Kötődések | Önmegvalósítás.hu

Kötődések

2009. október 26. hétfő, 11:05 | Bochecha

Sziasztok!

Rábukkantam Sanyi egyik írására a témával kapcsolatban, de nem teljesen tiszta a dolog.

http://onmegvalositas.hu/mini/onismeret/10_kotodesek_elengedese

Mostanában azon dolgozom, hogy egy bizonyos rendszerhez való kötődéseimet elengedjem.
A cikkben említett 'ál-ezoterikus' megoldással láttam hozzá, energia szintjén kezdtem el elvágni a szálakat.
A kérdés: mi az 'igazi' megoldás ehelyett?

Köszi!

Szeretettel: Bochecha


szeretet
2009. október 26. hétfő, 11:52 | Buster (útkereső)

Szia!
Könnyebb lenne gondolkodnunk rajta, ha megneveznéd a rendszert.

Így csak eddig jutottam:
Kötődsz a rendszerhez, tehát a része vagy. Valószínűleg azért vagy a része, mert az akartál lenni. Szeretni akartad magad ebben is.

Szeretet = kötődés?
Gyűlölet = kötődés?

Talán fel kellene ismerni, hogy a rendszer ( így te is), csak szintén valaminek a része. Vagyis nincs olyan formában, ahogy gondolod.

Meglátva így az egészet, nincs már a vele, nélküle érzés, aszt hiszem.
A kötődés egy eszköz az ego számára, hogy úgy érezze: nincs egyedül. Önmagával :))
Kimar egy szeletet a valóságból, hogy azt mondja, az enyém. Kötődöm hozzá.

Miért akarsz mostmár azon kívül élni? Miért akartál azon belül élni? Miért akarod elengedni? Mi változott?

Márpedig, ha te már tovább léptél (el akarod engedni), vagyis felismerted, azonosságodat a rendszerrel, megtanulva mindent, amit taníthattál magadnak azon keresztül, már nincs is rendszer.

Azt hiszem van most még dolgod azzal a rendszerrel.
Ha nem lesz, kötődés sem lesz.

Legjobbakat!

Amit a Sanyitól tanultam
2009. október 26. hétfő, 13:04 | csaesz   Előzmény

Amit a Sanyitól tanultam kötődések elengedésével kapcsolatban, hogy azért kötődünk, mert hiányérzetünk van. Valamit nem adtunk még meg a másik félnek, vagy nem kaptunk meg tőle mindent, amit elvártunk. A Sanyi Párkapcsolati CD-jén rengeteg számomra hasznos gyakorlatot találtam, de asszem ez volt az egyik, amin a legtöbbször végigrágtam magam, és hihetetlen volt a hatása!

köszi Csaesz! :)
2009. október 26. hétfő, 13:11 | Bochecha   Előzmény

Valamit nem adtunk meg a másik félnek:
Valami olyat, amit Ő elvárt, vagy valami olyat, amivel 'tartozunk' Neki? (ez inkább költői kérdés... )

A meditációt mindenképpen kipróbálom, hála érte! :)

Szeretettel: Bochecha

Köszönöm
2009. október 26. hétfő, 13:07 | Bochecha   Előzmény

Kedves Buster!

Köszönöm a hozzászólásodat.

Nos, hogy milyen rendszer... tök mindegy. Szerintem. Energiás vonal, de tényleg nem ez a lényeg. Hanem maga a rendszer. Hogy manipulál, és olyan ügyesen, hogy konkrétan gyémántnak csomagolja be a *t. És egyre inkább úgy érzem, hogy akármi más, ami rendszer szintjén működik, valahogy hasonló.
Elzár a Belső Bölcsességedtől, nem hagyja, hogy a saját utadat járd, hanem 'megmondja a frankót'...

Kötődök, mert egyrészt mindenféle 'régi' dolgok miatt van még dolgom vele. Magyarul most azért bukkant fel, mert előző életekben nem oldottam fel ezt a kötődést.

"Talán fel kellene ismerni, hogy a rendszer ( így te is), csak szintén valaminek a része. Vagyis nincs olyan formában, ahogy gondolod" Persze, nyilván így van. De közben valahogy mégsem... Értem, hogy mit akarsz mondani, de ez a rész még elég homályos, van mit dolgoznom rajta. :)

"Miért akarsz mostmár azon kívül élni? Miért akartál azon belül élni? Miért akarod elengedni? Mi változott?"
Huhhh, kemény kérdések. Mert átláttam az egészet, hogy mekkora Illúzió az egész. Miért akartam? A régi, le nem rendezett, ki tudja, mióta hurcolt kötődéseim miatt jött be megint az életembe. És most már tényleg szeretném ezt az egészet megoldani. ELÉG VOLT.

Egy olyan dologról beszélek, amit ma Mo-n nagyon sokan csinálnak. És olyan szinten manipulálva vannak, hogy észre sem veszik, hogy mi történik. A Szeretet hiányzik az egészből... És a Szabad Akarat tiszteletben tartása...

köszönettel: Bochecha

hermess képe
Kedves Bochecha, ha beleszólhatok,
2009. október 26. hétfő, 13:57 | hermess   Előzmény

... és ha valamelyik prána energiát gyűjtögető és azzal gyógyító rendszerről van szó (nem feltétlenül a pránanadi, mert a többi is a vitalitás/éterikus energiát használja, hiszen ezzel lehet gyógítani) - akkor a kötődés törvényszerű.

Vitalitás energiát ugyanis tisztán felvenni csak a természetből és a napból lehetséges - ehhez pedig egyedül kell lenni. Ha ezt csoportosan végzik, ott a felvett energiában menthetetlenül benne lesz az összes "követő" személyes pránája, és asztrális-mentális energiái is, amit magából mindenki kisugároz.

Ez végső soron egy olyan egregort, vagy csoporttudatot, energoinformációs mezőt hoz létre, mint bármelyik vallás, vagy szekta, vagy bármely más csoportosulás (párt, közvélemény, stb). Ez az egregor köti magához a hatása alatt levőket, ugyanakkor a követők tartják életben a saját pszichikai energiájukkal. Egymást "éltetik" oda vissza. Persze, hogy elvész a szabad akarat...

Ha erről van szó, amit jellemzően a szívcsakra szintjén művelnek, és bárki úgy érzi, hogy már korlátozza, akkor azt jelenti, hogy kinőtte ezt a tudati szintet...

Kedves Hermess!
2009. október 26. hétfő, 16:45 | Bochecha   Előzmény

Ez most nagyon jól jött, köszönöm!

szeretettel:Bochecha

hermess képe
Bocs,
2009. október 26. hétfő, 13:55 | hermess   Előzmény

valahogy kétszer lett elküldve... most ezt kitöröltem.

elengedés
2009. október 26. hétfő, 13:59 | Buster (útkereső)   Előzmény

Ez úgy hangzott, mintha valamelyik vallási közösségről lenne szó...
Persze lehet, hogy nem az.
Nézd őket szeretettel. Bocsáss meg nekik. Ők még ott tartanak. Előbb magadat tedd alkalmassá az elengedéshez. Csalódottsággal a hátadon nehezebb kiegyenesedni és szembenézni ezekkel az illúziókkal.
A szeretettel és a szabad akarattal max. Isten törődik bennünk. Van, akiben megnyilvánul....pl. benned. És van, akiben nem. Ebben a "rendszerben sem".

Töprengtem ezen a kötődés dolgon még. Azt hiszem az első mindenképpen az élni akarás, tehát az élethez való kötődés, a második a szülőkhöz, lényükhöz való kötődés. Nem biztos, de szerintem itt kezdődik el valahol A Kötődés. A többi csak ezekre épül.

Egy-két gyakorlat:

- Miért félek a haláltól? - Volt-e már halálfélelmem? Mit veszítettem volna el akkor?

- Miért kötődöm a szüleimhez? Mit adtak, amit köszönök?; mit adtak, amire haragszom?

- Hogyan épült fel személyiségem és későbbi világom, kötődéseim ezek hatására?

Természetesen nekiesek én is ezeknek. Köszi, hogy kihoztad.

Legjobbakat!

Buster!
2009. október 26. hétfő, 16:56 | Bochecha   Előzmény

Nem vallás, de írtam is az előbb, hogy talán nem is ez a lényeg...

"A szeretettel és a szabad akarattal max. Isten törődik bennünk." - ez nem teljesen tiszta... kifejtenéd?

Köszönöm, amiket írtál, de azt hiszem, most nem ebben az irányban kell keresgélnem.

szeretettel: Bochecha

u.erika képe
Kötödés-Megkötöttség
2009. október 26. hétfő, 15:17 | u.erika

Nem akarok minden blogba beleokoskodni,de ez megint egy érdekes téma!:)

A budhista szerzeteseknek csak annyi személyes holmijuk volt amennyi a ruhájuk ujjában elfért.:) (ezt olvastam)

Nekem a felhalmozott tárgyak:könyvek,ruhák,stb. jelentik a megkötöttséget.

Már annyiszor költözködtem,és annyiszor szembesültem ezzel a problémával!:) Mígnem jött egy érzés,hogy arra vágyom hogy minden holmim 2böröndbe beleférjen!:)

Elajándékoztam amit nélkülözni tudtam,az aranyaimat eladtam,úgy éreztem ezek blokkolják az energia áramlását.

Igaz még mindíg több holmim van mint 2börönd,de most már próbálok odafigyelni hogy csak olyasmit vegyek meg amire tényleg szükségem van!

Ugyhogy javaslom azoknak akik még kötödtök a régi kacatokhoz,hogy szabaduljatok meg tölük,és meglátjátok mennyivel jobb érzés!

Mondom ezt most magamnak is már megint!:):)ÜDv:Erika

Nincs többé tan
2009. október 27. kedd, 9:27 | Névtelen (útkereső)

Nincs többé tan, legalább is abban az értelemben, ahogy eddig szerintem ezt te magadba fogadtad. Mindegyikből azt veszed ki ezentúl ami a sajátod, követed a belső mestert. Ha eddig nem szeretted volna, most majd muszáj. És szerintem teljesen odadobni sem érdemes amihez eddig tartoztál, annak is meg van a szerepe, csupán azt kell belőle hasznosítani, amit még a sajátodnak érzel. Az ember ilyenkor úgy érzi, mintha kihúzták volna a lába alól a talajt, de valószínű így tudunk csak igazán magunkra találni, meglelni az igazi feladatunkat, ráhangolódni a LÉT-re.

Üdv!

Hédi