Aszkéta életet kell élned ahhoz, hogy önmagadra találj?
Segít-e a szegénység az önmegvalósítás útján? Egy anyagilag gazdag, vagy inkább egy szegény ismeri jobban önmagát? Ki találja meg könnyebben az Útját?
Kinek van nagyobb esélye a boldogság megtalálására?
Ki van közelebb Istenhez, egy gazdag, vagy egy szegény ember?
Buddha gazdagságból jött hozzánk, Jézus szegénységből.
Hogyan könnyebb megvalósítani Önmagunkat?
Hozzászólások
48 hozzászólásAz önmegvalósításnak szerintem nem feltétele az szegény életmód.Ebben a kérdésben rengeteg véleményt olvastam és mind-mind mást és mást tanácsol.Olvastam egy Osho könyvet,tudom,hogy van neki sok,de épp ebben az egyben volt erről szó.Azt mondja:egy szegény vágyai még kielégületlenek s vágyik...autóra,kastélyra,hercegi címre,dús lakomákra,tivornyákra,egy vagon nőre,kincsekre.Egy szegény a világi vágyai kielégítésére öszpontosít.A szegények kevésbé keresik a boldogságot materiális dolgokon kívül.
Ha szegény vagy a mindennapi betevőn töröd a fejed és kevésbé tudsz magadra figyelni.S a következő Buddha is gazdag családból és gazdag országból fog jönni.De épp Buddha javasolja az aszkéta életet,aki tudjuk honnan jött.
De épp a szegénység példája Jézus...........NEMTUDOM ÖSSZEEGYEZTETNI A KETTŐT
Egy gazdag aki materiális vágyait már kielégítette,könnyebben rádöbben,hogy ezek a dolgok egyike sem hozza meg a várva várt boldogságot és máshol kezdi keresni azt,másra tud öszpontosítani.Van összehasonlítás.De viszont egy gazdagnak pont a pénz,vagyon köti le gondolatait és nem tud másra figyelni.Több materiális dolog köti a materialista világhoz.
NEM TUDOM
De az aszkéta életmód nem egyenlő a szegénységgel.Egyáltalán lehetséges itt európában az aszkétának lenni?
Az aszkéták lemondanak a materiális életmódrol.De lehet e valamire nem vágyni ha nem próbáltad ki?
NEMTUDOM
Hogy most ki van közelebb Istenhez,gazdag e,vagy szegény?Mert Ő biztosan nem különböztet meg.
Egy biztos....."gazdagságra születtünk" egyformán süt a Nap mindenkire
Most melyiket szereti jobban Isten-aki ki tudja használni a Földi gazdagságot?
Vagy aki egész életében nélkülöz?
Az aszkéta életmód nem önsanyargatás?Isten örülne ha látná,hogy nem élsz?
Ugy kéne élnünk mint a Buddhisták a kolostorokban?-élet az egyáltalán?
Én nem vagyok sem szegény sem gazdag,de nekem a szükségleteim nagyon kicsik,talán ennek köszönhetem,hogy nem szenvedek hiányt semmiben.
Vagy itt is a harmónia lenne a lényeg?Se nem gazdag,se nem szegény?
A vallások nagy része is ajánlnja,hogy szegény légy......de nem csak azért,hogy ne lázongjunk sorsunk végett?
Egy vélemény:
"Teljesen hiábavaló egyszerre akarni a világi vágyaink beteljesülését és az örök életet"
itt az örök élet az önmagad megismerése,az Utad.
Most ne éljek,hogy megismerhessem önmagam?
Hol van a határ az önmegvalósítás és az élet között?Vagy az életünk célja az önmegvalósítás?
NEMTUDOM
Kedves Skorpió!
Osho meg a sok Rollce-Royce-ra vágyott, nem?! (bocsánat, ez kijött... :)
http://hu.wikipedia.org/wiki/Osho )
Láttunk mindkettőre példát, amiket említettél is (Buddha, Jézus)...
Mi van, ha egyszer 'szegényen' , egyszer 'gazdagon' kell az embernek megpróbálnia megtalálnia az Utat? Mi van, ha ez a FONTOS, miközben a 'díszletek' változnak?!
Bochecha
Valahogy így ahogy mondod.Nem fontos sem a gazdagság sem a szegénység,sem az Aszkéta módi,csak egyszerűen szánd rá magad a keresésre.Mindeggy,hogy szegényen vagy gazdagon keletkezik a boldogság utáni hiényérzeted.Azért mert Te gazdag vagy,nem kell büntudatnak lennie.Hát,ha meg szegényke vagy,fogadd el.A díszlet nem fontos.Játszani kell a színdarabban.És lehet hogy számodra épp az az életfajta szükségeltetik amibe éppen vagy.Erre a válaszra nemigen jöttem volna rá egyedül.
Oshoban-nekem sem stimmel valami.Ivott,nőzött,atóbolond volt-de lehet ő eképpen élt szentecske életet?
Ezt olyan szépen összehoztátok!
Annyit jegyeznék meg, hogy az önmegvalósítás a személyiség fejlődésének végeredménye, de az igazi cél az önmeghaladás. Na persze, ez terminológia kérdése, ki mit ért mi alatt.
És mi van, ha azt mondom, hogy szerintem a fejlődés hatására folyamatosan egyre inkább megvalósítod Önmagad, ami által újra és újra 'meghaladod' Magad, amíg el nem éred az 'abszolút önmeghaladást'?! :)
szeretettel:Bochecha
Így is mondhatjuk, mert a valódi önmeghaladásig, vagyis a spirituális energiák befogadásáig, vagy a visszakapcsolódásig sok sok leszületés telik el, amikor az adott életre a maximum elérhető szint is egy kis önmegvalósítás, vagy ha sikerült túlteljesíteni - akkor önmeghaladás. És egy életen belül is sokszor meghaladjuk önmagunkat...
Viszont az az állapot, ami után már a spirituális szakasz következik, és amit a pszichológiában Önmegvalósított, magasan integrált személyiségnek neveznek - az egyszer van, valamelyik életben. A következőben valszeg már a spirituális feladatokkal fogunk foglalkozni, nem annyira az önmegvalósítással, pontosabban az jönni fog ismétlésben csak úgy magától.
Jeleztem, hogy terminológia kérdése, ki mit ért a fogalom alatt. Én Wilber és Maslow alapján használom így.
Szerintem ez a keresés egy több(száz?!) felvonásos darab, amihez más és más eszközöket kapsz felvonásonként- hol csillogó pompát, hol koldus-botot, de az Önvalód és maga a keresés nem változik...
A tudatosságod igen, a 'karaktered' igen, de a 'végső cél' és az isteni, ami Benned van, az nem...
szerintem. :)
Szeretettel: Bochecha
ui: ha az Osho-témát van kedved tovább boncolgatni:
http://onmegvalositas.hu/topik/tiszta_tanitasok_hiteles_mesterek
Neharagudj,szeretnék veled beszélgetni,de ez a téma nem az erősségem,vagyis nemtudom boncolgatni.
Nem nagyon ismerem Osho-t és a többi mókust sem.Néha olvasok véleményeket könyvekben,de nem látok bele a világba.Én csak a saját benti világomat,érzéseim ismerem.Na erről szívesen beszélgetek,itt otthon vagyok,itt olvasom.
Kedves Skorpió!
Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha erről szeretnél beszélgetni, akkor azt a másik topicban tegyük.
Ha pedig nem, akkor nem. És az is rendben van. :)
Csak szerintem az is hozzátartozik ehhez az Úthoz, hogy nézzük meg, hogy kitől fogadunk el tanítást, gondolatokat.
Bár persze ebben sem vagyunk egyformák, de részemről mondhat Valaki 'világmegváltó' bölcsességeket, ha közben nekem valamiért nem hiteles, akkor elsétálok Mellette és a tanításai mellett is.( pl Osho)
szeretettel:Bochecha
Szerintem úgy kell élni, hogy megismerd magad. Figyelj mindent ami történik veled, amit csinálsz. Mi van közben benned, melyikből mit tanulsz. És rájössz, hogy azért élsz, hogy megismerd magad, azért vannak az életszituációk.
Ja, és az életet élni az aszkéta állapotokat meg elviselni (befogadni) kell. Szerintem aki az életet nem éli az feleslegesen jött le és dolgavégezetlen megy.
Üdv!
Hédi
Úgy kell élni,hogy érezd,hogy élsz.
Először rosszúl olvastam........Ja,és az életet élni az aszkéta állatokat meg elviselni-befogadni kell.
Igen, hamarosan lesz egy átmeneti időszak ahol nem lesz szegény-gazdag. Mindenkinek meg kell dolgoznia az ebédért, vacsoráért...
Most ebben az anyagi világban alig lehet kiszakadni.
Egyiknek sincsen köze az önmegvalósításhoz. Kizárólag saját önmagunk döntünk efelett a kérdés felett, attól függetlenül milyen is az anyagi helyzetünk. Aki igazán szomjazza azt a tudást amit csak maga válaszolhat meg már nem az anyagi világ mértékeiben gondolkodik. Nem létezik szegény, úgy ahogy gazdag sem. Nem az számít ki milyen úton járt, hanem a haladás iránya, a cél amely kizárólag szilárd elhatározottságon alapul. Ezeket pedig a csendben kell keresni.
Miért fontos kérdés, hogy szegény vagy-e vagy sem? Nem az a kérdés, hogy a tudatosságoddal hogyan is állsz?
Miért merül fel a kérdés? Mert a hétköznapokban az a sikeres és a példakép, akinek pénze van. Főleg, ha generációk óta kiváltsága, neve, diplomája, pedigréje és sok-sok pénze van. Akinek pénze van, annak hatalma is van. Aki gazdag csilli-villi házban lakik, dögös járgánnyal közlekedik és lenyúlja a dögös csajokat is. Ha pénz van, minden van.
De van-e tudatossága? Az esélye pont annyi, mint bárki másnak. Emberből vagyunk mindannyian, bármennyi garas vagy arany csilingel a zsebünkben vagy mennyi nulla lapít a számok után a bankkártyán.
Csak azért kérdés a pénz, mert a pénz a legcsillogóbb átverés és mindenki bedől neki. Mert egyvalamiből sosem lehet elég, pénzből. A pénz olyan, amiből mindig több kell. Ha rengeteg van, akkor is még több kell. Az évszázadok óta belénk sulykolt és a dns-ünkbe kódolt szegényégtudat beszél belőlünk.
Ma már nem az a feladat, hogy nagy-nagy szegénységben, aszkétizmusban, világtól elvonultan hű, de nagyon-nagyon megvilágosodjunk. Ma már az a feladat, hogy a hétköznapi létbe húzzuk be a tudatosságot, és itt az anyagban legyünk tudatosak. A boltban, az utcán, a családban, a barátok között, a munkahelyen, a metrón, a buszon, a biciklin, kisvárosban és tanyán, minden nap, portásként és bankárként, önmagunkban vagy párkapcsolatban, a nap minden órájában, abban, amit éppen teszünk, érzünk, gondolunk, ahogy élünk. Mert ma már tudjuk, hogy teremtünk. Mi teremtjük a saját világunkat. Azt teremtjük meg, amit megélünk.
Mi a fenének teremtenénk szegénységet, szenvedést, aszkézist, ha létezik a Földdel harmóniában működő komfort és béke? Igen, létezik, már technikai szinten is, csak nagy-nagy környezeti és átfogó tudatosággal meg kell teremteni, be kell húzni a mindennapok realitásába. Ha pénz kell hozzá, megteretmtjük hozzá a zsetont is. Na és? Teremtők vagyunk, nem?
Van dolgunk, van mit változtatni. A jelenlegi földi civilizáció csapdáinak logikájából ki kell lépni. Nem a pénzt vagy életet, pénzt vagy tudatosságot a probléma megoldásának kontextusa, ez csapda. A gondolkodásunknak is teljesen át kell alakulnia, ahogy az érzésvilágunknak is. A pénz csapdáján is át kell lépni, mert akkor oldódik fel a pénz természetéből fakadó szegénységtudat béklyója. Akkor a pénz egyike lesz az általunk használt eszközöknek, kikerül a tudatossággal kapcsolatos központi kérdések közül. A pénz visszakerül a helyére, a közvetítő szerepbe. Többé nem a pénz lesz hatalom, a világunk megváltoztatásának eszközévé, saját világunk feletti hatalmunk gyakorlásának eszközévé válik. Egyike lesz a sok eszköznek, amit felhasználhatunk, ha kell.
Ezt csak magunkban tudjuk megváltoztatni...
Ha valakinek pénze van, annak hatalma van mások felett. Önmaga felett valszeg nincs, mert nincs rákényszerítve, hogy a saját maga működésével foglalkozzon. Őt nem tudod rávenni, hogy a pénzt ne mások kihasználására használja, hanem csak úgy mint eszközt a fejlődéshez. Neki nem a fejlődés a célja, hanem a hatalom megszerzése és megtartása. Az ilyen ember csak a krízisekből fog tudatosodni. Esetleg unalmában átkattan - ilyenre is van péda, a legismertebb maga Buddha.
Aki viszont tudatos, és nincs pénze, annak van ugyan hatalma önmaga felett, de nincs elég ereje a pénzzel támogatott hatalom ellen kiállni. Mit tudsz tenni egy Tesco ellen? Csak azt, hogy nem mész be vásárolni.
Nem nagyon lehet egy dühöngőt szeretetteljes pillantásokkal megállítani, csak fizikai kényszerrel. Tehát a pénz hatalma ellen csak megfelelő mennyiségű pénz lenne az ellenszer, amit már tudatosan, nem hatalmaskodásra, hanem eszközként lehet használni.
Most ebből az következik, hogy minél több pénzt kellene teremtenünk a tudatosságunkkal, hogy ne szenvedjünk hiányt, vagy inkább a spirituális fejlődésünkkel kellene többet foglalkozni, függetlenül attól, hogy kinek mennyi pénze van?
Összemberiségi hatásában melyik az előrevivőbb? Melyiktől fog megfordulni a klimaváltozás?
Egyetértek azzal, hogy a pénzt eszközzé kell tenni. Csak ne nekünk propagáld, hanem a tőkések felé...:))
A Tesco része a nagyon tudatos pénzteremtőknek, nagyon pontosan tudják, hogy mit csinálnak. Én is tudom, hogy mit választok.
Nem mások problémáját kell megoldani, csak a magunkét. Az viszont önámítás, hogy nem kell pénz. Mindenki harmóniára vágyik meg tudatosságra, de üres zsebből nem lehet fűtésszámlát fizetni. (Jézusnak pl. nem kellett fűtenie és fűtés számlát fizetnie, vele inkább ne példálózzunk.) Ha százezrekkel lógsz a gázműveknek, aligha hiszem, hogy harmonikus vagy.
Ebben a világban szükségünk van pénzre, csak az a kérdés, hogy mi magunk hogyan viszonyulunk hozzá. Ha tudatosak vagyunk, akkor a szándékainknak megfelelően használhatjuk.
Ha azt érzed, hogy a Tesco megregulázása a feladatod, ám tedd, de ebben nem hiszek. A magunk pozitív dolgában hiszek, abban amit feladatul találunk magunknak, ami mellett elkötelezhetjük magunkat, és amihez meg is teremtjük mindazt az erőforrást, pénzt is, amire szükség van.
Nincs vagy vagy, csak a Te életed van, a Te tevékenységed és a Te teremtésed. Légy, hát tudatos.
A magam részéről nem küzdelmet, haragot, tehetetlenséget, dühöt és harcot keresek a Tescoval, hanem tudomásul veszem a létét és működését, és meghozom a magam döntését. Néha szoktam Tescoban is vásárolni. Sőt, ha utazunk, szoktunk Tesco áruházba pisilni menni, mert a benzinkutak wc-i rémesek, és ott nem néznek ki, mint az útmenti éttermekben. Van, amire jó a Tesco.
Nézd, én sem a pénz megtagadása ellen emelek szót, ez más írásaimból is kiderül talán. Egyetértünk abban, hogy szükség van rá, mint eszközre, olyan mennyiségben, amely a saját utunk szerint való feladatok teljesítéséhez szükséges. Sőt, az sem baj, ha azon felül is van bőséggel, s ezt mások fejlődésének segítésére használjuk. Használhatjuk ennek megteremtésére a tudatosságunkat, ha ez nem maga pénz, hanem egy harmonikus állapot.
Amivel nem értek egyet - az hogy csak az én életem, csak az én tevékenységem és csak az én teremtésem van. Ez az a tipikusan önző üzleti filozófia, ami a napfonat csakra szintet jellemzi, és amitől ott tart a világ, ahol. Egyetemes Élet van, aminek része vagyok, s van egy terv, aminek a kibontakozását az én tevékenységem vagy segíti, vagy hátráltatja. Ennek a függvényében tarthatom magamat társteremtőnek, avagy simán elvevőnek, manipulálónak, egoistának, játszmázónak, stb.
Így hát nem csak a saját világom a feladatom, bár igaz, hogy abból indul ki az utam. De, lehet, hogy nem ezt akartad mondani, csak én értettem félre.
Nem bízol az univerzális törvényekben?
Neked csak a saját világodat kell tisztán, harmonikusan és rendben tartani. A többit elintézi a vonzás törvénye meg az összes többi univerzális törvény.
Tedd a dolgod, a többi is tudja a dolgát, bíznod kell abban, ami történik. Ezek szerint ez nem megy, valamiért azt gondolod, hogy ellenőrizned kell mások teremtéseit. Szerintem jól végzik azok a dolgukat, akiknek a teremtéseink koordinálása a feladatuk.
Ha az egyetlen igazsággal, a nagy tervvel és az Univerzummal vagy egy rezgésen, akkor ahhoz kapcsolódsz. Ez a szabály.
Legyél tudatában, ha a Tescoval háborúzol, akkor a háborúhoz kapcsolódsz és csomó negatív energiát fröcskölsz szét és a háború energiájához kapcsolódsz. Megteheted. Nem tiltja senki. De ezt teszed, mert a vonzás törvénye univerzális, ez a szabály.
Biztos lehetsz benne, hogy a háborúzás a Tescoval nem tart benne az Univerzum rezgésében. Hát jól gondold meg, mit teszel.
Mit tegyél?
Hagyd a Tescot. Vedd tudomásul a létét, mások életben tartják, neked nem kell tenni.
Ha benned béke van és a hazai termelőket, és a méltányos kereskedelmet támogatod, akkor keresd meg vagy alakítsd ki a lehetőségeid, amivel tőlük vásárolhatsz. Tudatos vásárlók tudnak segíteni. Most van egy csomó leader akciócsoport, amelyik a kistermelők termékeinek piacra jutásáért dolgozik, keress rá. Nyitottak termelői boltokat több helyen az országban. Keress rá. Találd meg! Építs, ne rombolj. Csatlakozz a méltányos kereskedelemhez, a fair trade üzletekhez, stb, stb, vásárolj piacon, építsd fel az életed eszerint. A vonzás törvénye összehozza azokat, akik ugyanígy gondolkodnak, egyre nagyobbra nőhet a "mozgalom", egy csomó falusi szegény embernek nyújtana jövedelmet, a fogyasztóknak pedig finom és minőségi termékeket. A Tesco pedig le van ejtve, megél azokból, akik nem úgy gondolkodnak mint Te, de sem pénzt, sem energiát nem érdemes rá pazarolnod. Ha a saját kapcsolatrendszered építed, annak adsz energiát, az fog növekedni, az fog megerősödni. Mert ez a szabály.
Ha igyekszel összejönni azokkal, akik hasonlóképpen szeretnének környezettudatosan, kistermelést támogató módon élni, mindent, amit lehet, újrahasznosíthatóból venni, nem a gagyit, hanem a tartósan és kiválóan, energiatakarékosan működő berendezésekkel, eszközökkel élni, de közben az időd felében szidod a gagyigyárat, akkor, amit nehezen felépítesz a tevékenységed egyik felével, a másikkal legalább annyit ártasz.
Ha az a dolgod, hogy a Tesco tevékenységét figyeld, akkor azt kell tenned a lehető legjobban és indulatmentesen, az Univerzummal harmóniában. Az Univerzummal nem csak egy erdő közepén, távol minden humanoidtól kell összhangban lenni, hanem a reggeli csúcsforgalomban is. A zsúfolt buszokon is.
Én így értem.
Nem megy mindig, de nem is kell erőltetni semmit.
Nekem semmi bajom a Tescoval nincs, ennyi betűt nem érdemelt volna... Nem háborúzom ellene, meg egyáltalán, már leszoktam a háborúzásról. Csak eszembe jutott, mint egy multinak neve, akármelyik másikat mondhattam volna.
Aztán meg olyat próbáltam írni, hogy segítenem kell másokat is a fejlődésben, nem ellenőriznem... Még inkább arra gondoltam, hogy amit a magam fejlődéséhez, mint eszközt szeretnék megteremteni, azt nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól. Igaz, hogy tudati energia bőség van, de a fizikai sík anyaga véges.
Egyben igazad lehet... hogy még nem bízom maradéktalanul a törvények működésében... Eszemmel igen, de a hitemmel talán még nem eléggé. Ez azért van tudod, mert aki elkezdi mondogatni, pláne tanítgatni hogy ez így, meg úgy működik, annak nagyon hamar megjön a lehetősége arra, hogy valóban megmutassa a gyakorlatban is. Nálam becsúszott egy-két érthetetlen dolog, amin még dolgozom kell kicsit... Nem olyanokra gondolok, amit még nem tudtam a gyakorlatban megvalósítani, hanem olyanokra, amelyek korábban már működtek, amikor még sokkal kevesebbet tudtam...
Az idő majd eldönti... ha még egy-két év múlva is ilyen magabiztos leszel, akkor tökéletesen igazad volt. Ha meg eszedbe jut az előbbi bekezdés, akkor nem.
De az igazsággal is úgy van, hogy ami neked / nálad igaz, még nem biztos hogy másnál ugyanúgy működik. Még ha univerzális törvényekről van is szó. Mindenkinek más a megoldandó leckéje, más a hozott csomagja, s benne a saját szemete. Mindenesetre respektálom a hihetetlen magabiztosságodat. Kívánom, hogy maradjon meg ilyennek. Majd veszek egy pár leckét Tőled... :))
Karmatörlővel. Amit az írásaidból érzek az az, hogy te sokat TUDSZ. Lehet inkább tudatosítani kellene többet. Te nagyon olvasott vagy az itt tárgyalt témákban, a kérdés az az, hogy ezeket hogyan éled meg, hogyan válik részeddé. Bár számomra az is kérdés, hogy a mindent elolvasni igyekvés nem akadályozza e inkább az embert abban, hogy azt a sajátjává tegye. Lehet e egyáltalán? Részekben biztos. De csak az elmélet, a tanultak fejben hasznosítása nem elég. Olvasva okos lehet az ember gyakorolva tudatos. Lehet azért nem tudjuk néha úgy értelmezni amit írsz, ahogyan azt te szántad.
Azzal sem igazán értek egyet, hogy az embereknek nagyon segíteni kellene. Az számomra kicsit mesterséges, kivülről jövő. Hiszen az egyed azért ül a pácban, hogy onnan kiutat találjon.Az őt útját, a sajátját. Ha akar. Ha nem akar és te "segítesz" neki, lehet még annyira sem akar majd saját maga kimászni, tehát már megint nem tanult semmit. Igy gyakorlatilag te kergetheted a következő pácba. Az ilyen segítés nekem egy kicsit olyan, hogy az ő nyomán magad akarsz előbbre jutni, a gyakorlatban bevetni azt amit elméletben megtanultál. Talán ettől érezzük azt, hogy elenőrizni akarod a másikat. Persze nem keverendő össze a tükör feladatunk a segítéssel.
Azzal is egyetértek Karmatörlővel, hogy Te vagy, a Te feladatoddal, a Te utaddal és ezért - és nem másért - tartozol felelősséggel. Ha más dolgait a magadéval kevered, akkor ott valahol hárítás, terelés, felelősség megosztás van.
Kérlek irdd meg mit értesz az alatt, hogy "nincs jogom mások rovására kibulizni az Univerzumtól". Létezik ilyen?
Üdv!
Hédi
...kedves Hédi, ha még nem vetted volna észre!...:) Csak Te nem értesz velem egyet, vagy másképpen fogalmazunk. És bár igyekszem elég világosan tenni, most mégis félreérthetőre sikeredett.
Igazad van (már megint, egy másik hozzászólásom is éppen így kezdődött...:) - kéretlenül segíteni senkinek sem jó. Én sem akarok, ez félreérthető volt. Csak arra gondoltam, hogy a saját érdekeimen kívül más érdekeket is figyelembe szükséges venni, ha szükségemet elégítem ki. Mást is hozzásegíteni ahhoz a fejlődéshez, amit be tud járni. A feltételeket nem elvenni tőle. Erre gondoltam a kibulizás kapcsán. Esetleg felismerésekkel segíteni - ha kéri, ha elolvassa, ha megérintette. Helyette nem tud senki fejlődni, de még segíteni se lehet nagyon benne.
Van egy életelvem, amely szerint igyekszem megnyilvánulni: "Élj úgy, hogy a legtávolabbi szomszédod is hasonló minőségben tudjon élni!" Ha jól belegondolunk, számos olyan cselekedetünk, vágyunk lehet, amivel hatással vagyunk bármely embertársunk életminőségére. Aztán, hogy ő mit kezd a lehetőségével, az már az ő fejlődése. Valahol van egy határa a segítségnek - ami csak annyi, hogy a fejlődés feltételeit biztosítjuk a számára, vagy nem vesszük el önös érdekből. De eddig szerintem kötelező minden embertársammal szemben. Ebben az értelemben tartozom felelősséggel másokért is. És nem akarok senkit kontrollálni, elég bajom van nekem a saját kis egommal...:) De Te vajon miért érzed így? És miért a többes szám? (csak szelíden érdeklődöm, nincs hozzá megfelelő smiley)
A vonzás törvényének van egy nagyon primitív tolmácsolása, ami nem más, mint a fogyasztói társadalom filozófiájának az ezotériába ültetése: "Bármit, korlátlanul megteremthetsz magadnak! A bőség korlátlan!"
Ez csak a psziché szintjére igaz, de ott is az egyedi feladatokat figyelembe véve. A fizikai síkon az anyag mennyisége, amiből az áll - nem korlátlan, hanem véges! Ez az ego filozófiája, ami az esztelen fogyasztáshoz, felhalmozáshoz, pazarláshoz vezet, amitől itt tart a világ. Ezt értettem az, alatt, hogy nincs jogom bármi egósat kibulizni az Univerzumtól, ha az az Élet ellen való, vagy bárki fejlődését korlátozza.
Jól van, finomul a dolog. De. Nem tudsz tőle feltételeket elvenni. Ez egós. Ugyanis ha neki arra szüksége van akkor vagy nem tudod tőle elvenni, vagy megkapja mástól. Ha meg el tudod tőle venni, lehet, hogy azt kellett megtapasztalja. Tehát a te szerped ebben szerintem ennyi.
Egyébként szerintem nem tudod más érdekeit figyelembe venni, mert nem ismered. Max véled, vagy azt hasznosítod amit mond, úgy ahogy azt te értelmezed.
A többes szám csak abból adódott, hogy egyetértek Karmatörlövel.
Szerinted miért van az, hogy félreértenek?
Üdv!
Hédi
hogy nem az egyező, egymást kiegészítő tartalomra koncentrál valaki a hozzászólásból, hanem arra, amit másképpen lát, tud, vagy érez. És akkor azt persze, hogy nem úgy érti, mint ahogyan a másik... Aki keres, az talál... :)))
Nem tudom, hogy igazam van-e, és szerintem senki sem tudja igazán, de én nem hiszek ebben a visszafelé megmagyarázott sorsszerűségben - ennek így kellett lennie, annak úgy, ezt nem lehet tőle elvenni, mert úgyis megkapja mástól. Előrefelé már nem működik - csak akkor működne így, ha semmi szabad akaratunk nem lenne. Biztosan van valamilyen fejlődési Terv, amelyben nagy vonalakban le van fektetve, hogy nekem, meg másnak mi jár és mi nem az életfeladat végrehajtásához, amit bizonyára megkapunk ha utánajárunk, és elvehetik, ha hagyjuk, vagy nem használjuk ki.
A szituáció, a lehetőség persze aztán ismétlődik, ebben neked van igazad. Veszteség, késleltetés azonban előállt... Vagyis minden lelkem/utam szerint való dolgot könnyen lehet bevonzani, és azon felül is be lehet, csak az már karmát teremt. ? A franc tudja... Egy biztos - ami az Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli - az nem lehet üdvös, ilyet önzés bevonzani, ebből fel kell nőni. Teozófus társaim szokták mondogatni, az Élet örök - ha belebukunk itt és most, majd folytatjuk más testben, máshol.
Azzal sincs semmi baj, hogy ha valaki többet tud, mint amit képes volt megélni. Ez az egyik út... A tudás és a tapasztalat oda vissza néha leelőzik egymást. Az én ízlésem szerint jobb, ha nem vagyok képes még valamit megcsinálni, amiről tudok, mint fejbekólintósan megtapasztalni azt, amiről nem tudok, vagy nem akarok megérteni. De nyilván mindenki ott tart, amennyit képes megélni. Erre mondtam Karmatörlőnek, hogy ilyenkor garmadával jönnek a tapasztalási lehetőségek, hogy na, akkor mutasd csak meg a gyakorlatban... mikor nagyon készségesen ellátott tanácsokkal Tesco ügyben...:)))
Jó tapasztalásokat Mindenkinek!
pedig abból jön, hogy nem eléggé pontos, nem ülepedett le, hogy mit is szeretnél mondani. Úgy fogalmazol, hogy: "Élet ellen való, a sokszínűséget korlátozza, a mértéktelenséget növeli " Mi az, hogy a sokszínűséget korlátozza? Mértéktelenséget növeli! Ezek mind mgfoghatatlan dolgok, általánosítások. Ezeket szerintem le kellene pucolni és ki fog derülni, hogy ha az illetőnek az a dolga, akkor igen is meg fogja akadályozni, hogy elvegyél tőle valamit, ill. veled történik valami, hogy ne tudd elvenni. Egyre megy. Amig ez nem sikerül addig tőled veszik el.
Tudom a dolgok nem feketék-fehérek, és itt nem is ezért kardoskodok. Csupán ha már magát a DOLGOT sem tudjuk megfogalmazni, letisztítani, akkor hogyan várjuk el, hogy a megoldást megtaláljuk.
Jószerencsét!
Hédi
Te nyertél!
Legyen meg a békéd.
Miért nézed ezt versenynek? Nekem semmilyen szándékom nyerni, nem csak azért mert senki nem hirdetett versenyt, vagy mert nincs is mit nyerni, hanem azért mert ez itt önismeret, max. magaddal versenyezhetsz.
Ha nincs egy felvetésre válasz, annak nem a kérdező az oka.
Ha jól tudom, te tanítasz, tanácsadsz is. Ott mit javasolnál annak aki ilyen válszt kap valakitől?
Üdv!
Hédi
Úgy tűnik, valami miatt érintett leszel, ha valamelyik blogban a játszmázásról esik szó... Azért írtam, hogy Passz... és hogy nyertél, mert úgy éreztem, rossz napod van, és hogy fontos a számodra, hogy igazad legyen. Igen, inkább ezt kellett volna írnom... De hát írtam többször is....:)))
A "pontatlanságaim" pedig önmagukért beszélő spirituális fogalmak, de nem hiszem, hogy igazán azok hoztak volna vitába, inkább csak beléjük kötöttél a végén. Szívesen írhatok róluk, ajánlok linket, vagy legálisan letölthető irodalmat.
Elég sokat tanulmányoztam a játszmázás témát, és leírtam, amit tudok róla. Ez egy álláspont, amiben ha talál valaki valami használhatót - megérte leírni, ha meg nála másképpen működik - ő azt elmondja. Nem szükséges "kardot rántani".
Jó lenne, ha beszélgetnénk, és meghallanánk, meglátnánk, amit a másik adni tud.
Hát persze. Utálom a játszmázást! Nem szeretem, ha valaki tudni véli, hogy milyen napom van és mi lenne nekem a jó. Azt hiszem elég jó úton járok afelé, hogy tudjam magam is. Tudod, amikor valaki arra hivatkozik, hogy a szerinte a másiknak mi a jó, akkor ott valaki nem saját magával akar foglalkozni. És félre ne érts, nem kekeckedni akarok ezzel, csak én egy nem-köntörfalazós csaj vagyok. Egyébként egyáltalán nem fontos nekem hogy igazam legyen, mert ilyen igazából nincs is. Úgy gondolom azonban, hogy az ezen a szájton eszmét cserélők vannak annyira nyitottak, hogy egy-egy észrevételt mérlegeljenek. Egyébként választ sem várok én rá. És ha már itt tartunk, úgy gondolom jól éreztem, hogy egy kicsi játszmázás volt a válaszod és jól van az úgy, hogy ennek hangot adatam.
A fogalmakba nem lenne értelme belekötni, nem is tettem. Úgy éreztem, hogy valami nem rendezett lapul meg ezek mögött az általános meghatározások mögött. Ha ez igy van te dolgod mit csinálsz vele, ha meg nem akkor rosszul vannak hangolva az antennáim. Tudasd velem, állítok rajta. :)
Lehet kardot rántottam, lehet kissé éles is, de véleményem szerint ma már az álság a játszmázás olyan szinten van, hogy lassan már csak macsétával a zsebében tud közlekedni egy valamennyire valódi ember. Ha belegondolsz álkaját eszünk, műfüvön focizunk, áltermékeket, műmelleket, csodálunk, a lopás egyes fajtái a bölcsőben a sajátunkká válik, az emberek pedig 90 %-ban nem azt mondják ami bennük van. Csoda, hogy nem uzival járok. :)
Kellemes napot
Hédi
Ha befogadod a játszmázást, nem lesz szükséged az éles kardra. : )
Minden bizonnyal így lesz. És akkor majd Hermess nem írja meg, hogy hogyan vagyok. És befogadom a lopást is és akkor nem lesz mit letölteni, meg a alárendelődött társakat is és akkor társ nélkül is jól leszünk, no meg az áltermékeket és akkor bezár egy-két közért :):):):)
Te, a végén csődbe megy az egész bagázs, nekünk meg nem lesz miről beszélgetnünk !
Na, de félretéve a viccet szerencsére régóta elkerülnek már a játszmák, valamikor csak úgy szédültem a közepén, mert soha nem találtam benne magam. Aztán egy pár éve eltűntek. A receptoraim még élesek, úgy látszik valahol még valaki játszik. Megyek megkeresem.
Üdv!
Hédi