Az elindulás csodája
A kezdők és a tudatlanok bátorságával írok ide. Én, aki szinte soha nem hittem semmiben, most önfeledten merülök bele teljes valómmal az ezotéria, a spiritualitás csodáiba. Milyen régóta keresem ezt az utat, nagyon hiányzott, de nem tudtam a létezéséről. A fájdalom mélységét kellett megjárnom, hogy rám találjon. Nagyon friss az élmény, de általa a napoknak üzenete lett, még ha nem is mindig ismerem fel valós tartalmukat. Még az egóm által szemlélem a dolgokat, de már figyelek, keresek, megtapasztalok, az időm végtelen, semmit nem lehet sürgetni.
Majd szép lassan rakodnak egymásra a megtapasztalások, az elolvasott anyagok, könyvek, hozzászólások sokaságából kiválasztódnak azok, melyekre nekem van szükségem.
Erre az oldalra is "véletlenül" találtam rá, pont amikor a legmélyebben voltam. Nagyon jó, hogy itt lehetek, hogy formálhatom önmagam általatok. Közben pedig hallgatom Sanyi ingyenes előadásait, szép sorban egymás után és szinte minden mondatban önmagamra ismerek, néha nem hiszek a fülemnek.
Közben hozzám szegődnek a könyvek is, most éppen Tolle: A most hatalma a gyakorlatban. Lassan haladok, mert az információk nagyon újak. Ízlelgetem őket, örömmel tölt el, ha átjár a felismerés és ezt egyre többször átérzem.
Közben azért még nagyon nagy a káosz bennem, rengeteg a kérdés és olykor előjön a teljes bizonytalanság is. Mindenki volt kezdő és csak csetlett-botlott, de gondolom, mindig volt olyan is, akit követni tudott, aki segítette az úton, aki által kibontakozhatott, mert ha nem így lenne, akkor valószínűleg ez az oldal sem született volna meg.
Hát itt tartok én a legelején, óriási hittel és a tanulni, megtapasztalni vágyás elszántságával.
Jó volt, hogy ezt leírhattam.
Hozzászólások
8 hozzászólásKedves Kavics!
A keresés, felfedezés, kinyílás, megértés megvalósítás öröme sugárzik írásodból.
Mintha a "káosz" is jelen lenne. (Régi magam tükre a Tiéd)
Szóval bátran szívd magadba ezeket és bőven adj időt a letisztulásoknak, időnként csendesedj el, állj le és csak létezzél, élvezd jelen állapotod, mert ekkor érik a gyümölcs.
Határozz meg egy fő célt, és higgy benne, hogy jó utad kacskaringós lehet, de célod utadon tart. Ekkor már biztonságban törsz felé, még ha néha félre is lépsz.
Pl. Az én hitem, hogy mindent megkapok, amire szükségem van csiszolódásomhoz, és kincse vagyok a Teremtőmnek, tehát mivel kértem, hogy markában élhessek, semmi olyan nem történhet életemben, ami nem javamra van.
Azóta nincs félelem, aggódás, csak felfedezés és kísérletezés, Istenre hagyatkozásban.
Iszonyú jó élni így, a csodák világában, és a kapott szeretetet szétszórni, az arra érdemesekre.
Kavics22
Kedves Pajkos !
Bár zárójelbe tetted, mégis ez a mondatod ragadott meg a legjobban - "régi magam tükre a tiéd".
Majd lassan kibontom önmagam, nagyon érdekel, mi van belül. Én sem tudom, csak sejtéseim vannak, az önismeret bölcsőjénél állok. De ebben benne van a jó irányba változás lehetősége is, csak rajtam múlik, a hitemen, a kitartásomon, a türelmemen.
És figyelek, - önmagam és a világot, kettőnk kapcsolatát, kölcsönhatását. Jó így élni..........
"..és a kapott szeretetet szétszórni, az arra érdemesekre." - értem, akkor mi a helyzet azzal aki nem érdemes rá? :)
Egyébként én is sok mindenben magamra ismertem Kavics írásában, kíváncsian várom a folytatását.
Kavics22
Nem muszáj mindenkit szeretni, a szeretet ugyanis az én megközelítésemben nem elhatározás kérdése.
Akit nem tudsz szeretni valamiért, azt ne szeresd, egyszerűen fogadd el olyannak, amilyen. Ugyanakkor vizsgáld meg önmagad, hogy azt a valakit miért nem tudod szeretni, ez egy kiváló lehetőség az önvizsgálatra.
A folytatást önmagam vonatkozásában pedig én is kíváncsian várom, na és a Te utadra is kíváncsi lettem, Kedves Jaguár. :)
A szeretet nem érzelem!!!! Érzések kísérik, mint majdnem mindent.
Feltétlen (mindenki ezt kapja teremtőjétől, tehát csak ezt szórhatja), tehát a mérce szerint végtelen, nem mérhető, van. létező dolog, minden benne van és ezért csodás titok.
Ezt a másik személyétől függetlenül lehet csak szórni, mert akkor az már nem szeretet (vásár. üzlet stb), ha feltételekhez kötöd. Isten, (Jézus) sem volt személyválogató, és vannak emberek, akik szintén (Isten képmására teremtette az embert), tehát TE is.
Az elindulásban a legfontosabb, hogy dönts, a FELTÉTLEN szeretet mellett, mert ez határozza meg eztán miden megnyilvánulásod. Ha tudatosan figyelve erre indulsz el, akkor hihetetle sebességgel növekedsz.
Szeretettel
Kavics22
Azt írod, a szeretet nem érzelem, "csupán" érzések kísérik. Milyen érzések ? Ha a szeretet szeretetet vált ki és ez Téged, vagy mást jó érzéssel tölt el, akkor mi ez, ha nem egy nagyon jó érzés ?!
Hogyan lehet a FELTÉTLEN szeretet mellett DÖNTENI ? Már a fogalmazásban is benne van, hogy döntesz. Nagyon az elején vagyok a dolgoknak, pontosan ezért szeretném kibogozni a feltétlen szeretet megvalósításának gyakorlatát is.
Azt hiszem, hogy idővel a legnagyobb ellenségünket (már akit annak vélünk) is képesek vagyunk elfogadni, vagy megbocsájtani neki. De hogyan lehet elérni a szeretetet ? Ez belülről kell, hogy jöjjön, őszintén és elfogulatlanul. Ha nem így van, akkor önbecsapás az egész, csak a szó marad, de mögötte az érzés teljesen más.
Hogyan tudok már az elindulásnál a szeretet mellett dönteni, hiszen még tele vagyok fájdalommal, kétséggel, bizonytalansággal, szóval "káosz"-szal. Pontosan azt szeretném elérni, hogy a szeretet spontán megnyilvánulás legyen részemről, de ez mostani rálátásommal egy folyamat, ahová elér az ember és nem a kezdet.
Elvezetne valaki a lényeghez oly módon, hogy meg is érintsen, amit leír ?
Köszönöm
Kedves Kavics, a feltétlen szeretet ego-ból nem osztható, érezhető, vagy kiáramoltatható... Az ego mindig csak akkor szeret, ha viszont is kap szeretetet, vagy inkább fordítva, csak akkor és azt képes szeretni, ha valaki a megfelelő figyelemenergiát/szeretetet megadja neki.
Csak az egonak valamilyen szintű meghaladása (a tudatosság torokcsakrától felfelé tartó szintjei) - a másság elfogadása, a saját lelki folyamataidnak megfigyelése és ellenőrzése, a játszmázás túlhaladása, az intuícióra való hagyatkozás után, amikor már képes valaki tartósabban egyesülni a felsőbb ÉN-jével, s rajta keresztül a még magasabb spirituális energiákkal - csak ezután képes valaki a feltétel nélküli szeretet tartós állapotára. Addig is sikerülhet rövid időre emelkedettebb állapotainkban... de nem jellemző.
Úgy is mondhatnám, hogy egy olyan energiaállapot, amikor mindent és mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen, egynek érzed magadat a világgal, nincs benned elégedetlenség, ezért nem foglalkozol folyton önmagaddal és azt keresed, hogyan tudsz másoknak is ebbe az állapotba jutni. Azt érzed, hogy senki nem rövidíthet meg, mert kapcsolatban vagy a szeretet forrásával, ezért bőven áramoltatod mindenkire, feltétel nélkül... Talán a tiszta önzetlen barátsághoz hasonlít kicsit, de több annál.
Lehetne még sok mindent hozzátenni, most ez jött ki hirtelenjében... Az már egy nagyon jó jel, ha keresed ezt az érzést, tudni szeretnél róla, törekszel feléje... és egyben nagyon nehéz is lehet, sok sérülés érhet, ameddig meg nem erősödsz benne. De nincs más út.
Tehát én inkább azt mondom, hogy tudatossági szint kérdése. Lehet döntésnek is nevezni, mert a megértés és elfogadás után valóban van egy pillanat, amikor eldöntöd, hogy közömbös maradsz, vagy nyitott és segítőkész (kifelé áramoltató) valaki iránt. Na most, ha egy valami, vagy valaki is van, aki iránt ezt nem tudjuk megtenni, akkor az még nem a feltétel nélküli szeretet állapota.
Közben visszaolvastam egy kicsit az eddigi hozzászólásokat... Az igazi szeretet valóban nem érzelem, mert az érzelem gondolati, elmés eredetű, tehát csak azt szeretem, akiről úgy gondolom hogy érdemes rá... Az érzés viszont más! Érzésnek nevezhetnénk!
Óriási hibája a pszichológiának is, hogy összemossa a kettőt, és lépten nyomon mindenki ezt teszi. Az érzés mindig testi eredetű, az ingerek által jön létre, de pszichés összetevője is van. A legfőbb különbség, hogy tartósabb, mint az érzelem... Az érzelem gondolati eredetű, és éppoly gyorsan változhat, mint maga a gondolat. DE - a gyakran ismételt gondolatokból előállt gyakori érzelmek szintén érzésekké válnak, tartósá válnak, átmennek közérzetbe. Mint a a szél által (gondolat) egyirányba görgetett hullámok (érzelmek) a víz alatt áramlást váltanak ki (érzések). És itt már nem is lehet őket megkülönböztetni a testi eredetű érzésektől - ez a pszichoszomatikus hatás.
Úgy vélem , valami hasonló lehet a feltétel nélküli szeretet "érzésével" is - ha tudatosan választom a folyamatos kiáramoltatását fűre, fára, gazra, virágra, akkor ez átmegy valamiféle állandó és felemelő energia érzetbe, amikor tudod, hogy kapcsolatban vagy az Önvalóddal...
Szeretettel: hermess
Kavics22
Kedves hermess ! Köszönöm a válaszod, nagyon elgondolkodtatott. Igazából Pajkos válaszában ott akadtam meg, hogy az indulásnál döntsek a szeretet mellett. Ez nekem olyan volt, mintha azt mondták volna, márpedig határozd el, hogy ma sütni fog a nap és nem lesz borús az ég.
Teljesen érhető, hogy az önmegvalósítás egy folyamat, kinél lassabb, kinél gyorsabb léptekkel. De mostani rálátásom szerint ez csakis saját tapasztaláson alapulhat, senki nem tudja megmondani, hogy én hogyan haladjak, mi nekem a legjobb, azt csakis én érezhetem legbelülről, ezért azt is én érezhetem, hogy mikor tudok haladni a feltétlen szeretet felé. Mert ez nem a folyamat eleje, hanem már jócskán benne kell lenni az önmegismerésben, hogy egyáltalán felfogd, ez mit is jelent valójában.
Nagyon sokat segítenek a könyvek, a nyitottság mások felé, önmagad figyelése, az intuíciók előtérbe helyezése, mások tapasztalatai, az előttünk járók tanácsai és még sorolhatnám, de mindez csak akkor fog beépülni, ha saját megtapasztalásod révén jutsz hozzá. Mert az utak itt is, mint minden egyéb helyen, teljesen eltérőek. Lehetnek a nézeteink azonosak, de az már nem, hogyan és milyen módon, ütemben tudunk egyre előrébb és előrébb jutni.
Éppen azért is írtam a legelején, hogy ez egy csoda, ahogy haladsz egyre beljebb és beljebb. Minden nap új és még újabb dolgok várnak Rád, szinte minden percben ráébredsz valami összefüggésre, valami "véletlenre", de ezt csak a saját lépteid ütemében tudod megtenni, mert ha nem így teszel, mások segítő szavai, a könyvek és minden egyéb ráhatás, ami a megvilágosodásodat szolgálná, csak üres mondatok lesznek, nem tudod még átélni, megtapasztalni őket és lehet, hogy a végén oda jutsz, mint az a valaki, aki feltette itt a kérdést, "buta vagyok én, hogy sokszor a kérdéseket sem értem ?". Mert a saját utadat és "haladási sebességedet" nem hagyhatod figyelmen kívül, itt is nagyon fontos a biztos alap, amire aztán egyik tégla rakodik a másik után.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem lehet mindjárt az elején mindenkit magamhoz ölelni és azt mondani, "úgy szeretlek", mert én most a spiritualitás útjára léptem és mától mindenkit szeretnem KELL. Majd ha ez belső késztetéssé, spontán érzelemmé válik, akkor elmondhatom, hogy ide is eljutottam.
Egyébként pedig tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzászólásával hozzásegít a saját megtapasztalásaim útjához.