggódni. Ehhez segít hozzá a teljes energetikai tiszítás, amit végigcsinálhatsz, ha akarsz. A karma energetikájának kitisztításával kezdődik, mert ez volt a legnagyobb bilincsünk.
Annak szimulálására, hogy mit is teremtenék, ha most bekerülnék az azonnali teremtés világába egy játékot kezdtem el játszani. Mit teremtenék, ha minden gondolatom azonnal itt teremne, azonnal megvalósulna? Nem kell sokáig követni, elég egy rövid ideig. Követheted a gondolataid szárnyalását is, de adhatsz témát is magadnak, mondjuk egy probléma megoldását. Legyen mondjuk a gazdasgság. Gondolj a gazdasgságra és kövesd végégi a gondolatmeneted a legvégsőkig, hogy mi kapcsolódik nálad a gazdagsághoz. Nem csak a gondolat felszínét teremtjük meg, hanem a teljes tudatalatti hátterét is. Szerintem jó játék, a tudatosságunkat és a gondolatrendszerünket feltárja. Ehhez persze kell egyfajta elemző és kívülálló, egyben elfogadó hozzáállás is, le kell számolni az elvárásainkkal magunk felé, be kell fogadni azt, aki valójában vagyunk, mert csak ez lehet a megfelelő kiindulópont a változások elindítására. Fel kell tárni és tudomásul kell venni, hogy mi munkál bennünk.
Drunvaló írja le, hogy a nagy piramisban Ghízában van egy negyedik dimenziós hely. A negyedik dimenzióban azonnali a teremtés. Ez a piramis alatti szűk folyosó végén lévő hely és le kellett zárni a látogatók elől, mert több tucat ember meghalt ott. Olyan pókok marásától, amelyik csak másik földrészen található, de volt, hogy a tizenvalahány fős társaság mérgesgáztól pusztult el. A sötét, szűk helyen előjöttek a félelmeik és azonnal valóra váltak. Ha a sötétben arra gondolunk, hogy fényességes fény ragyog, akkor fényességes fény fog ragyogni. Ha azt is gondoljuk, hogy vakító fény fog ragyogni, amitől megvakulunk, akkor megvakulunk.
Izgis, nem?
... vehemenciában lekörözöd még UÁ-t is! Kitűnő misszionárius lenne belőled, vagy forradalmár... bármelyik eszme boldog lenne, ha Te vallanád! :))
Mégis csak ugyanaz ez az egész, mint ami eddig volt, csak egy jó kis filozófia van mögé téve és valóban gyorsulnak az események. Írtál egy lényeges infót, amit eddig elhallgattál - nevezetesen, hogy előjönnek a karmáid torlódva, mielőtt elengednéd őket, hogy szembenézhess velük... Ez azért egy lényeges momentum. Hát... mindenkivel ez történik éppen!
Én azt hiszem, hogy az asztrális látásod kezd kifejlődni, a harmadik szem képességei jelennek meg nálad. De ez független attól, hogy milyen úton érted el, hogy miben hiszel - 13 csakrás rendszert, vagy hét csakrásat követsz - úgy is előjöttek volna, mert ott tartasz, hogy ez következik. Nem az a lényeg, hogy milyen mítoszt, vagy vallást, vagy forgatókönyvet követünk, hogy milyen technikákkal értük el a spirituális képességek megjelenését...
A lényeg az, hogy ezeket a képességeket milyen célokra fogod használni...
Döntéshelyzet előtt állsz, mert valóban, a teremtő erők mindenkinél felerősödnek az Adzsna csakra szintjén. Szabad akaratodból választhatsz, hogy az Isteni energiák által kapott képességeket mások segítésére, a fejlődés, az élet segítésére fogod-e használni, vagy önmagad kényelmének, gazdagságának az erősítésére. Az egész New Age Amerikából jött, s azt gondolom, hogy fogyasztáscentrikus ideológia van mögötte, ami látható, hogy hová vezetett. Igen, hitelből, és mások rovására mindent meg lehet teremteni magunknak...
Utóbbi esetben a teremtés eszközei bár ugyanazok, de amit önzésből vonz be valaki ezek birtokában, az nagyon hasonlít a fekete mágiára. Én bízom benne, hogy ezzel a megkülönböztető képességgel is rendelkezel már, hogy milyen célokba fekteted azt a pluszt, amit megkaptál.
Jó karmatörlést kívánok neked... Megyek én is dolgozom a magamén, mert már lassan főállásban blogozok itt.
Hermess a fekete mágiába sokkal egyszerűbb becsúszni. Úgy is be lehet csúszni, hogy a legjobb szándék és a segítés vezérel és pénzről szó sincs. Ha valaki úgy segít, hogy nem kérik, az már fekete mágia. Tilos más energetikájába tekinteni és piszkálni a kérése nélkül. Ennyi elegendő az ún. képességek elvesztéséhez.
Persze a fullextrás sötétenergiás fekete mágia megint más kategória.
Semmi negatív nincs abban, ha valaki a gazdagság összes aspektusát megélve gazdagságban él. Ez a normális. A legnagyobb feladat most a szegénységtudattal leszámolni. Ezt mindannyian sokszorosan és különböző léptékben megkapjuk, amíg végre megtanuljuk, hogy mindenünk megvan, kivéve, ha elutasítjuk (nem érdemeljük meg, bűntudat, stb).
Létezik a Föld természeti erőforrásaival összhangban lévő komfortos életmód. Ha leszámolunk a lelki defektusokkal és a szegénységtudattal, akkor már nincs szükség presztízsfogyasztásra és presztízstárgyakra, szükségtelen felhalmozásokra.
Nem kell a kőkorszakba visszamenni életmódban, hogy a Földdel, minden érző lénnyel és önmagunkkal harmóniában tudjunk élni.
Például fűnyírás előtti napon, vagy aznap szólok a kertben minden aprólénynek, hogy jön a zümmögő, mielőtt megmetszem a szőlőt szólok, hogy nyírbálás jön. A növények is éreznek.
Szép, új, tudatos világ.
:)
Írtad, hogy más energetikájába tekinteni... :) Kérés nélkül pár emberre ráingáztam(sokszor éreztem, hogy nem kéne, bár az inga se mutatott nem-et, amikor kérdztem).. igaz, most már nem "kívánom" :), de az ilyen "szabályok" megszegését lehet valahogy "jóvátenni"? :)
Persze! Minden bűnöd megbocsátásra kerül, ha Te megbocsátod magadnak... Odaföntről kegyelem érkezik, csak mi szívatjuk itt magunkat a bűntudattal... Mondom én, hehe.
csaesz
azt nézd meg, hogy honnan nem kaptál 'nem'-et...
Csaesz, jól szóltál! :)
szeretettel:Bochecha
... hogy milyen szándékkal tetted. Ingázással nem lehet senkinek kárt okozni. Felhasználtad valami rosszra az információt? Manipulálásra? Ne hagyd már magadat besz...tni. Szavakkal sokkal jobban lehet bántani. Honnan tudjuk, hogy milyen viszonyban volt azzal, akire ingázott és mi célból tette? Magánügye.
Csaesznek igaza van, azzal egészíteném ki, hogy az eddigiekért utólag bocsánatot kellene kérni.
A következőknél előbb engedély kérés. Ha megkaptad, akkor ingázhatsz, vagy kuksolhatod, amire engedélyt kaptál.
:)
Miért kéne bárkitől is bocsánatot kérni? Én talán azt mondanám, hogy sajnálom. Mert akkor az tényleg az én őszinte érzéseimről szól, nem a másiknak pitiznék hogy gondoljon már egy kicsit szebbet rólam. A bocsánatkérésről az jut eszembe, hogy kislány koromban előfordult, hogy valami "rosszat" csináltam, és csak akkor nézhettem tévét, ha előtte bocsánatot kértem anyáméktól. Le is szoktam a tévénézésről..:)Szóval a bocsánatkérés szerintem mindig meglesi hatását.
Amúgy kitől kellene bocsánatot kérnie? A Jóistentől? Valahol itt írtad, hogy ő mindenkit feltétel nélküli elfogadással szeret. Akkor??
Sajnálom, rádingáztam? Sajnálom, véletlenül megnéztem az auratested, úgyhogy mostmár tudom az összes traumád, mindent, amit szégyellsz és titkolni akarsz. Hogyan?
Ha valaki a legprivátabb szférádban vájkál számodra elegendő, ha annyit mond, hogy sajnálom?
Számomra ez bocsánat kategória.
:)
nálam a "sajnálom" többet jelent, mint a "bocsánat". Sokkal őszintébb, igazibb megbánást takar. Abban azonban továbbra sem értek egyet veled, hogy ezért bárkitől is bocsánatot kellene kérni. Ha ezt Szabox bűnnek érzi, hogy valakire ráingázott a tudta nélkül, akkor saját magának kell megbocsátania.
1.A másik nem tudja megbocsátani, hisz nem is tud róla, ezért aztán nem is haragszik.
2. Ki nem sz..ja le a másik haragját, ha én már megbocsátottam magamnak? Az tökre az ő problémája.
Vannak alapszabályok, amelyeket be kell tartani az asztrális síkon. Lehet engedély nélkül mindenfélét csinálni, ez szándéktól függetlenül feketemágia. Ennek határai vannak, más határai lesznek, ha átfordul a sötét energiák használatába. Szerelmi kötés a pár egyik felének tudta nélkül, az totál fekete mágia.
Ha egy gyógyítót arra kérsz, hogy nézze meg a szerelmed, hogy van-e valami baja, fekete mágia. Mivel nem öntudatlan, nem a gyereked, akiért te vagy a felelős, ezért, ha ezt meg teszi a gyógyító, tilosban jár. A megvizsgálandó alany engedélye kell már a vizsgálathoz is. A szándéktól tökéletesen függetlenül fekete mágia.
A lélek érzékeli az irányába történő energetikai áramlásokat. Az, hogy az egója nem tud róla, az csak egy dolog. A lélek a lélekkel kapcsolatba kerül. Amennyiben a beavatkozásra nem ad engedélyt, tilos beavatkozni. Ez alapszabály. Ha ennek ellenére beavatkoznak, az gáz.
A sötét energiák használata esetén gyakori, hogy a lélek érzékelési küszöbén kívül dolgozzák meg, illetve ismeretlen enerigákat használnak. Ez végképp nem szándék kérdése, ez hard fekete mágia. A szerelmi kötések esetében van, aki full sötét energiás kötést állít elő.
És olyan beavatkozások után, amelyek ártanak másoknak, azután kötelező a bocsánatkérés. Nem szavakban és felszínesen, hanem ellenőrzött körülmények között és szívből. Ez attól teljesen független, hogy magadnak megbocsátottál-e már. Természetesen attól kell bocsánatot kérni, akinek ártottak.
Tudod, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
A jószándék kevés. Magunknak megbocsátani szükséges, de nem elegendő. Jóvá is kell tenni. Az egész folyamatban az utóbbin van a hangsúly.
Csak óvatosan és tisztelettel mások iránt.
:)
Igencsak ráméreztél....!:)Különben miért hívnál kislánynak?:)
Most már megnyugodtam...:) hogy nem akarsz rávenni senkit hogy nyugodtan bünözzön mert a karmát eltöröljük és kész!:)
Különben pedig én csak magamhoz képest igyekszem jobb lenni,hogy mi az ami ,,normális" totál nem érdekel!Ezért vagyok ,,kislány"(nagyon eltaláltad)!De a te elméleteidet akkor sem értem,és nem kell megértenem mert az a te világod!!!Az én stilusom sem biztos hogy érthetö mások illetve a te számodra!;) Üdv:Erika
Az vagy, ahová az identitásodat teszed. Ha kislánynak érzed magad és neked úgy jó, akkor minden rendben. Energetikailag viszont úgy okés, ha kislánynak érzded magad és úgy érzed jól magad. Mert gyakran képzeljük az, hogy az a jó, ha jókislányok/jókisfiúk vagyunk, de rémesen szenvedünk tőle, nos az energetikailag erősen negatív.
:)
,,Minden ami a másik emberben zavar az a tulajdonság bennem is jelen van,de lehet hogy igyekszem elnyomni!"
Erre a mondatra gondolok amikor ilyesfajta zavaró érzés kerít hatalmába.
Több ezoterikus könyv boncolgatja ezt az elméletet,és nagyon igaz!
Szeretném veletek megosztani a legújabb élményemet: most az eröltetett viselkedéssel szembesültem.Idegesített hogy a másik ember megjátsza magát.
Magamba néztem és igen!.......Nem érdekelt ki mit gondol.Csak jól éreztem magam és teljesen nyugodt voltam,és nem érdekelt milyennek látnak! Ugy tünhettem kívülröl mint aki szomorú,vagy valami baja van...:)Pedig....!:)
Már nem zavar az eröltett viselkedés (most).
A kérdésem: A hibáink amiket felfedezünk és megoldunk, visszatérhetnek? és: az a tulajdonság ami azelött bosszantott átvált sajnálattá az már a megoldás?pl.megértem hogy a másik miért viselkedik ugy ahogy és már nem tudok rá haragudni,inkább sajnálatot érzek iránta.
A fenti tapasztalatom ma történt! ;)
... hogy amit észrevettél valakiben (illetve magadban), átláttál és ezért képes voltál nem bevonódni a játszmába - egyre kevésbé fog visszatérni. Hiszen, ha egyszer már felfedezted, másodszor még könnyebben észreveszed majd. Bár ugyanaz a dolog valaki mással szemben még előjöhet.
A legnagyobb nyeremény abban ami történt, szerintem az, hogy megtapasztaltad, milyen az, amikor kívül tudsz maradni, és nem bevonódni. Meg tudtad figyelni a másikat is, de a lényeg, hogy a saját belső folyamataidat is meg tudtad figyelni és uralni. Na, ez az, ami bármilyen más esetben is jól működik! Persze, attól függ, hogy mennyire mélyen érint meg valaki viselkedése, mondanivalója, stb. De mindig egyre jobban megy, és fogynak a "pincéből" a lenyomatok, amire ugrik az ember.
Valami olyan hozzáállás a legjobb az embertársainkhoz, mint amikor az édesanya átlát a gyerekén, tudja, hogy hazudik, vagy manipulálja éppen, mégsem tagadja meg, továbbra is szereti, mert tudja, hogy ez egy ideiglenes állapot - majd kinövi. A baj azokkal van, akik mégsem növik ki, felnőtt létükre elakadnak valamilyen gyermeki szinten...:), és nem is tudnak róla.
Itt jön a sajnálat... amit lehetne együttérzéssé fokozni, és megpróbálni segíteni kilépni a másiknak a megrekedt állapotából. Ha hagyja... ha együttműködő... ha törekvő. Ha nem, akkor nem marad más, mint az elfogadás, vagy ha nagyon zavar, kilépni a szituációból - ha lehet.
Ha már valaki képes a feltétlen szeretet állapotában folyamatosan megmaradni (van kapcsolata a felsőbb Énjével), akkor mindez sokkal könnyebben megy, csak játéknak tűnik, mintha a moziban néznéd magadat és az egész történést. Ilyenkor a másikat már belülről érzed, hogy mit miért tesz, mi a motivációja, elégedetlensége, sérülése - ezért még könnyebb átlátni, megérteni, elfogadni, segíteni, vagy végső esetben kilépni.
Igen, azt hiszema mai világ egyik legnagyobb rákfenéje a feltételes szeretet. Vannak akik csak osztani tudják és közben szabályozzák, hogy bizonyos feléjük áramló érzelemért mi és hogyan jár. Ennél már csak a szeretetvadászat, ill. a szeretetkikényszerítés szomorúbb. Vannak emberek akik a hiszti csúcsára is tudnak jutni, csak hogy kicsikarjanak a másikból valami kis szeretetet. Csak hogy szerintem az ilyen úton szerzett energia nem oda áramlik ahova kellene, azaz nem a rabló épülését, csupán az energetikai túlélését szolgálja.
Kedves Hermess, az az anya, aki azért szereti a fiát mert majd kinövi, az feltételes szeretetet "szolgáltat". Mert hogy ki kell nője, ha nem, meg fogja vonni. Ezt nem tartanám feltétel nélküli szeretetnek.
Ha kilépek egy szituációból, akkor az annyit jelent, hogy nem tudtam befogadni. Van ilyen, én sem tudok még sokmindent befogadni. Innen szerintem a továbblépés nem az, hogy ha nagyon zavar akkor ki kell lépni a szituációból. Ilyen alapon ugyanis bármi lehet nagyon zavaró - végül is ez ingerküszöb szint kérdése - és máris ott van a magyarázat, hogy min miért NE dolgozzak, mit nem kell befogadni. Szerintem nincs olyan amit ne lehetne befogadni, max még én nem vagyok rá teljesen kész/képes/stb.
Korábban már eszmecseréltünk arról, hogy a sajnálat, együttérzés, másnak való segítés, így ahogy azt te említed valójában a magadon való segítés, amihez behívod a másik embert. Kérdés, hogy ezek után ki kin segít. Szerintem nem lehet a másikon segíteni ebben az értelemben.
Üdv!
Hédi
Tényleg nem ártana összeülni egy kis fogalmi egyeztetésre, mivelhogy más emlőkön nevelkedtünk... Csak arra kérlek, hogy ha másképpen fogalmaznék, mint ahogyan számodra megszokott, próbáld a közöst keresni benne, ne a formán vitatkozzunk. Sokszor ugyanazt gondoljuk, de másképpen mondjuk.
Az Anyáról... ebbe nem szeretnék belemenni, mivel anya még nem voltam... Nem azért szereti a fiát, mert majd kinövi... Csak annyit akart jelenteni, hogy egy felnőtt tágabb tudattal rendelkezik és átlátja a szűkebb tudat játszmáját, és tudja, hogy ez pillanatnyi, mert minden változik, így valszeg ez is megváltozik. A "feltétlen"-t meg úgy gondoltam bele, hogy az anya ha jó, ha rossz, akkor is és ezért szereti a gyerekét, mert az övé, a saját véréből való...
Embertársainkkal is egyek vagyunk, hiszen egy Közös Tudat részei vagyunk! Más kérdés, hogy egós állapotában erről rendszerint elfelejtkezik az ember.
A segítés kérdésében viszont tényleg különbözik az álláspontunk. Már írtam, hogy valóban nem lehet segíteni annak, akinek meg kell tapasztalni valamit a továbblépéshez, és csak önáltatás (vagy "magunkon való segítés") ha mégis megpróbálja valaki. De honnan tudhatjuk, hogy nem áll-e az a valaki egy olyan billenőponton, hogy csak ici pici segítség, egy morzsányi információ szükséges ahhoz, hogy továbbléphessen? Nem tudhatjuk, hogy a tapasztalásának melyik szakaszában jár. Én erre mondom, azt, hogy ezzel a morzsával megkínálni bárkit, aki bajban van - kötelességünk! Te megtagadnád ezt a segítséget?
DE lépjünk mi is tovább! Kilépni akkor van értelme, miután rájöttünk, hogy nem tudunk segíteni - nem a mi személyünkkel kapcsolatos az ő további tapasztalása, nem időszerű a segítségünk, nincs vele több feladatunk, eljátszottuk neki amit lehetett. Ugye Te sem mondod, hogy nincs ilyen?
Ezt fel kell ismerni, és kilépni, mert: 1. számunkra visszatartó erő, vagy 2. ez a lépés lesz a számára az a tapasztalás, amitől lehet hogy tovább tud gurulni. Megint más az, ha nekünk még van feladatunk abban a kapcsolatban, vagy szituációban, és ideje korán menekülünk ki belőle... Az vissza fog térni.
És végül ott van az, amikor nem lehet kilépni belőle... van benne valami karmikus (pl szülő-gyermek, testvér, stb viszony, vagy bármilyen kényszerítő körülmény) Ekkor szükséges az elfogadás, mint pillanatnyilag lehetséges értelmes megoldás, mert lehet, hogy mégis csak feladatunk a maradás, a "pohár kiürítése" valamiféle karmikus visszahatás lecsengéseként. Vagy egy alapkonstelláció, fejlődési feltétel a felvállalt élettervünkhöz az a bizonyos szituáció.
Ez az elfogadás következik a megértésből (pl. a karma meglátása), mint feljebb lépés egy létrafokkal, de jöhet a feltétlen szeretetből is, ami talán leereszkedés egy létrafokkal. Nem jó a hasonlat, mert az elfogadás benne van a feltétlen szeretetben, nem kell visszalépni belőle, míg a megértésből következően szerintem fejlődés.
A feltétlen szeretetről egy fentebbi helyen még leírom a tapasztalásomat.
Lehet, anya nem leszel ebben az életedben de apa igen. Nos neki ugyanúgy "feladata" ez mint a mamának, feltéve, ha tényleg te vagy az :) Na de térjünk vissza a mi kis csontunkhoz.
Nem vagyok benne biztos, hogy az anya tágabb tudattal bír mint a gyereke. A mi családunkban pl az unokahúgom kenterbe vert mindenkit, mig el nem folytották nála. Az a fajta szeretet, ami vérhez kötött is feltételes. Pont ez a baj a "mai anyákkal", hogy azokhoz a feltételekhez igazítják a szeretet, amit írsz: a vére, kinövi, stb. Igazi feltétel nélküli szeretetre egyre kevesebben képesek, sajnos. Szerintem az a fontos, hogy törekedjünk rá, hogy minden cselekedetünkben próbáljuk meg elcsípni a feltételt.
A segítséggel kacsolatban az a meglátásom, hogy igaz amit mondasz, nem tudhatjuk, hogy csak az a pici hiányzik neki, amit mi esetleg megadunk neki. De lehet, hogy más, több, kevesebb, stb. Az én álláspontom, hogy az embernek nyitottnak kell lennie, a tudatosságát kell fejlesztenie, akkor "látszik" rajta, szinte kirakja a kirakatba, hogy itt van nálam amit keresel. A másik pedig lehívja. Akkor és annyit amikor odaér. Senki a másik helyett nem tudja megmondani, pontosan mire, mikor és mennyire van szüksége. Ha kérnek, pedig adni kell, annyit amennyi belőled "kijön". Aki igy ad, szinte észre sem veszi mit tesz.
A kilépéssel kapcsolatosan pedig az a meglátásom, hogy a kilépés az mesterséges. Ha feldolgoztad azt amit az adott adok-kapok szituációból kellett, megszűnik a szituáció. Ha kilpész, akkor valahova belépsz, ez óhatatlan. Csak a befogadás, elfogadás a "végső" megoldás.
Egyébként én úgy érzem nem vitatkozom veled, csupán nem szeretem a kivételekkel működő szabályokat.
Üdv!
Hédi
Annyit hadd tegyek hozzá, hogy azért lehet valaki ideiglenesen olyan sokkolt, elgyengült, vagy beteg, stb. állapotban, amikor nem képes lehívni azt, amit kitettünk a kínálatba... amikor nem képes önerőből kiemelkedni a gödörből, amikor meg kell erősödnie hozzá...
Mondjuk a tökéletesen egészséges magból kikelt a palánta és szépen fejlődne... ha nem lenne éppen aszály. Ezért kókadozik, még egy két napig bírja talán...
Mi pedig éppen arra túrázunk és bőséggel van vízünk a kulacsban. Nem tudja elkérni, nem tud odajönni, csak mi mehetünk oda meglocsolni. De nagyobb fával is, meg az ember fiával is megtörténhet hasonló. Persze, minden helyzet egyedi.
Apa meg remélem leszek még. A próféta beszéljen belőled!
Az elfogadás és a szeretet kapcsolatát boncolgatókhoz kapcsolódnék.
Miért akad gondunk a feltétel nélküli szeretettel? Mert két nagyon különböző fogalom összemosódik a kifejezésben.
Az olyan mélyen szántó bölcsességek, hogy
nincs más csak a szeretet
a feltétel nélküli szeretet
az isteni szeretet
az egy és ugyanaz, csak nem szeretetnek kellene hívni, hanem elfogadásnak.
A hozzászólásokból egyértelmű, hogy a perszonális szív szeretete és az univerzális szív szeretét nem nagyon tudjuk megkülönböztetni. Szerintem csak azért, mert az azonos szóhasználat miatt, Margittal szólva, "fogalmi dugóba keveredtünk".
Ha szétválasztjuk a kétféle "szeretetet", akkor már boldogulhatunk. Az univerzális szív "szeretete" az elfogadás, a perszonális szívé a szeretet. Nem kell szeretnünk azt, akit elfogadunk. Elfogadhatjuk az egész világot olyannak amilyen, de nem kell teljes szívünkből szeretni benne minden egyes egyedet, legyen az állati vagy emberi.
Ez az emberek megnyilvánulásaival is így van. Az embert elfogadom, a megnyilvánulásaihoz pedig kialakítom a magam viszonyulását, azt nem kell elfogadni. Tőlem nyugodtan dühönghet, ő ebben a helyzetben így tud reagálni, az eszköztárából ennyit tudott mozgósítani vagy a rutinjai erre viszik, ő így viselkedik, ilyen ember, elfogadom. Nekem ehhez őt nem kell szeretni. A viselkedésére kialakítom a magam reakcióját, ha felém irányul a dühe, akkor visszautasítom. Nem az embert, hanem a viselkedését. Akár magunkra is vehetjük mások dühét, de nem kell.
Szerintem, ha ezzel a fogalmi elhatárolással élünk, akkor nem érezzük magunkat hibásnak amiatt, hogy képtelenek vagyunk mindenkit feltétel nélkül szeretni. A feltétel nélküli szeretetet ekkor megtarthatjuk szeretteinknek. Az egó játszámás szeretete, a feltételhez kötött szeretet, az megint egy másik kérdés.
:)
A gáz az , hogy MINDEN embert szeretnünk kell..
Azt amit képvisel vagy amit tesz azt nem , de az embert IGEN.
Úá