Tiszta tanítások?! Hiteles Mesterek?!
Elég sokat gondolkodtam mostanában a címben foglalt dolgokról, elő-előjöttek olyan érzések, hogy bizonyos Mesterek, akiket ezrek/ milliók tisztelnek és követnek, nem biztos, hogy 'tiszták'...
Az első gondolatom az volt, hogy biztosan az egom játszik velem, és nem Velük nincs rendben valami, hanem én látom rosszul a dolgokat…
Először a katolikus egyház 'viselt ügyeiről' szereztem tudomást a pedofil papok és hasonlók kapcsán. Akkor azt mondtam, hogy na, ez a vallás elvesztette a hitelességét, tovább keresgélek.
A buddhizmus volt az, amiben a leginkább megtalálni véltem saját magamat. Ami leginkább megfogott benne, az az volt, hogy nem próbált meg meggyőzni arról, hogy 'ez az egyetlen, igaz vallás'- a többivel ellentétben.
Elkezdtem buddhista tanításokba mélyedni, sanghába járni, stb. Egy darabig ez elégnek bizonyult. Aztán elkezdtek bejönni a buddhizmus kapcsán is 'érdekes' infók, ilyen-olyan hatalmi harcok bizonyos irányzatokon belül, Lámák, akiktől szó szerint a hideg futkosott a hátamon, aztán Kalu Rinpocse 'apáca-zaklatós' története, Szögyal Rinpocse gyerekekhez fűződő megkérdőjelezhető tisztaságú viszonya.... aztán a végső lökést most Oliver Shanti ügye adta.
Tényleg nem értem, hogy jön össze az a két dolog, hogy elismert, tisztelt szellemi vezető/ Mester Valaki, és aztán ilyen-olyan dolgok derülnek ki róla. Visszaélés a vélt vagy valós helyzetükkel. Mi ez, ha nem politika?!
Lehet, hogy elég drasztikusan fogalmazok, de nagyon kihoz a sodromból, ha azt látom, hogy valaki nála valamilyen értelemben gyengébbeket molesztál. Kihasználva, hogy ő az erősebb.
Tisztában vagyok vele, hogy ezek az emberek betegek, valami ott belül össze van törve bennük. De akkor sem értem, hogy pl. egy RINPOCSE hogy tehet ilyet?!
Hogy van az, hogy ilyen-olyan ’spirituális magasságokban’ nem arra fordítja valaki az energiáját, hogy VALÓBAN minden érző lény javára cselekedjen? Hogy van az, hogy az állítólagos szellemi vezetők ilyen dolgokat tesznek?
Azért van ez, mert Ők is emberek, akik vétkeznek? És ezt el kellene fogadnunk?!
Fogadjuk el egy Mester ’bölcs’ tanításait, szemet hunyva afelett, hogy szabad idejében milyen negatív karmát épít Magának?
Egyáltalán, van olyan ma élő Mester Szerintetek, aki 100%-ig hitelesnek tekinthető? (Nekem egy ilyen jutott eszembe, ami-maradjunk annyiban-, nem túl sok. :) )
Egyre inkább azt gondolom, hogy a legtisztább Út az, ha a saját Mestered vagy. :)
Szerintetek?
Szeretettel: Bochecha
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Kérdeznék!
Mester-EMBER MIBEN, milyen területen?,
Abban hiteles, vagyis amit hírdet úgy is él?
A tanításra ugyenez vonatkozik.
Mert bizony a Mester is ember, gyarlóságokkal. Ha nem az lenne, akkor Isten lenne, nem ember.
Vagyis megközelítenie a MESTERNEK ezt kötelessége, és ez különbözteti meg a közönséges halandótól, akinek ez vágya, célja, és reménye, hogy egyszer mester lehet, de Isten nem.
Hogy hol a határ? Lelkében dől el.
Az igazi mesterek nem tartják annak magukat, és erről ismerszenek fel.
Vagyis, Nekem egy mesterem van, a MESTER-Isten A legtisztább tanítással. A többiek Tanítók, egy adott terülen, ahogy én is az vagyok, ami adott helyzettől f-feladattól függ.
Mesternek lenni óriási felelősség és hatalmas alázatot igényel.
Nem tűnik hálás feladatnak.
A többiek szélhámosak, vagy a Világ kiabélja mesternek őket.
szia Pajkos!
az addig ok, hogy a Mester is ember, de van egy határ. az említett példámból kiindulva a gyerekek molesztálása semelyik 'kategóriába' nem fér bele. sem Emberébe, sem a Mesterébe.
Igen, a hitelességgel összefügg, amit próbálok itt összerakni. Hogy lehet valaki hiteles, akármilyen 'bölcsek' is a tanításai, miközben ilyen dolgokat tesz?! Lehet-e egyáltalán az?!
Tanítónak lenni nem jelent felelősséget és alázatot? De, szerintem igen.
Mivel minden mindennel összefügg, igenis felelősséggel tartozom, akit tanítok,és alázattal tartozom azért, hogy el tudjam fogadni, amit Ő tanít nekem cserébe.
Nem vagyunk mindannyian Tanítók? És Tanítványok is egy időben? Szerintem ha megvan az emberben a kellő nyitottság, mindenben és Mindenkiben képes meglátni a Tanítást...
most ennyire volt ihletem...
szeretettel: Bochecha
Igen igazad van!
Az, hogy valaki gyerekeket molesztál ...... betegség, torzulás stb lehet. Sajnos a határokat megállapítani nehéz, főleg ha az Istent hiszem-tartom etalonnak. Ezért írtam a megközelítést. (Mennyire? kérdezhetnéd)
Ami ehhez kapcsolatos és Neked talán segít, ha elgondolkodunk ebben a szituban az ítélkezés, elvárások, megfelelés vonatkozásában. Sajnos magamat erre kevésbé tartom alkalmasnak, mert a gyerek mindenek felettei kincs-szemléletem olyan mély érzelmi dolgokat takar, hogy erre nem vállalkoznék. (Érzelmeim alapján felkötném az ilyen embert, bevallom). Talán lesz itt aki átválalná ezt megvizsgálni.
A hitelesség köre mire terjedjen ki egy Mester esetében. Régen természetres volt egységként nézni, ma már annyira szétszecskálódtunk, hogy lehetetlen. Ebből azt szeretném domborítani, hogy bizony mindent kötelező lenne megvizsgálni egységként is, de ma már ez lehetetlen, beláttam. Igyekezni kell, de nem könnyű. Ilyen torzult világban élünk, és ezért igen ritka az igazi MESTER-EMBER.
Írtam, mindenki tanító-tanuló. Még az "ilyen mestertől", is tanulsz, sőt sokkal többet, mert a nagatívumok taszítása miatt igen hatékony.
Hasonló indítatású témán gondolkodtam én is, ami a manipulációrol szólna. Pont az Oliver Shanti által elindult vonal miatt. Nekem is 1 ember jutott eszembe, aki számomra hiteles...
És igen, szimpatikus volt az a mondatod, hogy az a legtisztább ha a saját mesterünk vagyunk...
Mondtad, hogy mennyi tannal és tanítással találkoztál, erről az jutott eszembe, hogy elindulsz valamerre aztán előbb-utóbb megtalálod az utad.(amit már eddig is tudtál) Kellenek a viszonyítási pontok, különben miről ismernéd fel az Igazi Mestert? :))))))
Drága Szabox!
én egy szóval nem említettem semmiféle manipulációt, de gondoltam rá. :)
Lehet, hogy ugyanarra a Mesterre gondolunk?
nem azt akartam mondani, hogy mindenki hagyjon ott 'csapot-papot' és legyen a saját Mestere, de talán ha megtapasztaltuk azt, hogy milyen az Utat járni egy Mesterrel, azt sem ár, hogy milyen nélküle.
nem is azt akartam mondani, hogy nincsenek hiteles Mesterek, csak azt, hogy nekem egy jutott eszembe.
valami olyasmi lett volna a mondandóm lényege, hogy attól, hogy valakit Mesternek/Rinpocsénak/Lámának hívnak, az még nem jelenti azt, hogy TISZTA a Tanítása. Hogy lehetne az, ha közben pl gyerekeket molesztál, vagy csoportos öngyilkosságra bíztatja a tanítványait?! és közben az emberek veszik a tanításaikat...
csak nem akart rendesen összeállni a dolog, de most már formálódik :)
ölel: Bochecha :)
Manipulációt én úgy gondoltam, hogy aki spiritualitásban méllyebben benne van és talál pár embert, aki ... fejlődni akar, pl... és ezt tudja az a személy, akkor frankón tudja a irányítani a népet, pláne fiatal lányokat pl az ágyába... :)
Na, meg nem kell messze menni, see also szektavezérek... :)
Kire gondoltunk? Hát, nem hiszem, h egyre... van amiben még kiskutya vagyok és nem ismerek még dolgokat, személyeket... de ha "titulusra" gondoldsz, akkor lehet és köze van ahhoz, hogy kollégák vagyunk. :):P
Az annyira nem nagy dolog szerintem, h tapasztal és fejlődik, csak az, hogy minek mondja magát és kiket ver át.. bár ez az átverés és manipuláció is relatív, mert ha valamit én is rosszul tudok és mondom, mivel nem vagyok tudatában..akkor annyira nem gáz, szóval...
Drága, szerintem nem kell messzire mennem, gondolom te is ismersz olyan magasszintű kollégákat, akiken el lehet csodálkozni, h mit keres a Te szinted*2+1 vagy +2.... érti, kérem? :) Én is ismerek olyat, aki hűde magas, de emberileg "érdekes".... :)
drága Szabox!
abszolút átjött, hogy mire gondoltál. :)
azt hiszem, valóban nem egyre gondoltunk, de én nem is a 'közös' vonalunkból gondoltam Valakire. Sőt... de ezt most hagyjuk.
a manipuláció relatív? hmmm, ez nem teljesen tiszta. ha Te rosszul tudsz valamit, és úgy adod tovább, az én fogalmaim szerint nem manipuláció. Manipuláció szerintem az, amikor a hatalmaddal visszaélve beavatkozol mások saját szabad akaratába, és arra bírod rá Őket, hogy azt tegyék, amit Te szeretnél. Persze mindezt szépen becsomagolva... :)
szeretettel: Bochecha
ide írom, de lentebb beszéltetek róla... nem szeretnék ilyen bólogató izének tünni, de én is arra jutottam, h egy darabig buli valakinek az útját járni aztán jönnek a kétségek, hogy biztos jó? jön az, hogy ezzel nem értek egyet és akkor rákerülsz a sajátodra...
Az, hogy rinpócse vagy szektavezér, ezek is csak cimkézések... minap filóztam ezen a cimkézéses dolgokon, hogy semmi értelme, mert ezzel is csak bezárjuk magunkat és gyakorlatilag egy megivlágosodott Mester semmivel sem különb, mint mi.. max a kora, de ő is volt fiatal és "kezdő"... :)
Igen jól látod.
Valóban jól hangzik az, hogy a legtisztább,ha a "magunk"
mesterei vagyunk,de egy ponton ezek az emberek is mind
kétségek közt vannak:jó az amiben "megvilágosodtam",
biztos úgy van?...Valakitől vár visszajelzést.
A papoknak azért volt "hatalmuk ",mert ők voltak kapcsolatban
az Isten tanításával...
A farízeusokról- akik az Írást ismerő papok voltak -azért
mondja Jézus , hogy amit mondanak,tanítanak azt kövessétek,
de ahogyan élnek azt ne !
Tehát az akkori kor legnagyobb tekintélyeit is felülbírálja...
SŐT a hatalmukat semmissé teszi.
Ezért meg kellett őljék...Hatalmas összecsapás volt ezért...
/már kevés Istennek csak a
betű szerinti törvények betartása,mert annyi előírás volt /860 kb
amit a férfinak be kellett tartania/ , hogy
betarthatatlanná vált, a hit pedig elveszett benne.../
Új tanítást hoz ,a régit kiegészíti, új tekintélyként.
Felülbírálhatatlan Tekintélyként.
Tisztán az Írásokból fel kellet volna "ismerjék "
A tudásuk megvolt az irásokat illetően Igen ,
de a hitük nem volt elég..
Itt csak azt érzékeltetném, HA VOLT bármilyen
"kinyilatkoztatás" Istenti szférákból az ember felé valaha ,
az magában hordozza " valamilyen" "tekintély "
létezését IS! elengedhetetlenül...
mégpedig abban , hogy jóváhagyja, megerősíti valamilyen módon,
az Isteni tanítást " kinyilatkoztatást" vagy nem.
Ez a 200 év arról szól, hogy NE Legyen ilyen tekintély,egyáltalán ne ! ! !
mivel ők hitték , hogy nincs Isten.S ha nincs Isten ,ugye ,
aki egyedül a legfőbb Tekintély" lehet" (JOGOSAN )
az ember életében,ebből egyenesen következett nekik,
hogy "senkinek " nem kell engedelmeskedni....nem kell semmilyen
tekintélyt elfogadnia, ők meg majd kikényszerítik maguknak a "tekintélyt".
Mára minden tekintély le van rombolva.
Mindegy ,hogy milyen téren működik valaki ,rövid időn belül
ellehetetlenítik , bemocskolják, meghazudtolják...
Ma ez van.Egyedül amédia tekintélye "töretlen ".
A mindíg új generációk "tekintély" "mester " tanítók nélkül irányt
vesztenek, mivel a bennük felmerülő kérdésekre nincs számukra
válasz, főleg nem a fenti szférákkal való kapcsolatot illetően.
Mivel nincs tekintély, mindenki azt tesz amit akar,nem csodálkozhatunk
azon ami van.
ÚÁ
Kedves Bochecha!
Valamilyen szinten persze, a magunk mesterei kell, hogy legyünk...a probléma azonban az, hogy bármilyen hatalmas ismeretanyaggal is rendelkezünk, bejártunk néhány, jó sok spirituális berket, talán még élményeink is voltak.
De amilyen lelki szinten mi állunk- s ezt nem mi "döntjük el"- sőt, attól tartok, meg sem ítélhetjük, csakis onnan tudunk hatni, csakis az a szint.
Akik nincsenk még ott, ahol mi tartunk, azokat jól láthatjuk, talán még tanácsokat is adhatunk nekik...
De számos más személy,aki magasabban halad már, nem esik a látókörünkbe.
Így aztán nagyon nehéz saját magunk fejlettségéről is döntenünk!
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne dolgozunk magunkon, kitartóan, tudatosan.
Ily módon saját magunk mesterei vagyunk, de nem nélkülözhetünk olyan nagy lelkeket, illetve tanításaikat, akik az irányt meghatározzák.
Nem vagyok szolgalélek. Hiszem és vallom, hogy az alázat még nem szolgaság. Hajszálnyi,árnyalatnyi
finomságok döntenek a haladásról, leesésről, stagnálásról..Amikor azt mondom, nem vagyok szolgalélek, azért még nem utasítom el a szolgálatot. Sem az alázatot.
De kétségkívül szükség van itt egy nagy tudatosságra is..
Magunknak mesterei nem lehetünk egy konkrét dologban, szerintem. Mindenképpen kell a MESTER, aki vezet, iránytmutat, titkokat lebbent fel stb.
Alázat?
Szerintem ez azt jelenti, hogy tisztában vagy magaddal. nem alul, vagy felül értékeled önmagad.
Igen nehéz, pedig ez segíti a fejlődésed, utjelölésed, mert ugye ehhez képest kell megfogalmazni, kijelölni.
Az önvizsgálat ezért nagyon fontos, tiszta Lélekkel, öszintén.
Befejező gondolataid csodálatosan érzékeltetik azt, hogy teljesen tisztában vagy a lényeggel.
Alázatodban szép életet kívánok!
Erről a témáról elsőre az jutott eszembe, (és most végigolvasva ezt a vonalat nem kezdte még el senki, szóval leírom) hogy előszöris szerintem olyanok vagyunk mi lelkek, mint egy szervezetnek egy-egy "letapogató csápjai" vagy valami ilyesmi, amelyek feltérképezik a gazdaszervezet számára a külvilágot. Érzékelő mikroorganizmusok, amelyek elindulhatnak ugyan egy olyan úton, amit egy tapasztaltabb ember már megjárt, de azt követni vakon, sokáig teljesen felesleges.
Nézzük csak meg a zene világát, rengeteg hazai előadó majmolta a külföldi sztárokat mindigis, soha nem juthattak azokon túl, mindig csak az ő árnyékukban maradtak, mindig kevesebbek maradtak.
Nézzünk meg sportolókat akik istenítettek elődöket. Kosárlabda ami most eszembe jut, ott van Kobe Bryant napjaink legnagyobb sztárja, tizenévesen, mikor a legnagyobb tehetség volt már "I wanna be like Mike" pólóban feszített. Ha ma megnézzük magát a mozgását, az egész jelenséget, statisztikáit - sikerült, "olyan lett mint"... egyazegyben mint Michael Jordan, csak egy picivel kevesebb, de mindenben.
http://2.bp.blogspot.com/_Xd7W6OPSCuI/SEfbjzz5XBI/AAAAAAAAAik/PiC0th8Jru...
Nem tud túljutni és felfedezni új távlatokat senki, aki a Mesterét tartja a szeme előtt (Isten helyett?).
Szóval meg kell tanulni amit meg kell tanulnunk alapokat, aztán nyomás mindenki a saját útjára tovább szerintem. El kell felejteni ezt a Mester ámulatot, bárki, bármelyik pillanatban lehet az, de csak egy-egy adott pillanatban elég ha az, nem az ő lábanyomát kell csókolgatni, tűnjön bármennyire is hitelesnek, bármilyen hosszú ideig.
Kedves Jaguar!
Köszönöm a hozzászólásodat. :)
Valami ilyesmire jutottam én is. Egy darabig biztos, hogy jó, ha Valaki 'terelget', de aztán ideje egyedül elindulni.
Buddha jutott most eszembe... Azt hiszem, Ő jól csinálta. Nem hitt el semmit, amíg ki nem próbálta, meg nem győződött az adott dolog természetéről.... :)
Lehet, hogy itt van a kutya elásva?! :)
Namaste: Bochecha
Nekem meg Jézus jutott az eszembe, azt hiszem Ő is jól csinálta.
,,Jézus nem bízta magát reájuk, mert magától is tudta mi volt az emberben"(Jn 2 24-25)
Ő nem bízott senkiben, de nem is esett kétségbe senki felől, mert hitt abban hogy Isten nagy dolgokat vihet véghez minden ember lelkében.
Emlékszem első csalódásomra amikor az az ember, akinek szinte minden szavát kőbe szerettem volna íratni, olyat tett ami teljesen ellent mondott minden tanításának.
Kétségbeesve, megkeseredve, duzzogtam jó sokáig, mert azt vártam, hogy az ember olyan legyen, amilyen ember sohasem lehet -teljesen tökéletes, és igazságos.
Azóta már megtanultam, hogy az utat mutathatják sokan, de rajta menni nekem kell egyedül, hiába van veled a barátod, a házastársad, a gyermeked. Egyedül vagy az Istenhez vezető úton.
Noa
Nem is nagyon kell ezen csodálkoznunk, mert a Plútó az idén jegyet váltott.
A Nyilas jegyéből átment a Bak jegyébe.
Ez a bolygó azon a területen ahol van,megtisztít, lerombol mindent ami nem oda való.
A Nyilas jegyében 95-től volt, és az emberek hitrendszerére hatott.
Megkérdőjelezte a vallások létét , illetve azt hogy ebben a formában kell-e, van e szükség a tanításaikra.
Az ezoterikus tanítások ezért tudtak ennyire elterjedni.
Most viszont itt is szükség van a tisztogatásokra, mert túl sok a maga hasznát kereső tanító.
A Bak jegyének uralkodó bolygója a Szaturnusz, amit a nagy tanítónak is hívunk.
A Plútónak most van jó 15-20 éve, hogy a tisztogatást véghez vigye.
Valószínű, hogy nem Shanti lesz az utolsó akiről ehhez hasonló dolgokat hallunk.
Noa
Igen, egyedül vagy az Istenhez vezető úton. A saját Mesterem mindig óvott attól, hogy bárkit idealizáljak. Azt is mondta, hogy a köztünk lévő mester - tanitvány viszony addig fog tartani, amig spirituális értelemben dolgunk van egymással. Én őt inkább a tükrömnek tekintettem, mint a dolgok megmondójának - valakinek, aki néhány gondolattal válaszol arra, ahol éppen tartok. Ilyen értelemben tiszta, hiteles tanitásról beszélhetünk, legalábbis az én esetemben. Természetesen ő is "csak" egy ember, a maga sántaságaival - és én ezt sosem kértem tőle számon. Mindenkinek szabad akarata, saját karmája van, és én úgy érzem, hogy még gondolat szintjén sem kell foglalkoznom az ő gyarlóságaival. Itt nem a pedofil vallásvezetőkre gondolok, inkább médiumi képességű személyekre, akik szabadidejükben Emberek. A makulátlan háttérrel rendelkező egyéneket nevezzük szenteknek, s legyünk őszinték: nem biztos, hogy napi szinten azonosulni tudnánk az ő világukkal. Természetesen kell az ember életében egy Orákulum, de, legalábbis az én esetemben, az nem egy olyan személy, akit én akár napi szinten felkereshetek apró-cseprő gondolataimmal.
Nemrég egyébként jeleket kaptam, hogy az eddigi Mesteremmel befejeződött a tanitás. Emberek vagyunk, ragaszkodunk, nem volt könnyű elfogadni. Viszont fontosnak tartottam azt a felismerést, hogy ez nem valakinek a hibájából történt. Szinte ezzel párhuzamosan jött a következő feladat, a következő tanitás - és igen, hiszek abban, hogy függetlenül attól, hogy hany kiváló vagy éppen "sánta" Mester vesz minket körül, egyedül járjuk az Utat.
Tudjátok az a baj, ha szerepcsere történik. Az EMBER-MESTERT teszik meg Istenné, és ebben lehet hibás mindkét "játékos".
Az igazi mester útjára bocsátja tanítványát (meggyőződés és Jézus is példázta), áldást mondva rá. Szép búcsúzás, ami ma nem nagyon megy.
Én pl. a jógát ezért hagytam ott, mert a "Mesteremnek" mondtam, most el kel mennem, lehet örökre, de ő manipulálni-zsarpolni próbált, hogy maradjak (Persze üzleti alapon is tanítványa voltam, hiszen tandíjat jelentettem).
vagyis kezdetkor mesteremnek tartottam, vagyis kellett, hogy fejlődhessek.
No akkor most mester volt Ő? Visszafelé nézve nem mondanám annak, da akkor annak tekintettem, tehát akkor az volt.
Jó kis téma!?
Sziasztok!
A témával kapcsolatban csak annyit h én olvastam egy Mester legalább húsz könyvét és úgy érzem h többet tanultam tőle mint az iskolában 12 év alatt ez a Mester: Osho aki nagyon sok okos dolgokat mondott amíg élt..................csak ugye akkor elítélték most pedig sorozatban jelennek meg új könyvei szerencsére.....
Nektek mi a véleményetek Oshoról???
MINDENKINEK CSAK AJÁNLANI TUDOM!!!!!! OSHOOOOOOO
De mint minden tanításnak a lényege amit a Mátrixban is hallhattunk h "egy dolog ismerni az utat és egy másik járni is rajta"..........
Az úton Mindenkinek egyedül kell járnia............
szeretettel: Jánoska
Kavics22
Éppen most olvasom Osho-tól a Szerelmesen c. könyvét. Előtte is olvasgattam már tőle, volt ami megragadott, volt amitől mélyen elgondolkodtam és sok olyan volt, amit nem tudtam befogadni. Néztem már DVD-n is, érdekes volt, ennyi....Bizonyára az én fejlettségi szintemmel is magyarázható ez a "változatosság". Mégis az a véleményem, hogy előbb-utóbb mindenki rálel a mesterére, akinek a szavai beleivódnak a sejtjeibe és tudja, felismeri: Ez az, ezt kerestem ! Nekem nem Osho az, ezt már tudom, legalábbis most nem az. Téged szíven talált, használd ki a lehetőséget és ismerd meg minél jobban. Ezt úgy sem tudnád elkerülni, mert gondolom, hogy a szavai vonzanak, mint a mágnes. :)
Számomra Eckhart Tolle az, aki írásaival elvezetett idáig, most pedig sok mindenki más Tolle mellett. Érdekes körív ez magam körül, Tolle marad, kimozdíthatatlan, de mindenki más mozgásban van, attól függően, én hogyan változom.
Az igazán mélyen hívő embernek van bátorsága kételkedni,
Istenen kívül "mindenkiben ".
Ha a gyerek csalódik a szülőben, eleve gyengül a bizalom
Istenben is.
Gyerekként is a szeretet érzését keressük a csápjainkkal
és felnőttként is.
Gyerekként a szülőt utánozzuk
Felnőttkén tudatosan már - igen -leutánozhatjuk Istent,
abban ahogyan Ő Szeret...
Úá
Olyan még nem volt ,hogy aki Kereste Istent,ne találta
volna meg.
Ma romokon ,romok közt kóválygunk.
Ma ami hír , az mindíg csak negatív lehet.
Ma nincs " jó " hír, mert az nem hír...ma...még.
Az ,hogy , melyik egyházat éppen hogyan lepnek el
negatív , "beteg " emberek és miért, erre is kereshetjük a
választ,de már csak akkor ,amikor mi " tiszták " vagyunk
mindattól, ami minket terhel...
Addíg egy centit sem vagyunk előbbre.
Ma MINDEN rendelkezésére áll az embereknek /már tudnak
írni, olvasni,internet stb../ahhoz , hogy ha Akar Valamit
Megtalálni azt megtalálhatja.
Épül az ÚJ világ ha akarjuk,ha nem, ha hisszük ,ha nem.
Kinek hiszünk és kinek nem, azt is eldönthetjük.
Már senkire nem lehet fogni azt ,hogy miatta van ez+ez...
A világ mindíg olyan amilyenné mi formáljuk..
Azokkal a hülyeségekkel amikkel generációkat etettek , a fiatalokat
ma már nem lehet.Csizmával az arcába taposva sem tudják már
a torkukon lenyomni a baromságot...se gumibottal...stb.
Mások a veszélyek...de csak magukat menthetik meg , megtalálva
olyan utat amit fel tudnak vállalni , mert esetleg reményt látnak
rajta haladva.
Itt csak Jó Hír van:www.mariaradio.hu
ÚÁ
Két dolog, kedves Útonálló:
1: attól még mert több eszköz rendelkezésünkre áll, egyáltalán nem biztos hogy közelebb kerülhetünk Istenhez, ahogy a bölcsebbek se lettünk mert van számítógépünk, és sokkal többet kell megtanulni az iskolákban. Gondolj az indiánokra, vagy a bushmanokra: http://www.onmegvalositas.hu/drupalteszt/blog/gentle_jaguar/civilizaltsa...
2: A mária rádió gondolatától is kiráz a hideg. Az a lassú vontatott természetellenes hang, amin beszélnek... Számomra színpadias, felszínes, hiteltelen. Nézd meg pl mise után az embereket hogy beszélgetnek egymással, szeretettel, mégse vontatottan, mégse pianissimo-ban. AZ őszinte, a rádiós nem.
Én szeretem, ha kiráz a hideg érzem, hogy élek...
ÚÁ
mellébeszélés
A tudás gyarapítása is lehet egy része a bölcsesség
kezdetének.
Aki hívő ,az meg tudja ,hogy az Isten "félelme " a bőlcsesség
kezdete.
Mai nyelven : ha tud alárendelődni...az már BŐLCS dolog.
alárendelődni??? szolgalelkek rendelődnek alá ,mert nekik kell az útmutatás...
kinek? minek? Istennek? neki nem kell... Magadnak kell lenned!
Alárendelődi igen szolgaság is lehet, de ezt pozitívan szemlélném.
Ha magam vaygok, akkor is Istennek vagyok alárendelődve (pozitív értelemben). A legnagyobb rendező Ő, tehát igen vágyom alá rendelődni, mert tudom, hogy akkor helyemen (benne) vagyok.
Magam alá nem vágyom rendelődni, éd más alá huzamossabb ideig sem bevallom, mert nem vagyok tökéletes, és Isten sem.
Magam nellni számomra azt jelenti helyemen vagyok, tahát az előzőek szerint.
Ti hogy vagytok ezzel ?
Szerintem az a baj azzal, amit mondasz, kedves Pajkos, hogy ez a 'címke' hogy alárendelődés (és minden más címke), azért van, hogy az ego könnyebben 'tájékozódjon' a világban, rendszerre van szüksége ahhoz, hogy biztonságban érezze magát.
biztos vagy benne, hogy létezik VALÓJÁBAN bármiféle 'hierarchia'? bármiféle rendszer? vagy lehet, hogy az egész illúzió, amit az egónk kreál?!
szeretettel: Bochecha
Az alárendelődésnek a következménye (CÉLJA AKÁR) lehet a biztonságérzet, és még sok más is. Ki milyen szemszögből vizsgál. Egy oknak sok hatása, következménye és kapcsolódása máshoz lehet. és lásd rendszer kérdése későbbi gondolatközlésemben.
Ok-okozat alaptörvényét feszegeted. Földi világunkban ez érvényesül, ha hisszük, ha nem.
Rendszer? No ez is összefügg az alárendelődéssel, ha így kívánjuk vizsgálni. Ugye milyen csodás a világ? Minden mindennel összefügg, (vagyis hihetelen érzékeny Isten rendszere):
Egység van, tehát ebben mindennek, mindenkinek helye, szerepei stb vannak.
Hűha! Nem semmi a felelőségünk, ha belegondolsz.
Köszönöm gondolatod, mert ezeket juttatta eszembe.
Újabb kérdés?
Ja, a logikánk, ami miatt így gondolkodunk talán megkérdőjelezhető? Nem tudom, ezen még tanakodnom kell. Hol a gyökér, AZ ALFA?
mi a biztonságérzet, ha nem illúzió?! miben lehetsz biztos azon kívül, hogy egyszer meghalsz?!
szerintem a biztonságérzet semmi más, mint az ego egyik játéka arra, hogy (ismét) átverje magát.
mivel fél, szüksége van egy rendszerre, amit addig-addig fényez és alakít, amíg az olyan masszívnak és valóságosnak tűnik, hogy egyszer csak 'hihető' lesz a létezése...
hogy megkérdőjelezhető-e a logikánk? ezt a kérdést kifejtenéd bővebben? nem jött át teljesen, hogy hogy érted.
köszönöm!
Bochecha