Van élet a halál előtt?
Azt már nagyjából sejtjük, hogy van-e élet a halál után. De vajon van-e élet a halál előtt? Élsz-e, mielőtt meghalnál?
Mivel töltöd az idődet, hogy az életed élet legyen, ne csak időtöltés? Mivel teszed minőségivé, feledhetetlenné, valódivá, értékessé az életed?
De azt is megírhatod, hogy szerinted mikor nem élet az élet? Mitől veszíti el a lényegét, jelentőségét, mikor válsz élettelenné, mielőtt meghalnál?
Valóban élsz? Hogyan csinálod?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Mindenki él, aki őszinte!
E nélkül a tulajdonság nélkül nem nyílnak ki a kapuk!
realitás
Ennek egy kicsit olyan filingje van számomra, hogy az iskolában megkérdezi a tanár, ki szeret legjobban iskolába járni? Aki oda jár az biztosan nem. De feltehető a kérdés még tovább. KI miért szeret iskolába járni?
A kérdésedre a válaszom: KI LÁTJA A FÁTÓL AZ ERDŐT?
Kijelentő módban majd válaszolok a halál után.
Hi-hi.
Mit nevezünk életnek és mit halálnak ?
Minden nap meghalunk önmagunknak ,
amikor pl nem a saját akaratunkat
teljesítjük, hanem egy felettünk álló ,nagyobb szeretet nevében
cselekszünk...
Nincs élet halál nélkül...
Ha a búzaszem nem hal meg, nincs új élet...
Az Élet Örök, csak a forma változik születik és hal meg.
Halál és idő csak a forma világában létezik.
Az Élet ölt formát.
A tapasztalás az Élet "játéka", amit a formán keresztül szerez.
Az Élet "elvész" a formában ha azonosul azzal, vagyis a formából eredezteti önmagát.
Ha lenne "varázserőm", és egy ceruzába magasabb minőségű energiát lehelnék, az talán elkezdene repkedni a szobában és összefirkálná a falat. Irányíthatatlanná válna az energia számára a ceruza. (az ember esetében is ez történik) a ceruzában lévő energia viszont egy idő múlva "megtanulná" hogyan is kell irányítani a ceruzát, és kis gyakorlással gyönyörű képeket rajzolhat vele.
Az emberi forma is irányíthatatlanná vált, pusztítja a világot. A Tudattalanság -ego- uralja, és ha az Élet mihamarabb nem ébred fel benne -végleg elpusztul. (Sajnos ehhez ma már elég egy gombnyomás...)
"Valóban élsz? Hogyan csinálod?" -Állítsd a mostot életed középpontjába!!
http://www.youtube.com/watch?v=2ToLDiH1O7s
jó éjt :)
azt hiszem, hogy az élet és a halál ugyanannak a ciklikus változásnak a része. az, hogy most milyen környezetben vagyunk, azt valahogy együttesen teremtettük meg és az okozatokat ugye, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia.
Ez az elválasztás a lineáris időfelfogással áll kapcsolatban, ami valamiféle "fejlődést" feltételez, azaz, viszonyítási pontot próbál kijelőlni.
Amennyiben a cirkuláris időképet nézzük, akkor csak a változás az örök, és a viszonyítás elvész a saját régebbi állapotunk szintén szubjektív, viszonylagos megítélésében.
VAN. És ez a lényeg szerintem.
Esőcsináló
1. Van élet, a termtéssel.
2. Élek, de nem mindegy hogy
3. Az élet "minőségi" (tudatosan a feltétlen szeretet jegyében) élését gyakorlom. Ennek eszköze a tudatosság, figyelem, fegyelem, türelem....
4. Az élet mindíg élet. Élettelen a halállal lesz.
Próbálok élni és éltetni!
1. A teremtés, alkotás. A VAN. Nem feltétlenül élet. Ha a TEREMTÉS-re gondolsz, akkor tényszerűen igaz.
2.Élek,( fizikai lét) de ezt mi már nem így csináljuk. A keresőkre gondolok.
3. Az élet az maga minőség. A szavatossága érzéseinktől függ. Tudatosságunk gátakat emel, és gátolja az érzelmek minőségi megélését.
Figyelted már az érzéseidet csak úgy? Mintha kívül álló lennél. Tedd meg és meglátod, hogy minden érzés "minőségi". Hagyni kell az életet , hogy legyen. Minden megteremti önmagát. Minden mindig a helyes úton visz tovább csak hagyni kell.
4.A halál a teremtés maga. Csak átformál. A lét megmarad. A halál az amiben minden addigi érzésed belevan sűrítve. Abban szembesülsz mindennel ami te vagy. Az idő nem áll meg. Abban az intervallumban, egyszerre van múlt, jelen, és jövő. Az igazi MOST pillanata.
Csak egyszerűen reagáltam. Bocsi.
Pusssz..
Van egy tao aranyszabály.....rengeteg európai nem érti.Te most épp ezt feszegeted..."Hagyni kell az életet,hogy legyen........minden megteremti önmagát.Ez hivjuk mi tao követők "TUDATOSAN NEM CSINÁLNI SEMMIT".......szabálynak.Nem lustaság,csak tudod,hogy ha nem is csinálsz a dolog érdekében semmit....az mégis megoldódik saját magától.Ez az egyik univerzumi törvény és azzal ha összekapcsolod amit hermess koléga mondott,hogy mindennek van ellentétje ami közeledik-változik,hatalmas energiákat lehet magad számára megspórolni.
Hermess....amit TE az oroszoktól hallottál,az nagyon müködik.Ha valami a tetőpontjára ért ,biztos lehetsz benne,hogy már közeledik az ellentetje.Ha ezt a tudatosan nem csinálni semmit összekapcsolod a TE hallott tecsnikáddal,boszorkányságért megégetnek...senki nemérti majd,hogy nem csinálsz semmit és mégis haladsz.
Még annyit hozzáteszek......"az idő megy"...montad.
Ezt én úgy érzem,hogy az idő áll,csak mi számunkra és az órák,napok,évek számára jelent valamit az idő
tudod ebben az a nagy kitolás (már írtam valahol), hogy mire maradéktalanul megtanuljuk használni ezeket a technikákat, addigra semmi szükség rájuk nincsen, mert megy a társteremtés (már mint nem társat, hanem a Teremtő inasaként) magától is, ahogyan írjátok.
Osho kollégánk meg azt írja, hogy az idő illúzió - csak a pillanat az, ami örökké van. Az ego pedig, aki nem jól érzi magát benne, folytonosan az illúzióba - vagy a múltba, vagy a jövőbe - billent ki belőle, mert ő a MOST-ban elvész, feloldódik.
A másik, vertikális kibillenés pedig az érzelmi liftezés - egyszer feldobott állapotban, másszor magunk alatt vagyunk, attól függően, hogy az ego hízott, vagy kisebbedett, de soha nem a középpontunkban.
ja, ezt a középpontot én se értem. régen gyakran tapasztaltam, vmi érzelmi nyiltságot, vagy ilyen nyitott, tiszta érzést, és azt már nem tapasztalatom és vhol hiányzik, csak hogy újra magamra találjak benne.
de pl én akkor éltem a legjobban, egyik legjobb idoszakom az volt, mikor új embereket fedeztem fel, velük voltam, baromira szocialis voltam, mindenkivel beszélgettem az utcan, laza voltam. akkor az egom jól érezte magát? ilyen eszembe se jutott. egyszeruen jól voltam. nagyon is. de az elmúlott, és változtak úgymondd az igényeim is. szerinted ez az egész igény dolog hülyeség?
arra gondolok, hogy most meg tok olyan helyzetbe vagyok, ahol nem érzem jól magam egyáltalán. ugyértem elvagyok meg minden, de nem kelti fel semmi az érdeklődésem anniyra, nincs bennem akkora lelkesedés és ez tök hiányzik. ugyanakkor vhogy nem is tudnek a regi dolgok irant lelkesedni már.
asszem uj dolgokat kene talalnom, es beledobni magam dolgokba. tényleg én csak a környezetbe bízok, hogyha változtatsz környezetet az rendberakhat, mert új élményekkel telsz meg, megváltozhat a gondolkodásmódod.
Szerintem rossz a kérdés.
Az élet-halál körforgásban minden élet, ami itt van az életciklusban.
Ha azt képzeljük, hogy van élet, meg van igazi élet, meg még annál is igazibb élet, az az önértékelésének hiányát éli meg.
Egyetlen életünk van, amit most megélünk.
És az az igazi.
Bármilyen is az.
Ez az életünk van, ezt éljük.
Lehet mozizni a másik életeinket is, itt a Földön vagy más univerzumban, de azért vagyunk itt és most, hogy ezt az itt és mostunkat éljük. Nekünk ez az egyetlen és igazi. Ha multidimenziósan vesszük, akkor pedig főként.
... én sokkal enyhébb szövegért megkaptam tőle a materialista minősítést...:)
Egy várandós anya két gyermeket hord a méhében. Az egyik egy "kis hívő", a másik egy "kis szkeptikus". A szkeptikus azt kérdezi: Te hiszel a születés utáni életben? Hát persze. - mondja a kis hívő. Az itteni életünk arra való, hogy felkészüljünk a születés utáni életre, hogy elég erősekké váljunk arra, ami ott kint vár bennünket! Hülyeség! - mondja a szkeptikus. - Ez nem igaz! Hogyan nézhet ki a kinti, külső élet? Pillanatnyilag még nem tudom,- mondja a kis hívő - de biztos sokkal világosabb, mint itt bent! Talán, lehet, hogy a szánkkal fogunk enni és a lábunkkal fogunk menni! Nonszensz, lehetetlen! - mondja a szkeptikus. - Megyünk a lábunkkal és eszünk a szánkkal!? Micsoda hülyeség! Ez egy fura ötlet, hogyan is működhetne! Itt van a köldökzsinór, ami biztosítja a táplálékot. Nem lehetséges élet a születés után, hiszen ez a zsinór már így is túl rövid! Hát persze, hogy működni fog, csak minden egy kicsit másként fog kinézni. -mondja a kis hívő. Soha sem fog működni! - véli a kis szkeptikus. - Még soha senki nem tért vissza a születés után! Születés után vége az egésznek! Az élet nem más, mint egy nagy sötét tortúra! Még ha nem is tudom pontosan, milyen lesz a születés utáni élet, - mondja a kis hívő - de azt tudom, hogy találkozni fogunk az édesanyánkkal, és ő nagyon vigyáz majd ránk! Anya!? Te hiszel egy anyában? Hol van? - kérdezi a kis szkeptikus. Itt van körülöttünk, mi benne vagyunk, és általa létezünk, nélküle nem létezhetnénk! - válaszolja a kis hívő. Mire a kis szkeptikus: Soha nem láttam még semmilyen anyát! Nincs is ilyen! A kis hívő elgondolkozik egy pillanatra. - Néha, amikor nagyon csendben vagyunk, hallhatod, ahogy énekel, vagy érezheted, amikor megsimogatja világunkat! - mondja aztán halkan - Mindenesetre én hiszem, hogy az igazi életünk a születés után kezdődik!