Én nem zárom ki az életemből az abortuszt. Még nem volt, de ez nem jelenti azt, hogy nem is lehet...
Az abortuszt lehet hárításnak is felfogni. Annak, hogy nem fogadom be az életet úgy, ahogy kapom, valami elől menekülök. Lehet, azért választjuk az abortuszt, mert nem tudjuk önmagunk erejében vetett hittel elfogadni a sorsunkat.
A másik oldal, hogy amennyiben abortusz mellett döntünk, akkor az azt jelenti, hogy a megfogant lelkecske is az abortuszt akarja megtapasztalni, azért hozzánk jött.
Ez megint olyan téma szerintem, ahol az igazságnak több oldala is van... ezért aztán ha döntéshelyzetbe kerülök, csakis a szívemre fogok hallgatni.

Annyi tapasztalatom van ezzel a témával kapcsolatban, hogy kamaszkoromban tudtam meg, hogy 5 éves koromban 'lett volna' egy kistestvérem a Húgomon kívül. Akkoriban elég sokat agyaltam ezen, aztán évekig eszembe sem jutott.

Aztán idén elmentem oldásra az egyik kineziológus barátomhoz, ami ezzel állt összefüggésben. De akkor még fogalmam sem volt, hogy ez fog kijönni...
Már több helyen írtam a családomról, pl a Démon szülőkben is; folyamatosan kívülállónak éreztem magam a saját családomban stb.
Mint az oldáson kiderült, ez a Meg Nem Született Lélek a Lelki Társam, Aki azért jött volna, hogy segítsen nekem, hogy együtt jó irányba tereljük a család többi tagját... De aztán úgy döntött, hogy mégsem jön (nem csak a szüleim döntése volt ez, hanem a Nagyanyám 'ötlete' volt, hogy 'nem kell több gyerek, nincs pénz, el kell vetetni', és Anyu gyenge volt, nem tudott kiállni Magáért és a Babáért...), meg tudom én ezt oldani egyedül...

Mindenesetre durva volt látni, hogy a Szüleimben, Nagyszüleimben mennyire dominálnak azok a rossz minták, amiket Ők kaptak a szüleiktől...
Először haragudtam Rájuk, hogy nem engedték leszületni ezt a Lelket, azt éreztem, hogy 'elvettek' tőlem valamit, ami számomra nagyon értékes, de aztán bejött ez rossz mintás dolog, és akkor kezdtem el megbocsájtani nekik...

Részemről az abortusz egy olyan dolog, amit szerintem soha nem tudnék megbocsájtani magamnak...

szeretettel:Bochecha

Helló!
A fenti című könyvet valamikor a nyolcvanas évek végén vagy a kilencvenes évek legelején adták ki.
Abortusz történetek.
Nagyon jó könyv.

Abortusz : ami közös bennünk , az életképtelen . A kapcsolatnak ebben a formában nincs közös jövője .
Nekem a feleségem halála volt egykor a kapcsolatunk elvetélése . Hogy ki hordott kit , azt már nem tudom .
Később a majdnem párommal elvesztettük a kicsit : utóbb szét is ment a kapcsolat .
Társadalmi szinten gyilkosságnak tartom , nem erőltetném . Üdvözlettel : felacso