Azt tapasztaltam és tapasztalom a saját életemben, hogy nagyon meghatározó a nevelés, a szülők pénzhez való hozzáállása. A szüleimben olyan erős a szegénység-tudat, hogy akkor sem tudtak ezen változtatni, amikor lehetőségük lett volna. Azon gyűröm magam - két barátnőm pártfogásában - hogy ezt leküzdjem. Meg kell hagyni nem egyszerű. Azt gondolom, az embernek a fejében kell első lépésként rendet tenni és látni, akar-e úgy élni mint azok akiktől "élni" tanult. Ha ezt rendezte, akkor már csak a szimpatikus módszert kell megtalálja, amivel beindítja a folyamatot.

Mindenképp fontosnak tartom azt is, hogy az ember olyan helyen dolgozzon és olyan munkát végezzen amit szeret. Ami a szakmámat illeti: könyvelőnek tanultam. Küzdöttem a tanulással, könyvelőként dolgoztam azzal is küzdöttem.

Aztán megtanultam elengedi, azt az életcélomat, hogy neves és gazdag könyvelő leszek, és olyan könnyedén ment, amilyen könnyedén repülnek a pillangók egyik virágról a másikra:)

A számok és a számolás iránti szerelmem átformálódott: és numerológia lett belőle!

Megérte elengedni azt ami nem működött, és az új út kalandosabb mint azt valaha gondoltam volna!

Ha úgy vesszük örülhetek, hogy ezen a munkahelyemen emberszámba vesznek. Megkérnek dolgok elvégzésére, nem kiabálnak velem. Persze, a helyemet azért tudjam és a főnököm is csak addig áll ki értünk, amíg az az ő érdekeit nem sérti, de akkor is csak egy robot vagyok akinek nincs beleszólása semmibe és ha feszegetem,hogy 12 órában miért nincs ebédidőm, miért eszem úgy kapkodva amíg egy vevő beteszi a lábát az üzletbe és amíg ki nem megy azután próbálkozzam meg a kihűlt ebédemet megenni, hátha nem jön egy másik. Hogy megmondják, hogy hány percig tartson míg lemegyek az emberi szükségleteimet elvégezni, hogy a 24 napos szabadságomból csinálnak 16 napot a 12 órás munkanapomra hivatkozva. Érdekes módon, más 12 órás üzletben ez nem így van. Hogy a kolleganőmmel ketten visszük a boltot váltott napban és a főnkön kívül más nem kap jutalékot, nem is keveset. Az én munkámért más kap jutalékot? És engem hajtanak ezért a nevetséges fizetésért. Mindig azt mondom magamnak ,aki hülye az megérdemli, hogy 62.000.-FTért robotoljon. Mint minden megfélemlített ember, én sem tudok igazi önmagam lenni a kényszer munkahelyemen. Lehet,hogy a hitelt kiadó bankok "szerződésben" vannak a boltokkal, hogy az ember ne merjen fellázadni, hiszen még a lakását is elvesztheti. Hogy a vevők lassan 50% százaléka nem köszön, mikor bejön az üzletbe, de még akkor se, amikor már szinte hangosan kiabálok, mintha szemellenző lenne rajtuk.
De azért ŐŐrülök, hogy nem kiabálnak velem és emberszámba vesznek.

Szia Sanyi!
Nem találtam a lap alján a helyet, ahol be lehet lépni: naphold Eta vagyok.
Jelenleg - kb. fél éve - az esztergomi TESCO-ban vagyok éjszakai árufeltöltő. Kb. 30 kg-ot fogytam azóta, és most nagyon jól érzem magam a bőrömben.
A munkámat megbecsülik, de az kérdéses, hogy meddig. Hisz minden cég borotvaélen táncol.
Én megtanultam, hogyan lehet lecsökkenteni az elvárásokat, a napi kiadásokat.
Sok páciensemet is megtanítottam rá - gyakran olyan dolgokra adják ki a pénzt (amit nagy nehezen megkeresnek), amit később ők maguk is nevetségesnek tartanak.
Én mindekinek azt javasolnám, hogy nézzen utána nagymamája, dédmamája praktikáinak - rengeteget spórolhat vele, és még a környezetet sem szennyezi ezután - legalábbis nem annyira.
Üdv. Eta

1. bejárni nem mindíg kellemes, de előnyei is vannak, vagyis gyönyörködöm buszomra várva a csodás reggelekben, az ébredező természetben stb. Ez szüksége, hogy munkahelyem elérjem. Tartást, rendszerességet stabilitást mint egy keretet ad stb.

2. Munkám sokféle, és a legutálatosabbnak indulóban is megtalálom - mert keresem - azon pici örömöket, ami hajt, pl. felfedezhetek, kísérletezhetek (pl.hogyan oldhatom meg hatékonyan és jól), és a szellemi, testi és érzelmi élmények építenek, megelégedettséggel töltenek el.

3. Munkatársaim ezerfélék, mindegyikkel más a kapcsolatom. Figyelem, tanulmányozom őket, együtt is csiszolódunk, felfedezzük egymást. Megtanít az emberségre, élet tiszteletére, főleg, ha "bunkó" a társad, és élvezem, ha humorral is, de kőszikla emberek kezdenek meglágyulni, még ha pillanatokra is.
Van, hogy bosszantani akarnak, de mindíg feltárom az okokat, így kezelni tudom őket. Az esetek 95 %-áben arra jövök rá, a másiknak van baja, csak sajnos nem tudja kezelni, ezért próbálja rám zúdítani. Ilyenkor elismétlem amit mondott, és megkérdezem, hogy akkor most mit fog tenni?. Ezzel szembesítem, hogy a címzett saját maga. Tök jó játék és segítség. Ja és fizetséget is kapok ezért, és munkámért, ami ugye ma szüksége.

Munkám szükséges tehát, és a lényeg szerintem a mások felfedezése, és a magamé is. Szóval ez utóbbi jelenti a fő célt, az első SzÜKSÉG!!!

Amióta az eszem tudom, magamnál dolgozom. Hogy mázlista vagyok e ezért azt nem tudom. Annyi biztos, hogy nem szidhatom a főnökömet, nem klikkezhetek, nem cikizhetek ki egyetlen kollégát sem. cserébe viszont enyém a felelősség azért amit mindannyian csinálnak, hogy összekaparjam a fizetésre és a költségekre valót..... Szóval nem panaszkodom, én csináltam magamnak. Valahányszor elmentem céghez dologzni, hetek alatt vállalkozó lettem, vagy céget csináltam. 15 éve amikor elváltam a nagy cégemet, megfogadtam, hogy most egy ideig se kicsi se nagy céget nem akarok és kapva kaptam az alkalmon, hogy a cég aki megvette a részesedésemet hivott egy két nagyobb projektre. Mondanom sem kell egy év se kellett és őket is eladták én meg mehettem a sajátba. Azóta nem lázadok, megcsinálok mindent amit a kollégák otthagynak és közben még tartom a zászlót is.
Amiben valóban mázlista vagyok, hogy jó kollégákat vonzottam be. Még azok is akik kiselejteződtek, egy bizonyos időszakban kifejezett hasznára voltak a csapatnak és nekem is. Szinte mindegyik haver és jószántából egyik sem ment még el, van akivel már 13 éve együtt dolgozom. Persze konfliktus az nálunk is akadt főleg, amikor becsatlakozott egy-két új ember. Bizony szórtak ők is szikrát mig becsiszolodtak, de tartós rossz hangulat sosem volt belőle. Nos és loptak is már ki üzletrészt kollégák, mint minden jobb helyen ahol megbíznak bennük. Ma már annak is örülök, mert legalább nem látok bele abba ami ma történik, nem viselte volna el a lelkem. Lehet tudat alatt én "adtam oda" nekik :)
Sajnos a piac most nagyon változik, ki tudja nekünk mit hoz. Lehet teljesen más területen kell majd szántanom, mert ami itt tennem kellet, már megtettem, megtanultam. Annak örülök, hogy eddig kényszerből keveset kellett dolgozzak és remélem nem is kell majd soha. Az év 365 napjából 250-ben örömmel megyek be az irodába. Nem tudom mit tennék, ha rákényszerülnék, hogy olyan helyen dolgozzak amit utálok. Ahogy magamat ismerem azonnal beteg lennék.