Miért hagytak el?
Ha hagytak már el párkapcsolatban, akkor tudod, mennyire rosszul esik! Egy ilyen változás gyakran váratlanul ér, máskor számítunk rá, de soha sem kellemes!
Vajon melyek a leggyakoribb okok, amiért elhagynak minket? Mi az, amire érdemes lenne jobban odafigyelnünk?
Kérlek, írd meg, hogy Veled miért szakított a párod, miért hagytak faképnél?!
Tapasztaltam, hogy a párkapcsolatok alapja a LELKEK egymásba kapcsolódása.
A többi dolog (szellemi, testi, és egyéb) ehhez igazítható, és szükséges is.
Pár kapcsolat, tehát mindkét fél feladata lenne. No azt vettem észre, hogy a másik széles ok-skála ebben van, vagyis mennyire felei párjai társai egymásnak a felek a kivitelezésben.
Részletezeni életemben ezt nem szeretném, mert csak két ember ügye, ha nem sikerül. Szerintem az álatalam leírtak segíthenek, és ez a célom. Ennek fényében társunkkal feltérképezhetjük tévesztéseinket, és dönthetünk a továbbiakaról, egymást tisztelve, szeretve-ha nem is szerelemmel . Ítélkezni, teregetni nem tartom szökségesnek.
A leggyakoribb ok szerintem: A saját magunk elfogadásának és szeretetének hiányából fakad.
Nem utolsó sorban pedig az ön ismeret hiánya.
Van egy kedves kis történet a szerelmes Lancelot lovagról.
A lovag társai csodálkozva tették fel a kérdést, hogy neki, a leghíresebb harcosnak miért nincsenek szerelmi ügyei?
Ő ezt válaszolta: ,,Ó ti balgák! Nem tudjátok, hogy a szerelem csak addig él,míg ki nem teljesedik.
Az ölelés öli meg a szerelmet. Én a halálomig akarok szeretni"
Noa
Mikor megszűnik, vagy csöndesedik a szerelem önként és adakozóan átáramló energiája (amelyben ha csak testi vonzalom van, és hiányzik a lelki kapocs), akkor jön a próba, hogy tud-e maga is önelégséges állapotba kerülni egyik, vagy másik "fél", s mennyire képes felnőni ahhoz, hogy a társát is segítse ebben.
Ha nem képes rá valaki, akkor vagy beletörődik a "rossz" kapcsolatba (mert rendszerint a másik is csak egy "fél"), vagy dobbant, és megpróbálja egy új kapcsolatban "visszaszerezni" a szerelem csodás, de múlandó érzését. Ezt teszik a szinglik, akik kapcsolatról kapcsolatra röpködnek e nektár után, de a kaptártól már visszariadnak...
Szerintem minden kapcsolat addig tart, amíg az egymás iránti figyelem meg nem szűnik benne. De jó lenne, ha addig tartana, amíg a kölcsönös tanulási lehetőség még fennáll...
Valaki hamarabb kiugrik önzésből, valaki meg nem veszi észre, hogy lejárt a mandátuma...:)
" A legszebb csók , az el nem csattant csók . " A tett helyetti ábrándozás prózaivá teszi a tényleges megcselekvést , mert a túlszínezett álmokkal a legragyogóbb valóság sem versenyezhet . A művileg feltupírozott valóság , mint kábítószer : függővé tesz . Ráadásul az elképzelés mindig csak vágyirányú metszet . Sosem lehet teljes . Egyrészt a tapasztalathiánytól felszínesen működő képzelet miatt , másrészt a teljes valóságban mindig jelenlevő , csúfnak értékelt dolgok automatikus kiküszöbölése miatt . Üdvözlettel : felacso
Miért hagytak el? Egyikben valaki másért: fiatal voltam, mondhatni első szerelem. Ennek az okát, meg úgy az egész kapcsolaunkat, ami heti 1-2szeri talit jelentett, már homály fedi, ami mondjuk néha jól jönne.. pl a szakításunkra sem nagyon emlékszem, mert hogy mit mondott nekem a drága, arra mondatára egyáltalán nem emlékszem. kár! mert néha segítene elfogadni azt azt, ha újra élhetném azt a kapcsolatot, de más utat kell keresnem az oldáshoz. :)
Másik körben, meg az exért... na meg ugye a pénzért, mert a """kedves hölgy"" elvárta, hogy ajándékokkal halmozzam el(május kosár, óra, mindent én fizessek, stb...) és közbe jött a sírás, h többet kellene együtt lennünk, nem volt autóm és a ""kedves hölgynek""" minden baja volt, hogy ha vonatra kellett ülni... :) De itt a legnagyobb tükröt az jelentette, hogy még mindig szerette az exét és ezt volt hivatott nekem megmuatani a történések sorozata..ami mit nem mondjak, igaz volt... Szegényke, szerintem még mindig "álomvilágban" ringatja magát! :)
Ez volt, igyekeztem elkrülni az önsajnáltatást, ha nem sikerült, akkor jelezzétek. :) A probléma elhárításán dolgozom. :)
Persze, hogy mindegyik kapcsolat tanít, mégha 1 hónap is volt vagy 4 év...
Szerintem ezzel a témával is az a baj, hogy hamar rövidre lehet zárni pár ezoterikus meglátással, mondattal... Persze, ha valaki ténylegesen leírja, h mi volt, akkor mi lesz a vége? jah, h ezt és ezt kellett tanulnom belőle vagy más mondja rá.... szóval, szerintem hagyni kellene témákat végigvezetni és engedni az egót kibontakozni, mert akkor a másik sem szűrheti le belőle az infókat. A Spirituális nők párválasztási szokásaikos témát is azt hittem, hogy az első 5-6-7 komment lezárja, mert jöttek a közhelyek.. mert sajna pár mondat, szerintem azzá avanzsálódott..... :)
Miért is szakított ? Visszafelé menve :
1 . Sportosabb (jobb állóképességű ) pasihoz szokott .
2 . Nem bírta feldolgozni azt a tényt , hogy a Húgába plátóian szerelmes voltam valaha .
3 . Ráérzett , hogy a szex Vele Nekem kényszerré vált az idők folyamán .
4 . b felvonás Nem akarta az Ő problémás életével terhelni az Enyémet . Igazi ok nem derült ki .
4 . a felvonás Indoklás nélkül eltűnt , vagy csak Én nem emlékszem arra , amit mondott .
5 . Halálba menekült a kapcsolatunkból . Indoklást feleslegesnek éreztem volna .
Sohase kellemes ? Még a visszavonhatatlanhoz is hozzá lehet szokni . A rutin hamar kialakul .
Ilyenkor derül ki ,hogy igazán szerettem - e , vagy csak kellett , mert ha igen , akkor jó szívvel tudom fogadni , hogy legalább Neki így jobb , vagy jobb lesz , de mindenképpen vígasztal , hogy túlélte a Velem való kapcsolatát . Üdvözlettel : felacso
Szerintem az alábbi okokból hagyunk el valakit, vagy hagynak el minket:
1. Nem vagyunk önmagunk. Egy "bólogató délibábhoz" nem lehet kapcsolódni, és nem is igazán vonzó.
(Miattam)
2. Önmagunk vagyunk, ezáltal hitelesek vagyunk, jól érezzük magunkat a bőrünkben, a másik nem az, így kisebbségi komplexusai lesznek.
(Miatta)
3. Lejárt az időnk egymással.
(No comment)
4. Rátaláltunk egymásra a lélekpárunkkal.
És az első két oknak annyi varriációja létezik az események szintjén, ahány párkapcsolat. (Megcsalt, csak a pénzem kell neki, nem szeret, nem figyel rám, kihasznál stb.......)
Igen, szempont, amit írsz, csak szerintem a téma címe nem arra vonatkozik, h általánosságban miért hagyják el az embert, hanem, hogy Téged miért hagytak el... Mostani tudásom szerint én is ki tudnám elemezni és pár szóval, mondattal leírni a szerintemi okokat, de asszem itt a sztorin volna a hangsúly. :) Szerintem!!! :)
Oké, Péter, jogos a két pont!
Azért nem írtam konkrét példát, mert igazából nem tudok. Tudom hülyén hangzik, de a szó szoros értelmében még eddig nem hagyott el senki. Olyan volt, hogy vége volt, egy-egy rövidebb kapcsolatomnak, de azoknak úgy lett vége, hogy akár folytatódhatott volna is tovább, még valameddig csak egyszerűen egyszer csak nem kerestük többé egymást.
Ezeknél a kapcsolatoknál egyébként soha nem vállaltam teljesen magamat, egyébként meg tudtam, éreztem, hogy nem hozzám való, és bár volt, hogy komolyan szerelmes is voltam, inkább megéltem azt, mintha elhagytak volna, vagyis magamban lezártam a kapcsolatot, és megéltem annak fájdalmát, már amilyen szinten akkor erre képes voltam.
Igazából a mai napig ezen nem is gondolkodtam, hogy most akkor ő hagyott el engem, vagy én őt? (Két ilyen eset volt egyébként)
Egyébként minden "szakítás" komolyan megviselt, még az is, amikor én hagytam el valakit, pedig már régen nem is szerettem. Akkor még nagyon nem tudtam elengedni, elfogadni a változást.
Így korrekt, Kedves Péter?
:) Teljes mértékben, Kedves Edit! :) Teljes mértékben! - mondta mosollyal az arcán Wattson doktor a pipázó Sherlocknak. :)
Nem vagyok benne biztos, hogy tudat alatt nem szerettük volna már sokkal hamarabb, hogy hagyjanak ott bennünket, csak nem mertük magunk megtenni.
Életemben egy eset volta mikor otthagytak, azért mert ezt szerettem volna. A rámnevelődött klisék, az egyedül maradástól való félelem miatt még csak igazán végiggondolni sem akartam. Mivel a közös cégből én kiszállni nem tudtam, ezért erre fogtam, hogy emiatt muszáj együtt maradni. Utólag visszagondolva szinte kikényszeritettem belőle, hogy hagyjon ott. Érdekes, hogy hosszú évődés után amikor úgy döntöttem beletörődök abba, hogy a kényszerek miatt együttmaradunk és igy kell leéljem az életemet, szinte azonnal robbant is a dolog. Tehát amig csak küzködtem, rágtam magam és latolgattam a lehetséges kiutakat, nem "jött szembe semmi". Abban a pillanatban amikor megadtam magam, kiszabadultam.
Igen, rossz érzés amikor az embert otthagyják. Aztán később ez nagyon jó, kellemes eseménnyé válik. Amikor az ember végiggondolja egy pár év elteltével, hogy hová is fejlődött volna tovább. Amikor már kintről látjuk, akit bentről nem ismertünk meg, amikor már boldog következő kapcsolatunkban élünk........
Számomra eddig minden elválás megkönnyebbüléssé vált. Azt tudom javasolni minden otthagyottnak, hogy válási fájdalmában gondoljon arra, hogy pár hónap múlva lehet, hogy hálát ad az égnek.
Ja és, hogy miért hagytam el, vagy szerettem volna, hogy elhagyjanak. mert már nem tudtam magam lenni, ill. a másikon láttam, hogy felém már nem saját maga. Egy álarccal meg mégsem élhetünk együtt :)
Üdv!
Hédi
Ahogy ezt a topikot olvastam, és visszagondoltam az eddigi kapcsolataimra, engem még nem hagytak el. Mindig én mondtam ki a végszót. Bár volt olyan is, hogy én még folytattam volna, de a történések és helyzetek miatt ki kellett lépnem a kapcsolatból. Fura, ha a kapcsolataimban, amelyikből a pasi akart kilépni, ott egyik sem merte felvállalni a döntését, megvárták, amíg majd én akarom lezárni.. Vajon miért vonzottam be ilyeneket? Mit kell ezekből tanulnom?
Másrészt ha én akartam lezárni a kapcsolatot, azt megmondtam mindig az illetőnek face-to-face. Szóval akkor az nem lehet a probléma, mert én is "gyáván" viselkedek és megvárom ameddig a pasi észre veszi hogy gáz van és majd ő lezárja.
Még akkor sem, ha alig láttam a nagy szerelemtől. Ahogy éreztem, hogy a pasi kifelé kacsintgat, már küldtem is el. Kínosan ügyeltem arra, hogy mindig én mondjam ki a végszót. Azt nem tudom, hogy Te miért vonzottál be ilyen pasikat, csak azt tudom, hogy én miért csináltam ezt. Erre akkor jöttem rá, amikor az élet olyan helyzetbe hozott, amikor bekapcsolt egy másik, még erősebb program is az agyamban. Az, hogy a családot mindenáron összetartani, hogy a gyerekeim ne elvált szülők gyermekeként nőjenek fel, mint én. Szerintem ezen program hatására is engedtem megtörténni azt, hogy engem elhagyjanak(mondjuk itt azért ennél több dolog adódott össze, de ez is nagyon nyomós volt). És amikor átéltem, és elkezdtem tudatosan feldolgozni, akkor jöttem rá a következőre: kislányként úgy éltem meg a szüleim válását, hogy engem az apu elhagyott. Ez akkora feldolgozatlan trauma volt bennem, hogy emiatt menekültem a hasonló helyzetektől. Így utólag belegondolva nagy előnye az életnek, hogy addig nem hagy békén egy témával, amíg a helyére nem teszem, mert bár újra átélni elég gáz, de így legalább a szüleim válása is jobban a helyére került bennem. Két legyet egy csapásra. :)
Sziasztok!
Találkoztam valakivel aki a megismerkedésünk pillanatában olyan mély benyomást tett rám, hogy úgy éreztem szinte "belémhatol". Egy pár napig minden jól ment aztán kevesebbet taliztunk nem vitt társaságba,m csak nála későn melo után taliztunk. Az új meloja nem illik hozzá és nem is tudott mit kezdeni a helyzettel és egyre jobban elzárta azt ami megfogott benne és megszünt a varázs, én egyre mélyebb lelki válságba kerültem, mert legnagyobb félelmem az hogy elhagynak ott lebegett előttem és a végén arra jöttem rá én "provokáltam" ki a szakítást és még mielőtt ő elküldött volna én már túljutottam azon a válságon amit ő okozott és már elengedtem. Bár jobban örültem volna, ha mielőtt kimondja a végső szót, rendezni tudja a helyzetét önmagát és nem engedi azt el amit még nem tudja de már bán. És megbeszéljük az egész problémát, sajna nem jutott el arra a szintre mint én és nem beszélt velem sőt meg sem akart ismerni nem fáj mert tudtam így kell lenni de nem tudom nyitva hagyjam e a kaput neki amíg rendezi önmagát, mert azt is tökéletesen érzem ő az én utam és én az övé nem tudom honnan jön ez a tudatosság valahol mélyen belülről. Nektek mi a véleményetek?
Kedves Tűzjáró!
Ne haragudj, de úgy látom, hogy Neked is rendezni kellene a saját dolgaidat...
Pár napig minden jól ment??! Miért csak addig? Lelki válságba kerültél egy pár napos 'kapcsolat' után?! 'A válság, amit Ő okozott'?! Nem Te okoztad saját Magadnak?! Te vonzottad be ezt az embert, a szituációt, tehát Téged illet minden felelősség, Te vagy felelős a saját életedért, de amíg ezt nem látod meg és nem vállalod fel, addig megy a hárítás- és hidd el, addig elő fog jönni ugyanez a probléma, amíg nem oldod meg- maximum más 'díszletekkel'...
Nekem az jön le, hogy teljesen bizonytalan vagy Magadban... Nem vagy tisztában saját Magaddal, az igényeiddel....
Nem akartalak megbántani, csak 'ÉÉÉÉÉBRESZTŐ'!!!! KEZDJ EL LÁTNI!!!
Szeretettel: Bochecha
engem most hagytak el. de úgy, h. hétvégén még nála voltam, minden jó volt, vagyis, ugyanolyan, mint eddig, ami azt jelenti, h. nem volt semmi gond. voltunk biciklitúrán, csináltuk a szokásos dolgokat. kedden üzent (60 kilométerre lakik), h. átjönne szerda este, és szakítottunk. nem volt semmi különösebb ok, ő csak úgy érzi, h. nem jó irányba mennénk...de vasárnap este még nem volt semmi erre utaló jel! soha nem veszekedtünk, persze, sok dologról különbözik a véleményünk, de arról beszélgetünk, értelmesen vitázunk, nem veszekszünk. erre közli, 6,5 hónap után, h. vége. teljesen váratlanul. ilyenkor ki miatt, mi miatt?
ráadásul, ez volt az egyetlen olyan kapcsolatom, ahol nyugodt voltam, és viszonylag boldog.
igazából az okára még én sem jöttem rá, annak a lényegére hogy miért nem tudott nekem esélyt adni arra hogy ha egyszer nem szeretett, akkor időt kapjak rá hogy valami olyan cselekedetet adjak neki amiért meg tudna szereti. De valójában hogy ha nem szereti az egyik ember a másikat, nem jön vele össze. Ha csak azért jön vele össze hogy kihasználja az adottságait, evvel beilleszkedjen a társaságba, ezután meg ott hagyja a barátját. Kihasználva érzi magát, úgy látja maga körül az embereket, hogy teljesen ki van közösítve, mert nem tudják hogy a csaj kihasználta a másik félt. Senki nem érti meg a baját, hisznek róla mindent amit csak el lehet képzeli. Ilyenkor semmi élete nincs az illetőnek, hisz tudja hogy ki lett használva, de mások nem így tudják. ez esetben nekem 4 hónapig volt barátnőm, 3 hónapja nem vagyunk együtt. egyik legjobb barátommal jött össze, akivel megbeszéltünk hogy egymás barátnőjét nem kívánjuk. Meg kaptam, összejött vele, és kiderült hogy ő nem szereti a lányt, csak azért jött vele össze hogy lefektesse. Én voltam olyan tisztességes, és elmeséltem hogy milyen a fiú valójában. És hogy mi ennek az oka hogy én ezt tettem? Mert ígéretet tettünk egymásnak de ő megszegte, ezért én visszavágtam. Nagyon sok dolog volt ezen kívül amiért nem tudták a kapcsolatot folytatni. pl: veszekedtek, túl sokat voltak együtt, mindenhol amerre mentek találkoztak, tudták mi van a másik féllel. Rájöttem hogy hiába van a szerelem, ha egyszer ugyis elmúlik, csak a szenvedésnek élünk, akármi van szenvedünk. Meg hal egy barátunk vagy családtagunk szenvedünk, kirugnak iskolából szenvedünk. Sose a múltan, és a jövőn kell gondolkodni, hanem a jelenen. Mert mindig a jelened dönti el a jövődet, de a múltadon nem tudsz változtatni, és ha jelennel foglalkozol a jövődet megalakíthatod úgy ahogyan akarod, viszont a múltadat változtatni nem fogod. Mindeggy hogy mondom el, akkoris a jelennel kell foglalkozni. ilyen fiatal fejjel talán márt kezdem felfogni hogy miért is élünk valójában. Fáj hogy így kell élni, de nem tudunk mit tenni, csak versengeni az élettel, hogy legyen jövőnk.
Általában én szakítottam. mindíg kerestem az "igazit" és ha úgy éreztem, hogy ez a kapcsolat nem az akkor léptem tovább. Ez inkább az éretlenségem jele volt anno.
Most már boldog házaséletet élek (nem vitamentes! ;) ).
A konfliktusokat kiválóan tudjuk kezelni EMK-val ez rengeteget segít!!!
Ha szeretnél erről többet, vagy a párkapcsolatokról, akkor ajánlom figyelmedbe egy hétvégi párkapcsolati tréninget, ahol mindezeket Te is elsajátíthatod: www.tiedlehetavilag.hu
1, Fiatalon 18 évesen első szerelem, elmegy szex, elhagytak, jött egy csinosabb, aki tapasztaltabb!
2,Következő kapcs. Elmúlt a lobogó szenvedély, jött a hétköznapi szürkeség, az állandóság. Nem volt elfogadás, megbeszélés, csak és kizárólag alkalmazkodás mindig hozzá és a családjához! Mivel nem tudták elfogadni, azt amilyen vagyok, állandó sértéseket kellett lenyelnem, egy féltékeny anyukától, aki a kicsi fiát féltette tőlem, mert én elvettem és próbálom arra biztatni legyen saját véleménye, saját döntése, ha rossz, ha jó!
Egy anyával nem vehettem fel a versenyt, így újra "elhagytak", bár ez inkább kölcsönös kilépés volt!
Ennyi azt hiszem, röviden.