Kavics22

Az az igazi ajándék számodra, amit szíved mélyén Te is annak érzel. A túl értékes ajándékok engem zavarba hoznak, nem tudok hogyan viszonyulni hozzájuk. Önkéntelenül az fordul meg bennem, biztosan elvárják, hogy valami viszonozzam. Ha mással nem, hát határtalan örömmel és boldogsággal. Csak pont ezt nem tudom átélni, mert ez nem megy megrendelésre.
Az apróságok sokkal jobban vonzanak és ha igazán belegondolok, az őszinte, hálás, boldog szavak még inkább. És ezt nem csak úgy mondom ! Már sokszor gondolkodtam ezen és figyeltem önmagam.

Ha másnak örömet okozok a szavaimmal, tetteimmel, az bennem is sokáig nyomot hagy, inspirál, belevisz egy szeretet-hullámba, mert olyan jó érezni a felém áradó energiát. Még a nap is máshogy süt az égen. :)

Sokszor azon kapom magam, ha őszinte, jó szavakat kapok valakitől, akkor sokáig mosolygok, belső harmóniát élek át.
Időnként magam is megajándékozom, gondolom furcsán hangzik, de önmagamtól is szeretek ajándékot kapni, mert biztosan tudom, hogy nem trafálok mellé. :)

ha elvárunk érte valamit. Szerintem nem. Az igazi ajándék sem nem azért születik, hogy elvárjanak érte valamit, sem pedig azért nem hogy kielégítsek vele egy társadalmi kényszert.
Bevallom én nem szeretem ha csak azért kapok valamit, mert most éppen valamilyen nevezetes nap van. Bár én a névnapokat nem is szeretem, mert mit van mit ünnepelni azon, hogy egy párbetűs szóval meg kell magamat jelölnöm. És itt van a "kedvencem" a Valentin nap. Hát ha nekem a kedvesem csak ezen a napon jutna eszembe és igy kellene kifejeznem a hozzátartozásomat, régen baj lenne. Szerintem ezt az amerikai bevásárló központok találták ki, hogy felkorbácsolják a forgalmi számaikat.
Persze én sem tudom és nem is szeretnék azzal lázadni, hogy Karácsonykor egyedül állok a fa alatt. Tulajdonképpen egész évben mást sem csinálok, mint ajándékot gyűjtök. Azaz, ha járok valahol, és látok valamit amiről tudom, hogy egy megajándékozandó örülne neki, akkor bespájzolom és az adott napon előveszem. Így aztán valamennyire sikerül talán a valódi ajándékozás örömét megvalósítani. Kedvesemmel már odáig elment ez a dolog, hogy ha szembe jön egy igazi meglepetés, akkor megveszem és oda is adom. Nem őrzöm, nem raktározom, igaz én is alig várom mit szól hozzá. A Napon, pedig már nincs más feladat, mint egymásnak örülni. Számomra ez lett az átmenet a szeretetből és a társadalmi kényszerből való ajándékozás között. Szomorúnak tartom, hogy ma már sokan ezzel veszik meg a gyerekük "szeretetét", tán inkább függőségét, hogy magamutogatásra használják - ki tud drágábbat, többet, stb ajándékozni.
Hogy szót lehet e ajándékba kapni? Remélem még megélem, hogy nekem egyszer valaki azt ad és én annak is tudom látni. De divat nem hiszem, hogy lesz belőle.

Üdv!
Hédi

Az ajándék fogalma szerintem az, hogy szükség nélkül adjuk, feltétlen szeretetből, ettől eltérve nem az, hanem vásár tárgya valamit valamiért.

Életünk lényeg az adás. Ennek hozadéka, következménye az, hogy többszörösen kapsz.
Ezt én globálisan nézem, tapasztalom, tehát nem személyhez kötötten. Ez a csodás benne, sokáig nem tudtam, ezért elgogadni sem tudtam, mert úgy neveltek, ha kapsz adj, de az ajándékozónak. No ez nem így működik, mert ha igen akkor vásár.

Szükség? tehát ami kell, no ez érdekes, mert hogy kinek mi a szüksége. Ezt helyesen felismerni nem könnyű.

Ti voltatok úgy hogy ajándékot kaptatok úgy. hogy nem volt rá szükséged látszólag. Adni és kapni, ez a szeretet gyakorlatban történésének eredménye kell hogy legyen, szinte tudattalanul (Ne tudja a bal kezed, hogy mit csinál a jobb, ha adsz, írja a biblia). Életforma, hogy adj, mert szeretetet így árasztasz.

Tárgya? Mindíg más, és itt jön be a szükség, a másiké. Ha figyelsz felismered, tudni fogod, hogy mi legyen. Egy mosoly, egy mozdulat, egy pillantás, vagy tárgyak....

A lényeg a másik szükségének felismerése, kielégítése.
És ebből következik, hogy ajándékodért kapsz is. Többszörösen, hiszen Isten felturbózza, mert a másik tükröt mutat. Adni is öröm, kapni is, vagyis összeadva ez már több. Hihetetlen csodálatos és tökéletes ez.

U.I. Kibugyog még belőlem:
Nem is értem, hogy ennek a tökéletes tervezőnek a kilétét hogy lehet nem elismerni legalább.
Minden ok-okozat összefüffés is erre mutat, no de elkanyarodtam, bocsi.

Észrevettétek, hogy valójában az "igazi" ajándékok (szavak főleg, mosolyok, vigaszok) Istentől valók?
Persze a közvetítők emberek.

Én hihetetlen szavakat kaptam így, pedig sokszor az adó észre sem vette, mert pl. egy témáról beszélve Isten becsöngette fejembe, hogy HALLD MEG EZ A TIÉD, ami egy más támájú dolgomhoz kell.

Ilyenkor köszönök, hálát mondok.

No és nem görcsölök, mert csak hinnem-tapasztalnom kell, hogy megkapok mindent.

Ja és van amikor rajtam keresztül működik ez más felé (ezt kitüntetésnek érzem, pláne ha a másik el is mondja)

Szeretettel