A nem szó kimondása, elfogadása, betartása és betartatása
A nem szó valódi, vagyis értelmünkkel felfogható jelentésével 2-3 éves korunkban találkozunk. Ilyenkor a kisgyermek elkezd ráérezni a nem szó jelentésére. Rájön, hogy ha kimondja valamire, hogy NEM, akkor az általában nem fog megtörténni. Ezt a gyermekek nagyon szokták élvezni. Akkor van gond, amikor a gyermek kapja a nem szót. Nnna, ilyenkor jön a hiszti, a toporzékolás, no meg az, hogy a szép tiszta ruhájában belevágja magát a sárba. Ha a szülő megfelelően adagolja gyermekének a nem szót, akkor a gyermek képes lesz kimondani és elfogadni is, anélkül, hogy bűntudat keletkezne benne, vagy kisebbnek, kevesebbnek érezné magát tőle.
Sajnos, ez az életben nem így szokott történni. Mivel a szülő is „emberből” van, így gyakran hibázik. Sok felnőtt képes ugyan kimondani a nem szót, csak épp nem tudja ehhez tartani magát. Ezzel nemcsak önmagát zavarja meg, hanem azt is, akinek kimondta. Nemcsak hiteltelenné válik, hanem, ha legközelebb nemet mond, akkor maximum megmosolyogják, hisz sejtik, hogy úgysem fogja betartani. Ilyenkor emberünk elkezdi azt érezni, hogy „energiavámpírok” veszik körül, holott ez nem így van - csak ő nem képes a nem szó megfelelő kimondására és betartására, betartatására.
A másik oldala a nem szónak az, amikor mi kapjuk. Az emberek nagy többsége ilyenkor azonnal kisebbnek, kevesebbnek érzi magát annál, akitől nemet kapott. Rögtön beindul a megfelelési kényszer, a bizonyítani akarás, és ez egyenesen vezet az elmagányosodáshoz, esetleg depresszióhoz.
Pedig, ha ezek az emberek végre rájönnének, hogy ha valakitől nemet kapnak, az nem azért van, mert ők nem szerethetők, nem úgy jók valakinek, ahogy vannak, hanem azért, mert az az ember, aki nemet mondott nekik valamire – pillanatnyilag nem képes arra, amire nemet mondott. Ezt inkább meg kéne köszönnünk neki, nem pedig kisebbségi érzetet létrehozni vele szemben.
Természetesen a legnehezebb önmagunknak nemet mondani és önmagunkkal betartatni - hihi.
Sajnos, ha nem tanuljuk meg idejében ezeket a dolgokat, akkor a sorsunk igen keményen megtanít rá, és ez felnőtt korban már sokkal fájdalmasabb, mint gyermekkorban.
Sok sikert kívánok mindenkinek a NEM szó megtanulásához
Hozzászólások
14 hozzászólásegy jó alkalmat arra, hogy gyakoroljam a nemet mondást, de magam előtt nem lenne hiteles, ha azt írnám, hogy nem tetszett. Hozzáfűzöm: nemet mondani személyesen, szemtől-szembe a legizzasztóbb, legnehezebb. felacso
Nemet kapni azért nehezebb, mint adni. Lehet, hogy a másik nem képes pillanatnyilag másra, de nem mindegy hogyan mond nemet.
A nem, ha végérvényes, -olyan mint a halál. Nem visszafordítható lezárása valaminek. Egy fal, amivel nem tudok mit kezdeni. Most itt az igazi, kegyetlen visszautasításra gondolok.
Mit teszek ezzel? Én sajnos próbálkozom, mert nem bírom elviselni a végleges lezárás gondolatát.
Kedves Mirr Murr!
Bizonyára van némi gondod az "elengedéssel". Ha ismerném a horoszkópodat, bizonyára tudnék néhány javaslatot tenni arra, hogy milyen segédeszközöket vethetsz be egy-egy iskola, partner, vagy elvesztett tárgy, esetleg állás elengedésében. Természetesen ez csak amolyan "felületi kezelés" mindaddig, amíg nem találod meg ragaszkodásod okát, gyökerét és nem oldod meg.
A képletünkben a Szaturnusz - a halál bolygója - mutatja, hogy mennyire vagyunk képesek elengedni, túllépni a dolgokon, mik vagy kik akadályoznak bennünket az elengedésben.
Életünk folyamán rengeteg "halált" kell megélnünk.
Vegyük például azt, amikor elballagtunk az általános iskolából. Akkor számunkra az az iskola - tanáraival, épületével, padjaival, iskolatársakkal együtt - "meghalt". Már nem leszünk többé részesei annak az eseménynek, még akkor sem, ha tanári diplomával esetleg visszamegyünk oda tanítani.
Az életünk a folyamatos változásról, fejlődésről szól - akár tetszik ez nekünk, akár nem. Tehát jobb, ha megtanulunk elengedni.
Eta
Eta
Ezért élem hát meg olyan fájdalmasan, hogy az utóbbi időben a családtagjaim sorra utaznak el az általam vágyott városokba és én ez vagy az miatt nem tehetem ezt. Leginkább a három gyermekem korlátoz. De tárgyakhoz sem jutok hozzá sok esetben, legutóbb egy borostyánköves gyűrűnél hagytam ott a szívem egy darabját... A tárgyak hiánya is fájdalmas tud lenni, de a biztonságot jelentő érzelmekről még nehezebb lemondani. Ha pl. nem akar egy barátság kialakulni, vagy a férjem sokat kell utazzon az utóbbi időben, mind lemondás valamiről, amit szívesen birtokolnék. Mindez persze érthetőbb Bika Szaturnusz, Nap, Merúr és MC mellett! :) A pillanat mindig (nagyon) nehéz, de hiszek benne, hogy mindez értem történik, így könnyebb elviselni. :(
msm
"valamiről, amit szívesen birtokolnék. Mindez persze érthetőbb Bika Szaturnusz, Nap, Merúr és MC mellett! :) A pillanat mindig (nagyon) nehéz, de hiszek benne, hogy mindez értem történik, így könnyebb elviselni. :("
Egy képletből - ha nem látjuk át az egészet - nem szabad kiragadni részleteket,mert félrevezetnek bennünket és ezzel olyan dolgokra "programozhatjuk" magunkat, amikre nem kellene fölösleges energiákat pazarolni. Fektethetnénk másba is a"belső erőnket", olyasmibe, ami előre visz, nem pedig - ha időlegesen is, de - helybenjárásra kényszerít.
Eta
Hihi! Igazad van Csongor. Hisz, amikor ott áll velünk szemben az az ember, akinek nemet kell, hogy mondjunk - látjuk a metakommunkációját, még, ha nem is tanultuk, akkor is jórészét megértjük és bűntudatunk lesz a saját "nem" szavunktól. Viszont, ha úgy mondjuk ki azt a nemet, hogy előtte néhány szóval elérjük, hogy büszke legyen önmagára - akkor már "királyi kegyként" fogja elfogadni a "nem" szavunkat.
Nagyon fontos, hogy ne beszéljünk sokat ilyenkor, hisz az emberi agy fáradékony és csak az első szavak hatnak igazán.
Nem árt, ha összeszedjük azokat a hozzátartozóinkat, ismerőseinket, akiknek nehezen mondunk nemet, és mindegyikhez beírunk a számítógépünkbe 10-10 "nem" szó előtti - én úgy hívom - szobor talapzatot. Mindeki tudja, hogy a hozzátartozója mire büszke, milyen tulajdonságát, tettét szereti, ha dícsérik. Ha kisebb dologban akarunk nemet mondani, akkor kis szobor talapzatra emeljük (dícsérjük), ha nagyobb fajsúlyú a dolog, akkor nagyobbra kell felállítani. A beírandó 10 "szobor talapzatot" úgy gyűjtsük össze, hogy a legkisebbek legyenek az elsők között, és a legnagyobb legyen az utolsó. Hogy miért van szükség arra, hogy leírjuk? Azért, mert az emberek nagy többsége a váratlan helyzetekben nem tud úgy reagálni, hogy később ne bánja meg a reakcióját. Ha viszont egyszer már leírta, netán el is olvasta, akkor biztos, hogy legalább a szöveg egy része beugrik a kényes szituban és képes lesz dadogás nélkül alkalmazni. Aztán, amikor látja, hogy működik, akkor egyre jobban fogja alakalmazni. No és az sem utolsó, hogy egyre kevesebb haragosa lesz.
Eta
A saját világunkban, ha nemet mondunk, akkor az a szinkronicitás törvénye szerint akkor történik, amikor a másik nemet akar hallani.
Amikor a másik nemet mond nekünk, akkor a szinkronicitás törvénye szerint, csak azért mond nemet, mert mi nemet szeretnénk hallani.
Miért mondanak nekünk nemet, miért akarunk nemet hallani? Ez tükre annak, hogy valamit megtagadtunk magunkból, magunktól, nemet mondtunk önmagunkra, az önbecsülésünkkel gond van. Ekkor fordítjuk az értékünk csökkenésének, ha valaki nemet mond nekünk.
Tartok tőle, van mit tanulnom a nem körül.
Köszi, Naphold!
Nagyon szépen, tömören, velősen fogalmaztad meg - kicsit más megvilágításban, mint ahogy én - hihi. Mindannyian tanuljuk a nem és az igen szót - hisz e kettő együtt jár. Ha igent mondunk valamire, akkor egy másik dologra nemet és fordítva. Mindegyikből tanulunk, hisz mindegyiknek következményei vannak, melyeket fel kell vállalnunk, meg kell oldanunk.
Üdv. Eta