Mikor először találkozott a férfival, nem volt benne elvárás, megbeszélték, hogy találkoznak munka ügyben.
Bemutatkozás után a férfi kissé kiesett a szerepéből és magáról kezdett el beszélni, majd rátért
a munkával kapcsolatos témára.
A nő figyelt, először a férfi külsejét a ruháját, majd azt, amit mond és a gesztusait.
A férfiban volt valami természetes kedvesség ami szimpatikussá tette. Határozott, vehemens stílusa mögül, átjött kisfiús lénye. Ahogy a nő végignézett a férfin, az inge kissé vasalatlan, a nadrágja hosszú, a haja kócos, nem az a skatulyából kilépett figura. A nőnek már majdnem kicsúszott a száján,- szívesen felvarrom a nadrágod – de nem akarta megbántani a férfit. A férfi a negyvenes évei végén járt, de fiatalosabb volt a koránál.
Eltelt egy hét, hogy nem találkoztak, majd a következő héten szinte mindennap együtt töltöttek pár órát. A nőnek egyre inkább megtetszett a férfi, úgy fogalmazta meg, van benne valami kellemes vidékiesség, a férfi jó értelemben vett egyszerűsége tetszett neki.
Minden nap egy kicsit többet tudott meg a férfiról, ami még vonzóbbá tette, persze látta azt is ami nem tetszett, de úgy gondolta, ezeket a dolgokat kellene megtanulnia elfogadni az emberekben.
Ahogy teltek a napok a nő egyszer csak azt vette észre, hogy egyre jobban kedveli a férfi társaságát, úgy érezte nyitva a szíve a férfi felé. Tudta, hogy a férfi független, bár azt vette ki a szavaiból, hogy van barátnője.
Elmúlt egy hét, jött a hétvége és csak kedden találkoznak újra. A nőnek már szombaton hiányérzete volt, érezte ez számára több mint munkakapcsolat, nő tudta tetszik a férfinak, sőt érzékelte a szeretetet amit a férfi küldött felé. De óvatos volt, úgy gondolta kivárja a férfi közeledését és nem akarta siettetni.
Most a türelmet kellett tanulnia.