Ahoz, hogy tanithassak, egy bizonyos fokú, a tapasztalás, megélés által szerzett TUDÁSSAL kell rendelkezzek. (Sajnos, legtöbbször azzal találkozom, hogy a tanitók, LINEÁRISAN - megtanúlt, memorizált, ELFOGADÓ módon - megszerzett információ továbbitását teszik.) (Elfogdás alatt én azt értem, ha valamit megtanulok, nem azért mert valóban érdekel, hanem csupán azért, hogy valamit elérjek.)
Ha tényleg TUDOK valamit, ez a tudás azon felül, hogy a fejlődésemet szolgálja, csak akkor marad érték ha tovább adhatom. Meg kell ossztani másokkal, hiszen szorosan kapcsolódunk egymáshoz. A továbbadás módja, valóban nem lehet más első lépésben, mint információ átadás, de - és itt jön be a tanitói hivatás, szerep - ,,tanitvánnyá,, tenni az engem hallgatót. Ha nem csupán ELFOGADÓ - azaz csupán valami célból, érdekből,...egy diploma, ...stb. megszerzése érdekében ,,tanulni,, akaró, - hanem BEFOGADÓ - azaz, ezt a bizonyos ismeretet, amivel én már rendelkezem, szeretné megtapasztalni, szükséges a számára a további fejlődésében. A tanitó és tanitvány kapcsolata, meghatározóan fontos. Megismerni egymást, megtudni mire nyitottak, mire van szükségük a fejlődésükhöz? Lehetővé teszi ezt a mai tanitási rendszer?
A mai tanitási rendszert én nem tartom jónak. Egy csomó indormációt adnak át a tanulónak, és olyan mennyiségben, hogy ez csak a felszinesség szintjén lehetséges. A mennyiség, viszont azt az érzést kelti, ,,mennyi mindent tudunk,,. Valójában, ha megnézzük, hogy mennyi ebből az, amit igazán elsajátitottunk... mi az amit az életünk folyamán használni is tudunk, hiszen ezért volna minden, a többi csak felesleges lom -, nem sok marad.
A tudomány is ilyen rossz irányba halad. Kifejlesztünk egy elméletet, ami nem a közvetlen szükségből, ered, majd ,,megkeressük, hogy milyen területen alkalmazható,,. Itt pl. az atomra gondolok. Rábukkantunk, mint a gyermek a ,,kés, villa, ollóra,, és nem tudunk vele bánni, mert még ,,nem a mi kezünkbe való,,.
Látjuk, milyen módon működik, de nem az eszközünk, nem nőttünk fel hozzá, hiszen azt nem tudjuk, hogy mit kezdjünk a melléktermékkel... több kárt teszünk mint Jót. Inkább azokat a lehetőségeket kéne keresnünk, amit TUDUNK is használni.
Kiváncsi vagyok a Ti véleményetekre is. Szeretettel Ilona55

ezt a kérdést feltettem egy gurunak és puritánul csak annyit válaszolt, a mester benned van. őt keresd meg és hívd elő, nála nagyobb tanítót nem találsz.
teljesen igaza van. mégis eltérünk néha önmagunktól, ahogy én is teszem mostanában. és akkor nagyon jól jön egy kis terelés, mint pásztor a nyáját. ebben krisztián nagyon jó:)