A jó hírnek nincs hírértéke?
Olvasom Szonja kirohanását, hogy szeretne már végre a sok negatív hír mellett pozitívakat is hallani. Pont a napokban jutott eszembe újra az az ötlet, hogy kellene egy "csak pozitív híreket közvetítő" internetes rádiót vagy honlapot indítani.
Talán létezik már több ilyen kezdeményezés is, én csak egyet találtam, a Happy port-ot, amelynek a híreit böngészve tényleg furcsa élmény volt, hogy nincs egy rablás, halál, botrány, korrupció, katasztrófa hír sem köztük!
Egy hírmorzsa Romániából: "...Ioan Ghișe liberális honatya kezdeményezésére úgy módosította a médiatörvényt a szenátus, hogy a televíziók és rádiók fele-fele arányban kötelesek pozitív, illetve negatív híreket sugározni. "
Már ez is egy előrelépés, úgy látszik, Romániában megtették az első lépést állami szinten az egyensúly felé. Mert ugye az sem lenne jó, ha egyáltalán nem kapnánk negatív híreket?! Aki képes tanulni más kárából, annak a negatív hírek kiváló tanulságként, figyelmeztetésként szolgálnak, ezért erre is szükség van valamilyen mértékben.
Vagy elképzelhetetlen a hírvilág rossz hírek nélkül? Mi hallgatók, olvasók vagyunk így kihegyezve erre ennyire? A hírszerkesztők a mi ösztönös vágyainkat elégítik csak ki, miközben azt hangoztatják:
Csak a rossz hír „A hír”. A jó hírnek nincs hírértéke.
Mit gondolsz minderről?
Te milyen arányban adnál le pozitív és negatív híreket?
Nem lenne önbecsapás, ha csak jó híreket hallgatnál?
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
7 hozzászólásA csak jó hírek valóban önbecsapás és a problémákról való nem tudomás lenne, de a negatív hírekkel manapság meg irányítanak, félelembe próbálják tartani a népet... Marketingben van asszem, hogy a félelemet keltve lehet befolyásolni... Szóval.... kell mind a kettő és legyen egyenlő arányban, szerintem.
Alapjába véve a tálalás a fontos, mert lehet egy madárinfluenzát világmértékű húha sz.rjon be mindenki hírnek elmondani, de lehet úgy is, hogy valaki elkapta oszt kész csókolom... ez van. vigyázzunk. Vagy egy bankcsőd.... :) Előfordul...
Periodikus a rossz híreknek a tálalása.... aztán van egy szintentartás.. majd csönd és megint... :)
Én általában az indexen követem a híreket... leginkább objektívek és nem igyekeznek összezavarni a népet... Pl egy híradó meg vizuális és ott olyan eszközöket vetnek be, amilyet csak akarnak....
Erre a tálalásra jó példa az alábbi vicc:
Egy nagyvállalatnál focimeccset rendeznek a marketing és a karbantartó osztályok között. A meccset a karbantartók nyerik nagy fölénnyel. A vállalati hirdetőtáblán megjelenik a marketing osztály beszámolója a mérkőzésről: "Örömmel jelenthetjük, hogy a 2000-ik évi futball szezonban a marketing osztály kiélezett csatában a második helyet szerezte meg, míg a karbantartók mindössze egyetlen győzelemmel az utolsó előtti helyen végeztek." :)
Nem tudom mennyire vagyunk kiéhezve rá, én annyira nem. Mint ahogy manapság már a horrorfilmek sem tudnak izgalomba hozni a legkevésbé sem, unalmasak, kiszámíthatóak. Pedig sokan szeretik nézni őket, szóval ez a réteg lehet hogy ki is van éhezve rá. Másrészről meg nem hiszem hogy elképzelhető lenne a hírvilág rossz hírek túlsúly nélkül (híradók végén mindig volt egy-egy kis aranyos sztori levezetésként, azt észrevettétek, hogy mondjuk pandakölyök született egy állatkertben). Viszont a lényeg akkor is az, hogy félelemben legyenek tartva a juhok, azáltal könnyebben irányíthatóak.
Rengeteg a jó hír .
Örömre és boldogságra vagyunk itt e világon .
A becsapás a rossz hír , mert folyton ezeknek az ellenkezőjét
SULYKOLJA , nehezítve az életet , emberek millióit elszakítva a
reménytől...liberó, liberó, a végén liberót veszel , ha kell , ha nem...
A reális hírközlés ami a közjó érdekében van az jó.
Pl : ma már pillanatok alatt tudhatjuk , ha a világ bármely
részén segítségre szorulnak embertársaink...
Én ezért hallgatom a Mária Rádiót.
Pl: itt tudtam meg , hogy ma még van ahol rabszolgaságban
tartanak embereket...
12000 ft-ért kiválthatók...és ennyi pénzből egy a túlélésükhöz
szükséges alapcsomagot is kapnak...
itt tartunk ..nálunk meg az a hír , hogy éppen ki kitől válik ,stb..
nem semmi...
ÚÁ
Tolle szerint ezzel a kollektív (meg egyéni) fájdalomtest van táplálva... (beleértve a híradókat, az agresszív, félelmet keltő, szorongató filmeket, játékokat, beszédtémákat)
Számomra a rossz hírek olyanok mint a horror filmek. Ezért nem nézem egyiket sem. A jó híreket pedig azért nem mert kétkedem, hogy az igazat mondják e. Sajna rengeteg olyat láttam,ahol csak manipulációra használták. Valószínű ezáltal csak nem fogadok be valamit. Azt tudom, hogy az olyan filmek, amiknél lavór kell a képernyő alá, nálam azért csapják ki a biztosítékot, mert nem akarom "elismerni" a vérengzést, a kegyetlenkedést.
Lehet, talán azért is van ennyi rossz hír, meg véres film, mert kifelé már nem éljük meg az erőszakot, így lehetőséget kapunk a képernyő által befogadni azt. Annak idején nem kellett film ahhoz, hogy ketten szépen lelőjék egymást, vagy megmérgezzék esetleg. Ez most átkerült a "virtuális világba".
A kvótát, mint minden mesterséges korlátozást nevetségesnek tartom, hisz ha van egy bizonyos mennyiségű rossz hírem, akkor legfeljebb kreálok hozzá jót és már létre is jött valami mégmesterségesebb.
Ez valahol olyan mint a női kvóta a parlamentben....
Üdv!
Hédi
Valószínűleg igazad van ezzel a mondattal:
,,Lehet, talán azért is van ennyi rossz hír, meg véres film, mert kifelé már nem éljük meg az erőszakot, így lehetőséget kapunk a képernyő által befogadni azt. Annak idején nem kellett film ahhoz, hogy ketten szépen lelőjék egymást, vagy megmérgezzék esetleg. Ez most átkerült a "virtuális világba"."
Ha bele gondolunk, hogy mennyi kegyetlenséget kellett egy múlt században felnőtt embernek megélnie, vagy látnia, akkor bizony elgondolkodtató, hogy most vajon hogyan éljük meg ezeket, hiszen ma is van Marsa mindenkinek, és ezt nem lehet csak úgy elnyomni.
Eszembe jutott az a történet, amikor egy Kos jegyű ember egy előadáson vesz részt, de az előadó nagyon kihozza a sodrából, mert egészen másképp látja a dolgokat mint ő.
Nem akar viszont sem vitatkozni, sem magában dúlni fúlni, így úgy dönt, hogy inkább ki megy a teremből.
Ahogy viszont föl áll, hátra billenti a széket, amin ült. A szék az utolsó sorban volt, így amikor hátra billent, beleesett a mögötte lévő üveg szekrénybe.
Jó kis csörömpölés keletkezett, pedig csak az emberkénknek el kellett volna mondania a véleményét.
Szóval ha elnyomjuk akkor előjön máshol és másképp, tehát nagyon is valószínű, hogy ezért is van ez a sok rossz hír, meg horror, meg erőszak a tévében.
De akkor az jó ha a gyerekeket meg annyira tiltjuk az ilyen filmektől?
Hiszen régen bizony sokszor a szemük láttára ölték meg a szüleiket is. Vajon ők hogyan élik meg másképp?
Noa
Ahogy elnézem az amerikai meg a német iskolákban elszabaduló brutalitást felmerül bennem a kétség, hogy ez a netnek köszönhető e, vagy pedig annak, hogy mesterségesen megpróbáljuk a gyerekeinket minden "lelki sérüléstől" megóvni. Már nem látják, ahogy mi, hogy hogy lesz kopasz egy csirke, mi lesz a disznóval mielőtt kolbász lesz belőle. A felnőttek meg nem csak, hogy rejtegetik érzelmeiket - nehogy már előbújjon egy kis agresszvitás - de a gyerekeket is arra nevelik kicsi koruktól.
Hát jó kérdés mivel teszünk jót és mivel nem. Annyi biztos, hogy az nem tesz jót a felnövekvő nemzedéknek, hogy azt sem tudják, hogy az élelmiszer nem a közérben nő.
Üdv!
Hédi