Már megint
Miért nem tudok következetes lenni? Vagy inkább hűséges.
Mikor elhatároztam, hogy ezzel a pasival már csak baráti beszélgetést folytatok, és tessék, már megint az ágyban kötöttünk ki. Nem értem magam.
Mikor Daniért vagyok oda, akkor miért kellett Árpival ágyba bújni. Mikor évekig csak kínlódtunk most megint csak a helyben járás jön. Mi értelme ennek. Most mit mondjak neki, bocs, de én mást szeretek.
Miért van, hogy ennek a pasinak nem tudok nemet mondani és meddig tart ez?
Danival van esélyem egy normális kapcsolatra, de így?
Majd az égiek eldöntik helyettem, mert én nem tudom.
"Lazulj el és képzeld el, ahogyan ezen a spirális fejlődési úton haladsz és újra meg újra ugyanabba a problémádba ütközöl! Nézd meg, hogy hányadik újra tanulással jutsz el a teljes megismeréséig? "
- SZABÓ GABRIELLA blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
5 hozzászólásNekem ugyan mindegy, hogy Dani vagy Árpi, egyiket sem ismerem, de úgy tűnik, mintha ki akarnád kerülni a döntést!
"Majd az égiek eldöntik helyettem, mert én nem tudom."
Belefáradtál abba, hogy amit józan ésszel döntenél, azt nem tudod megvalósítani, viszont ami elől menekülsz, az meg bejön akkor is, ha ellenállsz neki!
Szerintem azt kellene megvizsgálnod, hogy miért ragaszkodsz a normális kapcsolathoz, annak ideájához? Te nagyon akarod a normális kapcsolatot, de az nem ragaszkodik hozzád annyira, nem jön be ilyen könnyedén az ajtódon, mint ez az ösztöneidre ható buja kapcsolat.
És ugyan miért kellene ellenállnod a kísértésnek, ha az jön is, meg jól is esik? Talán vitatkozik benned a két érzés: Szerelmes legyek, vagy keféljek fűvel-fával?
Nem lehetne összebékíteni, egybehozni a szerelmet és a vad ösztönöket?
Azért van egyszerre két férfi az életedben és nem tudsz dönteni köztük, mert benned belül is elkülönül eme két férfi-kép. Ha a benned levő férfiakról alkotott képeket egyesítenéd, akkor kívül is megtalálnád az egy, mindent kielégítő kapcsolatot!
Tudom, ismerem a helyzetet amiben vagy. Egy evvel ezelott beleszerettem egy ferfiba annak ellenere, hogy egy het eves parkapcsolatban voltam. Nem mertem szakitani a parommal de allandoan talalkoztam a 'masikkal' mert kellett az intenziv szeretet es a testiseg. Olyan volt az egesz mint egy drog. Persze szerelmes is voltam es talan meg most is az vagyok, hiszen barmikor meglatom a 'masikat' kiraz a hideg...
A vegen a 'masik' beleszeretett a legjobb baratnombe es otthagyott. Megertem Ot.
A tanulsag az hogy merjel es legyel oszinte magadhoz, en nem voltam az es a mai napig banom. Vallald fel azt aki vagy es a tobbi megoldodik. Vallad a szexualitasodat es igenyeidet hiszen ez is az elet resze, nemcsak karrier es 'normalis kapcsolat' , ne a tarsadalmi normaknak probalj megfelelni hanem onnmagadat boldogga tenni. Tudd, hogy neked mi a jo. Sajnos ezt nem tanitjak az iskolaban es a szuloktol sem tanuljuk meg. Elvegzunk egyetemeket de szorongunk a kapcsolatokban.. minek? Nem eri meg.
Számomra a normális kapcsolat azt jelenti: szerelem, amihez hozzátartozik a testi a lelki összhang, de jó, ha lehet vele élni, közösen programokat szervezni, vagy csak úgy lenni a hétköznapokban.
Ha egy kapcsolatban, csak a testiség működik akkor az kevés, szóseróla a semminél több, de ha már a szerelem is kihűlt akkor nincs értelme. Az ilyenhez miért is kell ragaszkodni? Miért nem lehet tőle szabadulni? A szeretet még ott van, de ott a másiknál is, sőt ott több van.
De nem szorongok, egyszerűen nem értem magam.
Mindkettőnél ott a lehetőség arra, hogy jó legyen.
hehehe!
szolid k*rvaság. Miért van az, hogy nem tudsz egy embert szeretni igazán?
Miért ne szerethetnék egyszerre többet, hiszen egyben nincs meg a teljesség és magamban sincs meg.
Talán mert túl sok minden kell a teljességhez.
Majd, ha magam már kiteljesedem, akkor tudok igazán szeretni.
Bár szerintem, már most is tudok igazán szeretni.
A feltételnélküli szeretet nem kötödik egy emberhez.