Politika és tudatosság
Nap mint nap hallani róla, hogy milyen szánalmas politizálás megy országunkban, és erről mindig az jut eszembe, hogy miért ilyen buták, önzőek és csalók a politikusaink? Vajon nem látják át a karma törvényét, hogy amit ma tesznek, annak holnap megisszák a levét?
Miért nem tudatosabbak a választott vezetőink? Egyáltalán, miért ilyen embereket választunk önmagunk élete fölé?
Ezen a weboldalon annyi tudatos, embert formáló módszerről lehet olvasni. A kérdésem az lenne, hogy hogyan lehetne a politikai életbe több tudatosságot belevinni?
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
12 hozzászólásA kettő kizárja egymást.
A Politikus csak akkor tud "előre jutni" ha ugyan olyan homályos életet él mint a másik. Különben kigolyózzák, mert nincs rajta mit fogni. A politika olyan mértékben van átitatva a pénz törvényével, hogy teljesen szelektiv vakká teszi őket.
Az a politikus akinek valamilyen köze is van a mágiához, kizárólag a feketéhez. Annak az eszközeivel viszont tudat alatt állandóan élnek.
Nekem két nagyon közeli barátom és egy tucat haver lett politikus. A kapcsolattartás szinte azonnal ellehetetlenült, mert a legjobb esetben is csak megpróbál kihasználni, manipulálni. A politikusnak hatalma van és amikor ezt megizleli, akkor elhagyja őt a tudatosság legkisebb maradéka is. Szerintem a politikusok azok akik nagyon kemény tanitást kapnak, hiszen meg kell éljék, hogy semmilyen kapcsolatuk Istennel.
Üdv!
Hédi
Kavics22
Azért van jó néhány pozitív példa is, mondjuk Gandhi, vagy Martin Luther King. Ha jól megvizsgáljuk, Amerika elnökei közül - szerintem - magasan kitűnik Abraham Lincoln. Az ő nevüket nem véletlenül nem felejti el a világ, a politikát az emberek oldaláról tudták megközelíteni és céljaik nem önmagukat szolgálták, hanem jóval távolabbra láttak. Ma Magyarországon egyetlen ilyen embert sem tudnék mondani, vagy ha van is, jól leplezi magát.
Amúgy a politika és én antagonisztikus ellentétben vagyunk egymással. :)
Politikusaink márpedig tudatosak. Folyamatosan, és hatékonyan képviselik saját érdekeiket, miközben a többségük bizonyítható módon nem lépi át a törvényesség korlátait. Amit a kedves bejegyzés készítő hiányol, az talán nem is ez, hanem a közért tett erőfeszítések tudatosabbá tétele. Csakhogy ez nem elvárható, mert aki a politikai palettán a megfelelő magasságba ér, az addigra annyi és olyan súlyú kompromisszumot kötött, hogy rég elveszítette hajdanvolt erkölcseit és céljait, egyszerűen más ember lett. Nem is lehet ez másképp, hisz egy zárt közösségről beszélünk, melynek tagjai kölcsönösen sakkban tartják egymást, így kényszerítve ki az adott, és persze nem túl közösségbarát viselkedési formákat. Egyszerűen egy (ön)tudatos ember nem juthat el a politikai pályán bizonyos magasságok fölé, mert az önmérséklete és az erkölcsi tartása megakadályozza ebben. Ha pedig feladja ezeket, akkor nyitva az út, de már nem azt képviseli, amit pályája elején. Ezért van, hogy sokan ismerünk jó és közkedvelt polgármestereket, miközben a politikai elitet a többség nem szereti. Uff.
Ismerősöm szerint az ilyen politikai marhaságok mögött áll egy elit, aki fekete mágiával kormányoz... mert ők akarnak lenni az urak. :S Akár kicsibe(lásd Mo.) akár nagyba(lásd USA)
1. Valakik csináltak egy olyan felmérést (már nem emlékszem, hol olvastam), hogy azok a képességek, amelyek alkalmassá tesznek egy politikust, hogy a képviselőségig, netán miniszterségig verekedje magát - tökéletesen alkalmatlanok arra, hogy a választóit és a közérdeket szolgálja.
2. Általában a marketing, újabban a politikai marketing, még pontosabban az érzelmi politizálás - színtiszta, tudatosan alkalmazott fekete mágia, ami az eszközeit illeti.
3. Amilyen tudatossági szinten áll egy ország többsége, olyan tudatossági szintű vezetőket termel ki magából, aki a hülyíthető embereket bizony hülyíteni fogja, hiszen ez a vágyuk, ezért emelték ki maguk közül, hogy az érzelmeiknek hangot legyen képes adni.
4. A demokratikus berendezkedés és fejlődés legnagyobb hátránya, hogy a többség érdekképviselete kerül hatalomra. Márpedig a többség mindig a legkevésbé tudatos... Tehát a választott vezetők a legkevésbé tudatos többség érdekeit kell képviseljék. S hogy ezt a hatalomra kerülés és megtartás végett gátlástalanul teszik, még alantasabb érzelmeket hozva ki az ország lakosságából, amint amilyenek maguktól előjönnének - ez a hazai értelmiség hihetetlenül nagy karmikus bűne.
5. Néha a sírni, néha röhögni támad kedvem, amikor ezt az értelmetlen szembenállást látom, amire elmegy az ország lelki energiája... Gyerekkoromban az osztály egyik fele a Fradinak, a másik fele a Vasasnak szurkolt. Minden szünetben jól elvertük egymást. Nagyjából hasonló, amit láthatunk...
Egyetértek kedves Hermes a kontraszelekciós elméleteddel. Valóban a nagy többség választ - és azt hiszi hogy valóban választ is - igy hát nem csoda ha a választottak tudatossági szinte egyenlő az őt megválasztók átlagával. Innen a csoportkarma.....
Azt hiszem nálunk az is a baj a politikával, hogy amig cucilizmus volt, addig a tervvel, meg a Gorenje túrákkal voltunk elfoglalva, arról beszélgettek az emberek, valamint az idejük nagy részét kitette a beszerezés. Aztán jött ez a rohadt nagy rendszerváltás és a politikának nagyon nagy lett a hagsúlya, hiszen ez volt az a hadszintér ahol az útált elemeket megszüntették. És utána egyszerűen nem maradt más amiről az emberek beszéljenek, sajnos ez tölti ki őket, mert más még nem foglalta el a megillető helyét. Szóval szerintem ez nálunk egyfajta pótcselekvés, igy van miről beszélgetni és a fradisták helyett a fideszesek verik a Dózsa helyett a szocikat. Mert a fociról Debrecenig még beszélni sem volt érdemes.
Mint ahogy a lopás is szerintem valami egyenes folytatása a régi átkosbéli beszerzésnek. Ott is mindenki csak kivette a közösből a magáét, a különbség csak annyi, hogy ehhez ma gátlástalanabbnak kell lenni és a külsőségek nagyon fontossá váltak.
Kedves Klári! Én nagyon hosszú ideig éltem Németországban. Elhiszem kedves finn ismerősödnek, hogy a számára csak ennyi derül ki a politikából, de nekem nem ez volt a tapasztalatom. Németországban is az volt az utóbbi idők egyetlen nagy port felkavart politikai botránya, hogy az egyik tartományi miniszterelnök halálra sielt egy asszonyt az osztrák lejtőn. De nem tudd meg mi megy a háttérben. Nekem volt lehetőségem belelátni. Ugyan az mint kicsi hazánkban, csak ott már meg van ennek is a "kultúrája" és mindenki tudja, hogy TV előtt anyázni a legkevésbé kifizetődőbb. De az összegek arányosan ugyan azok és az életet is hasonló módon befolyásolja, csak jobban leplezik. A politika nem tud szép lenni. legalább is az amit mi ma annak nevezünk.
Üdv!
Hédi
Egy Hollandiában élt ismerősöm mesélte, hogy ott azt látod hogy kedvesen eltársalognak ebéd közben, és ha nem tudsz hollandul eszedbe nem jutna, hogy épp ellentétes politikai nézeteikről van szó. Anyázás nélkül...
Van egy finn lány az egyetemen, őt kérdezték egyszer valami ottani politikai dologról, amire az volt a válasza, hogy ott mindegy ki van hatalmon, mert mindkét oldal azért tesz, dolgozik, hogy az embereknek jobb legyen, aztán csendben, szinte szégyenkezve hozzátette: nem úgy mint itt...
Ott azért lemondott egy miniszter mert megjelent az újságban egy cikk, miszerint ügynök volt. A vád nem volt igaz, mégis lemondott, mondván nincs helye ott, ha nincs bizalma benne az embereknek, ha ilyet feltételeznek róla.
Ott a munkanélküliség legtöbb esetben abból fakad, hogy egy fizetésből vígan meg lehet élni, úgyhogy anyuci otthon marad a gyerekekkel.
A főorvosnak nem derogál bringával munkába menni, szívesen kölcsönadja a Volvót a vendégeknek...
Lehet jól csinálni? Igen, lehet.
vö. Magyarország: ha nem úgy gondolkozunk hogy "dögöljön meg a szomszéd tehene is" és "mindenki hülye aki nem azt gondolja mint én", ha nem mindenki csak a maga zsebét tömi, ha a hazugság már nem erény, akkor itt is lehet és lesz is változás.
A tudatosság meg van, csak az irányok totál rosszak, és nam csak a politikában.
A változás akkor követekezik be ha az egyének döntenek a változtatás mellett, tesznek ezért makacsul, megkeresik egymást, együttműködnek, csoportokat... végül egy egész országot alkotnak, és győzelemre vihetnek dolgokat.
Törvényszerű,hogy ez bekövetkezik valamikor.
Az a baj, hogy ezen csoportok csíráját jelnleg elfojtják, igazán nincsnek fanatikus erős megszállotjaink, akik lázba tudnáka(mozgásba) hozni az országot, kis csoportjaink meghallnak.
EZÉRT ÖRÜLÖK MINDEN HELYI KEZDEMÉNYEZÉSNEK (támogassuk), MERT A SOKBÓL NÖVEKEDIK MAJD KI A GYŐZTES (csizszolodva, erősen).
A kis csoportok általában lelkesedésből jönnek össze, különösebb tudás, rálátás nélkül, s ez még nem elég! Csak az elégedetlenség tartja össze őket, megoldást nem tudnak javasolni, legfeljebb valakik ellen való megoldást. Szívcsakra szintje, erről írtam az Emberi játszmák - energiaszerző játszmák blogban... http://www.onmegvalositas.hu/blog/hermess/emberi_jatszmak_energiaszerzo_...
Másrészt vannak technokraták, akikből hiányzik a lelkesedés, érzelemtestük alulfejlett, száraz beszédjükkel nem képesek megérinteni, egyesíteni nagy tömegeket. Az igazi tragédia, hogy az értelmiség nagyjából fele ilyen, fele meg olyan, s nem beszélnek egymással, két különböző síkon kommunikálnak. Nekik kellene alakítani egy irányba, húzni felfelé az emberek tudatosságát, csakhogy a hatalom iránti vágyuk erősebb, mint a tudatosság, az ország érdekének szolgálata.
Rengetegen vagyunk, akik mást szeretnénk, akiknél mind a két szint túlhaladott már, akik teljesen másképpen képzelik el a világ működését. De nincs meg az eszköz, a mód, hogy az erejük egymást támogatva érezhetővé váljon. Ha róluk írsz, akkor egyetértek. Ők nem szívesen mennek az utcára, békében várják a változást, legfeljebb a gondolati-érzelmi energiájukkal hatnak ebben az irányban. Nagyon lényegesek a tömeges meditációk, amikor egy békés, konszenzusos jövőt képzelünk el az ország, és az egész világ számára. Előbb utóbb ennek érezhetővé válik a hatása a kollektív tudattalanból is. De csoporttudat létrehozáshoz nagyon sokan kellene tömegesen együtt lenni, vagy a média összehangoló hatása lenne szükséges hozzá... A média pedig a stupiditás csúcsait döntögeti, a felelősség fogalma hiányzik a szótárukból.
Nézzétek meg ezt a videót, legalább az elejét:
http://www.blog_vilko.abbcenter.com/?id=10334 (kicsit lejjebb kell gurulni, nem látszik egyből)
Megdöbbentő! Már nevet is kaptak azok, akik másként szeretnék a világot látni és rengetegen vagyunk! Csak nem tudunk egymásról... Kulturális kreatívoknak nevezték el őket.
Mint ahogyan most is, ül mindenki otthon viszonlag békességben önmagával a belső világában, osztogatjuk a jótanácsokat kitalált nevek alatt, és.... hogyan tovább? Hogyan áll ebből össze egy új csoporttudat? Eszébe jutott valakinek már, hogy jó lenne személyesen is megismerkedni?
Micsoda önismereti-tudatossági bulit szervezhetne Sanyi a bloggereknek...:)))
Egóm mondja: az én nevem valódi és nem kitalált, Sanyi tart összejöveteleket... :)
Értem amúgy mit szeretnél és mit mondasz, de ezt valahogy úgy nem tudtam kihagyni... nézd el nekem! Nyűgös délutánom volt! :D :)))))
Engem is vissza lehet keresni az adatlapomon keresztül. De jó hogy kijött belőled...:)))
És kösz az infót!
Nézzétek meg ezt az oldalt: http://enorszagom.hu/
Itt leírhatod az ötleteidet arról, hogyan vezetnéd az országot, ha Te lennél a kormányfő.
Szerintem nagyon jó ötlet!