Meddig kell elviselni...?
A mostani párkapcsolatomról szeretnék irni,kiváncsi vagyok a véleményekre.(Hosszú i-m és ü-m nincs,ezért elnézést kérek)
"Véletlen" folytán,az interneten találtuk meg egymást,ő Izraelben él. Én is éltem itt,mondhatni második hazám,állampolgár is vagyok.
Sokat beszélgettünk,levelek,telefon,minden,ami kell,mig végül kijöttem hozzá. Az első 1 héten nagyon sokat segitett nekem munkát találni,le is voltam nyügözve. Az első nap óta itt lakom nála,most volt 2 hónapja,hogy együtt vagyunk,de már mennék tőle....Egyszerüen pokolnak élem meg a vele töltött napokat.És hogy miért?Kezdeném azzal,hogy egy szoba van. Ami talán nem is lenne baj,ha nem viselkedne úgy,ahogy.Hogy közölte,hogy ez az ő lakása és azt csinál,amit akar.Hogy éjjel 3kor felkel és felkapcsolja a nagy villanyt,miközben alszom,zörög,tvt néz full hangerőn,vagy épp telefonon beszél,de ki nem menne a konyhába esetleg,h fel ne keltsen,neem,itt beszél a szobában.Vagy, egy számotógép van,az övé,de elromlott és ki kellett fiztenem a felét,de csak akkor ülhetek le elé,ha megengedi,vmint,ha tv-t akarok nézni,de őt zavarja,ki kell kapcsolnom.És minden hónapban fizetem a rezsi felét.Nem ingyen lakom nála.Vagy,amikor hulla fáradtan 9 órás munka után,éjjel jövök haza,mert éjszakás voltam,akkor még le kell vinnem az ő kutyáit,mindkettő egy idegbeteg állat,pedig én imádom a kutyákat,nekem is van otthon Mo.-on.És ezek után,mert ő csak éjszaka van fent,nappal alszik,rájön a jaj-de-nagyon-szeretlek olyan éjfélkor,vagy éjjel 1kor és nem hagy aludni.Rengeteget veszekszem vele,már egy csomószor eljöttem tőle,meg el akartam jönni,de még mindig itt vagyok,csak tudnám,h miért??Mire akar ez a kapcsolat tanitani engem??Mit kéne csinálnom,tanulnom?vagy,amikor rosszul lettem egy bulin és alig akart hazahozni,utána meg ordibált velem,h tönkretettem a buliját,önző vagyok és egoista.
És hogy én mindig csa kérek,kérek és kérek.
És akkor még a szexről nem is beszéltem.Jó lenne vele,sőt jó is,amikor nem jön rá az agresszivitás.Szeret fájdalmat okozni,ami még vhol ok nekem,de ő már túlzásba viszi.És a legújabb most,h legyek egy nővel,ő csak nézi,mert kell a változatosság.Nem akar hozzá nyúlni,csak hozzám,sőt meg sem akar csalni,sose csalt meg senkit.
És akkor a másik oldala: ha elmegy vásárolni,mindig nekem is vásárol,amit én szeretek. Minden nap hiv,vagy üzen,h minden ok-e velem.Egy héten egyszer elmegyünk beülni vhova,minden nap rájön ez az ölelgetés,meg puszilgatás,stb.És szte ő már túlteljesit,senkiért nem tett meg ennyit,mint értem,mert szeret.A családjának is bemutatott már,minden pénteken ott vagyunk,nagyon szeretem őket.Családról meg házasságról beszél,pedig nem is akarok férjhez menni hozzá,sem pedig gyereket tőle.Nem vagyok szerelmes,mégis érzem (még ezek után is),h valahogy rossz lenne nélküle...Vicces,tudom.
Legszivesebben lelépnék tőle és mennék vissza Mo.-ra a családomhoz,ahol bár nincs munkám,se pénzem,se kapcsolatom,de talán lelki békém igen.Én úgy érzem,h semmiben sem segit,még abban sem,h A pontból,hogy jutok el B-be,egy csomószor el is tévedtem.
A kérdésem az,hogy vajon megtehetm-e,hogy kilépek ebből a kapcsolatból,vagy nem?Mi az értelme,hogy egy ilyen pasit találtam?Mit kell ebből tanulnom?
Kérlek segitsetek a válaszaitokkal,köszönöm előre is!
Hozzászólások
49 hozzászólásKedves Zizi!
Amiket írtál kicsit a fiatalkori énemet idézte számomra. Először is tisztázni kéne, hogy ez egy karmikus kapcsolat, avagy csak a mártír szerepében akarsz szenvedni.
A mai fejemmel én tuti már rég ott hagytam volna ezt az önző, egocentrikus, pasinak nem nevezhető "valakit". Mert az ilyen a számomra, aki a nőt semmibe veszi,az igencsak messze áll attól, hogy férfinak lehessen hívni.
Ha te azt akarod megtapasztalni, hogy milyen az, hogy semmibe vesznek, eltipornak, akkor pont jó helyen vagy. Lehetséges, de ha te is tudod, hogy nem akarsz ettől az embertől semmit, minél előbb juss a végére a tapasztalásoknak, aztán uzsgyi jó messzire:)
Én már megtapasztaltam ezeket, a hátam is borsózik hasonló alaktól, a mai eszemmel tutira mérföldekre elkerülném..
Kedves Orsi!
Sajnos ez az,amit nem tudok jelenleg tisztázni:hogy karmikus kapcsolat-e,vagy sem.
Ha karmikus (amire gondolok),akkor pedig elvileg szenvednem kell,hiszen mindennek oka van és nem tehetem meg,h kilépek belőle,mert majd megint újra visszakapom,az élet megint elém dobja ezt a helyzetet.Vagy mert tanulnom kell ebből a kapcsolatból vmit,csak nem tudom,h mit...Mondjuk alkalmazkodást,mert azt sose tudtam...Vagy nem tudom. És ez itt a kérdés,h ez most akkor a sorsom?Vagy megtehetem,h élek a szabad akaratommal és kilépek,de akkor addig fogom kapni,amig nem tanulok belőle?Erre keresem a választ.
Jogos a felvetésed, ezt ennyiből valóban nem lehet megtudni!
Ezért szoktuk azt a saját szabályt alkalmazni, hogy:
Teszem, ami jól esik, de közben figyelem, hogy mi üldöz!
Vagyis nyugodtan állj tovább, a karmára hivatkozva még véletlenül se maradj abban a kínzó állapotban, de ha visszatér a helyzet, akár más résztvevők által, akkor állj elé és fogadj be mindent, amire tanítani akar!
Csak azt mondd meg Sanyi,h honnan lehet tudni,h mire akar tanítani az adott helyzet?
Nagyon együtt érzek veled, mégis nehezen fogalmazom meg a mondandóm.
Asszem rátapintottál valamire, amit én is élek.
Leírom, ami most lejött, aztán lehet h még jön.
Először is: ne szenvedj! Az ilyen kapcsolatban csak addig szenvedünk, amíg el nem döntjük a két "rossz" közül melyiket válasszuk. Ugyanis ha jól értem, nem tudod, miért ragaszkodsz.
Mindenesetre ez belőled fakad. De megértem, hogy nem tudsz cselekedni, hiszen nem látod, miből fakad ez a ragaszkodás. Megértés és belátás nélkül pedig nehéz dönteni.
Én pont ebben a helyzetben voltam egy éve. És a pasim sem akart menni.
Nagyon nagy szenvedés volt. Mások vagyunk, másfajta szenvedéseket okoztunk.
Végül, gyakorlatilag a szüleink választottak szét minket . :) Az milyen? Két "felnőtt" (valójában gyerek-lelkű) embert... mert annyira gáz volt.
Azóta elkezdtem érteni egy két dolgot.
Pl. azt, hogy az adott helyzet tanítását nem mindig tanulhatod meg az adott helyzetben. Ezt nehéz elmagyarázni, de nálunk így volt.
Csak a szakítás után, a fájdalomban tudtam felismerni a szálakat, amik hozzá kötöztek öntudatlanul.
Általában az van ilyenkor, hogy van egy részed, amit meglátsz benne, és azt hiszed te vagy. De mivel erre a részedre nem vagy tudatos, nem tudod felismerni hogy az te vagy, az az öröm, tulajdonság, képesség, ezért azt hiszed csak általa tapasztalhatod meg. Ezért a felismerés csak akkor jöhet, amikor ezt "elveszíted". Akkor nyered meg magadban, a tudatosság által. Az által, hogy a felszínre kerül ily módon.
Ez volt az egyik.
A másik, hogy a ragaszkodásunkat rengeteg dolog táplálhatja az egóban. Pl. a magánytól való félelem, de sokkal veszélyesebb a spirituális ego. Akkor is tanulni akarunk, amikor már láthatóan zátonyra futott a hajó, és süllyedünk. Szeretnénk változni és változtatni, de egy ilyen kettős kötésben (mert a pasid is jó tudatlan), nem lehet, vagy iszonyatos szenvedéssel jár, ami nem éri meg.
Arra kérlek, ne magyarázd meg miért kellene maradnod, és miért rossz hazajönnöd, vagy miért nem. Csak lépj. Én úgy látom, ebben a helyzetben, ami nagyon hasonlít az enyémre ez lesz az áttörés.
Nálunk olyan erős összefonódásról volt szó, hogy még mindig fejtegetem...már ritkásan, de még mindig fel-feltör a mélyről valami addig ismeretlen érzelem, vagy gondolat, ítélet stb...
De már kijöttem a depresszióból, tudunk egész jól kommunikálni, és a tiszta érzelmeket is megmentettük mindketten. De még mindig olyan erős a vágy, ami újra összehoz (ez mindig karmikus egyébként), és a vágyban összekeveredik minden... a jó és a rossz is.
Azt mondta a mesterem a hétvégén: A Szamszarikus világban minden öröm kiegészül egy vele egy súlyú fájdalommal. Ez a kapcsolatokat összetartó lelki szálakra talán a legigazabb...
Ahol nagy a vonzás, nagy az ellentét is.
De feloldható. A szeretetben, és a tudatosságban, hogy magad teremtettél mindent, hogy tanulj.
Valószínű az elengedést is tanulnod kell.
A gondolkodás nélküli elengedést. A szeretetben való elengedést.
Van egy másik mondás: mindig van olyan út, ami fényes, és örömteli. Leggyakrabban mi magunk választjuk a nehezet és rögöset. De csak mert nem látjuk a másikat... :)
Szóval az van, hogy azt, hogy mire tanít ez a helyzet, lehet hogy csak a szakítás után tudod meg. legalábbis nála így volt. És épp ezért, hogy "feldolgozzam", meg tudatosabb legyek tűrtem olyan sokáig tudatosan. Meg a ragaszkodásom miatt nem-tudatosan. Én azt mondom, nem kell.
Menj és tapasztald meg, mi fáj a szakítás után. És tisztítsd ki.
Arról nem beszélve, hogy a pasidnak is ez az egyetlen esélye a változásra a nem-tudatossága miatt.
Nálunk pontosan így volt.
Most már máshogy viszonyulunk.
Sok sikert! És szeresd magad!Az mindig valóságos, és mindig mutatja az utat! Olyat tégy, amivel szereted magad!
Namaszte
Már megbocsáss, de tisztelem azt az erőt benned, amitől kibírod amit művelnek veled. Tán ezt akarod megtapasztalni? Hogy mit és mennyit bírtsz még? Ezt szerintem másként is megteheted. Pl. hogy hazajössz pénz nélkül és megpróbálsz egzisztenciát teremteni. MAGADNAK! Mert, hogy ebben az egész storyban csak egy dolog az ami újra és újra előjön: hol vagy te? Miért nem akarsz magaddal foglalkozni? Miért teremtesz olyan szituációt magad körül, hogy mindig más a fontos, mással "kell" foglalkoznod?
Az hogy országot váltottál, nekem arra utal, hogy menekülsz, hogy ki/mi elől azt kellene megtalálnod.
Abból amit leírtál, nekem úgy tűni, hogy nagyon szeretetre "éhes" vagy, az egyetlen amit élvezel, hogy foglalkozik veled, "törődik" veled, azaz megadja azt amit valahol szeretetnek hiszünk. De ezt ő nem neked adja, hanem így tudja elérni, hogy a rabszolgája legyél, hogy szolgáld. De ez zsarolás, ami bejött neki, mert neked azzal, hogy törődést ad, egy érzékeny pontodat csiklandozza. Lehet, meg kellene vizsgálnod papáddal való viszonyodat. De leges legfontosabb, hogy valamilyen önismereti dolgot kezdj el művelni, pl. töltsd le innen az ingyenes tanfolyamokat és kezdj el gyakorolni, hogy el tudd magadat fogadni olyannak amilyen vagy és ne kívül keress. Bár ez ilyen környezetben elég nehéz lesz.
Próbáld megtalálni, mi hol "akadt" be, mik azok a szálak, amik mint marionett bábuk mozgatnak. Ha ezeket megtalálod, a továbblépés már elfogadható - de nem küönnyű - lesz.
Kitartás! Ritához hasonlóan én is és még sokan mások túlélték már saját magukat.
Üdv!
Hédi
Kedves Hédi!
Érdekes,mert eddig minden kapcsolatomban és a családombna is csak azt hallgattam,h én mindig csak magamra gondolok.Meg,h nem tudok alkalmazkodni.Ez köszön vissza mindenhol.Lehet,h most ezért kaptam ezt?
Igen,igazad van: menekülök.Otthonról,anyu elől. De ez egy másik történet :)
Nem tudom,h mit kéne csinálnom,mert igazság szerint mindig hibádzik vmi,ha van egy kapcsolatom.Igaz,ennyire még sose volt rossz,meg megalázó,ez most a top. És mindenhonnan pár hónap,max egy év után továbbléptem.
Itt viszont vhol én is érdekből vagyok...Sajna nem tudnék egyedül albérletet fizetni,plusz a kajámról gondoskodni,internet,tv,stb. Ebben azért ő nagy segitség.De kb ennyi is.
A kérdés ugynaz marad: maradnom kell,vagy mennem?Félek,ha megyek,megint megkapom az élettől a leckét :(
Azt írod, menekülsz anyu elől,de ez egy másik történet. Nem, nem az. Mi ennek az oka? Mi az amiben nem jöttök ki? Azért mert nem szeretnél mamáddal egy levegőt szívni, ilyen messzire nem kéne menni. Nem magad elől szeretnél inkább menekülni? Mi az a mamádban amit magadban sem szeretsz, vagy amit te semmiféleképpen nem utánoznál le belőle? Nagy anyamenekülős voltam magam is. Azt tudom ajánlani azért keresd a papát is, ott lesz valahol ő is.
Meg kellene talán vizsgálnod, hogy miért állítják mások, hogy önző vagy. Mi az benned, ami ilyen reakciókat vált ki. Szerintem, ha feldolgoznád és elfogadnád ezt az oldaladat, akkor egy okkal kevesebb lenne menekülnöd. Ha nem tudod befogadni a negatív tulajdonságaidat, akkor nem tudsz békében lenni magaddal és ez visszatükröződik a környezetedben. Nem az a jó ilyenkor, hogy bünteted magad és magadra húzol egy ilyen szituációt, hanem ha megpróbálod megérteni és elfogadni, akkor magától elmúlik.
Szerintem ha megérted és befogadod, hogy miért vagy ebben a szituációban, akkor nem kerülhetsz újra ilyenbe, mert már nem lesz rá szükség.
Üdv!
Hédi
Szia!
Én csak annyit kérdeznék, hogy neked jó ha rossz?
Valami nyeresége biztosan van, amúgy nem csinálná!
Csak azt nehéz elképzelnünk, hogy ugyan mi lehet az, amiért vállalja mindezt?!
Ezt Ő tudja és remélhetőleg fel is ismeri a kötődését, elfojtását, félelmét, vagy ami mögötte van.
Elképesztő, hogy milyen fals értékrendünk van, amíg ki nem gyógyulunk magunkból. Most már talán okosabbak vagyunk, de valamikor még mi is ugyanilyen öntudatlanul éltük az életünket. - Bocsánat, a szerepünket!
Mindenesetre a barátjának teljesen más képe van a boldog együttélésről, mint nekünk. Szerintem nem azért nem ért meg Téged, mert egoistább, hanem mert Ő ezt szokta meg.
Talán ott ilyen a kultúra? Így bánnak egymással is? Ennyit jelent a tisztelet és a szabadság?
Vagy nem is ismerik ezeket fogalmakat?
Nyereség annyi van benne,amit fentebb is leirtam,h az albérletet egyedül nem tudnám fizetni,meg az "apróbb" dolgok (kaja,stb).És reménykedem,h találok egy jobb állást és el tudok menni tőle.De még sajna nem és ha hazamegyek,akkor ott leszek,h még ennyi pénzem se lesz,sőt állásom se.
Az a baj,h arra gondolok,h ezt tanulási céllal kaptam az élettől és nem léphetek ki belőle.Vagyis de,mert van szabad akarat,de akkor megint szembe fogom magam találni vele. Azt nem tudom sose,h mikor mehetek,mikor fejeződik be egy tanulás??Amikor már nem fog visszaköszönni ugyan az a probléma.
Nem tudom,h a barátom miért ilyen.Miért alakult ki ez nála,h neki ez a normális.Itt nem ilyenek az emberek!!Sőőőt!!Ez számomra új.Ő egy ilyen ember,sajnos az okát nem értem.Vagyis egyszer azt mondta,h egy felnőtt embernek kell tudnia magáról gondoskodnia és én nem tudok.Ez meg idegesiti.
Nem tudok,mert nincs pénzem.?Mindegy.
Mit kéne csinálnom?Itt hagyni és visszamenni Mo.-ra a semmire,megint feladni és megfutamodni?Vagy pont az az ésszerü,ha itthagyom?
Szóval nagy önbecsapás ha azt hisszük, hogy pénz, gyerek vagy bármi látszat miatt maradunk a trutyiban.
Dehogy.Sőőt...Mindig lelépek,mindig feladom.
egyáltalán semmit nem adnál fel ha eljönnél tőle !!!
Én 7 évig éltem egy házasságban, ami messze nem volt ilyen "rossz". Nem mertem lépni. Sok mindentől féltem többek között a lét bizonytalanságtól. És egyszer csak szakadt a cérna....
Léptem a semmibe. Egy biztos volt: tudtam, hogy menni kell. Nagyon nehéz volt, nagyon fájt sok minden, de menni kellett. És nagyon lassan elindult az életem....
Eltelt három év, lett hol laknom, és belülről építettem magam, és társra vágytam és családra... Megkaptam. Rengeteg hasonlósággal és sokkal nehezebb helyzetben. De addigra belülről voltam olyan erős, hogy meglássam a régi hibákat, több kevesebb sikerrel korrigálom is őket. Persze nem mindig sikerül és most sem fenékig tejfel az élet, de boldog vagyok a jelenlegi párommal.
Mindezt azért írtam le, hogy bátorítsalak, merj lépni ! A feladat nem az, hogy kínlódjunk egy kapcsolatban, hanem hogy tanuljunk a hibáinkból. Az élet, a sors gondoskodik arról, hogy meg kapd a következő lehetőséget, ahol bizonyíthatsz !
Szofi,a baj az,h én nem látom magamban a hibákat :( Vagyis van,amit igen,de azt,amit mindenki mondd,h önző vagyok és,h nem tudok alkalmazkodni,meghogy túl érzékeny vagyok-ezeket nem tudom beismerni.
És most sem tudom,h ebből mit tanulok,vagy mit kéne tanulnom.Mi a hibám,h ezt a kapcsolatot kaptam?
Nem tudok tanulni belőle,mert nem tudom mit kell belőle tanulnom :(
Nagyon köszönöm neked a bátoritást!
Kedves Zizi!
Olvastam írásaid, és nekem van egy olyan érzésem, hogy el kell engedned elsősorban azt, hogy neked tudnod kell, hogy mit tanulsz ebből a helyzetből. Lehet, hogy most nem kell tudnod, lehet, hogy ezt később látod át. Ne görcsölj rá a tanulásra. Lehet, hogy nem kell ebből tanulni semmit, mert már megtanultad, és csak lépned, kilépned kéne!
Csendesedj el, és próbáld meghallani a belső hangod. Menj el egy szép helyre sétálni, menj el például a tengerpartra, ahol egyedül lehetsz, adj magadnak egy egész napot, és figyeld, hogy mi történik belül.
Csak te tudsz lépni! Szerintem nem kell tudnod, hogy mit tanulsz, vagy nem tanulsz. A lényeg, hogy arra törekedj, hogy érezd jól magad. Jó, hogy felismered, hogy nem jól bánnak veled, ez már jó jel. Lépj tovább, ha ez nem jó, mi lenne jó? Mit szeretnél? Álmodd meg, képzeld el, és hidd el, hogy te, Zizi, megérdemled, hogy PONTOSAN (nem körülbelül) azt kapd, amit szeretnél. Mert te nagyon értékes vagy. Te vagy a legértékesebb magad számára, szerintem ezt tudatosítd!
Sok szerencsét a továbbiakhoz!
Szeretettel,
Judit
Szia!
- amig nem tartod magad elég érdemesnek, méltónak- szeretetreméltónak és végső soron nem szereted eléggé önmagad, addig bevonzod az ilyen lehúzó, megalázó, téged igazából nem szerető/ nem figyelembevevő kapcsolatokat. Ne áltasd magad! Csak azt kaptad, amire tartod magad - ott legbelül.
- mindig te léptél ki a kapcsolataidból korábban - ezt én is csináltam, mert féltem. Féltem a fájdalomtól, amelyet akkor érezhettem volna, ha elköteleződöm valaki mellett és az előbb hagyna el engem, mint én őt. Azonkivül sokszor csak hazudtam magamnak és nem is szerettem az illetőt csak érzelmi érdekből voltam vele vagyis energiát akartam tőle.......igy persze könnyű volt ott hagyni.
- anyukáddal való kapcsolatodat vélhetően komolyan rendezned kell.Ne szaladj el ez elől a feladat elől egy rossz kapcsolatba és egészen Izraelig.
A fizikai távolság csak ideig-óráig segit......... megoldatlan kapcsolatotok továbbra is űzni-nyomasztani fogja a lelkedet, akárhol is vagy.
- azt hiszed magadról, hogy nem lennél képes eltartani magad pl. itt Mo-on stb (és ezt a párod is a fejedhez vágja)- bátorság! változtasd meg ezt a hitedet magadról, határozd el magad és lépj.
Az Univerzum megadja a már kész szándékhoz az erőt és a feltételeket mikor az ember ténylegesen belekezd. Persze a nagy Bizonytalanba kéne belelépned és valóban lehet, hogy kaotikus lenne az első időszak. Na és? Könnyen lehet, hogy segitő társat/kat is kapnál...
- teljesen mindegy, hogy karmikus vagy nem a kapcsolatotok. Ha karmikus és elmész tőle, úgyis újra összehoz vele a Sors később, ez tuti. Ha meg nem, akkor meg....?
- próbáld ki, hagyd ott, gyere vissza Mo-ra. Meg kell próbálnunk a dolgokat élőben is, hogy lássuk mire vezetnek. Ne halj meg úgy, hogy nem tapasztalsz, hogy nem próbálod ki azt az alternativát például, amitől most félsz. Sokat emelne az önbecsüléseden is egy ilyen lépés.
Sok szeretettel
Én nem tudom, hogy miért léptem ki a korábbi kapcsolataimból,talán azért,mert nem voltam sose szerelmes és nem tudtak érzelmileg nekem semmit sem nyújtani.Talán ezért.Bár a nagy szerelmemet is otthagytam,vele 3évig voltam együtt,na az kemény volt,3 hónapig bőgtem,pedig én akartam,h vége legyen.
Az a baj,hogyha visszamegyek anyuhoz,akkor ott minden napos lesz az: "én nem tartalak el","rajtam ne élősködj","menj el albérletbe",stb.Ezen felül pedig még mindig úgy kezel,mintha 5 éves lennék,előirja,h mit,hogyan...Vagyis: előirja nekem az életemet.
De látod?ha karmikus a kapcsolat,akkor ha kilépek,majd megint visszatalál ugyanaz.És ezt nem akarom.Me akarom oldani,csak még nem tudom,h mit kell megoldani.
Egyébként nem ez az első eset,h elmegyek Mo.-ról,2007 óta folyton ingázom.És nagyon rossz,h nem tudok megállapodni:(
Zizi07, inkább Bumeráng 007-esnek kellene nevezned magad.
Nincs olyan, hogy karmikus kapcsolat és abban szenvedni kell. Nincs olyan, hogy bűnös vagy és valamiért szenvedned kell. Nincs olyan, hogy bármit el kell tűrnöd és szenvedned kell. Ez átverés.
Ez a mazochisták kedvenc játszmája, csak a karmikus dumával leplezed az átverést. Magadat vered át, nem másokat. Csak sokan bedőlnek a népszerű játszmának.
A világod és benne minden kapcsolatod tükör. Nagyon speciális tükör. Azt kapod meg a pasidtól, szülődtől, barátnőtől, főnöktől, ahogyan saját magadhoz viszonyulsz, ahogy magaddal bánsz.
Játsszunk belső párbeszédesdit.
-- Meddig kell elviselni?
-- Mit kell elviselni?
-- A szenvedést.
-- Nem kell elviselni. Magad gyártod. Ebben a világban minden 100%-osan a valódi szándékaid szerint van.
-- Én nem akarok szenvedni? Ki az, aki szenvedni akar?
-- A mazochisták.
-- De én nem vagyok mazochista. Nem akarok szenvedni.
-- De azért szenvedsz, ugye?
-- Igen.
-- Nem hiszek neked, mindig minden 100%-osan a valódi szándékaid szerint van. Te szenvedni akarsz.
-- De nem akarok szenvedni, boldog akarok lenni.
-- Akkor miért nem vagy boldog?
-- Nem tudom.
-- Mi kellene ahhoz, hogy boldog legyél?
-- Egy kedves, figyelmes, gazdag pasi.
-- Ilyen a mostani pasid?
-- Nem.
-- Milyen a mostani pasid?
-- Önző, erőszakos, idegbeteg, még a szex sem igazán jó. Mindenfélére rákényszerít.
-- Értem. Most azt várod, hogy higgyek neked? Ha egy erőszakos, idegbeteg fószerral szörfölsz, akitől szenvedsz, akkor higgyem el, hogy boldog akarsz lenni? Egy szavadat sem hiszem. Hazudsz. Ne áltasd magad, ezzel a fickóval Te nem boldog akarsz lenni. Minek vagy ezzel a pasival?
-- A pénz miatt.
-- A pénz miatt? Miért, nincs pénzed?
-- De van, de kevés az önálló élethez itt Izraelben.
-- Nem tudsz mással lakni? Nincs senki Izraelben, aki egy albérlőt keres?
-- De van.
-- Akkor miért nem költözöl el?
-- ???? A pénz miatt.
-- Nem hiszek neked.
-- Tényleg nincs hová mennem.
-- Kerestél már megoldást?
-- Nem igazán.
-- Miért nem?
-- ????
-- Mit szólna anyád, a család, ha elköltöznél?
-- Anyám azt mondaná, hogy megmondtam már az elején.
-- ÁÁÁÁÁ, szóval a család. Ugye, mielőtt kiköltöztél eljátszottad a nagyjelentet a nagy Ő-ről, irtó szerelmes voltál és csakis ő, érzed, hogy ez egy kamikus kapcsolat, ennek így kell lennie. A család pedig csak legyintett és tudta, hogy csak szalmaláng az egész.
-- Mi lenne, ha belátnád, hogy tévedtél, mégsem ő a nagy-nagy Ő?
-- A család nagyon beszólna.
-- A családban visszacsöppennél a hülyegyerek kategóriába, mert mi megmondtuk, hogy csak fellángolás, csak kihasznál, képtelen vagy eltartani magad, képtelen vagy egy normális pasast szerezni, stb, stb...
-- Nagyjából.
Ideje őszintének lenni magadhoz és kiállni magad mellett. Ki álljon ki melletted, ha cserben hagyod magad és hagyod, hogy lelki és fizikai terrorban élj? Ki fog kiállni érted, ha te magad nem? Sikerült előállítanod azt a helyzetet, ami a végső határig elvisz, hogy kénytelen legyél cselekedni és kiállni magadért, ott egyedül Izraelben. Előbb-utóbb meg kell tenned, bárhol is élsz, bárkivel is állsz szemben. A pasiddal, családdal, főnökkel.
Sok sikert!
Igen,úgy kb 95%ban mindenben igazad van,egyet is értek veled.
Amit megcáfolnék azok a következők:
Én hiszek a karmikus kapcsolatokban,a karma törvényében és abban,h mindennek,ami történik,oka van.
Még pénze sincs,viszont tény,h ennél kevesebbet,vagy ugyanezt az összeget máshol nem találpom meg,minden csak drágább,ennek utánajártam.Sajnos nincsenek olyan szoros barátságaim,h el tudjak vkivel közösen költözni egy albérletbe:(Próbáltam.Kerestem megoldást.
Anyunak nem mondtam erről a pasiról semmit,mos tudta meg 2 hónap után,csak annyit mondtam,h randizgatok és,h nem lesz a férjem,ne aggódjon.Anyu otthon se volt,szó nékül léptem le most az egyszer,kivételesen..
Köszönöm a hozzászólásod,sokat segitett!
Azt majd meglátjuk! : )
Ez az egész ügy egy választásnak tűnik: Pénzt vagy életet?
Sem kapcsolatban élni nem tudsz, sem elég pénzt keresni. Valamelyiket, idővel mind a kettő el kellene sajátítanod, hogy ki tudj mászni az ilyen kelepcékből!
Ha lenne pénzed, már ott hagytad volna?
ha tudnál jobb kapcsolatot összehozni, már ott hagytad volna?
Szerintem az utak nem ugy válnak el, hogy van-e pénz vagy nincs. Ez csak kifogás. Ha már nincs együttfejlödési lehetöség akkor hagyjuk ott a társat-de ha ennek nem vagyunk tudatában, akkor kivetitjük az okot pl. a pénzhiányra.
Sanyi!
Ha lenne pénzem, akkor el se jöttem volna otthonról.
Ha tudnék egy jobb kapcsolatot összehozni,akkor otthagynám,de nem tudok.Nekem sose ment könnyen pasit szerezni.:(
kedves Zizi!
ha nem oldasz meg valamit, addig meg fog jelenni az életedben, amíg helyre nem rakod-belül, Magadban.
otthon nem volt pénzed- Izraelben sincs...
otthon nem ment könnyen 'pasit szerezni'...
látod a "nekem semmi sem sikerül"-féle mártír-szerepet, amit Magadra húzol?!
halogatsz, ahelyett, hogy felelősséget vállalnál, és kézbe vennéd a dolgokat, Magadban rendet csinálnál, amiből aztán a külső világban is rend teremtődne...
nem állt szándékomban megbántani, csak próbállak felrázni... ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐ!!!! :)
szeretettel: Bochecha
Kedves Bochecha!
De MIT kell megoldanom??A pénztelenséget?A pasiszerzést?
Nem bántottál meg:)
Így van! Tanuld meg eltartani magadat és tanulj meg párkapcsolatot bevonzani az életedbe!
Kedves Zizi!
Szerintem, amikor azon agyalunk, hogy ez a karmám-e vagy sem, akkor semmi mást nem teszünk, mint megmagyarázzuk, hogy miért nem választjuk a számunkra nehezebb utat.
Egyetlen egy dolgot tehetünk minden helyzetben, illetve kettőt. Síránkozva beletörődök, hogy hát ez a karmám nem tehetek semmit, az élet szenvedésre ítélt, mert bűnös vagyok.
Vagy
Úgy fogom fel a helyzetet, hogy ehhez nagyon nem értek. Azért vagyok ilyen sz.r helyzetben, mert nem tudom az élet ezen területét magamban jól működtetni. És felismerve a tanulnivalót megtanulom azt.
(Amit Sanyiék írtak Neked.)
A gyereknek sem azért kell iskolába járnia, mert ez a karmája, hanem mert nincs elég tudása ahhoz, hogy kielégítő módon életben maradjon a szülei, a társadalom nélkül. Tehát szenved sokszor és tanul.
Szerint
kedves Zizi!
Sanyi megválaszolta a kérdést. Tehát azt kell megtanulnod, h eltartsd Magadat, és hogy képes legyél bevonzani egy 'normális' pasit.
Ehhez az kell, hogy végiggondold, mik azok a dolgok, amik akadályoznak, milyen blokkjaid vannak. Pl. a pasi-témában onnan indul ki minden, hogy Te nem szereted/tiszteled Magadat, innentől kezdve pedig más sem fog. Valószínűleg nem tartod Magadat érdemesnek arra, hogy boldog legyél...
Aztán szépen elkezdheted elemezgetni, hogy miért van ez így, hogy mit (nem) kaptál gyerekkorodban otthon, amiért nem alakult ki Benned kellő mennyiségű önszeretet, és tisztelet Magad iránt.
szeretettel: Bochecha
Hello Zizi,
Szerintem Neked nagyon is sok keresnivalód van Izraelben, és ehhez a legjobb partnert kaptad. Ez olyan mint egy jó kis spirituális tanfolyam, aminek még nem látod a végét (pont ez benne az egyik extra :-) A tanfolyam, amin részt veszel épp, szerintem a következő témákról szól:
- akkor most mi vagyunk a pénzért, vagy a pénz értünk?
- ha csalódunk abban, akit a szerelmünknek gondoltunk, akkor vele van-e a gond, vagy az elvárásainkkal?
- miért nem tudunk NEM-et mondani, még sok küszködés és szenvedés ellenére sem?
- miért jó nekünk, hogy megaláztatásban van részünk?
- miért kell bármi áron pasi egy nőnek, és viszont?
- mi az, hogy lemondani egy dologról?
- miért mondják, hogy sok nő a testéből él? (pardon attól, aki nem)
- miért van, hogy sokan rengeteget tudnak agyalni, de nem tesznek semmit?
- sokszor vajon valós dolgoktól félünk-e, vagy attól hogy mit fogunk gondolni magunkról, meg arról, hogy mások mit gondolnak rólunk? Vagy a valóság az, amit gondolunk?
haza ne gyere amíg ezek nem tiszták! (ha már egyszer Izraelig utaztál érte)
ciao!
l.
Ezt most tényleg úgy érted, hogy akik abban az országban élnek, ugyanezekkel küszködnek? Vagy már megoldották ezeket és ezért lehetnek jó tanítói Zizinek?