ÖNBIZALOM: a Boldogság,a Siker és az Önmegvalósítás Alapja. Neked van?
dr. Csernus és még sokan mások vallják: az ÖNBIZALOM A LEGFONTOSABB DOLOG EGY EMBER SZÁMÁRA A BOLDOGSÁGÁHOZ!
Ettől függ és ezen múlik minden: hogy Sikeres-e az Életében, a Hivatásában, a Párkapcsolatában, Anyagilag, Szellemileg, Lelkileg, Érzelmileg; hogy Boldog-e, hogy Elégedett-e, hogy Békében él-e, hogy meg bírja-e valósítani Önmagát. Te hogy állsz Önbizalommal? Van?
Akinek nincs: mit ajánlanál? Hogyan lehet szert tenni Önbizalomra?
Miből táplálkozik? Miből lesz? Hogyan lehet fokozni, növelni és gyarapítani?
Mi a Titka? Mitől van/lesz/lehet valakinek Önbizalma?
És ha nincs, miért/mitől/mi miatt nincs?
Csernus egyenesen azt írtja, hogy akinek megvan és stabil, szilárd az ÖNBIZALMA, az egyfajta Belső Békében él (Önmagával és a Világgal), és AZ BIRTOKOL EGYFAJTA BELSŐ ERŐT.
Ha a kulcs az önbizalom, akkor egyértelműen fontos fejleszteni, szert tenni rá és előhívnia mindenkinek önmagából. De honnan is? És hogyan?
Az Önfejlesztés tulajdonképpen az Önbizalom fejlesztése?
Akinek rendben az Önbizalma, annak rendben van az Élete is?
- Csizike blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
9 hozzászólásVan, de időnként nem használom. :-)
Komolyabban: mindenkiben benne van az önbizalom, csak néha betemetődik, vagy betemetjük magunknak. Mindenki tudhatja magáról, hogy hogy lehet előszedni.
Az önbizalomhiány kicsit olyan mint a tér, vagy egyéb iszony, nem ?
Üdv: Almás
Szerintem az önbizalom nem biztosítja azt , hogy az életed is rendben van,de a nehézségek talán elviselhetőbbek.
Tudom , már volt egy téma a nevekről, de úgy érzem egy kicsit most újra elő kell vennem.
Mindenki ismeretségébe van Katalin nevű hölgy?
-Gondoljatok csak bele!-- Hogyan fog bejönni az ajtón?
Meg mondom!--- büszkén , mint egy cárnő.
Lehet halálos beteg,elveszthette a házát, de ezt látni nem fogod rajta.-Hogy miért?
Mert egyetlen Katalin sem születik önbizalom nélkül.--Tudja, hogy meg fogja oldani.
---Most gondolj egy Mária , egy Anna, vagy egy Réka nevű ismerősödre.
--Hogyan jön be az ajtón?
Jaj, csak észre ne vegyenek, nehogy valamivel feltűnést okozzak, és bocsánat , hogy élek.
Félre ne értsetek!!!
Minden tiszteletem a Máriáké, az Annáké és a Réka nevű hölgyeké, de ők azok akiknek nincs szükségük az önbizalomra, mert az ő feladatuk az önfeláldozás, az áldozat vállalás.
Minden ember maga építi fel mind a fizikai, mind a szellemi testét, és hogy milyen tulajdonságokat adunk magunknak az attól függ, hogy mi lesz a feladat.
Még a lustaság sem felesleges dolog , hiszen egy éjjeli őrnek nagyon is jól jön.
Szóval az önbizalom nagyon fontos annak aki elindítója a dolgoknak--,de aki csak végrehajtó??
-Így gondolom én!!!
Noa
Kavics22
Az önbizalmad akkor van a helyén, ha bele mersz vágni olyan dolgokba is, amiről mások már régen lemondtak, vagy azt jósolják Neked bölcsen, hogy úgy sem fog sikerülni. Beleadsz mindent, ami tőled telik. Lehet, hogy nem sikerül, de ezt már elfogadod, mert részedről mindent megtettél. Tanultál belőle, majd legközelebb talán máshogy közelíted meg a dolgokat.
A lényeg az, hogy merj belevágni olyanokba is, amik elsőre lehetetlennek látszanak.
Az önbizalom és az önismeret szoros kapcsolatban áll egymással. Amíg nem ismered, nem fogadod el önmagad, addig hadilábon állsz az önbizalommal is.
Az előző hozzászólás kapcsán felvetődött bennem egy kérdés. Mi a helyzet a keresztnevekkel ? Van-e kapcsolata az önbizalomhoz ? Én például kifejezetten utálom a nevemet............. Azt mondják, illik rám. Na, ettől a falra mászok, mert pontosan azt támasztják alá vele, hogy olyan vagyok, mint a nevem, ami már jelentésében is az önbizalom hiányára utal.
Az hogy nem szereted a neved, jelzi, hogy nem akarod, vagy nem tudod azt a feladatot megélni amit a születésed előtt fölvállaltál.
Hogy mi ez a feladat pontosan mutatja a neved jelentése.
Azért ha mások szerint illik rád, akkor csak van benne valami!!
Üdv . Noa
Én mindig szerettem a nevemet, de csak mostanában (40-en túl) értem meg a jelentését, ill. élem meg. Jelentése: Isten kegyelme.
Úgy élem az életem, hogy tudom minden napomon Isten velem van, és segít a nehézségre megoldást találni.
Az önbizalomról csak annyit, hogy aki nem olyan családban nőtt fel, hogy elegendő biztatást kapott, és nem éreztették vele, hogy lehetnek elvárásai, igényei, annak nehéz elhinni magáról, hogy értékes ember, aki joggal bízhat abban, hogy mások szívesen kielégítik az ő igényeit, mert megérdemli. Nem azért mert tett valamit, pusztán a saját személyének köszönhetően.
Az önbizalom hiánya fakadhat olyan megtörtént események miatt (ez lehet akár gyermekkori is) amit nem tudtunk feldolgozni, és ami miatt csökkent értékűnek érezzük magunkat. Én kb 24 évig hordoztam magammal ilyen lelki terhet, ami a családomban tabu témának számított, saját anyám és testvérem sem hozták szóba soha, ezért én azt éreztem, hogy ez olyan dolog amiről nem lehet beszélni, mert akkor az emberek megvetésével találom magam szembe.
Egészen addig nem beszéltem róla senkinek, amíg nem találkoztam egy olyan emberrel, akinek meg tudtam nyílni, akivel minden titkomat meg tudtam osztani. Ezek után már sokkal könnyebb volt másoknak is elmondani. Mindig féltem attól, ha majd a férjem fülébe jut a dolog, már nem fog szeretni.
Az érzés a leírhatatlan megkönnyebbülés. Azóta megváltozott az életem. Az önbizalomhiány eddig meggátolt abban, hogy teljes életet éljek. Mára másképp állok hozzá én is az emberekhez, a sors tálcán kínál nekem lehetőségeket.
Mindenkinek azt javaslom, hogy minél előbb szabaduljon meg lelki terheitől és legyen őszinte mindenkivel. Ez a leg célravezetőbb, ha lelki nyugalmunkat szeretnénk megtalálni.
Anikó
Szia Noa,
Katalin a nevem egész véletlenül :)
Egyrészt igazat adok Neked....mert valóban igyekszem (nem tudatosan és tudatosan is) határozott lenni vagy annak TŰNNI. Ezért simán, egyenes háttal sétálok be szinte bárhová, hogy ne lássák rajtam, hogy félek, ijedt vagyok. Tehát ez a látszat is lehet, nem csak a valóság.
Másrészt viszont hiába Katalin a nevem, az önbizalmam sajnos nincs a magaslatokban és sajnos -egyelőre-, okoz napi szinten megélt gondokat is. Ezen dolgozom persze. De a saját tapasztalatom a témához az, hogy nagyon sok múlik azon, hogy kicsi gyerekként (csecsemőkor és kisgyerekkor) milyen környezetben nevelkedsz. Sajnos nekem itt voltak hiányosságaim, amiket most, a felnőtt korban kell megoldanom és önbizalmat gyűjtenem. Hát mit mondjak? Nem egyszerű dolog :)
Tapasztalatom:
Ha van (Ős)bizalmam - amin hitem alapszik -, akkor önbizalmam alapjait növelhetem, tapasztalásaimmal. Érzem, hogy jó vagyok valamiben, vagy is alapszikegy rossznak tűnő cselekedetben felismerem tévedésem, tehát tudatosan élve ezeket vizsgálva növelem önbizalmam.
Az ősbizalom, a gyermekekben 100%. Vagyis a jó alapokat nem lenne szabad, hogy negatív tapasztalásainkkal kapcsolatos érzelmeink rossz irányba befolyásolják.
Ha tudatosan cselekszel, nem érzelmeidre hallgatva, akkor Tőled függ, mennyire stabil, és növeled, még abban a helyzetben is, amikor mondjuk a béka fenek alá sodornak a dolgok. A legnehezebbnek tűnő történésekben, és tapasztalásokban is látni kell, hogy az nem érintheti önbizalmadat, csupán óvatosságra, odafigyelésre.... ösztönöz. Kezedben tartva életed, alapjában stabil, egyensúlyben játszhatod életdarabod.
Jó játékot ebben létezésedben.
Csernusnak igaza van. Persze a szó pejoratív értelmében. Az önbizalom=jól vagyok magammal. Igazából erről lenne szó. Hiszen ezt mindenki aki itt van érti.
Sokan az önbizalom szót összekötik a naivval, vagy az önelégülttel. Pedig csupán arról van szó Csernus minősítésében, hogy jól vagyok együtt magammal és a környezetemmel. Nekem minden érdemleges és jó ami történik velem és profitálok belőle.
Szóval, aki lelkileg nem kiegyensúlyozott az nem tudja befogadni az életét. Állandó sündisznóállásban van, még ha nem is tud róla. A pszichiáter ezt próbálja vele szembesíteni.
Függőségben van a saját félelmeivel. Pl. a lehetőséget kockázatként látja.
Hát erről van itt szó.
A többit mindenki érti mert azért vagytok itt.
Pusssz!!!!
Ha lenne önbizalmam, asszem nem itt lennék. :-)))
Kriszti