Kérhetünk-e pénzt a lelki tanításért, tanácsadásért? | Önmegvalósítás.hu

Kérhetünk-e pénzt a lelki tanításért, tanácsadásért?

2008. augusztus 27. szerda, 10:48 | Huszti Sándor -...

Spirituális tanítók, szellemi vezetők, gyógyítók, mágusok és segítők rendszerint pénzt kérnek a segítségükért, a ránk szánt idejükért. Vannak, akik szerint ez helyes, mások szerint viszont nem lenne szabad pénzzel beszennyezni egy segítői kapcsolat "szentségét"!
Szerinted szabad-e, illik-e, és spirituális szempontból megengedhető-e, hogy a Tanítók, Segítők, Gyógyítók pénzt kérjenek a szolgáltatásaikért.

  1. Egyesek szerint ezekért a "szent" tettekért vétek pénzt kérni, azzal Önmagát és a szolgáltatását alacsonyítja le a segítő.
  2. Mások szerint mindennek ára van, miért ne lenne ennek is?!

Neked mi a véleményed erről?

Még valamit nem értek.
2009. április 01. szerda, 18:19 | csaesz   Előzmény

Ezzel a karmával kapcsolatban. Most egy utópisztikus gondolat: tegyük fel. hogy a barátod már ott tart, hogy megvilágosodna, és szabadon eldönthetné, hogy leszületik-e újra. De egy csomó lélek karmikus kötődést okozott magának vele szemben. A barátodnak már nincsen kedve újra leszületni azért, hogy a többiek tudják törleszteni az adósságukat. Akkor ezt hogy oldja meg az Univerzum? Az a gondolat motoszkál bennem, hogy biztosan úgy van-e, ahogy mondod, hogy ez a kötődés csak a lelkiismeretfurdalásos lélek problémája. Hogy nem lehet-e, hogy a barátod ezzel önmagát is hátrányos helyzetbe sodorja.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem tudom rá a választ.
2009. április 01. szerda, 18:33 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ez a kérdés már bennem is sokszor felmerült, de nem tudom rá a választ.
Majd meditálok rajta, hátha megjön!

ha megjön,
2009. április 01. szerda, 18:37 | csaesz   Előzmény

tedd közkinccsé, lécci!

Köszi!

ez a kérdés engem is foglalkoztat :)
2009. április 02. csütörtök, 10:50 | Bochecha   Előzmény

én is agyaltam ezen: "aha, megvilágosodsz, de még abban az életben - a megvilágosodás előtt -gyűjtött karmád ott van, akkor még kapsz egy "grátisz-életet", ahol azokat letudod?" Nem jutottam el a megoldáshoz...

Aztán megkérdeztem az egyik buddhista ismerősömet ez ügyben. Ő azt mondta, hogy azzal, hogy felébredsz, ugyebár szembesülsz azzal, hogy minden, ami körülötted van nem más, mint "káprázat", és ha eléred ezt az állapotot, abban a pillanatban megszűnik a karmád.

Az intuícióm azt mondja, hogy ez a válasz, és nem az, hogy megvilágosodás után visszajössz karmát rendezni.

Ti mit gondoltok erről?
Bochecha

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Ilyesmit sejtek én is, de még nem világos teljesen.
2009. április 02. csütörtök, 11:10 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Ilyesmit sejtek én is, de még nem világos teljesen. Már jött válasz meditációban, csak még nem értem, nem nőttem fel rá. Most növögetek. : )

Kedves Sanyi! Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a
2010. április 12. hétfő, 7:25 | zoeya   Előzmény

Kedves Sanyi !
Szeretném egy más nézőpontból megvilágítani a pénz problémát.
Tekintsd a pénzt energiának és vizsgáld így a helyzetet.A létünket (szellemi,fizikális) az univerzumot
a folyamatos energia áramlás mozgatja illetve tartja fent.Ha jót teszel valakivel,ez lehet bármi,ennek az
értékét energiában visszakapod.Ha Téged veszlek példának, utólagos engedelmeddel, a tanításaiddal
energiát termelsz,amit a lehetőségeid és a felkészültséged arányában visszakapsz.
Innen mint Sanyi rajtad áll, hogy ezt mire fordítod.Az a tudás amit kapsz nem "ingyen" van.Azért tennünk
is kell valamit.Sok tanító abba a hibába esik,hogy a megtermelt energiát(vagy még többet) anyagiakban
kéri.Viszont ez által megfosztja magát annak a lehetőségétől, hogy további égi tanításokkal fejlessze tudását.Mindenkinek meg kellene találnia azt az egyensúlyt, hogy mindkét oldal működjék,ami nyilván nem könnyű. Az "égiek" értékítélete kicsit más mint a mienk,ezért fontos mindig megvizsgálni,hogy mire van szükségünk a mindennapjainkban. Pl:az energia (itt anyag) halmozását,tárolását nem igazán díjazzák.
A másik oldal a fogadó fél,a tanítvány. Elsőnek eldönti,hogy szüksége van-e arra az infóra amit Te tudsz adni neki. Legyen az bármilyen jó is,ha neki nem kell nem történik meg áramlás. Ha befogadó rád akkor viszont az adok-kapok törvény alapján "fizetnie" kell. Ez alól nem lehet kibújni.Viszont tudjuk,hogy nem mindig attól kapjuk vissza azt amit adtunk akitől várjuk,hanem legtöbbször egy teljesen más forrásból "friissülünk" fel. Ezért nem szabad senki felé elvárásokkal fordulnunk.Ha teljesen rábízod magad a szellemi létedre ( másnak felsőbb én),ha teljes a hited Istenben ez szépen beáll egy szintre.Persze mindig megmarad a hibázás lehetősége, ezért kell mindig tudatosnak lennünk, mérlegelnünk és döntenünk.
Úgy tartom,hogy a szabad akarat nem arról szól,hogy bármit tehetsz,hanem,hogy tanuljunk meg "jól" dönteni.

Amikor leszületünk az előző életeinkben felhalmozott adósságot hozzuk magunkkal(pl:karma).
Nyilván sok lelket(embert) bántottunk,akadályoztuk a sorsában amit lekell rónunk.Ez nem feltétlenül csak
fizikális tettekben nyilvánulhat meg.A megtermelt energiánk egy része erre fordítódik,más lelkek felé
törlesztjük az adósságot.A lélek célja,hogy ez a kiegyenlítődés minél elöbb megvalósuljon,ezért nem "gondolkodik" azon,hogy "visszajöjjön"-e.A léleknek szüksége van a megtisztulásra,mert másként nem tud fejlődni.Ez a kiegyenlítődés akkor is tart, ha a lélek az adott pillanatban nincs jelen fizikai testben.
Pl:jelen lehet segítőként is.
Nem tudom,ki hogy értelmezi a megvilágosodást,de egyben talán egyetértünk,ez a kiegyenlítődés nélkül
nem érhető el.A lélekben mindig benne lesz a vágy,hogy vissztérjen a Teremtőjéhez,ezért a megtisztulása,emelkedése után is a segíteni vágyás fogja hajtani,ezért ujra és ujra "leszületik".
A lényeges különbség,hogy a "megvilágosodásig" tapasztalni jár le,utána viszont konkrét feladattal segíteni.
Elnézést mindenkitől ha kioktatásnak tünne az írásom,nem annak szántam.

Zoeya

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre
2010. április 12. hétfő, 14:18 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Kedves Zoeya!

Köszönöm, hogy megosztottad a meglátásaidat, reagálnék is rá:

Mivel a pénzt és anyagiakat is energiának tartod, ezért nem értem, miért baj az, ha én vagy bárki más is, a munkája ellenértékét ilyen energiákban kéri? Miért ne dönthetnék arról, hogy én nem bioenergiát, szeretet vagy hála energiát kérek a munkámért, hanem pénzenergiát?

Bioenergiából van nekem elég, szeretem is magam kellően és hálából sincs hiányom. Viszont amikor a lakás rezsijét fizetem, vásárolok az ABC-ben, vagy a gyermekeimnek próbálom biztosítani a fejlődésükhöz szükséges anyagi feltételeket, akkor bizony ezekért a termelő, a kereskedő és a szolgáltató is pénzenergiát kér, nem szeretetet, hálát vagy életerőt!

Így a rendszer elvárásának megfelelve valahonnan pénzt is termelnem, ezért ezt a fajta energiát kérem a munkámért cserébe.
Ez nekem nem okoz gondot, én nem haragszom a pénzre, nem tartom azt mocskos dolognak, mint ahogyan többek is, akik itt rendszeresen próbálnak meggyőzni az idealista nézeteikről.

Persze, felőlem áttérhetünk a szeretetre is, mint fizető eszközre, adhatunk és vehetünk mindent szeretetért, de azt hiszem, akkor még kevesebb lenne a fizetőképes vásárlóm, mint most! Bennem rengeteg szeretet van, szeretetben gazdagnak mondhatom magam, viszont akik vásárolnak tőlem, azoknak elsősorban szeretetre, önelfogadásra van szükségük. Mivel fognak akkor fizetni? ; )
A pénz alapú kereskedelemmel biztosan jobban járnak, mint ha szeretetet kellene adniuk cserébe!

Azzal sem vádolhat senki, hogy azért kérek pénzt, mert ebből akarok meggazdagodni. Ha a meggazdagodás hajtana, akkor hidd el, már rég tízmillióim lennének más tisztességes munkából.

Miért csinálom akkor mégis ezt?
Azért, mert nekem ehhez a munkához van kedvem, ez a legtöbb, amit a világnak adhatok és mivel ebbe fektetem az időmet, ebből is kívánom kinyerni a megélhetésemhez és a családom eltartásához szükséges pénz energiát.

Akinek ez nem tetszik, az ne vegyen tőlem semmit se, ne jöjjön el a tanfolyamaimra, hiszen mindez nem kötelező! Tanuljon olyantól, aki ingyen adja az idejét és a befektetett energiáját, hiszen annyi lelkes ember van itt, akik szívesen tanítanának ingyen másokat! Tanulhattok Ivantól, Skorpiótól, most hirtelen ők jutottak eszembe mint önjelölt ingyenes tanítók, de aki még szívesen tanítana ingyen, az nyugodtan tegye fel ide az elérhetőségét!

Egy másik út, ha példát mutattok és Ti sem pénzért dolgoztok a munkahelyeteken, hanem adományokból tartjátok el Önmagatokat és a családotokat! Csináljátok meg, bizonyítsátok be, hogy működik és akkor biztosan lesznek követőitek!
Mi kipróbáltuk, a múltkor Hermess tanfolyamait hirdettük meg adományozósra. No, abból a bevételből nem is élne meg!

Kb. olyan ez, mint amikor a stadion lelátóról mindenki okosabb, mint a futball játékosok, az edzők, meg a bírók. Miért nem mennek le ők is játszani, tanítani vagy vezetni?

Vajon miért nem olvasok egy olyan hozzászólást sem, amiben valaki megvalósította ezen ideákat, itt Magyarországon?
Azért, mert olyanok osztanak itt tanácsokat, akik még sohasem tanítottak teljes munkaidőben, és akik most is pénzt kérnek és kapnak a munkájukért!

Ha működne az adományokból fenntartás, hidd el, a legtöbb ezós-tanító azt választaná, mert akkor nem kellene a pénzzel-anyaggal való problémáikkal szembesülni! De ebben a környezetben pontosan azért kényszerülünk rá erre, mert ezt kell még tanulnunk, gyakorolnunk, nem pedig a távol-keleti mintát.

Szeretném ha tudnátok: Bennem eléggé helyén van a "tanítás-pénz" kérdés kör. Nem azért válaszolgatok ide, mert bármi kimagyarázni valóm, vagy lelkiismereti problémám lenne ebben. Kérek és kapok annyit, amennyi szükséges, nem szoktak panaszkodni a tanítványok.

Azért írok ehhez a topikhoz, mert remélem, hogy a válaszokból az olvasók is megértik, hogy mi a problémájuk a pénzzel, a munkával és az adok-kapok törvénnyel? Miért erőltetik a keleti adományozás mintát az Európai környezetre? Miért nem fogadják el azt, ahogy a dolgok vannak?

Nyilván ezek belső blokkok, tévedések, félelmek, hamis ideák következményei, de ahhoz, hogy ezek kiderüljenek, nem kifelé kell kommunikálni, hanem befelé kell kutakodni.
Ezekkel nekem is problémáim voltak régen, amíg tanultam és akkor is, amikor már tanítottam.

De feldolgoztam és ebben kívánok segíteni Nektek is.

Aditi képe
Tartozásokkal kapcsolatos lehetséges válasz...
2009. április 06. hétfő, 4:04 | Aditi   Előzmény

Kedves Bochecha, Sanyi, és akit még érdekel!

Van egy válaszom a kérdésetekre, amihez tapasztalat segített hozzá.
Sokáig úgy tűnt, hogy ördögi kör az életem, és hogy a karmáim láncai (oda-vissza tartozásaim) lehetetlenné teszik a továbblépést. Mintha az egyik dolog megoldása az életemben akadályozta volna a másikat, pedig már iszonyú mennyiségű energiát beleöltem, hogy rájöjjek az ok-okozati összefüggésekre, és hogy honnan is kellene elkezdeni felfejteni a szálakat, mert már annyira belefáradtam abba, hogy bármerre indultam, egy újabb karmám falába vertem a fejem...

Aztán, amikor már totál kész voltam, sűrűn imádkozni kezdtem, mert csak az maradt, és kértem az Univerzum felsőbb hatalmait, hogy mutassák meg az utakat, amik kifelé vezetnek, mert annyira szeretném letenni a tartozásokat, a kötéseket, kívül és belül is...

És ekkor az történt, hogy elkezdtek dőlni a segítségek mindenfelől, csak éppen onnan nem, ahonnan vártam...

És mára rájöttem, hogy a következő történt: mivel a tartozások mindig két oldalúak (aki tartozik és akinek), ezért valóban, akinek tartoznak is ott kellene legyen a másik miatt egy következő életben. Csakhogy az Univerzum ne felejtsük el, hogy BÁRMIT összerak, amit csak szeretnél, ezért, ha pl. te letudod a tartozásod, szabaddá válsz, és a Mindenség egyidejűleg megteremti a lehetőségeket azoknak, akik feléd nem tudták le a dolgot, hogy megfizessék a tartozásukat más utakon, akár a jelenléted nélkül is. És ugyanez fordítva.

Pl. Van egy helyzet az életemben, amiben nekem is van dolgom, de a szüleimnek is van tartozásuk felém. (Karmikus). Namármost. A napokban rájöttem, hogy nem azért nem tudok továbblépni, mert a szüleim még mindig nem hajlandóak észrevenni, mi a dolguk, hanem azért, mert zárt ajtókat döngettem. És abban a pillanatban, hogy úgy döntöttem, elengedem a tartozásukat, és vállalom a felelősséget azért, ami hiány az életemben a tartozásukból adódóan (megjegyzem, nagyon nagy hiány!), azonnal ezer felől, másoktól kezdett jönni a segítség. Eddig még csak apró dolgokban, de már azok is sokat segítettek. És most elkezdem ezt a nagy dolgokban is... épp ma döntöttem el.

Mert rájöttem arra, amiről kérdeztetek. Úgy gondolom, az elengedés a kulcs.

Mivel mindenki egy külön Univerzum, és mindenki csak látszat és illúzió (teremtett, változó világ), ezért a tudatunk (a teremtő, örök), amely teremt, és EGY mindenki más tudatával is, szabaddá tehet minket minden kötéstől, mert miközben a mi létezésünk "kilép", a többiek világában megteremnek azok az új létező dolgok, amiken keresztül betölthetik a karmikus feladataikat.

Kicsit hasonló ez ahhoz a működéshez, amikor valaki el akar menekülni a feladatai elől.
Azt hiszi, ha elköltözik mondjuk külföldre, minden bánata megszűnik, mert nem lesz ott az anyós, a testvére, a munka, a gonosz főnök, a szegénység, és mindaz, amivel megkeserítette szülőhazájában az életét. De mivel minden belül van, és elsősorban ott dől el, és a többi ennek csak a kivetülése, ezért sajnálatos módon magával viszi az összes cuccát, és ez oly módon jelentkezik, hogy ott is éppolyan szituációkat és embereket vonz be, amilyen ő, hogy szembesítse magát magával. És éppolyan kényelmetlen és elviselhetetlen lesz számára az élet, amíg észre nem veszi, hogy csak a saját tükre.

Abban a pillanatban, hogy ezt tudatosítja, képessé válik belülről felszabadítani magát, és ténylegesen szabaddá teszi is magát, ami azt jelenti, hogy semmivel, ami az illúzióvilághoz tartozik már nem azonosítja magát. Ez a kilépés a Szamszarából, vagyis a kötéseink, az újra-leszületések világából. És ha ez teljesül, szabad vagy, mert szabaddá tetted maga a Tudat által, ami az összes többi ember életében, akik még tartoznak neked megteremti a feltételeket, hogy leróhassák a tartozásaikat, vagyis rájöjjenek ugyanerre: hogy semmivel nem vagyunk azonosak a látszat-világban. Merthogy ez a földi élet célja.

Akik pedig már szabadok, kedves Bochecha, azok dönthetnek (mert dönteni minden tudatszinten lehet, nem csak a földi életekben, hanem a létezés más szintjein is), hogy tovább-repülnek magasabb szintű tapasztalatok (tudatosság) élményei felé, vagy szabadon visszatérnek a Földre, hogy másokat segítsenek szabaddá válni.

Még egy "véletlen", hogy nemrég találkoztam egy történettel, ami egy megvilágosodott ember életében arról szól, HOGYAN teszik ezt. Nagyon meglepő, de nagyon egyszerű. Mivel azzal teszed magad szabaddá, hogy semmilyen félelem és vágy (vagyis illúzió) nem köt, azzal tudod itt tartani magad, ha tudatosan fenntartasz egy ilyen kötést. Legegyszerűbb pl. az ételek élvezetéhez fűződő vágy. (Kezdem sejteni, miért is nem volt Buddha vézna.. :) Eszel, és élvezed, és létrehozod a tudatodban az élvezettől való függést, amit azonban uralsz, és tudod, hogy néhány hét, vagy nap alatt el tudod engedni. Mert már megtapasztaltad a szabadságot. Tök jó, nem? (Csak már tartanék ott... :)

Szóval, a tartozásaink is csak illúziók, mert az illúzió-világ jelenségeit kötik össze, és amint elengedjük őket, és másoknak az övéket, szabadok vagyunk. Csak annyit kell tennünk, hogy nem a földi (asztrális) magunkkal azonosítjuk magunkat a tudatunkban, hanem az örökkévaló énünkkel, amely független mindezektől. Ezt nevezik szellemi szintű tudatosságnak. Azért gondoljatok bele, ez nagyon durva, nem?

Nem is kell semmit leróni, meg ledolgozni? A több tízezer éves múltunkból? Hát, ezek szerint nem.
Ki mondta, hogy szenvedni kell? Jézus biztosan nem. Persze voltak, akik "mellőzték" ezért. (A megfeszítés története már vitatott.) Minden esetre amíg élt, nem úgy élt, mint aki szeret szenvedni és nem ezt tanította. nem arra tanított, hogy "dolgozd le" a karmáidat. Azt mondta, hagyd el mindened Őérte, és ezalatt természetesen nem azt értette, hogy menekülj e a családodtól és a feladataid elől. hanem hogy tiszta szívvel válaszd a tisztaság útját. A szellemi utat, amiben lemondasz mindenről, mert nem vágysz semmire, és nem félsz semmitől, de elfogadod és örülsz annak, amit cserébe kapsz. És akkor oda kerülsz, ahová tartozol, amiért leszülettél. A keletiek ezt nevezik Dharmának. Ez persze totális és azonnali ego-felejtéssel jár.

Ez a leggyorsabb útja annak, hogy oda kerüljünk, ahová tartozunk. Nem véletlen, hogy egy ilyen zseni tanította, mint Jézus. Én ezen vagyok. Majd beszámolok, jó? :)

Még csak annyit, (Sanyi, a te kérdéseddel kapcsolatosan is), hogy most ugrott be, hogy ha ez így van, akkor valóban nem kellene semmit kérni egymástól pénzben, éppen úgy, ahogy a gyerekek is teszik és ahogy Jézus is tette. Azt hiszem, a pénz csak egy szükséges rossz, amit csak azért használunk, mert a kollektív karmáink által teremtett világban élünk. Tehát ennek használatával is csak azt az életmódot húzzuk alá, amiről tudhatjuk, hogy nem a természetünkből adódó, hanem a kollektív ego állította elő. Ha megnézzük, a pénz semmit nem teremt. Az ember teremt, aki használja a pénzt. Aki tiszta, az a pénz nélkül is tud teremteni, aki nem tiszta motivációjú, az meg függőséget (újabb karmákat) teremt. Vagy egyszerűen csak bonyolítja a dolgokat, mert szeretnél tiszta maradni, és közben sokat gondolkozol rajta, hogyan oldd meg, hogy ne teremts függőséget. Ez olyan, mintha a szánk és a kanál közé oda tennénk egy ormótlan és használhatatlan eszközt, és nem értenénk, miért nem megy az étel a szánkba egyszerűen... :)

Egyébként nagyon sokat segítettél a kérdéseddel, mert nekem is ilyen kérdéskörök forognak mostanában megoldásra várva a fejemben... Azt hiszem az, hogy megtanuljunk bánni a pénzzel, egy középső lépcső a pénz tagadása után. Aki tagadja a pénzt, az hárít egy létező dolgot. Aki használja a pénzt, az benne van a mátrixban rendesen, de már van esélye felismerni, hogy a pénz is csak illúzió, és éppen ezért csak onnan lehet a harmadik szintre lépni: amikor már nem kell a pénz, és mégis mindened megvan, ami csak kell ahhoz, hogy betölthesd a feladatot, amiért leszülettél. (Persze akinek a pénz használata a feladata, vagy összefügg ezzel, mert ebben a világban kell teremtenie, a mártixban, az nem lép ebben az életében arra a szintre, mint Jézus. Ezért van, hogy egyes emberek és népcsoportok "jól" bánnak a pénzzel, mert dolguk, másoknak pedig sosincs, mert nem dolguk. Csak az lenne a dolguk, hogy elengedjék a vágyat, mint az apostolok, merthogy olyan életfeladattal születtek, amihez ez kell.)

Nem állítom, hogy olyan egyszerű kilépni a mátrixból, de biztos vagyok benne, hogy ugyanazért nem kértél szívesen pénzt másoktól eleinte, amiért én sem. A dolog kettős: egyrészt ott a gyermeki énünk, aki csak az adás öröméért ad, és pont. (A TÖbbi az ego magyarázkodása). Másrészt bennünk volt a vágy, hogy megtapasztaljuk, tudunk bánni a pénzzel igazságosan...stb., amit csak úgy tudunk elengedni, ha meg is éljük. (Ebben az esetben, úgy tűnik.) A fejlődés során a második motiváció, a vágy letisztul, és megmarad az első. Tehát csak adsz. És elfogadsz másoktól, más dolgokat. Ez lenne az a körforgás, amit az ég madarai is tapasztalnak, és léteznek általa.

A legjobb az egészben, hogy én még az egész előtt állok. Néha komolyan zavaró, hogy előre tudom, mi fog történni. De tényleg. Viszont azt hiszem választhatok: most, hogy újra-kezdem az életem, a megélésen keresztüli elengedést, vagy a tudatosság (meditáció) segítségével való elengedést választom. Mert a végén úgyis elengedünk mindent. És akkor leszünk maradéktalanul boldogok és szabadok, és jól-tápláltak, mint az ég madarai.... .)

Na, sziasztok!

Namaszte!

:)
2009. április 21. kedd, 19:53 | Bochecha   Előzmény

kedves Edit!

most bukkantam rá az írásodra.
kicsit "lesokkolt" :)

nagyon egyben van, nagyon köszönöm, hogy megosztottad velünk. :)

most nem is tudok többet hozzáfűzni.... :)

Bochecha

Aditi képe
:) :)
2009. április 22. szerda, 23:41 | Aditi   Előzmény

Örülök!
De ez csak elmélet.
Ki kell próbálni!!

Asszem most már én sem kerülgethetem a tettek mezejét többet. Egy régi tartozásom van porondon.
Az a tapasztalatom, hogy tudni, hogy viszonyuljunk, és ÚGY VISZONYULNI két egészen totálisan különböző dolog... :)

Szenvedek, de rendesen. Pedig tudom, hogy nem kéne. :) Néha betalálok a középpontba (elengedés), és elkezdenek jönni a megoldás-csírák. Egy telefon, egy felemelő beszélgetés. Egy sms, hogy átvállalná valaki a hitelt... :) Aztán megint kitalál valami okosat az egóm, vagy elkezd elméleteket gyártani arról, mi kéne ha vóna, meg arról, mitől kell tartani meg félni de nagyon... és bedől az egész cucc... a vevő visszalép, eltűnnek a telefonok, kiderül, hogy nem vagyok elérhető...stb..

Ezt a táncot járom körbe-körbe... tisztára mint a Szamszara végtelen körei... pedig csak az egómé. Az illúzióé... milyen gáz, hogy mindezt tudom, és mégis... :)

A mesterem szerint majd betörök, mint a musztángok.. mondtam neki, hogy köszönöm, kedves...
De az a helyzet, hogy látom, igaza van.

Majd ha elfáradtam, szólok, és leírom, milyen érzés. Ha még lesz kedvem írni... :)

Addig is kitartás! Szerintem a tisztaságért, az egyszerűségért, a csendes, alázatos magabiztosságért megéri megharcolni az egónkkal...

Namaszté!

Edit

A Felébredettel az egész világ felébred...
2010. április 22. csütörtök, 11:45 | Éva.   Előzmény

Szia! Nem akarok okoskodni,de a keleti tanokban úgy van,hogy ha valaki felébred,akkor vele az egész világ felébred,tehát innentől már nincs értelme az aggodalmadnak amiről írsz.
Ez már a magán véleményem.Az igazi Felébredés az szerintem európai embert nem nagyon fenyeget.
Sajnos a technikai és egyéb civilizációnkból ,a társadalmi berendezkedésünkből kifolyólag ez szinte lehetetlen.Vagy el tudsz menni egy barlangba 20 -30 évig meditálni?
Ha a kereszténység gnosztikus ,ezoterikus vonalát nézem,akkor is macerás,mert egyesülnöd kell a külső,belső duálokkal,valamint a lelkednek a tőle elszakadt szellemével,de még előtte az angyalaiddal....
szóval,...
lehet azt kijelenteni,hogy kilépek a szamszárából,és már nem születek újra,de ezt meg is kell valósítani,
úgyhogy én nem ijednék meg attól,hogy a barátod milyen lezáratlan dolgokat hagyna itt.
Ez szerencsére nem így működik.
Bocs,de nem bírtam ki....Én sem fogok megvilágosodni. Ha bölcs lennék,nem jártatnám a szám.

Aditi képe
Más minták...
2009. szeptember 28. hétfő, 14:37 | Aditi   Előzmény

Szerintem nincs semmi baj azzal, ha valaki annyit kér amennyit adni tud a másik, sőt, tudatosságra nevel.

Mert nem elvárásoknak kell megfelelni, hanem tudni a belső hangra hallgatni, vagyis olyan döntést hozni, amelyikben meg tud nyugodni az ember. (éber meditáció állapota)

A Waldorf közösségekben van a fizetésnek egy speciális módja, amit szeretnék megosztani veletek. Szerintem ez is egy olyan rendszer, ami jól működhet, és lehetőséget ad az egyéni szabadságra (anyagi helyzet, döntési képesség, felelősségvállalás alapján)

Itt, az anyagi igényeket először is az a közösség dönti el a szükségletek felsorolásával, szortírozásával, amelyik utána gondoskodik a megteremtéséről. (Tehát olyasmire költesz, amit magad kívánsz, mégis nem csak egyéni módon működik)

Ezután, közösen szervezik meg a lehetséges források, támogatások...stb felkutatását, megszerzését, és a maradék költségeket közösen fizetik oly módon, hogy felajánlást tesznek.

A költségvetés alapján kiszámolt átlag, egy főre jutó anyagi teherhez képest mindenki belátása, és pénztárcája, önzetlen adakozó kedve, és felelőssége tudatában és szerint járulhat hozzá a közös költségekhez, ami lehet az átlag, vagy alatta, vagy felette. Így oldódik meg a szociális háló, önkéntes alapon, egyéni döntésekre alapozva.

Lehet, hogy hihetetlen, de nagyon jól működik! És elképesztő fejlesztő ereje van, egyéni és közösségi szinten is.

Úgy gondolom, többféle módon is lehet "jól" működtetni valamit, és "rosszul". A Szándék nagyon fontos. Lehet, hogy nem árt megismerni más alternatívákat, mint a Mátrix bevett útjait, amely osztályoz és kiszolgáltat, és a minták újraolvasztásával, a megfelelő információk megfelelő beépítésével az életünkben ezt a kérdést is megoldhatjuk.

Bár, megmondom őszintén, még mindig "mumusnak" tekintem a pénzt, szerintem alapjában véve szükségtelen az életben.

De attól még lehet, h ezek a próbálkozások, a világunk dolgainak tudatosabb kezelése egy köztes lépcső, és lehet h végül, majd csak idővel vezet el minket tudatosságunkban és fizikai manifesztációban is a pénz-nélküli világhoz, ahol képesek vagyunk szabadon adni és kapni, kérni, és segítséget nyújtani, és valódi közösségben élni együtt, valódi szeretetben.

Namaszte

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Nem a pénz a gond, hanem a tudatlanság
2009. szeptember 28. hétfő, 15:40 | Huszti Sándor -...   Előzmény

A pénz nélküli világ akkor működhet, ha a résztvevői tudják és vállalják a feladataikat, nem próbálják kizsákmányolni a másikat. Ettől még nagyon messze vagyunk, összesen nem ismerek húsz embert, akikkel lehetne egy ilyen közösséget alkotni!

A munka, cselekvés és anyagi javak értékmérésére pontosan ezért volt és van ma is szükség. Értékeljük ezeket, értékeket cserélünk, birtokolunk. De hogy ne kelljen 10 sózsákot cipelni, amikor venni akarunk egy órát, ezért feltalálták a pénzt, ami egy átváltó eszköz, olyan mint egy katalizátor.

Részt vesz a cserefolyamatban, de önmagában véve semmi értéke sincs, csak megkönnyíti az árucserét, a kereskedés folyamatát!

A problémát ott látjuk, amikor az emberek ezért a csereeszközért eladják a lelküket, feladják a lelki fejlődésüket, belesüllyednek az anyagvilág káprázatába.

Pedig nem itt van a probléma!

Az emberi ego, pénz nélkül is ugyanígy vágyna a gazdagságra, jólétre, kényelemre, a kevés fáradtságot igénylő életmódra, mint ahogy a pénz feltalálása előtt is legyilkolták már egymást anyagi javakért, előnyökért.

A probléma az ember természetében van, a birtoklási vágyában, az úttalanságában. A tudatlan ember nem tudja, mi az övé és mi nem. Nem tudja, mely utat kellene járnia, ha pedig megtudja, akkor csak ellenkezik és mindent megtesz, hogy elkerülje az elkerülhetetlen nehézségeket.

Ezért van az, hogy minél tudatosabb valaki a lelki útjában, annál kevésbé érzi szükségét a birtoklásnak, pénznek, hatalomnak, hiszen tudja, hogy nem ezeken múlik az Ő boldogsága és önmegvalósulása!

Pénzen még senki nem vett boldogságot, elégedettséget vagy kiegyensúlyozottságot. De ezek mind elérhetőek a pénz nélkül is!

A pénztelen világtól remélni, hogy megszűnnek a fentebbi gyarlóságok - éppen olyan -, mintha egy alkoholmentes világtól remélnéd, hogy akkor majd nem lesznek alkoholisták! Akinek lelki baja van, de nem tud inni, az úgyis talál más megoldást, a szenvedés tapasztalásának tompítására. Füvezni fog, fejbe rúgatja magát, vagy szétcselekszi az életét, csak ne kelljen azt éreznie, amit magának teremtett!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Mindennek ára van.
2009. április 01. szerda, 15:55 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Én legszívesebben ingyen odaadnék minden tudást, amim van, de ezt nem azért nem teszem, mert azzal végképp kötődésbe vonnálak Titeket.

Pár évvel ezelőttig, minden lelki tanítást ingyen adtam és tettem, mert más forrásokból éltem meg. Javarészt Isten tartott el, cserébe azért, hogy önmagamat fejlesztem, tudatosítom, így szinte munka nélkül éltem évekig. Tudom, ez nagyon misztikusnak tűnhet, de én tényleg így éltem meg. Számomra valóság volt, ahogy Jézus szerint Isten megeteti a madarakat, sőt még inkább az embereket, akiket szeret.

Aztán jött egy isteni  sugallat, hogy ideje megtanulnom dolgozni, hagyományos módon pénzt keresni. Nem tetszett az ötlet, de tudtam, hogy igaza van, ezért beálltam a verklibe, elkezdtem pénzért dolgozni, eladni magamat.

Kezdetben nagyon furcsa volt, hiszen az elmúlt 20 évben soha nem dolgoztam úgy igazán, ezért lassan tanultam meg, mi is az a munka. Az első fél évben kevesebb pénzem volt, mint előtte és bizony sokszor le akartam vetni magamról ezt a keresztet, de hát cipelni kellett.

Pár év alatt aztán nagyjából megtanultam a munka és pénzkereset működését, és volt olyan 2 évem, amikor hihetetlenül élveztem ezt a tevékenységet, minden reggel örömmel keltem fel, hogy ismét dolgozhatok!
Voltak anyagi sikereim is, de nem akartam azon az úton tovább menni, elég volt annyi, hogy belekóstolhattam a gazdagság tortájába. Ez egyszerűen nem vonzott.

Jelenleg ez az egyetlen megélhetési forrásom és az elmúlt években hiába akartam többször is abbahagyni ezt a munkát, az élet (Isten) mindig visszakényszerített rá.
Így aztán elfogadom, hogy fizessenek a tanításomért, többnyire annyit, amennyit én megszabok, jónak látok.

Párszor próbálkoztam alternatív fizetési konstrukciókkal, volt ami bejött és volt ami nem.
Egyszer például felajánlottam, hogy megrendelhetik az egyik Sirály csomagot és egy hónap múlva eldönthetik, hogy megtartják és fizetnek érte, amennyit akarnak, vagy visszaküldik a Cd-t.
300 emberből senki nem élt a lehetőséggel.

Az ingyenesen letölthető anyagokról is havonta megkérdezik páran, hogy tényleg ingyenes? És mi benne az átverés?
Ezen régen rendkívül felhúztam magam, átkozódtam a hitetlenségük és bizalmatlanságuk miatt. Ma egyszerűen kitörlöm ezeket a leveleket, de nem vagyok túl rajta, még mindig fáj.

Előfordul olyan is, hogy ha úgy érzem, akkor valakinek ingyen odaadok Sirály csomagokat, vagy fizetés nélkül bejöhet a programjaimra. Hogy kinek és mikor kell ezt adnom, azt belülről érzem, tudom, hogy Ő az, aki nem fizethet érte, mert a puszta létével már kiérdemelte ezt!

Volt olyan is, aki ezt hallva bepróbálkozott: "Sanyi! Nem érzed rajtam, hogy Nekem ingyen kellene adnod valamit?!"

Ugyan már!

Először tanuljuk meg és fogadjuk el, hogy mindennek ára van! Ebben a világban, az ok-okozat kapcsolata mindent összeköt, így semmi sincs ingyen, mindenért fizetni kell.
Ha valamit látszólag ingyen kaptunk, igazából már azért is megszolgáltunk, csak régebben, mint amire emlékszünk.

Egyszerű
2009. április 01. szerda, 16:24 | Hiteles06   Előzmény

Talán nem ilyen bonyolult ez a dolog. Ti mondjátok mindig, hogy nincsenek véletlenek. Engem az élet a Zsolt meditációihoz terelt. Másokat meg máshova. Mert ha belegondolnék, hogy már mennyi könyvet meg filmet töltöttem le ingyen a netről... hajaj...
Sőt! Már mit hozhattam az előző életeimből, ha most itt tartok...

Nem is tudom ,hogy merülhetett ez fel....
2010. április 23. péntek, 9:42 | Éva.   Előzmény

....hogy Te pénzt kérsz a tanításodért.
Milyen pénzt?
Amit én eddig fizettem az még jelképes összegnek sem nevezhető.
Az Önismereti tábort fogalmam sincs hogy lehetett ennyi pénzből kihozni,
egyszerűen elképedtem.Az az összeg máshol egy,vagy két napot fedez,nem ötöt !
Az Istenkereső délutánon,meg talán a bérleti díjra is kevés volt,amit kértél.
Ha Te ebből élsz,akkor azt nem tudom hogy csinálod.
Ha még ilyen jelképes összegeknél is felmerül,hogy de ezt is miért,akkor nem tudom
mit mondjak ?
Amikor mindenféle áltanítók,vagy önjelölt zsenik vagyonokat kérnek ?
Itt legalább az ember minőséget és igazi tanítást kap és húgyért-szarért.
Már elnézést,tudom hogy nem illik ide ez a jelző,de ha már egy jelképes összeg is sok,
akkor már nem tudom mit gondoljak?

szildi képe
Pénz egyenlő energia
2009. április 22. szerda, 8:16 | szildi

Teljesen egyetértek Sanyival.
Azt gondolom, hogy az embereknek szükségünk van az adok-kapok egyensúlyára. Ha csak "úgy" kapnak valamit, hiányérzetük van, elbillen a mérleg súlya, és ez nem jó érzés. Fontos, hogy megtudjanak nyugodni, ők is adtak valamit.

És sokszor érezhető, hogy ami ingyen van, annak sok ember szemében nincsen értéke.

Épp tegnap történt velem ide vágó történet.
Néha előfordul, hogy ha olyan páciens érkezik hozzám, akinél érzem, problémát okoz neki a fizetés, inyenkor a tanácsadást ingyen vállalom. (Azért ez az érzés, tudnotok kell, nem jön sűrűn, tehát nem viszem túlzásba.)
És persze nem mondom előre, mert általában ez a gondolat, intuicíó formájában érkezik hozzám a konzultáció alatt. Tehát még én sem tudom mikor érkezik üzenet.

A hölgy aki nálam volt, láttam rajta nagyon örült, megkönnyebbült, amikor azt mondtam, nem kérek most pénzt a munkámért, nincs abban a helyzetben. Majd ha megerősödik, megbeszéljük.
Végül azt kérte, most legalább egy eszmei összeget fogadjak el.
Ilyenkor nem szabad nemet mondani, engedni kell, hogy ő is adjon. Így jó érzéssel megy el, nem azt érzi, hogy adományt kapott, vagy megsajnálták. Ez nagyon fontos.

A másik amit erről gondolok, hogy kiegyenlítődnek a dolgok. Hogy ha itt adok, akkor vmikor, akár máshonnan, de kapni fogok. Ugyanez visszafelé is igaz.
Azok akik elvesznek és nem adnak, vmikor tőlük fognak elvenni.

Az energiák egyensúlyra törekszenek, tehát előbb-utóbb kiegyelítődik minden.

Szildi

LEONA képe
Pont ez az
2009. szeptember 27. vasárnap, 23:42 | LEONA   Előzmény

Sziasztok!

Én most mentem fel először erre a honlapra, már a Gyurkó Zsolt oldalára, és megdöbbentett, mert én ezt, vagy pont ehhez hasonlót kerestem. Nagyon örülök, hogy van ilyen gondolkodásmód, hálás vagyok, hogy rámbízzák ezt, mert a tudás, amit meditáció révén sajátítunk el olyan áramlást indít el, mely arra késztet, hogy adj, és ne kérj. És mivel minél többen akarnak így adni, annál többen kapnak is, anélkül, hogy várnák azt. Ez csodálatos!

Köszönöm!

hermess képe
Az előbbiekhez...
2009. szeptember 29. kedd, 1:19 | hermess   Előzmény

A téma engem is nagyon mélyen érint és sokat vacillálok rajta... Engedjétek meg, hogy egy kicsit messzebbről kezdjem, Sanyi kifejezésével élve, a pénzes világ működésénél...

Ahhoz, hogy pénzhez jussunk, vagy pénzt teremtsünk – valamilyen formában vitalitás és pszichikai energiát (nevezzük humán energiának) szükséges fizikai aktivitásba konvertálni. Ez még akkor is igaz, ha lottóval, vagy rablással, vagy hamisítással szereztük, vagy találtuk a pénzt… de többnyire munkát végzünk érte. Minden tevékenység a pszichéből indul ki, akár gödröt ásunk, akár verset írunk, akár tanítunk – szellemi, érzelmi, prána és testi energiát kell hozzá felhasználnunk.

A pénzt tehát tekinthetjük egyfajta akkumulált, lefagyasztott, vagy konzervált humán energiamennyiségnek, amely bármikor felszabadítható, és amellyel mások hasonló energiáját felhasználva megválthatom valamilyen aktuális szükségletemet anélkül, hogy abban a pillanatban munkát fejtenék ki. A pénz teszi lehetővé, hogy olyan szaktudást, szolgáltatást, vagy használati eszközt vehessek igénybe, amelyhez nem értek, nem vagyok képes ilyet tenni, vagy ilyen eszközt előállítani.

Elcserélhetem azt az értéket, amelyet képes vagyok megteremteni/nyújtani valami olyanra, amit nem vagyok képes, mert nem érthetek mindenhez > naturális árucsere > barter > többoldalú barter, stb., de a szükségleteknek kölcsönösen találkozniuk kell, valamint folyamatosan fennáll az értékegyeztetésnek / megfeleltetésnek / szembeállításnak a kényszere.

Kis csoportban, ha véletlenül összejön egy hasonló értékű láncszükséglet és szerencsésen körbe is ér szolgáltatások sora (vagyis a véső igénybevevő azonos a kezdeményező igénylővel), akkor a körbetartozás „visszafelé” történő rendezése látszólag pénz nélkül is kitűnően működik. Lássuk hogyan:

„Augusztus van. Egy dél-franciaországi kisvárosban vagyunk, egy panzióban,
a turistaidény kellős közepén. De sajnos már régóta esik az eső, ezért
elég rosszul megy a bolt... és persze mindenki marhára el van adósodva.
Ekkor szerencsére belép egy gazdag orosz turista a kis hotelbe, a
recepcióhoz megy és kér egy szobát. Lerak egy 100 euróst az asztalra, majd
elirányítják a szobájába, ami a harmadikon van.

A hotel tulajdonosa fogja a 100 Euróst, és szalad vele a hús
beszállítójához, hogy megadja neki a tartozását.
A hentes azonnal fogja a 100 Euróst és siet a nagykereskedőjéhez, hogy
megadja neki a lóvét.
A nagykereskedő sem rest, vágtat egyből a termelőhöz, Etienne gazdához,
hogy kifizesse neki a disznókat, amit még korábban hitelre kapott tőle.

Etienne gazda pedig fogja a pénzt és sebes malac vágtában viszi
Sophie-nak, a helyi prostinak, aki még a múlt hónapban nyújtott neki hitelben szolgáltatásokat.

Sophie pedig boldogan sétál be a 100 Euróssal a mi kis hotelunkba, hogy
kifizethesse végre a szobákat, ahová felvitte a pasikat az elmúlt
hetekben. Leteszi a pultra a 100-ast.

Ebben a pillanatban lejön a harmadikról az újgazdag orosz és kijelenti, hogy ez
a szoba neki nem felel meg. Kéri vissza a pénzt. A tulaj odaadja, ő
pedig fogja a 100-ast és távozik.”

??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!! Mi a megoldás?

Egyszerű… ha az egész kört nézzük, összességében már nem is állt fenn tartozás, mert a másiktól láncszerűen mindenki megkapta a szolgáltatása ellenértékét (feltéve, ha ez nagyjából azonos értékű volt) valamilyen, a számára fontos szükséglet naturális kielégítése révén. A 100 euro helyett akár egy köszönöm is körbemehetett volna egy papír fecnire írva.
Lehetne akár ennyire egyszerű is…

Azonban ezt a véletlenül kialakult körbeszolgáltatást megtervezni és összehangolni, de főleg viták nélkül lebonyolítani és kiegyenlíteni - gyakorlatilag lehetetlen lenne. A folyamat leegyszerűsítésére, az összehasonlítás és a fizikai lebonyolítás könnyebbé tételére találtuk ki a pénzt, mint általános értékmérő ESZKÖZT.

Igaz, jelenleg is működnek barterközösségek, sőt ez talán a jövő egyik szerveződési formája, de itt is valamilyen virtuális egységben mérik össze az szolgáltatások ellenértékét, vagyis egy kvázi pénz működik. Több oka van tehát, hogy a körbetartozások egymással szemben még sem számolhatóak el, mert:

1. A pénzt pontosan azért találtuk ki, hogy ne kelljen a bonyolult körbetartozásokat nyilvántartani, az értékcsere akár késéssel, és részletekben is kiegyenlíthető legyen. S ami a legfőbb - a pénzen bármilyen szükséglet, bárkitől, bármikor, helytől függetlenül és bonyolult összehangolás nélkül is igénybe vehető. Erre jó eszköz a pénz, mint általános értékmérő és közvetítő, osztható, kis helyen elfér, könnyen mozgatható.

Valójában rendkívül nehézkes megszervezni a pénz nélküli csere-berét, a teljesítéseket nyilvántartani és értékében összehasonlítani. Aki szervezi az ügyletet, a jelenlegi tudatossági szintünkön rendszerint a maga javára torzítja el az értékarányokat, ha pedig egy is akad, aki nem teljesít, megszakad a lánc… Képzeljétek el, milyen körülményes lenne így kereskedelmet, ellátást országos és nagyvárosi léptékekben megszervezni!

2. Közmegegyezéssel fenntartunk egy államot és egy szociális rendszert, ami a civilizáció fejlődésével jött létre, s amiről lemondani – visszalépés lenne. A nemzetgazdaság méretű nyilvántartás és adóbeszedés csak a pénzen, mint általános értékmérőn és a könyvelésen keresztül lehetséges.

Lehetne úgy is államot fenntartani, hogy nem szednék be a pénzt automatikusan valamiféle szabályok mentén, hanem önkéntesen adakozna mindenki a rendszer fenntartásához, mint a Waldorf iskola estében. De működne vajon? Akár a kommunizmus egyébként nagyszerű ideája, amely a spiri tudatosság szintjein is bizton megállná a helyét: „Mindenkitől képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!” Ugye tudjátok miért nem valósult meg?

De kanyarodjunk vissza a blog témájához… támadt még néhány gondolatom a fentiekből következően, eddig ez amolyan közgazdászkodás volt és a kis egós jelenlegi világunkat jellemezte. Viszont ez így már túl hosszú lenne, inkább legközelebb folytatom.

"ATTÓL,AKI ARANYBÓL
2009. szeptember 29. kedd, 10:55 | skorpio (útkereső)   Előzmény

"ATTÓL,AKI ARANYBÓL ÉL,ARANYAT KÉRJ"
Leonardo.D.V.

Aditi képe
Pénz, mint illúzió...
2009. szeptember 29. kedd, 12:54 | Aditi   Előzmény

Kedves Hermess!

Nagyon szeretem olvasni a hozzászólásaid, és minden elismerésem, tényleg hihetetlen intellektuális képességeid vannak. Nagyon tisztán gondolkodsz, de nem csak ez az erényed, igazán, nagyon sokat tanulok tőled, abban, ahogy látod a világot, és összefoglalod magadban a tudást, amit szereztél.

És szerintem az sem igaz, amit egyszer írtál nekem, hogy még nem éled, mert lehet érzeni az erőt abban sokszor, amiről írsz.

Most, én, aki szintén nagyon szeretem az intellektuális utakat, és olykor túlságosan is elveszek benne, felhívnám mégis a figyelmed valamire:

"??? NINCS KIADÁS ÉS NINCS BEVÉTEL, de MÉGIS MINDENKI KIFIZETTE AZ
ADÓSSÁGÁT !!!" Akkor meg mire is kellett a pénz? Mi is volt a VALÓDI funkciója? Egyáltalán, volt neki ÉLŐ funkciója?

Képzeld el a szituációt, amit felvázoltál, lásd magad előtt újra.

Mi is történt? Mindenki élt. Tette a dolgát. És az egész működött, úgy, ahogy volt, a pénz csak egy katalizátor volt az egészben, egy látszat. Megjelent, aztán egy az egyben távozott. Hol volt, hol nem volt... MINTHA NEM IS LETT VOLNA. És közben egy csomó cselekvés, élet zajlott. Valaki lakott, valaki evett, valaki rohangált, valaki szeretkezett..

Lásd, a szituációt olyannak, amilyen. Lásd, NINCS BENNE A PÉNZNEK HELYE. A PÉNZ GYAKORLATILAG NINCS!!! CSAK EGY ILLÚZIÓ, AMI AZÉRT ALAKULT KI, MERT AZ ELMÉK ÚGY MŰKÖDNEK, HOGY HA ADNAK VALAMIT, FELTÉTLENÜL KAPNIUK IS KELL ÉRTE VALAMIT!!!!!!

És ez itt Maya Fátyla, a kollektív önbecsapás, évszázadok tanulásának befejezése a tudatosság által: nem mindig kapunk vissza onnan, ahová kiküldtük az energiát...!!!! A természetben így működik.

Az almafa almát ad. A Föld táplálékot. A víz táplálja a földet. A szél "termeli" a vizet. És így tovább. Az egész egy tökéletes rend, amiben mindenkinek az jut, amire szüksége van. Az almafa nem kér bort inni víz helyett, és nem panaszkodik akkor sem, ha a víz szennyezett. Ilyeneket csak az ember tesz. Pontosabban az ember reaktív elméje.

De az ember (és ez a kulcs) VÁLASZTHAT. A tudatszintek között, amelyek benne (is) vannak! Az anyagi világ tudatossága a javak kiosztása (a reaktív és az analizáló elme működése, a duális világ működése szerint, az egoba tárolt téves, de sokat gyakorolt programjai szerint). A szív tudatszintje a világ működésének elfogadása, a befogadás, a feltétel-nélküliség, a szeretet. A szív úgy működik, ahogy a természet is. Befogad és kienged. Mindent. Jót, és rosszat. Így tisztul és tisztít. Nem vár el, és nem ad feltétellel. Nem tekinti másnak magát, mint ami, és nem akarja a teljességét érteni. Csak él, dobog, teszi a dolgát. Almafa. Narancs. hegy. Gomba. Baktérium. Bármi. Ember. Olyan, amilyen. Azt tud adni, amit, és mást nem. És ELFOGADJA EZT IS. MAGA-MAGÁT.

Ezért a szituáció, amiről írtál, és az egész élet is, tökéletesen működik az említett katalizátor nélkül. Csak nem az elme szintjén, hanem a szív, a szellem szintjén.

Egy olyan tudatszinten, ahol úgy működünk, amiről Jézus és a többi mester tanít: adj elvárások nélkül, és kérj, és megadatik.

De ezt csak az Életbe vetett feltétel nélküli bizalommal élhetjük meg. Önmagunkba vetette bizalommal, mely a világ működésének tudásáról, a tudatosság transzcendentális működtetéséről szól. (A szív, még nem is annyira transzcendentális, hiszen csak a negyedik csakra, a középpont)

"A tibetiek a gondolkodásukkal, a magyarok a szívűkkel váltják meg a világot..." Dobogókő. Ez azért elgondolkodtató. :)

Talán azért érzem folyton, hogy erről kell írni. Mert ezen a szinten egyenlítődnek ki a dolgaink.

Nem a gondolkodás szintjén. Az csak egy út, és a nyelvünk jó támasz hozzá. Annak is megvan a maga szerepe, pl. itt.

De a szív az elengedés helye. A bizalom helye. Az öröm forrása. A biztonság anyagi értelem vett elengedésének a helye. A szív máshová helyezi a biztonság alapjait (nem az anyagi biztonságba): az örömbe, az élet természetes, gondolkodás-mentes működésébe, az örök változás elfogadásába, a Föld és az Ég, és a szív megélései által épült közösségek gondoskodó erejébe.

És van még egy fontos dolog: a szív megélése nem tesz magányossá. Ettől fél folyton az elme, és ezért akarja kiosztani "ami van". A szív, a szeretet megélése összekapcsol. A természetben is így kapcsolódik össze a tökéletes rendbe minden. A fa gyökeres a talajjal, a felhő a széllel, a víz a gyökérrel....stb. csakhogy ez nem az elme számára felfogható valóság, csak a szív által megélhető. Ezért kel az elmét szolgálatba állítani, hogy a testet, az anyagot irányítsa, és a szellemet, a szívet szolgálja, Mert csak a szívvel való élés, az elengedés, a szeretet, a feltétlen bizalom az életünkben, az Univerzum tökéletes rendjében kapcsol minket az össztáncba, amely éppen annyit juttat amennyire szükségünk van. Nem tudom, ez érthető-e. Kicsit misztikusnak tűnik pedig nem az. van, amikor élem, és elképesztő ereje van.

Szóval ennyi: meg kéne élni a szívünket. És akkor egy olyan közösségre lelünk, amely hasonlóan él. És ad, feltétel nélkül, és segít, ha elesel. És te is másnak. Ahol nincs meghatározva, mikor mennyit kinek kell adni, és vagy kénytelen elfogadni. A belső tisztaság a külső tisztaság. A belső szabadság a külső szabadság. AMI KINT AZ BENT.

Talán ezért érzem úgy, hogy a pénz csak átmenet számunkra az úton.

És lesz egy stádium, ahol szabadok leszünk tőle.

Persze az asztrális világot továbbra is uralni fogja a pénz, és azok, akik jó tudják működtetni ezt az energiát. Azoknak az a dolguk. Az egy másik tudatszint. Egy másik tanulás.

Bocs, nem tudok rövidebb lenni. lehet, h már így maradok??

Namaszte

hermess képe
Az előbbiekhez... 2.
2009. szeptember 30. szerda, 0:19 | hermess   Előzmény

Köszönöm a fényezést, Aditi. Álszent lenne a kis egó barátom, ha azt mondaná, hogy ugyan már… ! Valóban törekszem a világos beszédre, érthetőségre, és jó vagyok a szintetizálásban. Ha már billentyűre és a gondolataim megfogalmazására vetem magam, akkor szeretem megkönnyíteni a befogadást azok számára, akik megtisztelnek a figyelmükkel.

És valóban szeretek agyalni, megérteni, továbbadni… ebben keresem az önmegvalósításomat egy kései, de nem túl régi pályakorrekció után. Tudom, aztán eljön az idő, amikor az összes elméletet el kell engedni… de előbb igyekszem összerakni a puzzle-t, hogy legyen mit elengedni. A lehető legtökéletesebbre, amelyet a képességeim megengednek, ahogyan a mandalával teszik ezt, mielőtt szétsöpörnék…

Azt gondolom, hogy a gondosan összeválogatott, helyes ismeret nagy kincs, de hiába tud sokat valaki, a fejlődésében csak ott tart, amennyit képes volt ebből megélni. Az jellemzi, ami a tudásának megfelelően működik az életében és kapcsolataiban. Ebből a szempontból szeretném a blogtémát néhány gondolattal, felvetéssel gazdagítani még.

Nyilván én magam is csak olyan értékű és szintű igazságot, véleményt és értékrendet képviselhetek, ahol éppen tartok. Bennem is folyamatosan alakul és változik a témával kapcsolatos hozzáállás, amihez nagy segítséget jelentenek a hozzászólásaitok! Abban bízom, hogy képes vagyok belátni az ösvényem hátralevő részét… nem a konkrét életeseményeket illetően, hanem hogy milyen lépcsőket kell még meglépnem. És főleg reálisan látni vélem, hogy hol tartok, ebből lehet tudni, hogy merre van az előre…

Tehát onnan, aki vagyok és amilyen „igazságot” képviselek, a következőket gondolom a témáról:

1. Szerintem minden terméketlen vita és egymás mellett való „elbeszélés” abból származik, hogy az összecsapó kis egyéni igazságok, meglátások különböző tudatossági szintekről származnak. Különböző szinteken más-más a világkép, az értékrend, a szükségletek, az önzés és a szeretni képesség szintje. Összességében - az ego feloldódási foka. A maga szintjén mindenkinek igaza van bárhogy érez a témával kapcsolatban. Erről módszeresen megfeledkezünk, és irgalmatlan energiákat teszünk bele a vitákba...

Különböző tudatszinteken más és más a jónak és rossznak is a fogalma, ebből kifolyólag más az életfeladat is. Ami egy korábbi szinten megengedett és előrevivő volt, az egy későbbi szinten mérgező és kerülendő tevékenység, vagy értékrend. A védikus filozófiában egyértelmű a megkülönböztető képesség fogalma – minden jó, ami a magam és mások fejlődését segíti, és minden rossz, ami ezt gátolja, vagy bárkiét is ellehetetleníti. Jó ami a sokszínűséget és az Életet megőrzi, rossz ami az „élet terét” szűkíti. Ez kivétel nélkül minden tudatossági szinten igaz, akár az anyagba mélyedés szakaszában tart valaki, akár a Szellemmel áthatva, már kifelé emelkedik, belőle.

2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?

Ha most ez történetesen a tanítás, mások fejlődését segítő, hasznos tudás átadása - ezen a szinten szerintem jogosan fogadhat el érte pénzenergiát. Még akkor is, ha meditációból, ingyen jön számára a tudás… hiszen abba is energiát fektet, hogy azt rendszerezze, az elmélyülései alatt nem tud árkot ásni (sőt a meditációs életszakaszban ellenjavallott minden sok ingerrel járó intenzív tevékenység), maga a tanulás, olvasás, befogadás, megértés és a továbbadás is hihetetlenül sok energiát igényel és feltételez, nem beszélve az eszközökről, szervezésről, terembérletről, stb.

3. Az Univerzum szereti az egyensúlyt és az egyensúly az energiák szintjén valósul meg. Mint megbeszéltük – a pénz is energia. Szerintem a pénzenergia nem illúzió, hanem a magasabb rendű energiák leképeződése a fizikai síkon. Éppúgy, mint ahogyan az Internet virtuális valósága is a kollektív tudattalan információtartalmának leképeződése, hogy az érzékelés képességével még nem rendelkező emberek hozzáférhessenek. Egy átmeneti állapot. Még teljesebben – az egész kis ego is a felsőbb spirituális hármasság levetülése a fizikai síkon megnyilvánuló test-lélek-szellem hármasságba, amely a pénzt és az információt a maga illuzórikus hatalmának erősítésére használja.

Nem maga a levetülés tehát az illúzió (ez az eszköz a tapasztaláshoz), hanem az, hogy az elme azt képzeli, hogy ő nem eszköz, hanem hogy ő a főnök… Így a pénz sem illúzió önmagában, hanem valós energia, amennyiben érték áll mögötte, de az már illúzió, hogy a kis ego biztonságra és boldogságra akar szert tenni a pénz felhalmozásával.

4. A pénzenergiát, mint ESZKÖZT, éppúgy lehet a magunk és mások felemelkedésére hasznosítani, mint ezen feltételek ellehetetlenítésére. Így van ez mindennel, amit az emberiség kitalált, vagy amit a kis ego megérint, és a saját hízlalására megpróbál felhasználni. A pénz pedig, mint tárgyiasított, akkumulált energia – a lehető legilyenebb.

Tudom, hogy az előző hozzászólásom kis története pont azt igazolja, hogy semmi szükség a pénzre, nélküle is működne minden. Pontosan az ellenkezőjét szerettem volna bebizonyítani vele, hogy a jelenlegi átlagos emberi tudatossági szinten pénz nélkül nem működnének a dolgaink! Aztán Te is megjegyzed a végén, hogy ideiglenes jelenség, majd el fog tűnni. Én is azt hiszem, de most szükséges eszköznek látom. Ne a mi fejlettségi szintünkből ítéljük meg a kérdést, hanem a világ tudatossági szintjéből!

Innen folytatom…

Aditi képe
A pénz és a szeretet
2009. szeptember 30. szerda, 14:47 | Aditi   Előzmény

Köszönöm a választ, egy örömmmámor olvasni ahogy írsz... de tényleg.

Nem fényezésnek szánom. Az egészséges önértékeléshez hozzátartozik tudni, mire vagyunk képesek. És az mennyire jó! :) És jó kifejezni az örömet!

Én sajnos sokszor túl türelmetlen vagyok, ezért nem ilyen teljes, ahogy fogalmazok, és sajnos indulatos is olykor...

Szóval szinte teljesen egyetértek, és bár úgy tűnik (tényleg néha provokatívnak tűnhetek), de nem vitatkozni akarok, csak leírni a látásmódom. Ez sokszor nehezen megy elég tárgyilagosan, túlfűtöttség, vagy lelkes indulatok nélkül... :) És regényes hosszúságát nélkülözve... Elnézést kérek ezért.

Csak az információ-cserének van itt jelentősége, és haszna, valóban.

Mindazonáltal:

"2. Így hát a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja. Semmi rosszat nem látok abban, ha valaki a torokcsakrás, önmegvalósítási szintjén (ami az utolsó személyes, önmeghaladás előtti fejlődési szakasz) abból próbál megélni, amit a legjobban tud, ami legjobbat magából hozzáadhat mások felemelkedéséhez. Sokkal etikátlanabb lenne eladnia a „humán erejét” valami nem szeretem munkában, ezzel keresnie a kenyerét (pénzét), s a maradék energiáját fordítani csak arra, amit a leginkább a lelkéből tud tenni… Nem így van?"

De igen, nagyrészt így van. Mégis van két kitétel. Az egyik, hogy ebben a világban óriási szükség van a gyógyító, tanító, az élet élését tanító tudásra, szeretetre, gondoskodásra, éppenséggel életmentő. Sőt, emberiség-mentő.

Ebben a helyzetben bajos arra hivatkozni, hogy "tudnék segíteni, belefér az időbeosztásomba is, birtoklom is amire szükséged van, de nem adom oda, mert toprongyos vagy. Szedd össze magad, és amikor már elég "fejlett" vagy, gyere vissza hozzám, hogy ki tudj fizetni." Merthogy az ember, aki zuhan és segítséget kér, éppen azért kéri, mert nem tudja, hogyan hagyja abba a zuhanást. És az, aki ilyen helyzetben nem ad, (amikor van rá lehetősége, ideje, energiája, és a pénztől teszi függővé, az az egyetlen bűnt követi el: a szeretet-nélküliség bűnét, amivel visszaveti magát is.)

Aztán. Ha a világunk jól, azaz építően, az ember életét szolgálva használná a pénzt, valószínűleg nem is lenne ezzel az egésszel probléma, ennek ellenére, mert lenne szociális háló, vagy valami, ami életben tart amíg valaki el nem jut a vegetálásában addig, hogy segítséget kérjen, esetleg segítene neki az állam abban, amire szüksége van, ahelyett hogy kijelöli neki a gyógyulásának útját. (Test-központú orvostudomány, meg pszichológia, kb ennyi)

Hangsúlyozom, nem a pénzzel van itt a baj, és nem is azzal, hogy mindenki azt adja (vagyis abból "éljen", amit tud, vagy amire éppen képes). Azzal van a baj, hogy a pénz használatával elkezdünk szolgálni egy olyan rendszert, ami fejlődés ellenes, destruktív és kiszolgáltató.

Példa: Egy fiatal ember eldönti, hogy a szíve vágyának engedelmeskedve gyógyítani fogja az embereket. Beiratkozik az orvostudományi egyetemre. És ezzel nagyjából már alá is írat a halálos (szellemileg) ítéletét. Nem azért, mert a testet nem kell gyógyítani, vagy nem lehetne használni azokat a vívmányokat, módszereket, amiket már kifejlesztett a nyugati orvostudomány. Hanem azért, mert a szemlélet az, amin MINDEN múlik!!! Ha a szemlélet a teljességet veszi alapul, akkor MINDEN belefér, és a helyére kerül. De sajnos torz, és elfajzott civilizációinkban olyan szemléleti agymosást kapnak az egyetemeken az orvostanhallgatók, OLYAN SZINTŰ ZÁRKÓZOTTSÁGOT, AKADÉMIKUSSÁGOT, GŐGÖT, A GÉPEKRE VALÓ HAGYATKOZÁS FELELŐTLENSÉGÉT A DIAGNOSZTIKÁBAN, A GYÓGYSZERLOBBINAK VALÓ KISZOLGÁLTATOTTSÁG ILLÚZIÓJÁT és még sorolhatnám ültetik el bennük, hogy szinte teljesen lebénítják őket szellemileg.

Ehelyett ha beiratkoznának egy olyan intézménybe, mint (már némelyik nyugati országban is működő) az Ajurvédikus egyetemek és kórházak, vagy ne adjisten csinálnánk egy magyar egyetemet, amely nyitott szellemre nevel, és integrálja mindazt a tudást, amit tud az emberiség a gyógyításról, ami természetesen nem elválasztható a tudatszint emelésétől, akkor lenne esély valóban arra, hogy az egyén is jól (életet és fejlődést, szeretetet szolgálóan) működhet.

Részt venni egy rossz célokat (fejlődés-ellenes, ember és élet-ellenes, szellem-ellenes) szolgáló rendszerben, annak a hangyájának lenni, éppen olyan rosszá teszi azt amit csinálunk, mint a rendszer maga. És idővel még a személyiséget is eltorzítja.

Szerintem a fejlődés egy fontos foka felismerni ezt, és most itt az ideje. Minden szellemi szinten élő ember feladata, hogy a mátrix alól kivonja magát a saját tudatossága alkalmazásával. Amihez szüksége s ez a felismerés, amiről írtam.

Mert csak így tudunk segíteni egymásnak a jövőben. Most építjük a jövőt, elsősorban saját fejlődésünkkel, és tetteinkkel.

Az élet törvénye azt mondja: légy boldog, fogadd el magad, és fejlődj. A szeretet törvénye azt mondja: lásd, mivel adhatsz (milyen tudatszinten) többet! Mivel szolgálod jobban az emberiség közösségét. Ezért bár valóban, a "...a pénzhez való viszony is teljesen egyedi, egyéne válogatja", de az egyén felelőssége az, hogy fejlődése eljuttassa arra szintre, ( a szeretet szintjére), ahol feloldja ezt, és a közösséget kezdi szolgálni.

Ha valaki benne marad a mátrix rendszerében az elkövetkező időkben (nem változtatja meg a belső hozzáállását, mert csak az tud kiemelni) az nemsokára teljesen el fog lehetetlenülni. És nem fog tudni sem segíteni, sem fejlődni tovább.

És öreg korára savanyú vénember lesz belőle, aki azt hajtogatja: "képtelenség volt azt tenni, amit a szívem mond. Nem engedték. Nem tudtam volna megélni."

Sajnos a Föld világa nem a szeretet tudatosságában működik. És ezért a pénz-világ sem így működik. Egyéni érdekeket szolgál, ezt mára széles körben tudják. Ezért ez az energia, bár hasznosítható lenne, nem az, ha a rendszer része marad valaki.

Ki kell lépni. Ezért szerveződnek az új közösségek. A kulturális kreatívok. Az ősmagyar társaságok, akik jurtákban fognak élni. A bio-gazdasági-társaságok. A Waldorf-közösségek, és még sok másféle kezdeményezés, ami mind arról szól, hogy a félelmeken túllépve az egyéni szabadságot megvalósítva új közösséget építünk, ami független a mátrixtól.

Továbbra is azt mondom: a pénz csak átmenet. Amíg rá nem ébredünk, hogy élhetünk nélküle. Akkor szabadokká válunk. És tudunk segíteni mindenkin, aki szintén azzá akar válni majd a rabszolgatartó-rendszerből kilépve, de még nem elég erős, hogy meg is valósítsa ezt.

A pénz olyan értelemben illúzió, hogy a szeretet szintjén csak az marad meg, ami a szeretetben működik. Mivel ez a világ nem a szeretetben működteti a pénzt, el fog tűnni. Megtisztul. És/vagy újra-hasznosítódik. De mint minden gyógyuláshoz, itt is kell a pálfordulás a megtisztuláshoz. A folyamatok elengedése, a "nincs" megtapasztalása az újjászületéshez. A régi szellem kilépése, ami mindent visz magával, ami nem szeretetben van csinál helyet az újnak. Ez egyébként a Halál Arkánuma a Tarotban.

Elengedés, és áldozatok (az ego áldozata) nélkül nincs újjászületés. A kollektív ego beáldozására felkészülni magas tudatszintet kíván. Vannak, akik ez már kezdeményezik. Erre születtek. Majd csak figyeld meg, Milyen robbanás lesz itt két éven belül. Minden meg fog változni, mert látványosan el fognak válni a különböző tudatszinten élő emberek életei. Mert a Földön zajló eseményekkel nem kell lefelé forognunk tovább. Ha már megérett rá a tudatosságunk. Nem kell azokat a földi törvényeket szolgálnunk, amelyek rombolnak, és megfosztanak az élet élésétől. Az élet nem vegetálás és kiszolgáltatottság annak, mit eszünk, és milyen levegőt szívunk, hol és miből élünk...stb Szabadság nélkül nincs élet. Levegő nélkül nincs élet. és még sorolhatnám.

Egyébként most nekem is átmeneti munkám van, amiben megfizetik az angol-tudásom, pedagógiai és egyéb képességeim, de közben rengeteget adok szeretetből, tudatosságból, és magam is tanulok, ami sokkal inkább az, amire felvett annak a kisfiúnak az anyukája, aki nem ér rá szeretni őt, mert a mátrix karrieristája szerepét játssza, csak még nem ismerte fel. Tudom, hogy a Mindenség valódi célja sohasem a felszín, mindig a szeretet szintjén zajló tettek, információk áramlása, és most már tudatosan megélem ezt. Az anya példája segít engem, az ő energiái erősítik azt, amiben hiányom van ( a vezetés képességének tanulása, az érett nő energiái, stb, és én segítsem őt azzal, amit én tudok, tapasztalok és élek), és ugyanez a kisfiúval. Ez megfizethetetlen.

A következő lépésem, már látom az lesz, hogy a közösségbe, amit nemrég találtam be tudok úgy illeszkedni, hogy a tudásom is kamatoztathatom (Az előbb említett energiacsere ott is folyik). És akkor abból fogok élni, amit tanultam, de egy olyan közösségen belül, ahol a pénzt "jól" használják. És már elindultak az energiák a továbbfejlődés irányába, hogyan léptetjük ki az egészet a Mátrixból. Elképesztő, hogy itt van körülöttem mindenki, aki kell ehhez! Egyszer mondta ezt nekem a mesterem régen: mindenki ott van körülötted már most, akivel dolgod van és segít megvalósítani a fejlődés következő fokát, bekerülni az életcélon való munkálkodásba.

És nekem elkezdődött a folyamat.

Ennek része a pénzhez való viszonyom átértékelése, hogy ezt megosztom veletek is.

Tehát egyáltalán nem kell követ hordani, és lehet úgy élni az életet, hogy a szellemi fejlődésünk szolgálja azt, és a megélhetésünket is, miközben önzetlenül adhatunk. (De ez nem a pénzhez kötött szolgáltatás, mint vázoltam...) Csak tisztelni kell az Univerzum akaratát, meg kell tanulni felismerni azt az életünkben, ami nem könnyű, és alá kell rendeli magunkat a változásnak. A folyton adódó új feladatoknak, amiket az élet szab meg, és lehet, hogy sohasem csináltuk, de éppen furcsa módon ebben nőhetünk igazán hatékonnyá. (Ez egyébként Steineri eszme is, és tökéletesen működik a Waldorf pedagógiában)

És még valami. Elég gáz, de igaz. Fel kell adni az anyagi biztonságot. Mert az a mátrixhoz köt.

Bocs, ha kemény voltam. Nem személyes.

Csak nem érünk rá sokáig elemezgetni. A változások, a TUDATI változások zajlanak. Aki követi, minőségi életet élhet majd. Aki nem, rabszolga marad.

Persze lesz átjárhatóság. Egy ideig. De jobb előbb, mint később..

A mesterem a hétvégén mondta: "Tegnap más voltam mint ma. Változtam, mert a tudatom, a tudatosságom változott. Te is más vagy." A változás hatalma ökörérvényű. Ha megtanuljuk elfogadni, megtanulunk mindig a mostból kiindulni, nyitottnak lenni, boldogok vagyunk. Ha leragadunk, elveszünk.

A szeretet a legmagasabb rezgés. Most ez a rezgés változtatja a Földet és az Univerzum egy részét. Ha feladjuk a tanult sémáinkat, az egónkat, és észrevesszük, mit kíván az élet tőlünk egyéni és kollektív szinten, túlélünk, és egy boldogabb, megtisztultabb világ részeseivé válhatunk.

Ha ellenkezünk (a bevett magyarázatokkal, a múlt sémáival) szenvedni fogunk tovább.

Szeretetet nem lehet adni pénzért. És csak a szeretet az, ami bármin is változtat. Mert a szeretet tudatosságot ad. És a tudatosság az egyetlen dolog, amiben valóban változnunk kell. A többi csak játék, kivetülés, eszköz, amitől sem boldogabbak, sem tudatosabbak, sem nagyobb szeretet-képességűek nem leszünk. A többi csak por és hamu.

Mind azzá lesz. Csak ILLÚZIÓ.

:)

Bocs a regényért... és várom a folytatást..

Namaszte

Ingyentanácsok
2009. október 10. szombat, 12:30 | Asztrodimenziok Gulyás Ágnes (útkereső)

Érintettként nagyon érdekes számomra a téma. Asztrológus vagyok és a pályám elején két évig ingyen dolgoztam. Nagyon értékes volt számomra ez az időszak, mert rengeteg hasznos tapasztalatot gyűjtöttem, egy csomó mindent tanultam a hozzám fordulók kérdéseiből. Örömmel fogadtam mindenkit és nagy élvezettel és lelkesedéssel tettem meg mindent, hogy segítsek. Hozzátartozik azonban az igazsághoz hogy sokkal kevesebbet tudtam, mint ma. Eljött azonban annak is az ideje, amikor kimondtam magamban : soha többé ingyen munka. Azt a tapasztalatom, hogy sajnos nem nagyon lehet segíteni azokon, akik ingyen szeretnének maguknak ezt-azt-amazt. Az ingyentanácsot nagyjából annyira is vesszük komolyan, mint amennyit fizettünk érte. Nem mindig, de sokszor, legalábbis én magam így vagyok vele. Valamit kérsz, de nem adsz magadból semmit. Nincs energiacsere. Szeretnél megoldani egy problémát, de nem veszed a fáradtságot hogy te magad is tegyél valamit, elvárod, hogy a sors oldja meg, küldjön valakit aki hihúz a csávából. Szerintem ez a fizetséggel is így van. Ha azt szeretnéd, hogy a kiszemelt gyógyító, segítő rád szánja az idejét, az energiáját, a tudását, a tapasztalatait, azért hogy Te előbbre juss, mert megakadtál és azt várod hogy ezt ingyen tegye, szerintem nem fogsz sokra menni vele. Ha a segítő olyan nagyon gazdag, akár anyagiakban akár lelkiekben, hogy nincs szüksége semmire, akkor elhiheted, nem fog kérni semmit, hanem jószívvel odaadja amije van. Jó lenne ha minden segítő, és minden ember elérné ezt az állapotot, ettől még sajnos messze vagyunk.

Pránanadi
2009. október 11. vasárnap, 9:42 | Enyediné Kerekes Tünde (útkereső)

Nekem a Prananadi jutott eszembe. Ázsiában ingyen oktatnak gyógyítanak. Itthon, a tanfolyamért is pénzt kérnek (nem keveset), és a gyógyításért is. Pedig az egyik alap az ingyenesség, még a tanfolyamon is ezt tanítják, hogy nem lehet pénzt kérni a gyógyításért. Akkor most mi van?
Sajnos anyagiassá vált a világunk. Megint a szegények szorulnak ki mindenből!

Ezzel vitatkoznék
2009. október 11. vasárnap, 14:04 | Bochecha   Előzmény

Én úgy tudom, hogy Nepálban arányait tekintve sokkal-sokkal drágább egy tanfolyam, mint Magyarországon. Pláne egy bizonyos szint felett. Arról nem is beszélve, hogyha csoport megy ki avatásra, azzal kezdődik minden, hogy pénz-felajánlás a Lámáknak...

És a másik az, hogy kint lehet, hogy ingyen gyógyítanak, de ez azért van, mert a módszert leginkább a kolostorokban használják, a 'világiak' más módszereket használnak...

szeretettel:Bochecha

Miért ne?
2009. október 11. vasárnap, 10:00 | Cang

Miért ne lehetne pénzt kérni?

Első ok: Ha a tanító a sok tanítás meg segítés közben éhen hal, meg a családja is, akkor azzal senki nincs előbbre. Valahol a szent embereket étellel és szállással kínálják. (szerintem, főleg a szállással a szállásadó is sokkal előbbre van, mint sima zsé átadással) Szóval ha a tanító óhajt a testében maradni még 1 darabig, akkor kell a pénz.

Második ok: Így a pénzt adónak is lehetősége van arra, hogy áldozatot hozzon, és az elvégzett munkája, ténykedése egy részét felajánlja a segítségért cserébe. A pénz csak közvetítő eszköz, az elvégzett tevékenység eredménye. Vagyis olyan mintha pl. 1 hétig a segítőnek dolgoztam volna, amiért ő meg segít rajtam. Mi ebben a rossz? Szerintem semmi. Amiért áldozatot hozol, azt pedig jobban meg is becsülöd, és ez neked is előny.

Az hogy Sanyi kemény pénzeket kér a tanításokért, igen, letenni 100 ezret egy komplett csomagért, vagy több 10 ezret egy-két CD-ért soknak tűnhet elsőre, DE ezért olyat kapsz, amivel sok évi melót lehet drasztikusan meggyorsítani, mondjuk a következő 30 év fejlődését belesűrítheted 2 hónapba. Na így már megéri? szerintem simán, sőt... A régi taoista oktatók olyan pénzeket kértek az okosságokért, hogy csak az uralkodó osztály tudta megfizetni.. mégis simán fejlődtek, és nem vette el a karma az összes vagyonukat cserébe :-)
ciao!
l.

Fizetés a kezdetek korában
2009. október 11. vasárnap, 12:15 | Ramina   Előzmény

Usui
tradicionális reiki mester, aki sok-sok (tán' 40 ) meditációban töltött nap után, a nagy és szent japán hegyen, végre megkapta a reikit fölülről, vagyis egy gyógyitó energiát a szimbólumrendszerével együtt, lejőve a hegyről először hajléktalan, testi és lelki beteg embereket kezdett gyógyitani ......ingyen.
Sokfelé járt, majd egy idő után visszament megnézni,azokat, akiket oly nagy gonddal gyógyitott.
Azt tapasztalta, hogy illetők egyedül már nem vették a fáradságot, hogy maguk is megtegyék önmagukért azokat a dolgokat, amelyek a testi-lelki- fejlődésükhöz vagyis a gyógyulásukhoz kellettek volna.
A történet szerint Usui ekkor rájött, hogy nem szabad igy gyógyitani.
Ezek után vezette be azt, hogy bárki is akarja a reikit, mindig kérnie kell azt és úgy tudom azt is, hogy némi fizetséget kell érte adni. Ma már a néminél is többet...

Maharishi Mahes
jógi, a Transzcendentális Meditáció atyja ( TM ), a tanitványokat a technika és a TM-szó megtanitásáért eredetileg arra kérte, hogy ennek fejében, a tanitványok egy hét közmunkát végezzenek, ezzel tudva le neki a fizetséget. Mikor a technika nyugatra elkerült, még mindig tartotta magát ez a gyakorlat, de később "pénzzé vált". Ma már, sok-sok pénzért....

TM
2009. október 11. vasárnap, 12:36 | Bochecha   Előzmény

Szia Ramina!

Annyit fűznék hozzá, hogy a Pránanadi Mesterem is valami hasonlóra jutott, ha ingyen gyógyítasz, 'nem vesznek komolyan', ha nem kapsz ellenszolgáltatást, egyoldalú az energia-áramlás... Viszont én azt gondolom, hogy az a legkorrektebb verzió erre, hogy nem kitalál az ember egy 'elszállt' összeget, hanem mondjuk kitesz egy dobozt, és Mindenki annyit ad cserébe, amennyit tud és gondol.

A TM-ről annyit, hogy pl Angliában úgy van, hogy az éves fizetésedtől függ, hogy mennyit fizetsz. Pl ha a minimálbért kapod, akkor 290 font. Ami tényleg sok forintra átszámítva. De ha azt nézed, hogy az éves fizudnak az 50-ed része...Nem tudom, hogy otthon pl mennyibe kerül egy tanfolyam...

Mondjuk én sosem sajnáltam a pénzt ilyen dolgokra, azt hiszem, az önfejlesztésnél jobb dologra nem költhetném a pénzemet...

szeretettel:Bochecha

TM és az ára
2009. október 12. hétfő, 11:13 | Ramina   Előzmény

Kb 9 éve próbálkoztam a TM-mel és akkor valami 50 ezer forintos nagyságrendről beszéltek.
Irreálisan soknak tartottam.Nem is mentem itt el, hanem Svédországban, ahol akkor éltem.
Ott is borsos árat kértek érte- bár kevesebbet, mint itt- de mivel a fizetésem jó volt, a svéd keresetemhez képest tényleg bevállalható volt. (mint ahogy irod, Angliában is) Igy ott végeztem el. Úgy tudom, itt azóta még drágább lett...

Amikor volt, akkor én sem sajnáltam a pénzem az önismereti dolgokra.
Most zsugorodott a kassza, viszont megvan az utam, a Subud, ami ingyenes.
Ami még felmerül - mert a családállitás nagyon érdekel példul - azt remélem kigazdálkodom igy vagy úgy :-)

Feliratkozás Hírlevélre