Miért van szükség betegségekre? Egyáltalán, mi az a betegség?
Azt szeretném kérdezni, hogy mi az a betegség. Miért van szükség a betegségre?
Az a válasz nem érdekel, hogy "Ami kint az bent, mert ha az önvaló vagy, nem lehetsz sem a beteg, sem a betegség! A betegség az ego-baja (vagyis az enyém, míg el nem érem a tisztaságot), akkor nem is létezik..."
Értem én, hogy ha belül hazudok magamnak, vagy elakad valami, akkor az kívül is megjelenik... és fordítva.
Rengeteg olyan embert ismerek, aki végelgyengülésben halt meg és egyáltalán nem volt tiszta.
És fordítva: miért halnak meg az ún. szentek komoly betegségekben? Chinmoy=szívroham, Papaji=krónikus légzőszervi probléma, Ramana=valami tályog miatt, Buddha mérgezés...,stb.
Rendellenes működés egyáltalán a betegség?
Vagy ez is csak nézőpont kérdése?
"Megszületik egy félkarú gyermek. Azt mondják fogyatékos, tehát nem egész.
Pedig ő így egész nem? Csak azért hívjuk annak, mert nem olyan, mint az átlag? Ezzel megbélyegezve egy életre..."
Nem lehet, hogy a betegség is az egészség része, mint a halál és az élet körforgása, szükséges következménye? Illúzió?
Bocsássatok meg, ha egyértelmű dolgot kérdeztem. Én itt megakadtam. Félek a betegségtől és elegem van ebből az érzésből. Tudatosítanom kellene. Legyek egy meditációban beteg? Hogy találjak erre a kérdésre igaz választ? Remélem tudtok segíteni.
Köszönöm mindenkinek!
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
21 hozzászólásVagy esetleg ennek az életemnek a betegségei nem biztos, hogy ennek a tudatállapotnak az eredményei, hanem egy előző élet karmái?
Kedves Aamate!
jól látod, vannak betegségek, amiket előző életeinkből hurcolunk magunkkal, és vannak, amik most, a jelen életben alakultak ki...
szeretettel:Bochecha
Őszintén ezt a karma dolgot sem értem. Miért bűnhődjek azért, amit egy másik életben tettem? Tudatos alázattal tudnék bocsánatot kérni, vezekelni, bűnhődni, ha tudnám ki és mi ellen vétettem. Miért felejtem el a vétkeimet, hibáimat? A fiamat sem holnap büntetem a tegnap hibáiért! S legfőképp nem úgy, hogy ő találja ki, miért is kapta. (Amúgy sem bántanám soha. Inkább elmagyarázom, mit kellene talán másképp gondolni, majd tenni.)
Más: Isten megbocsát...mondják...
Mert haragszik?
Isten szerintem nem egy olyan minőség, ami haraggal tartja félelemben az elmét.
kedves Aamate!
olyan érzésem van, hogy hárítod a felelősséget... :)
miért bűnhődj azért, amit egy másik életedben TE tettél?! nem arról van szó, hogy valaki más tetteiért kellene 'bűnhődnöd', és nem is biztos, hogy szerencsés szóhasználat a 'bűnhődés'.
szerintem a karma lényege az, hogy megismerjük, megtapasztaljuk az érem mindkét oldalát, és hogy a hibáinkból tanulva egyre 'jobbá' váljunk.
ha megbünteted a fiadat ma, lehet, hogy holnap is tart a büntetése, nem?!
Bochecha
Kedves Bochecha!
Igazad van, van hárítás szaga a dolognak. Nem tudom azonosítani magam egy múltbéli életem személyiségével. Talán a mostani sem Én vagyok, csak egy személyiség. Tudom, hogy igazából sem jobb, sem bal oldala nincs egy éremnek. Hisz érem sincs. Ez csak illúzió. Engem az gondolkodtatott el, miért kapok ma pofont egy olyan dologért, amire nem emlékszem. Ha emlékeznék :
"Tudatos alázattal tudnék bocsánatot kérni, vezekelni, bűnhődni, ha tudnám ki és mi ellen vétettem."
Nem hárítanék, nem védekeznék.
Befogadnám, megélném, s ha kell talán bele is halnék.
Azt hiszem volt egy életem, amiben sokat ártottam a nőknek közvetett módon. Ma, aki csak fölöttem lehet egy szituációban, legyen az fogorvos, főnök, valamilyen úton-módon (maga sem tudja miért) visszaadja a "kölcsönt". Amióta ezt felismertem, más a fogorvosi szék, s más a munkahelyem, az életem. Szóval nem hárítok. Megyek és tudatosítom. De az ITT ÉS MOST - OTT ÉS AKKOR sokkal emberségesebb lenne. Vagy tudatossággal születni, hogy tudjam.
Az utolsó mondatod igazán a mélységemig eljutott, nagyon köszönöm!
kedves Aamate!
örülök, hogy 'átment' a mondandóm. :)
biztos vagy, hogy azonosítani kellene Magadat a múltbeli szerepeiddel?! vagy a mostanival?! mi van, ha egyik sem Te vagy?! mi van, ha egy ezeknél a szerepeknél sokkal HATALMASABB ÉS TISZTÁBB vagy?!
Ha tudod, hogy az érem illúzió, akkor nézd meg ennek fényében, hogy mi a helyzet a szerepekkel... :)
"miért kapok ma pofont egy olyan dologért, amire nem emlékszem" - mi van, ha annyira sok előző élet karmáját hurcoljuk, hogy nem bírnánk elviselni a 'mindentudás' terhét?!
mi van, ha elég az, hogy ELFOGADJUK azt, hogy amit most kapunk, az az előző életek okozata? kell ehhez tudni, hogy x életben y évben z dolgot tettem Valakivel, amiért a mostaniban azt kapom, hogy pl a 'felettem állók' úgy bánnak velem, ahogy?!
a lényeg szerintem az, hogy ha ártasz Valakinek, azt visszakapod. én igyekszem ezt nem büntetésként felfogni, hanem azt meglátni, hogy megvan ebben a tanító szándék, az egésznek a célja, hogy a hibáimból tanulva- és azokért felelősséget vállalva- egyre kevesebbet ártsak Másoknak, ezáltal egyre 'jobbá' válva...
Szerintem vannak esetek, amikor a bocsánatkérés kevés, meg kell tapasztalnunk dolgokat ahhoz, hogy tisztán lássuk, hogy milyen fájdalmat okoztunk Másoknak. Hogy többször ne kövessük el...
Például ha azt mondod valakinek, hogy ugyan, rakja már rá a tenyerét a kályhára, Ő megteszi, mert fogalma sincs róla, hogy milyen érzés, utána hiába kérsz bocsánatot... lehet, hogy utána Neked is rá kell raknod a tenyeredet a kályhára (lehet, hogy mindkettőt :) ), hogy érezd, hogy milyen az, és hogy tudd, hogy mit tettél a másikkal.
Kicsit sántít a példa, de nem jutott jobb az eszembe, remélem, átmegy ismét, amit mondani szeretnék. :)
szeretettel: Bochecha
Kedves Bochecha!
Köszönöm újabb válaszodat.
Értem, és átjön, amit mondasz.
Azt hiszem azonosítanom kell magamat ezekkel a szerepekkel, mert akkor és most ez voltam,vagyok. Vállalnom kell!!! Ha folyton azzal a HATALMAS ÉS TISZTÁVAL próbálnék egy lenni, miközben még nem vagyok az...hazudnék magamnak.
A múlt terhei valóban óriási nyomást gyakorolnának egy emberi elmére...talán jobb is a bizonyos fokú tudatlanság. Egy idejig.
A büntetést én nem konvertálom át pozitívummá, tanítássá, mert akkor megtagadnám annak büntetés mivoltát. A büntetés tanítása a büntetés.
Ez is azt láttatja, hogy az emberek a kályhára tett kéz esetében nem arra gondolnak, hogy milyen forró és borzalmas, hanem,hogy: ez engem megtanít nem rátetetni másokkal. S már oda is van az igazság.
Bocsáss meg kérlek, nem akarok mindenre gyökeresen mást mondani, mint te. Egyszerűen másképp látom.
(Olyan érzésem van egy ideje, hogy ez az egész előző élet, karma csak addig létezik, míg van félelem. )
Azért mondom ezt suttogva, mert igazán nagy bölcsek emlegetik az előző élet problematikáját.
Velük pedig nem vitatkozhatok, hisz boldogságom múlandó, az övéké örök.
Mégis úgy érzem: nem tartozom senkinek és nekem sem tartozik senki. Most az a feladatom, hogy ezeket a dolgokat rossznak, jónak éljem meg. Nem másnak, hanem annak, ami. Az univerzum emebereken, tárgyakon keresztül juttatja el hozzám üzenetét. Nem bűnösök és áldozatok, hanem végrehajtók. Ezek megértéséhez, tudatosításához pedig tiszta tudatra lenne szükség.
Hibám, hogy mindere magyarázatot keresek. Fájdalomra, betegségre, harcra, stb. Pedig csak el kellene fogadnom mindent úgy, ahogy jön.
Van Sanyi meditációs kártyái között két olyan lap, ami nem jelent meg forgalomban. Az egyiken nincs semmi vagyis a semmi van :))). A másikon az volt: "Érezd szarul magad!"
Iszonyatosan jó mindkettő!!!
Minden rosszat és jót kívánok. Csenddel. Máté
Kedves Máté!
Jó Veled eszmét cserélni, arra inspirálsz, h megfogalmazzak, kimondjak dolgokat, amik eddig 'csak úgy' ott voltak. :)
És mi van akkor, ha a szerepeink olyanok, mint a ruháink (nem a hupilila kabátom vagyok!!!! :) ), folyton cserélgetjük őket, de ami alatta van, azt akkor is ott van, ha a 'ruha' eltakarja, esetleg más formában mutatja?!
Annyira ragaszkodsz ehhez a 'bűntetés' - címkéhez... Észrevetted? :)
Mi van, ha nincs 'bűntetés', és 'jutalom', hanem csak 'negatív' és 'pozitív' tapasztalat van? Azért, hogy megtanuljunk különbséget tenni 'jó' és 'rossz' között?!
Kályha:és mi van akkor, ha valaki arra gondol, hogy mennyire borzalmas rátenni a kezedet a forró kályhára, mert éget, és mivel már tudod, hogy milyen érzés, nem fogod senkinek ezt a fajta fájdalmat okozni?!
( egy kihúzva a listáról... :) )
Ne kérj bocsánatot, semmi szükség rá. Én élvezem, hogy totálisan máshogy gondolunk dolgokat, és mégis valahogy ezáltal mindketten közelebb kerülünk a saját 'igazságunkhoz'. Legalábbis részemről ez történik. :)
Na, ebben egyetértünk, szerintem is addig van karma, amíg félelem van. Ha 'felébredsz', állítólag eltűnik. Ezt nem tudom biztosan, mert még fátylakon át látok, de ha sikerült a felébredés, visszatérhetünk a témára. :)
Biztos, h hiba, hogy mindenre magyarázatot keresel?! azt gondolom, hogy ez egy bizonyos szintig mindenképpen előre viszi az embert, csak el kell tudni engedni, amikor eljött az ideje. :)
De a magyarázat-keresés, majd elfogadás kombináció még szimpatikusabb...
A kártyákról: elég 'ütősek', köszönöm, hogy ezeket megosztottad. :)
Mit is kívánhatnék egy ilyen jókívánságra reagálva?! További jó keresést és elfogadást?! :)
szeretettel: Zsani
Kedves Zsani!
Nincs jó, nincs rossz, nincs fátyol…az önvalónak. Csak nekünk, tudatlanoknak.
Szükségünk van rá. Igazad van.
Én is búcsúzni akartam már, érzem: kezd kimerülni ez a beszélgetés.
Örülök, hogy segíthettem. Kicsit közhelyes ugyan, de én is azt akartam írni: hozzásegítettél a válaszaimhoz. Köszönöm a segítséged.
Ha végigolvasod újra, én is azt mondom, amit te. Te is azt mondod, amit én.
Csak mosolygok itt magamban...egyik oldalon kérdeztem, a másikon már válaszoltam is rajtad keresztül...magamnak. Ott elutasítottam, itt már elfogadtam. Azt hiszem Isten is valahogy ezt akarná. Tapasztalatokon keresztül megismerni végtelenségét.
Ha megérkezünk, nem hiszem, hogy szükségünk lenne „a visszatéréshez ehhez a témához”.
Tudatos utat kívánok, szeretettel.
Máté
Kedves Máté!
Amíg egy nyelvet használunk kommunikáció céljából, addig kellenek a szavak is. :)
Jó, rossz, fátyol= szavak, amik arra hivatottak, hogy elvont dolgokat fejezzek ki velük. De azért idézőjelbe tettem őket, mert tisztában vagyok vele, hogy azzal talán egy hangyabokányit közelebb vagyok ahhoz, amit valójában ki akartam fejezni. Magyarán ahhoz, hogy nincs jó, nincs rossz, nincs fátyol sem, mert illúzió mindegyik. :)
köszönöm ezt a mondatot, 'betalált' : "Tapasztalatokon keresztül megismerni végtelenségét." :)))
Neked is hasonlókat,
Namaste: Zsani
A fogyatékossággal kezdem. Ez az átlagtól való eltérést jelenti, tehát valamiképp mindenki az, mert ugye átlag sincs. Sajnos a mai emberek zöme nem tud ezzel mit kezdeni, és bizony kirekeszt, megbélyegez értékes embereket. Ráadásul tapasztaom, hogy a "fogyatékosok" a gazdagabbak, mert a kegyelemből többet kapnak. és sokkal toleránsabbak, tehetségesebbek, ügyesebbek, stb.
Betegség. Állapotaink vannak, azok egyik formája. Minden állapotunkban vannak feladataink. A betegség sok kellemetlenséggel járhat, ami egész egységünket "terheli", ill. ösztönzi a változtatásra. Vagyis félni tőle nincs értelme, hiszen kincseket rejt, és hogy kinek mit, az titok, menet közben derül ki. Eredete ezerféle lehet, mindenkinek más-más. Az biztos közös, hogy a tökéletes egyensúly megbomlását, Istentől való távolodást, vagy megrekedtséget jelez.
Kívülállóként és benne, érzelmeink miatt nehezen sőt fájdalommal érzünk, még ha tudjuk is értelmét. Ez olyan, mint amikor érzed másik örömét. Vagyis a másik oldal, és ugye Te is tudod, mindennek két oldala van.
Ja és környezetedet is növelhetii-fejlesztheti ezen érzelmek miatt.
Sajna de ilyen a világ, meg van írva benne a szenvedés.
Szeretettel írtam gondolataim, és bátorításul!
Köszönöm.
Szerintem a betegséget elöször is,fogyatékosságá kell minősiteni.A fogyatékosságot egy életre el kell fogadni.Nem kell mindenáron küzdeni a betegség ellen,nem kell az életed árán megszabadulnod a betegségtől.Mit érsz vele,ha az egész életed egyáltalán nem éled,folyton folyvást küzdesz betegséged ellen.
Sokkal könnyebb elfogadnod a betegséget,továbblépni úgy ,hogy tudatosítod ezzel már eggyütt kell élned.Ugy felkészülni a további életedre,hogy fogyatékosságod minnél kevesebb gondot okozzon életed során.És ha már egy idő után részeddé válik ez a fajta élet,észre sem fogod venni fogyatékosságod,és a végén még örülni fogsz,hogy .........ez a fogyatékosságod mennyi kellemetlenségtől megment,amit egészségesen nem lehetséges.Jobban figyelsz magadra........ez az ezotéria lényege.
Egy idő után azt fogod észrevenni,hogy fogyatékosságoddal jobban tudsz élni mint a körülötted lévő emberek.Érezni fogod,hogy nem TE vagy a Béna,elmebajos,kezetlen,lábatlan.....hanem a körülötted lévő egészséges emberek.Mennyi egészséges embernek rosszabb az életminősége mint neked.
Ezen én sikeresen átvergődtem és nekem ez bevált.
Végezetül egy Tao mondás:
Megkérdeztek egy Tao-istát.........mi a hosszú élet titka.
A válasza......................................a betegség.
Meglepő nem?Csak számunkra érthetetlen.
Az öreg úgy gondolta.....ha egészséges vagy,szarsz magadra figyelni és tuti,hogy ez által megbetegszel előbb vagy utóbb.De ha beteg vagy,rá vagy kényszerülve,hogy állandóan figyeld magad,és teszel valamit az egészséges életedért.
SZERINTEM INKÁBB HÁLÁSNAK KELL LENNI A SORSNAK,HOGY FIGYELMEZTET AZ ÉLETRE.
Amit egészségesen észre sem veszel,csak amikor már meg kell halni.
Kedves Skorpió!
Hát egész életünkre nem fogadnám el sem a betegséget, sem a fogyatékosságot, mert:
1. Ezzel tagadnám hogy fejlődöm, változom.
2. Tagadnám a csodák és a "kérjetek és negadatik"lehetőségét
3. Bebebtonoznám állapotom, ami ellentmond életem céljának
4. ez ellentmond annak, hogy lépegetek előre.
A görcsösséget én sem tartom jónak, adott pillanat ELSŐ LÉPÉSE az elfogadás, DE nem állok meg, keresem az okot, a célt (mit akar ezzel a Teremtőm), és a gyógyulás útját.
FOLYAMAT az egész, hiszen Isten saját képmására teremtett, tehát tökéletesre. Ha ez számomra az épséget, egészséget jelenti, akkor lépek, ha nem akkor maradok beteg, nyomorék.
Én ezzel a két esettel találkozom nap mint nap.
Vagyis Te döntesz, én biztos a leírtak szerint a folyamatot élem.
Szeretettel
Egyrészt, az úgynevezett szentek valóban nem mind szentek, ahogyan ezt Te is érzed és sejteted a kérdésedben!
Másrészt, lehet valaki szent és mégis hat rá, a korábban elkövetett hibáinak visszahatása. A megvilágosodásnak különböző fokozatai vannak, azokon a szentség egy viszonylag alacsony fokozatnak számíthat - szerintem.
Megvilágosodni annyi tesz, mint felismerni a dolgok lényegét. Vagyis felismerni, hogy ki vagyok én, és mi a világ, mi a kapcsolatunk?!
De ez még nem feltétlenül hozza magával a teljes tisztaságot, habár elég nagy fokú tisztaság kell már egy ilyen felismeréshez is!
Vagyis akik szentek, megvilágosodottak lettek, azoknak még bőven lehetnek szennyeződéseik, korábbi tévedéseik, tartozásaik, karmikus visszahatásaik, amelyeket rendezniük kell.
Ami számunkra nehezen emészthető, hogy egy megvilágosodottól azt várjuk, legyen mindenben tökéletes, és ezek mégis betegek, a testükkel nem foglalkoznak.
Pedig nincs ebben semmi hiba: Aki felismerte, hogy ki is Ő valójában, azt már sokszor egyáltalán nem érdekli ez az álomvilág, nem akarja meggyógyítani a testét vagy tanulni a korábbi tévedéseiből, így feloldva a karmikus visszahatásokat.
Neki elég az is, hogy megszabadult a tudatát elhomályosító illúziótól, de hogy abban az illúzió világban (álomban) mit nem rendezett még, az már cseppet sem érdekli!
Olyan ez, mint amikor felébredsz álmodból, ott félbehagytál egy cselekvést, de nem fekszel vissza, hogy újra álmodj és befejezd azt,hanem akár még örülsz is, hogy végre felébredtél abból a kuszaságból!
Szerintem a legtöbb felébredett / megvilágosodott ilyen, ezért látjuk a hibáikat (a mi mértékünkkel mérve), Ők pedig teljességgel elfogadják magukat és másokat hibáikkal együtt.
Mondhatni, a felébredésüket nem a tökéletessé válásuk jelzi, hanem a végtelen elfogadásuk!
Lényegében aamate-nak is ezt akartam üzenni, a hozzászólásait olvasva: Ne erőltesd a megértést, de el se utasítsd azt! Nyugodtan elemezd, értsd meg a múltad, az okokat, a lényeg, hogy fogadd be mindazt, ami rád vár!
Ha nem akarod bonyolítani, akkor ne tekintsd se büntetésnek, se tanításnak, se karmának a dolgokat, hanem csak fogadd be, legyél rájuk mérhetetlenül érzékeny!
Ami így részeddé válik, arról úgyis fogod tudni, hogy mi az, és honnan fakad!
Köszi Sanyi! Értem. Köszönöm.
Máté
Hallo aamate,
talán segitségedre lessz ha tudsz valamit a sejtintelligenziárol. Az emberi lénynek modjában áll összekapcsolni a sejtintelligenciát a kézben tartott gyogyszer gyogyito hatásával. ugyenekkor ezen alapszik a kinezologia és bizonyos szempontbol a homeopátia is. A sejtintelligenzia mindkét esetben aktiválodik, hogy változásokat inditson be a test kémiai folyamataiban, vagy hogy megadjon neked bizonyos válaszokat és üzeneteket, melyeket csak töle kaphatsz meg. Olvasd el Kryon üzeneteit, nagyon érdekes tanulmány és választ kapsz mindenre. Miért is van betegség?? kérdezed bármilyen furcsán is hangzik Te saját magad tervezted meg leszületésedet erre a Föld nevü bolygóra, minden betegséggel és csalodással eggyütt, söt a szüleidet is Te választottad ki. nincsennek véletlenek!! nem minden az aminek látszik. külömben fel is tudod oldani a karmádat, ilyen még nem volt soha. A régi energia elhadja a földet, és az uj energiával változások is születnek, persze tudni kell élni velük. èpp most volt magyarországon szeptember 12-13-án egy Kryon közvetités, sajnos elfoglaltságom miatt, én nemtudtam résztvenni rajta.
De eltudod olvasni Kryon.hu
ha segitettem, szivesen.
Hallo,
Nagyon érdekes amit irtál, lehet érezni belölle, TE-már a felemelkedés utján jársz. Jó tanács elolvasni Kryon tanitásait, ÈN már mind a 11 kötetet elolvastam, és teljesen megváltozott az életem, mostmár tudom mi miért történik!! Söt megtanultam tisztelni és szeretni azokat is akiket azelött ki nem állhattam. Amikor megtanuljuk, hogy megbocsássunk, azoknak akik nekünk fájdalmat okoztak, könyebb lessz minden körülöttünk. Befelé kell hallgatózni ahhoz, hogy megértsük mi van körülöttünk.
Ennyi felemelkedettet egy kupacban! Szinte fénylik az oldal! Ez biztos nem véletlen, hogy pont most jöttetek ide, mert véletlenek azok nincsenek! ugye tudjátok?
Talán a sejtintelligenziank novekedet meg, mert ezt is megterveztük a leszuletésünk előt, ahogyan a szüleinket is mi választtottuk! Kryon erről is ír, csak olvassátok el!
De ne féjj Máté, ha szeretettel és megbocsájtással fórdúlsz a szülejid felé, akkor el tudod engedni a karmádat, és talán az én helyesírásom is megjavúl!
Bocsi, nem bírtam ki! : ))
Mayácska új színfoltja kis közösségünknek. Köszöntünk Téged!
Az az igazság, hogy általános iskolában tanítom a magyar nyelvtant.
Van egy ún. elv mégpedig a kiejtés elve.
Ezt nagyjából úgy szoktuk magyarázni a gyerekeknek, hogy: Ahogy ejtjük, úgy írjuk.
Lehet, hogy Mayácska még nem hallott a másik 3 ALAPELVRŐL és mindent elhisz, amit hall?
Egy kis nyelvtan - Szóelemzés elve: (Másképp ejtem, mint ahogy leírom.)
Hagyomány elve: (Régies családnevek írásmódja megmarad...stb.)
Egyszerűsítés elve: (toll+val nem egyenlő tolllal, hanem tollal)
És még sorolhatnám...
:)
Ha szeretettel és megbocsátássa "fórdúlok" a szüleim felé, őket biztosan el tudom engedni, de a karmám azért nem ennyi.
Ott van még a cigaretta, az ízek szeretete, stb., stb., stb.
Bocsi, de ez sem volt kihagyható.
A betegség mögött egy meg nem oldott feladat van.Az asztrológia analógiás tudomány.A Nap a szív, gerinc jelölője.Ha mondjuk valakinek egy Nap-Szaurnusz kvdrátja van dolgozhat sokat nagyon keményen, de, lehet koszorúér meszesedése is, ha helytelen az életmódja.A fizikai test csak akkor lesz beteg, ha a szellemi, lelki feladatokban elakad valaki.